Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-08 / 31. szám
www.ujszo.com | 2021. február 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lipsic foltjai A volt kormányfő fél tőle, máris Matovic inkvizítorának hívja a Smer SZILVÁSSY JÓZSEF evés kivételtől eltekintve csupán politikai körökben és a sajtóban váltott ki felemás visszhangot Dániel Lipsic megválasztása a speciális ügyészi posztra. Ez a jelenlegi helyzetben teljesen érthető, hiszen a közvéleményt sokkal inkább aggasztja a járványhelyzet és a kormány okozta káosz. Jogos az önkormányzatok, az egészségügyisek, továbbá a szülők, pedagógusok, szinte az összes polgár felháborodása a kabinet kapkodása, a kormányfő minősíthetetlen viselkedése láttán. Alapvető kötelességét megszegve még a kabinet ülésein sem vett részt, így csak péntek este tudtuk meg, mától milyen intézkedésekhez kell igazodnia mindenkinek. Ennek ellenére Matovic suttyomban akár pezsgőt is bonthatott, hiszen több hónapja kieszelt terve megvalósult: számos pártatlan szakértő, valamint a Transparency International Slovensko és az Állítsuk Meg a Korrupciót tekintélyes civil szervezetek kifogásai ellenére a kormánypárti képviselők nagy többsége szolgálalelkűen megválasztotta ajelöltjét, amire a lex Lipsic gúnynéven elhíresült tavalyi törvénymódosítás kínált lehetőséget. E jogszabály alapján nemcsak ügyészek tölthetik be ezt a tisztséget, hanem ügyvédek, bírák is, ha a kritériumoknak megfelelnek. Igaz, a miniszterelnök egy ideig a főügyészi székbe akarta ültetni jelöltjét, ám az államfő jelezte, hogy Lipsicet főleg politikai múltja miatt nem nevezné ki e posztra. Maradt a másik lehetőség, a speciális ügyész, mivel az ő kiválasztása kizárólag a parlament jogköre. Dániel Lipsic szakmai felkészültségét senki sem vitatja. Megsüvegelendő az is, hogy semmilyen korrupciós ügybe nem keveredett. Okkal tartanak tőle az alvilág hírhedt vezérei, köztük Marián Kocner is. Mégis, legalább három folt éktelenkedik eddigi közéleti pályáján. A KDH jelöltjeként igazságügyi miniszter volt, majd Iveta Radicová kabinetjében belügyminiszter, államtitkára pedig éppen Maros Zilinka volt. 2012-ben kilépett a KDH-ból és Nova néven új pártot alapított, ennek elnökeként 2016-ban az Igor Matovic vezette OEaNO listáján jutott be a parlamentbe. Ebben az évben a gyalogosátkelőn elütött egy idős férfit, aki belehalt sérüléseibe. Lipsic azonnal lemondott a képviselői mandátumáról és mentelmi jogáról. Rövidesen három év feltételes börtönbüntetésre ítélték, amelynek hatályát ötévi próbaidőre függesztették fel. Vagyis néhány hónapig még nem tekinthető büntetlen előéletűnek. Többen bírálták azért is, mert tavaly októberben Milan Krajniak munkaügyi miniszter intézte el neki a biztonsági átvilágítást, melyet az illetékes hatóság szokatlan gyorsasággal végzett el. Néhány szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az újdonsült speciális ügyész eddig több gyanúsított védőügyvédje is volt, mostantól pedig elvileg ezeket a még nyitott ügyeket is felügyelnie kellene. Ilyen körülmények között aligha beszélhetünk pártatlanságról. Máig megválaszolatlan a kérdés, vajon miért ragaszkodik a miniszterelnök Lipsichez. Kormánypárti képviselők úgy vélik, azért, mert szerinte csakis ő képes morálisan megtisztítani az ügyészséget. Robert Fico szerint Matovic vérben forgó szemekkel akar bosszút állni politikai ellenfelein, és ebben nagy szerep jut a speciális ügyésznek. Eubos Blaha (Smer) szerint Lipsic lesz Matovic föinkvizítora. Cinikus vélemények szerint csakis jobb