Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-13 / 36. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. FEBRUAR 13. RIPORT 13 A Szigetköz megmentője életet adó vizet kormányoz a kiszáradt medrekbe Kiváltság a munkám: mindig azzal foglalkozhattam, amit szerettem - vallja Kertész József, a magyarországi Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakértője, a szigetközi vízpótló rendszer „atyja”. Már a Duna elterelése után, 1993-ban megfogalmazták a magyar szakemberek az Öreg-Duna ökológiai célú szabályozásának a szükségességét, a vízszintemelését, a szlovákiai és magyar oldali mellékágak összekötését a főmederrel. „Hatvanhat éves vagyok, szeretnék még ebben részt venni” - mondja Kertész József. „Több mint negyvenévnyi vízügyes tapasztalattal is még mindig tanulok, de fiatal vízügyesként újdonság volt az első buzgár elfogása, és ma már tudom, milyen, amikor árvízkor felpúposodik a gyepszőnyeg.” Kertész József a hetvenes években a Budapesti Műszaki Egyetemen vízépítőmérnöki szakán szerzett előbb építőmérnöki, majd építőipari gazdasági mérnöki diplomát. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1978-ban lett területi felügyelő, építésvezető, 1990-től a szigetközi szakaszmérnökség vezetője, 2012-től főtanácsos, 2015-től pedig szakértő, projektmenedzser. A szigetközi rehabilitáció atyja, a munkálatok irányítója volt 1993-tól, s mostanra nyugdíjas projektvezetőként is a vizes élőhelyek rehabilitációját vezeti Felső-Szigetközben. „Számomra a legkomolyabb sikert a szigetközi vízpótló rendszer kiépítésében való aktív részvétel jelentette. 1992 októberében az elterelés után nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, melynek azonnali kezelésére volt szükség. 1992 novemberében álltunk a kiszáradt Zátonyi-mederben - ahogy aztán később Lipóton a Holt-Dunánál is -, s tudtuk, milyen vízmagasságnak kellene lennie: levertük a karókat, és szinteztünk. Első eredményként már 1993 márciusában üzembe helyezhettük a mentett oldali vízpótlás első üzemét, a kiszáradt Zátonyi-Duna és a Nováki-csatorna rehabilitációjával. Az összesen 54 kilométer hosszúságú ág vízpótlása jól sikerült, azóta is mintaszerűen üzemel. Bebizonyítottuk, hogy létezik aktív természetvédelem a beavatkozásokkal.” Kertész József a bagoméri ág rehabilitált torkolatánál, a hallépcső építése közben. A horizonton a csallóközi, szapi Duna-szakasz. A természetvédelmi szempontból fokozottan védett terület, a Lipóti Holt-Duna 1994-es vízpódása pedig olyan jól sikerült, hogy kuriózumként a reliktum fájnak minősülő északi patkányfejű pocok is megtelepedett ott. Érdekesség: miután a kisebb vízfolyásokat rehabilitálták, a parti telkek hátsó A kisbodaki híd a Nagyvesszősi-ágat köti össze az Agg-Dunával. Fontos része a vízpótlórendszernek. része - ahová sokáig csak a szemetet hordták a Szigetközben - felértékelődött, s azóta rendbe is tették a porták vízparti részeit. 1995-ben készült el a dunakiliti fenékküszöb, amely máig a hullámtéri vízpódórendszer egyik kulcsműtárgya: a hullámtérvízpódás ma is jól működik. Dunakilitin a Helenai-tavaknál olyan tiszta a víz, hogy az egyik részét édesvízi medúzák lepték el. „Jelenleg is hatvanhat ponton avatkozunk be, kisebb oldalágakban mederszakaszokat kotrónk, régóta száraz részekre nyitunk rá élővizet, korábban kiépített kőműveket bontunk részlegesen vissza. A Szigetközi Hullámtéri Vízpódó Rendszer az 1995-ös üzembe helyezése óta alapvetően jól működik, helyenként mégis fejlesztéseket igényel. Akkor, a Duna elterelése után a legfontosabb beavatkozásokat végeztük el, tulajdonképpen szükségintézkedés volt. Azóta folyamatosan keressük a rendszer fejlesztési lehetőségeit az árvízlevezetés javítása és ökológiai szempontok mentén. Az árvízlevezetést javítja a dunaszigeti kőhíd és a kisbodaki Szent Kristóf híd tavalyi megemelése, előbbiből kivettünk négy osztópillért is, hogy az uszadék kevesebb gondot okozzon. Három kisebb új hidat is építettünk az ágrendszerben csőátereszeket kiváltva. Ez az ökológiai célokat is szolgálja: tavaly májusban adtuk át Dunaszigetnél a Cikolai-mellékágrendszer újonnan, 980 méter hosszan rehabilitált Revolver- és a kisebb szakaszon rehabilitált Barkás Duna-ágát, valamint m -m az új építésű, a két Duna-ágat öszszekötő 170 méter hosszú csatornát és annak hídját. így a régi száraz mederszakaszok helyén új vizes élőhelyek, és a vízi túrázók számára kilométereken át bejárható mederszakaszok jöttek létre.” Dunakiliti térségében a Tejfaluimellékágrendszerben két új mellékág a Lénai-ág 810 méteren és a Jegenyési Duna-ág 500 méteren történt rehabilitációja tavaly áprilisban befejeződött, idén januártól a kisbodaki Fenekeden-tó és a Pálffyág is vízpódást kap. „Fontos a fejlesztés, de az én munkáimban ez egy a többi közül” - reagált a projektvezető. Hozzátette: 1991-ben kezdő szakaszmémök volt, amikor Dunakilitinél addigi rekordot megdöntő árhullám jött, 2002-ben Alsó-Szigetközben ugyanez volt a helyzet, mégis sikeresen levezényelték a védekezést. ,A szlovák vízügyes kollégákkal mindig kitűnő volt a szakmai kapcsolatunk: sokakkal magyar nyelven is tudtunk egyeztetni, például a határvízi bizottság ülésein. A szigetközi oldalon már az elterelés után megfogalmaztuk az ötvenes évek vízjárásának szimulálását, és az Öreg-Duna ökológiai szabályozásának szükségességét, vízszinteme-Januártól a korábban kiszáradásra ítélt Feneketlen-tó is vizet kap a Szigetközben Az Öreg-Duna vízszintemelésével összekapcsolható lenne a szigetközi és a csallóközi mellékágrendszer lését, a szlovákiai és magyar oldali mellékágak összekötését a főmederrel. Ez a munka még hátravan, és mindkét oldalon konszenzus szükséges hozzá, közös tanulmány és kivitelezés. A vízszintemeléssel újra élő kapcsolat leheme a szlovákiai és magyarországi mellékágak és a főmeder között, vízen is átjárhatók lennének az összetartozó tájegységek - mondja Kertész József, s hozzáteszi: - Hatvanhat éves vagyok, szeretnék még ebben részt venni, a kivitelezésnél dolgozni.” Cséfklvay Attila A csallóközi és a szigetközi hullámtér a Duna elterelése előtt egységes, nyitott ökológiai rendszert alkotott. Szándék kérdése, hogy a két ország élni akar-e az összenyitás lehetőségével. (A szerző felvételei, archívum)
