Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-22 / 17. szám

www.ujszo.com | 2021. január 22. KULTÚRA I 9 Na megállj, te rusnya vírus! Tóth Krisztina iskolai környezetbe helyezi Koronát, közelebb hozva őt a gyerekekhez JUHÁSZ KATALIN Hogyan beszéljünk a korona­­vírus-járványról a gyerekek­nek? Minden családban ko­moly feladat ez, hiszen hova­tovább, egyre nehezebb egy­szerű tiltással, utasításokkal uralni az otthoni helyzetet. Ráadásul a gyerekek, ahogy a felnőttek is, leginkább az ismeretlentől félnek. Tóth Krisztina viszont megszemé­lyesíti nekik a vírust, és azt is tudja, hogy a világ dolgait a meséken keresztül lehet érthetővé tenni számukra. Járványmese címmel írt egy tör­ténetet saját, nyolcéves kislányának, aki nyilván ugyanazokat a kérdése­ket tette fel, mint a többi gyerek: mi­ért nem mehetünk iskolába, miért nem látogathatjuk meg a nagyszü­lőket, miért tilos puszit adni a szem­bejövő ismerősnek, miért kell masz­kot viselni és óránként kezet mosni? A kötet egyszerre jelent meg ma­gyarul és szlovákul (Krekovic Beck Tímea és Jitka Roznová fordításá­ban) a pozsonyi Phoenix Polgári Társulás gondozásában, Václav Kin­ga és Gyenes Gábor illusztrációival. A szerző merészen indít: iskolai környezetbe helyezi a cselekményt. A főszereplő egy ronda, beképzelt kis vírus, hatalmas ambíciókkal. Még csak alsó tagozatos az Undi Suliban, ahol a vírusokat és a baktériumokat képzik, de máris a világ ura akar len­ni. Azért kezdik őt Koronának hívni a többiek, mert mindig azt kiabálja a folyosón, hogy „Én leszek a király!” Éz az iskola más, mint a többi, itt ártani tanítják a nebulókat. Az óra­rendben olyan tantárgyak szerepel­nek, mint a fertőzéstan, a takonyke­nés (ami a technikaórának felel meg), testnevelésen pedig guruló gyógy­szereket kell átugrálniuk a kis víru­soknak és baktériumoknak. Korona igazi stréber, mindent sokkal hama­rabb megtanul, mint mások, végül a tanárait is lepipálja, akik diploma­­osztáskor már maguk sem mernek kezet fogni vele, csak leteszik az asz­talra a jól megérdemelt papírt. Néhány szülő talán furcsállja ezt a felütést, ám a gyerekeknek vélhető­en nagyon bejön majd, több okból. Először is a megszemélyesítés miatt, mert amit látunk, amit azonosítani tudunk, attól máris kevésbé félünk. Másrészt az iskola otthonos terep számukra, és a belső élet, a diákok közti hierarchia, a tanár-diák vi­szony, a kiközösítés, a másság ke­zelése mind-mind megjelenik a tör­ténetben. És azt is nyilván gyorsan felfogják, hogy mivel ebben a suli­ban fertőzni tanítják a diákokat, az a legrosszabb, legártalmasabb, aki a legjobb eredménnyel végez. A meg­szerzett tudás rossz célokra való fel­­használása régóta, de legalábbis a Harry Potter-könyvek óta ismerős dolog számukra, úgyhogy nem kell félni attól, hogy szimpatikusnak ta­lálják majd ezt a kiközösített vírust. A következő oldalakon Korona első önálló rossz téteményeiről ol­vashatunk. Arról, hogyan fertőzte meg az első embert, ki volt a máso­dik, harmadik áldozat, és mekkora örömmel, büszkeséggel töltötte el, amikor vele foglalkoztak a tévéhír­adóban. Aztán sikerült feljutnia egy repülőre, és útnak indult Kínából, hogy meghódítsa a világot. „Amerre csak ment, megteltek az orvosi rendelők, a kórházak. Vörös arcú, szenvedő emberek tüsszögtek. Fájt a fejük, a nyakuk, a hátuk, szé­­delegtek. Leálltak a pékműhelyek, nem tudtak hajat nyírni a fodrászok. Bezártak a mozik, a színházak. Sír­tak a menyasszonyok, mert nem tud­ták megtartani az esküvőjüket, hiába készült el a szép, fehér ruhájuk. Ló­gatták az orrukat a focisták, mert el­halasztották a futballmeccseket. El­maradtak a születésnapi zsúrok, az osztálytalálkozók, a kirándulások. Mindenki otthon ült és rettegett, mert a hírekben azt lehetett hallani, hogy egyre több a súlyos beteg. Hogy az emberek alig kapnak levegőt.” Ezek után jönnek be a képbe az or­vosok, akik összedugták a fejüket, hogy kitalálják, hogyan lehetne le­győzni Koronát. Kísérletezni kezd­tek a vakcinával (ezt a szót is sok gyereknek meg kell magyarázni), de emellett hadsereget is toboroztak, amelynek