lehet elődjénél, a korrupciógyanús ügyek miatt vizsgálati fogságban levő Dusán Kováciknál. Egyelőre azoknak van igazuk, akik azt hangoztatják: várjuk meg, vajon a jogállamot erősíti, netán az ellenzéki aggodalmakat igazolja a speciális ügyész. (HA LESZ VALAMI ZŰR, ÚGYIS TE FOGSZ [vÉöENI. DEHOGY, ÉN LESZEK \Z ÜGYÉSZ. A sors speciális útjai... Közösen a kormányban, amikor Rusko gazdasági, Lipáic pedig igazságügyi miniszter volt. (Cartoon) Veszélyes lenne továbbra is titkos információkat bízni Trumpra Joe Biden amerikai elnök attól fél, hogy elődje kikotyogna valamit, ha hozzájutna a jelentésekhez, emellett a viselkedésével se szolgált rá erre a kiváltságra. Biden egy tévéinterjúban jelentette ki, nem szeretné, ha Donald Trump továbbra is kapná a hírszerzési tájékoztatókat, ahogy ez szokás a volt elnökök esetében. Ám ez mindössze szokásjog, így Biden minden további nélkül megszüntetheti. A CBS televízióban azt mondta, Trump viselkedése kiszámíthatatlan, és félő, hogy titkos információkat szivárogtatna ki. „Mit érünk el azzal, ha megosztjuk vele a hírszerzés információit, azon kívül, hogy kikotyog valamit belőle?” - mondta az elnök az interjúban, aki szerint Trump viselkedése kiszámíthatatlan, elnöknek is alkalmatlan volt, ezért nem lehet titkokat bízni rá. Azt is leszögezte: ennek nincs köze az amerikai törvényhozás épületének január 6-i ostromához (tehát Trump anélkül is „rászolgált”). Donald Trump elnöksége alatt többször is felfedett nyilvánosan titkosszolgálati információkat, viszont a napi tájékoztatók iránt nem sok érdeklődést tanúsított. Trumpot még elnöki periódusa alatt sem igazán érdekelte az ilyen eligazítás, sokat lehetett olvasni arról, hogy a stábja igyekezett nagyon rövidre fogni és sok képpel illusztrálni a tájékoztatókat. Emellett több helyen beleírták Trump nevét a jelentésekbe, hogy az elnök egyáltalán odafigyeljen az információkra. (mti, 444 hu) Nincs más mint előre HEGEDŰS NORBERT hátra, H osszú szenvedés után talán végre sikerült kibillenteni a magyar-magyar tárgyalásokat a stagnálás mocsarából. Pénteken megtudtuk, hogy megegyezett a Híd és az MKP vezetése, közös párt létrehozását ígérik, mely azonban mindenki előtt nyitva áll. Ezjó hír, és még jobb, hogy úgy tűnik, komolyan is gondolják. „A szlovákiai magyarságot ez a két párt osztotta meg tíz éven át. Amit mások elválasztottak, azt mi most összekötjük” - áll a közös nyilatkozatban. Akárki írta, kitett magáért, megkönnyezni mégsem fogjuk, mert van benne egy logikai bukfenc. Szép dolog, hogy vállalják a felelősséget a közösség megosztásáért, de kár, hogy a következő mondatban azonnal jön a hárítás. Persze az üzenet érthető: az MKP és a Híd új vezetése így akar éles vonalat húzni a múlt és a jelen között, fényesebb jövőt ígérve. A kiegyezés próbája lesz a két elnök hatalmának is, de ha összehozzák a közös pártot, az tényleg történelmi lesz. Nincs más hátra, mint előre, a nagy kérdés az: innen hogyan tovább? Ha a hárompárti tárgyalások kudarcának csak egy tanulsága van, akkor az az, hogy a titkolózásból, zárt ajtók mögötti egyezkedésből mindenkinek elege van, és ez a módszer több kárt okoz, mint hasznot. Egyrészt azért, mert ha nem jön össze a közös álláspont és az egyik fél borítja a bilit - ahogy az megtörtént az év elején-, a nyilvánosság csak találgathat, hogy most akkor kinek van igaza. Ez csak parttalan vitákhoz és további megosztottsághoz vezet. Épp ezért az elkövetkező tárgyalások során kulcsfontosságú lesz a nyilvánosság tájékoztatása. Az MKP és a Híd decemberben kiadott 12 pontból álló nyilatkozata jó alap, de ennél több részletre lesz szükség. Látni kell ugyanis - és ezt a két párt vezetői nyilván látják is -, hogy a két tábor között még mindig óriási a szakadék, aminek áthidalása óriási munka. Az első lépés pedig az átlátható, világos kommunikáció kell, hogy legyen. Mindkét oldalon van egy kemény mag, mely már most árulást emleget. Hogy őket egyáltalán meg lehet-e győzni, abban nem vagyok teljesen biztos, de az száz százalék, hogy az információhiány nem tesz jót a közös párt ügyének. Néhányan attól félnek, hogy a hidasok meg akarják puccsolni az MKP-t, a másik oldalon attól tartanak, hogy a pártegyesülés után Felvidék is orbánisztán provinciájává silányul. Ezekkel a félelmekkel konfrontálódni kell, nem szabad elsunnyogni. Kell néhány világosan lefektetett játékszabály, amit mindenki aláír, és akkor el tudunk indulni. A 12 pont jó kiindulási alap, ha be lesz tartva. Mert ez lesz a második, és sokkal nehezebb rész. Áz egységes, következetes fellépés. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz egyszerű ez a közös tánc. Az MKP és a Híd kiegyezése ugyanis a józan ész szüleménye, egy kompromisszum, amivel senki nem elégedett igazán, de az elmúlt pár év megmutatta, hogy nincs más lehetőség. És hát a magyar ember semmitől nem irtózik annyira, mint a józan, megfontolt, felelős döntésektől. Mi nem agyalunk, nem egyezkedünk: érzelmi alapon politizálunk, kivont szablyával, vágtában, neki a várfalnak. Ezzel az a probléma, hogy ha valaki ért hozzá, az érzelmeinkkel úgy játszhat, ahogy akar. Amikor aztán falnak csapódunk, balsorsot, összeesküvést, turáni átkot emlegetünk. Pedig néha elég lenne tükörbe nézni, ha a saját legnagyobb ellenségünket keressük. Ideje továbblépni. FIGYELŐ A haszontalan kormányfő Nem a gyerekek tértek vissza az iskolába, hanem az ország az egykori városállamok működéséhez. Első ránézésre csak idegesítő, de sajnos többről van szó: már veszélyes, amit a kormány művel. „Szétesőben a kabinet, és most teljesen felesleges elemezni, hogy Sulik kritikái vagy Matovic sértődöttsége-e a fő ok. A végeredmény mindenképpen egy kicsinyes kormányfő, aki talán a járvány legválságosabb szakaszában eljátssza, hogy ő nem szól bele az iskolanyitásba, viselje más a felelősséget. És nem vesz részt a saját kormánya ülésén” - úja a Denník N kommentálja. Képzeljük csak el, hogy így viselkedne Angela Merkel. Vagy Joe Biden. Nem, ez elképzelhetetlen. Ilyen vezetőkre semmi szüksége egy országnak, és Matovicnak végre fel kellene tennie a kérdést magának, tényleg azt hiszi-e még mindig, hogy megfelel a posztra. Mivel a kormány képtelen volt egyetértésre jutni és világosan beszélni az iskolanyitásról, az önkormányzatok voltak kénytelenek kézbe venni a dolgokat (sőt, egyegy iskola). Általános anarchia. Egyes megyei önkormányzatok nem nyitnak, és nem ajánlják, mások igen, egyes városok a nyitás mellett döntöttek, mások nem. Mintha városállamokra esne szét az ország. „Ha a kormány előre megmondta volna, hogy mindenki a saját régiójában uralkodó járványhelyzet alapján maga dönt, és ehhez minden létező segítséget megkap - az elfogadható lenne. De nem ez történik. A helyzet komoly: működő országokban a kormányok hozzáértően és hatékonyan dolgoznak, irányítanak, hogy ne kerüljön veszélybe a lakosság élete, ne történhessenek fatális hibák és tévedések. Itt egyre lejjebb kerül a döntéshozatal, kényszerhelyzetben, mert nemhogy az alapvető feltételeket nem biztosítják fentről, de értelmes és egyértelmű információ semjön”-újaalap. (úsz)
