Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-16 / 38. szám
www.ujszo.com I 2021. február 16. KULTÚRA 113 Amikor a képek is beszélnek A Malcolm és Marie egy hosszú, kegyetlen veszekedés a magyar Rév Marcell operatőr kameráján keresztül A ház nem egyszerű helyszín, hanem a film hangulatát erősítő tér (Fotók: Netfiix) JUHÁSZ KATALIN Egy összeszokott stáb annyira unatkozott tavaly nyáron, hogy saját pénzből csináltak egy kétszereplős, egy helyszínen játszódó filmet. Nem a karanténnal foglalkoztak benne, ám a karantén nélkül most szegényebbek lennénk egy szikrázóén izgalmas párkapcsolati kamaradrámával. Az amerikai tinik zűrös életét taglaló Eufória sorozat hatalmasat robbant az HBO-n, ám a második évad forgatását a járvány miatt lefújták. Sam Levinson rendező, az énekesszínésznő Zendaya és a Hollywoodban is egyre sikeresebb Rév Marcell operatőr rekordidő alatt hozták össze ezt a minimálprojektet. Aztán a forgatás előtt két hétre mindenki karanténba vonult, ezalatt csiszolták össze a szöveget a színészekkel, Zendayával (Pókember-filmek, A legnagyobb showman) és John David Washingtonnal (Tenet, Csuklyások). Mindenki ingyen dolgozott, és a kész terméknek kerestek forgalmazót. Ha nem találtak volna, kárba vész a munkájuk. A Netfiix szerencsére látott fantáziát a filmben, amelyből igazi kultuszdarab lehet - ha nem számít máris annak. A Malcolm és Marie sok tekintetben különleges alkotás, de mi most elsősorban az operatőri munkára fókuszálunk, lévén, hogy a Magyarországon már a legjobbak között jegyzett, Mundruczó Koméi két legutóbbi filmjét „megmentő” Rév Marcell itt is kulcsember: rajta múlik, hogy a folyamatos dialógusokból álló film ne színházi előadás érzetét keltse a nézőben. Ugyanis egy óra negyvenöt percen át nézünk egy párt, akik otthon veszekednek. Ez túl hosszú idő ahhoz, hogy a színészek vigyék el a hátukon a filmet, bármilyen jó is a forgatókönyv. Azért mondjuk el a sztoriról, amit KULTÚRSZOMJ Rózsák Kovács Katinak Nyolcadik osztályos koromra végleg eldőlt: egy életre Kovács Kati, és senki más. Környezetemben, az alapiskolában és később a gimnáziumban is mindenki tudott Kovács Kati iránti nagy rajongásomról, iskolatársak, pedagógusok, csak senki nem értette. Annyi jó, menő együttes van, miért éppen egy énekesnő, aki úgy ordít, hogy a nyakerei is kidagadnak, és aki arról énekel, hogy Jaj, de hideg van... hát milyen dal ez. Daltéma ez egyáltalán (mármint a hideg)?! Nem tudták elvenni a kedvemet. Közeledett a vakáció. Az iskolában az utolsó napok teltek, az érdemjegyeket már bekarikázták, íródtak a rettegett bizonyítványok, tanulás nem volt. A tanév végét azonban, aminek máskor mindennél jobban örültünk, felülírta egy közelgő, számomra minimum világra szóló esemény. Pár osztálytársammal Kovács Kati-koncertre készültünk hétfőn délután Komáromba a Panoráma szabadtéri moziba. feltétlenül muszáj. Egy rendező hazaérkezik barátnőjével első mozifilmjének bemutatójáról. A nézők imádták, a kritikusok lelkendezve vették körbe Malcolmot a vetítés után, szerintük ő lehet az új Spike Lee, John Silverton vagy Barry Jenkins. (Sokat elárul deformált világunkról, hogy eszükbe sem jutott fehér rendezőkhöz hasonlítani őt, hiszen Malcolm fekete - meg is kapják tőle a magukét később, egy parádés „szakmázós” monológban.) A férfi fel van dobva, úgy érzi, ez élete legszebb estéje. Barátnője, az exszínésznő Marie viszont feltűnően csendes. Ki is derül, miért: Malcolm elfelejtette megemlíteni őt beszédében, amelyben még a takarítónőnek is köszönetét mondott, ráadásul Marie szerint a leszokni igyekvő drogos lány története róla szól. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, a felszín alatt régóta elfojtott érzések lapulnak. Ünneplés helyett egymásnak esnek, fokozatosan tárul fel kettőjük közös és egyéni múltja, dilemmáik, kétségeik, valamint teljesen különböző személyiségük. Rév Marcell kamerája néha pimaszul intim közelségbe merészkedik, Előtte, szombaton egyik osztálytársnőmmel bejártuk a falut, bekopogtunk házakhoz, érdeklődünk, van-e bimbózó rózsájuk, mert koncertre készülünk, és Kovács Katinak vinnénk. De van ám, Kovács Katinak hogyne lenne, úgy adjátok át neki, hogy én küldöm - fogadták kérésünket a legtöbben. Vasárnap visszatértünk szálanként begyűjteni a leegyezett csokorba valót: lett vagy fél fürdőkádnyi rózsánk. Másnap délre, mikor buszra szálltunk Komárom felé, már egy kannába bele tudtuk gyömöszölni a gyűjteményünket - ezek még a kényes, ne nyúlj hozzám, ne vágj le, ne tegyél vízbe, mert lekonyulok, összezsugorodok biorózsák voltak. Az utazás még inkább megviselte a pompájukat, bár buszsofőrünk, akit szintén beavattunk, hova tartunk, Kovács Katiért képes volt letérni az eredeti útvonalról, a lehető legközelebb állt meg a Panoráma mozihoz, hogy ne kelljen messzire cipelni a virágot. Ahogy beléptünk a mozi területére, valaki hangosan ránk szólt kérdőn, hogy kinek visszük azt a sok csak egy-egy testrészt mutat (reszkető kezet, idegesen dobogó lábakat, görnyedő hátat), az érintések, csókok is közeliben zajlanak a fegyverszünetek idején. Máskor olyan érzésünk van, hogy az operatőr leskelődik a házban, mint egy paparazzo vagy begy önyörü rózsát - ez a jó szándékú ember ismeretlenül is segiteni próbált nekünk, hiszen számára is nyilvánvaló volt, kinek visszük. Kovács Katinak - kiáltottuk hárman kórusban. Kovács Kati pedig, akit addig kizárólag csak képernyőről vagy fotón láttunk, kihajolt a nyitott öltözőablakon, és csodálkozón szólt hozzánk: nekem, ó, milyen kedvesek vagytok. Aztán elhadartuk megszeppenve, hogy mérhetetlenül szeretjük őt és a dalait, na meg hogy, határtalanul boldogok vagyunk, hogy élőben láthatjuk. Fontosnak tartottuk közölni azt is: iszonyatosan izgultunk, hogy surranó tolvaj. A tépelődést, bizonytalanságot sokszor úgy érzékelteti, hogy leteszi a kamerát az egyik szobában, és a másikban fel-alá járkáló szereplőt csak akkor látjuk, amikor elhalad a nyitott ajtó előtt. Máskor követi őt a kamera végig a házon, és a mozgás sebességével érzékelteti a karakter lelki állapotát. Virtuóz módon használja ki a ház adottságait, a teraszt (kívülről néz befelé a kamera), a tágas, egybenyitott terek és az apró zugok (vécé, fürdőszoba) kontrasztját. Még a konyhapult márványlapja is ráerősít a fagyos hangulatra. A beszélőt gyakran nem látjuk, csak a másik reakcióit. Máskor egyikük homályos háttérben áll, másikuk az előtérben beszél hozzá. Ezzel a módszerrel az alá- és fölérendelt viszonyt érzékelteti az operatőr. A néző egy idő után szépen megtanulja ezt a .nyelvet”, hozzászokik ahhoz, hogy itt a képek is beszélnek, nem csak a szereplők. A vége felé már elég egy üres hálószobát vagy egy whiskys poharat mutatni nekünk ahhoz, hogy aggódni kezdjünk. És persze a fekete-fehér film eleve sajátos, eléijük-e időben a koncertet, mert délelőtt CÓ-nk volt az iskolában. CO? - kérdezte Kovács Kati meglepetten -, az micsoda? Hát CO, minden tanév végén van. Neked nem volt CO-d? - érdeklődtünk bután, mert akkor mi még a legnagyobb természetességgel neveztük céónak a honvédelmi gyakorlatot. Kovács Kati bölcs nyugtázással nem firtatta tovább a CO jelentését, aláírta az Intarzia című nagylemezét és az LGT-vel készített első korongjának borítóját, feltüntetve a dátumot és a helyszínt: Komárom, 1976. június 26. Beirányított még bennünket a társalgóba, hogy az Intarziát írassuk alá Koncz Tibor zeneszerzővel is, és az ablakból közelebb hajolva a lemezborítókat lenyújtotta a filctollával együtt. Voltam még néhány Kovács Katikoncerten, Tatán VIP-jeggyel ültem az első sorban, magyar Komáromban, ahova tengernyi kardvirággal érkeztünk, az öltözőben szeretett édesanyjával is volt szerencsém pár szót váltani. A legemlékezetesebb mégis az első találkozás maradt. Talán a CO miatt! TallósiBéla markáns vizualitást kínál, amely egyszerre elidegenítő hatású és bensőséges. Ráadásul nem digitális technikával forgattak, hanem valódi filmre — ma már ezt is érdemes külön hangsúlyozni, főleg a szakmabeliek kedvéért, mert az átlagnéző csak annyit fog érzékelni, hogy valamiért szokatlan a látvány. Rév Marcellnek köszönhetően a ház - egyébként igazi modem kaliforniai luxuskégli - nem egyszerű helyszín, hanem a film hangulatát erősítő tér. A minimalista stílusú berendezésből csak úgy árad a ridegség. A plánozás, a képkivágások, a hátterek mind-mind hatnak a néző érzelmeire. És igen, egy idő után úgy érezzük, hogy ezek ketten karanténba kerültek - saját személyiségük karanténjába, amelyből ki kell törniük, hogy képesek legyenek megérteni a másik embert. A Malcolm és Marie amellett, hogy verbálisán rendkívül erős, vizuális szempontból is szemcsillogtató élményt nyújt. Szép példája annak, hogyan segítheti az operatőr a színészeket, hogyan erősítheti fel a szavakat és a beszédes csöndet. A kasszasikerlista élén a Croodék Los Angolos. A Croodék: egy új kor című animációs film vette át a kasszasikerlista vezetését a hétvégén Észak-Amerikában. A kőkorszakban játszódó családi filmre kicsivel több mint 2 millió dollárért váltottak jegyet a nézők, ezzel teljes észak-amerikai bevétele már 49 millió dollár. A Warner Bros. életrajzi filmje, a Judas and the Black Messiah mozis bevétele vasárnapig szintén 2 millió dollár volt. A Fekete Párducok radikális polgátjogi szervezet fiatal vezetője, Éred Hampton meggyilkolásáról szóló produkciót a Warner a Wonder Woman 1984 és az Ördög a részletekben című filmjeihez hasonlóan egyszerre mutatta be a járvány alatt is nyitva tartó mozikban és az HBO Max streamingszolgáltatásán. Az Ördög a részletekben 1,9 millió dolláros hétvégi jegybevételt ért el. A Wonder Woman 1984 pedig 1,3 millió dolláros jegyeladással már csaknem 42 millió dollárra növelte mozis bevételeit. (MTI) Két fiatal sztár, Zendaya és John David Washington, aki az amerikai futballról nyergeit át a színészetre