az a feladata, hogy segít­sen nekik. Mert az undok kis vírus­nak is vannak gyenge pontjai, pél­dául retteg a szappantól, nem tud másfél méternél nagyobbat ugrani emberről emberre, és akkor is tehe­tetlen, ha nincs tömeg, ahol kedvére fertőzhet. És akár a gyerekek is le­hetnek ennek a hadseregnek a kato­nái, harcolhatnak a vírus ellen az óv­intézkedések betartásával. így vonja be Tóth Krisztina a kis olvasókat a történetbe - nekik is lépten-nyomon túl kell járniuk a gonosz vírus eszén, segíteniük kell a felnőtteknek. És eközben fontos, hogy tudják: a fel­nőttek urai a helyzetnek, nem csú­szott ki a kezükből az irányítás. Václav Kinga és Gyenes Gábor il­lusztrátorok, akik maguk is szülők, nem dédelgetik a célközönséget, az­az nem amolyan kedves, megnyug­tató rajzocskákat készítettek ehhez a történethez. Az általuk ábrázolt,ví­rus valóban rendkívül undorító és ijesztő - de hát szinte az összes klasszikus mesében vannak ijesztő szereplők, nem beszélve arról, mi mindent lát a gyerek különböző platformokon. Az emberalakokat, a járműveket, a környezetet sem „in­­fantilizálták”. A kétoldalas illuszt­rációk új dimenziót adnak az olda­lanként gyakran csak pár mondatos szövegnek, az egész egy színes, mozgalmas képeskönyv, amely nem a szó gyermeki értelmében „szép”, viszont szemünk hamar megbarát­kozik ezzel a fajta stilizációval. Minden egyes oldalpár külön képzőművészeti alkotás, és nem­csak a járvány megértését könnyíti meg, hanem a kortárs grafikához is közelebb engedi az 5-10 éves cél­korosztályt. A Phoenix Polgári Társulás Womanpress kiadója hiánypótló kötetet kínál azoknak a szülőknek, akik a mese segítségével szeretnék átélhetőbbé, elviselhetőbbé tenni gyermekeik számára ezt a nehéz időszakot. Tóth Krisztina: Járványmese. Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, Womanpress, 2020,32 oldal. Ma van a magyar kultúra napja 1989 óta január 22-én ünne­peljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A költe­mény először 1829-ben Kisfalu­dy Károly Aurora című folyóira­­tábanjelentmeg, akéziratonmég szereplő a „Magyar nép zivata­ros századaiból” alcím nélkül, de 1832-ben, Kölcsey első köteté­ben már ezzel az alcímmel látott napvilágot. Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A magyar kultúra napjáról va­ló megemlékezés gondolatát if­jabb Fasang Árpád zongora­­művész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthe­tünk, és van mire büszkének len­nünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájá­nak. Ez az örökség tartást ad, ez­zel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldá­sában is.” A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. de­cember 29-én határozott a ma­gyar kultúra napjának megtartá­sáról, rendezvényeket először 1989 januárjában szerveztek. Az ünnep alkalmából a magyarság szerte a világban megemlékezik kulturális értékeiről. (MTI) RÖVIDEN Idén is elmarad Glastonbury London. Idén is elmarad a Glas­tonbury Fesztivál a koronavírus­­járvány miatt - közölték tegnap a világ egyik legfontosabb könnyűzenei rendezvényének szervezői. „Annak ellenére, hogy eget és földet megmozgat­tunk, világossá vált, hogy idén egyszerűen nem tudjuk megtar­tani a fesztivált” - áíl a közle­ményükben. Azt is megígérték, hogy aki az 50 fontos előleg be­fizetésével már lefoglalta az idei rendezvényre szóló jegyét és nem kéri vissza a pénzt, garan­táltan jegyhez jut a 2022-es Glastonbury Fesztiválra. Hoz­zátették: nagyon bíznak abban, hogy jövőre „valami különleges csemegével” szolgálhatnak a rendezvény mellett hűségesen kitartó rajongóknak. (MTI, k) Pár percet kérünk Öntől, és magunk postázzuk e-mailben a szombati Új Szót! A posta a szombati lapot átmenetileg csak hétfőn viszi ki az előfizetőknek. Az Új Szó e-mailben kiküldi a friss, digitalizált újságoldalakat azoknak az előfizetőknek, akikhez rendelkezik élő e-mail-címmel. ujszo.com/szombat Kérjük, az l11 iiFA-t^J 111 »Eli internetes oldal adatlapjának kitöltésével segítse a kapcsolattartást Számítunk Önre, Ön is számíthat ránk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom