Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-04 / 2. szám
8 KULTÚRA 2021. január4. | www.ujszo.com A „rockdown” gyümölcse Paul McCartney áprilisban bezárkózott a birtokán és megcsinálta élete talán legjobb szólóalbumát JUHÁSZ KATALIN Ez egy karanténlemez. Ha otthon maradunk és ezt hallgatjuk, biztonságban vagyunk. Ráadásul minél többet hallgatjuk, annál inkább megszeretjük. December 18-án kaptuk, mondhatni, a Jázuskától, pedig nem is írtunk neki levelet ez ügyben. Paul McCartney minden interjújában elmondja, hogy esze ágában sem volt 2020-ban új albumot csinálni, csak hát nem turnézhatott, nem mehetett sehová. Úgyhogy családjával együtt önkéntes karanténba vonult sussexi birtokán, és az ottani stúdiójában bütykölni kezdett néhány régebbi, félkész dalon. Sem kiadó, sem producer nem sürgette, és mivel a zenészei is messze voltak, minden hangszert ő maga játszott fel. Egyre több dal került szalagra a lockdown, vagy Sir Paul nyelvújító kifejezésével élve „rockdown” alatt, de még három hónap után sem tudta, mihez kezd majd ezzel az anyaggal. Ha az ember nem arra gondol munka közben, hogyan szólal majd meg mindez a koncerteken, elég rádióbarát lesz-e, nem túl hosszúak-e az intrók, melyik lehetne az első kislemez, akkor tulajdonképpen a saját szórakoztatására alkot. Pont az a bizonyos megfelelési szándék hiányzik a végtermékből, ami miatt elcsúszhat, túlburjánzhat, vagy érdektelenné válhat egy-egy lemez. A végeredmény pedig nem egy zeneipari produktum, hanem egy hasznosan eltöltött időszak gyümölcse. Kortalan, besorolhatatlan, több nemzedék számára izgalmas lehet. Ha lejátsszuk egy huszonévesnek, nem „vágja”, hogy egy 78 éves zenész számait hallja. Aki mellesleg évtizedek óta nem csinált ilyen briliáns anyagot. Nemcsak szimplán Amultiinstrumentalista Paul McCartney jók a számok, hanem ott bujkál bennük az a fajta féktelenség és szabadság, amely anno aBeatles-lemezeket jellemezte, McCartney szólóalbumai közül pedig legutóbb talán a Flaming Pie címűn bukkant fel. A McCartney III. tele van kalandozással. Merész hangeffektekkel, meglepő hangszerpárosításokkal, lo-fi karcossággal, váratlan zenei és hangszerelési fordulatokkal. A verze-reffén-szóló szentháromságot például többször felrúgja a mester. A hagyományos dalforma azért nem tűnik el teljesen, az experimentális részek szépen kiegészítik a dallamokat, hatvan év tapasztalatait hasznosítva. Pontosabban ilyenkor a korábbi évtizedek forradalmi megoldásait hallhatjuk ismét, amelyek szintén Sir Paul nevéhez fűződnek, és amelyek mostanra úgy beleolvadtak a rockzenébe, mint a fontos irodalmi művekből származó, szólásmondássá nemesedett mondatok a nyelvünkbe. A vintage hangszerek szerelmesei RÖVIDEN is ki lettek elégítve, több dalban megszólal például az az ikonikus, fehér szegélyű nagybőgő, amelyet Elvis Presley első lemezén használt Bili Black (az összes korabeli koncertfelvételen és fotón látható). És amely már jó ideje Sir Paul tulajdona. A gitárok sem akármilyenek, van köztük egy 1954-es Fender Telecaster is. Az album kísérőfüzetkéjében vizuálisan is megcsodálhatóak ezek a muzeális értékű darabok, a fotókat McCartney lánya, Mary készítette, hiszen rajta kívül nem volt más fotós a birtokon. A rockdown-lemez egy bő ötperces instrumentális, illetve rövid, fojtott hangú vokált tartalmazó számmal indul (Long Tailed Winter Bird), amelyben a nyitott modális hangolású gitár dominál. Ezt követi egy már-már tinglitangli „feelgood” nóta (Find My Way), majd az elgondolkodtató szövegű Pretty Boys, amely a férfi fotómodellekről szól, illetve arról, hogy a művészi hajlamú fotósok úgy használják őket sa(Fotók: Mary McCartney) ját elképzeléseik megvalósítására, mint a bérelt bicikliket. Van a lemezen középtempós, zongorára írt dal (Women and Wives) dögös blues (Lavatory Lil), folkos lassú (The Kiss of Venus), Beatles-utóhatás (Seize the Day), pszichedelikus rock (Slidin’), funkos kísérletezés (Deep Down) és még sok más nyalánkság. A 8,25 perces Deep Deep Feeling például egy spontánnak tűnő agymenés, amelyet persze méretre lehetett volna szabni a rádiók kedvéért, de minek. McCartney inkább élvezettel eljátszott a dallamokkal, elvégre egy kötelezettségek nélküli zenész azt csinál, amit akar. A záródal egy játékos szösszenet (Winter Bird), amely más változatban már szerepelt az említett Flaming Pie albumon. Paul McCartney simán megtehetné, hogy hátradől a kényelmes karosszékben, és csak az unokáknak él, hiszen a világ leggazdagabb zenészéről beszélünk. Am neki lételeme a zene - nem munka, hanem szórakozás. Ez szinte sugárzik az albumról. Szóval tulajdonképpen úgy reagált a karanténhelyzetre, ahogy minden normális nagypapa: igyekezett azzal foglalkozni, amitől teljesebbnek érezte a napjait. Az album a megjelenés pillanatától fent van a YouTube-on, bárki ingyen hozzáférhet, mégis rekordmennyiségben fogy, gyakorlatilag az egész világon. (Amerikában a bakelitverzió vezeti az eladási listákat.) Ez egyébként McCartney 18. szólóalbuma, mégis a hármas szám díszeleg rajta. A magyarázat egyszerű: eddig két szólóanyagot készített teljesen egyedül, zenekar nélkül. Mindkettőt mítosz övezi. A McCartney I-et titokban vette fel 1969 végén és 1970 elején, amikor a Beatles az utolsókat rúgta, és egy hónappal a zenekar hattyúdalának számító Let It Be előtt jelentette meg. A McCartney II 1980-ban jött ki, nem sokkal a Wings feloszlása előtt. És 40 év elteltével a lockdown miatt ismét magára maradt a stúdióban ez a sokféle szuperképességgel megáldott zenész. És megcsinálta élete talán legjobb szólóalbumát. Lám, mégiscsak van pozitív hozadéka ennek a járványnak... Paul McCartney: McCartney III, Capitol Records 2020 Ismét listavezető lett a Last Christmas Tarol a Wonder Woman 1984 Los Angolos. Év végéig, azaz a bemutatót követő egy hétben 36,1 millió dolláros bevételt produkált a Wonder Woman 1984. A Warner Bros szuperhősfilmjének már a folytatása is biztos. A stúdió jól döntött, amikor női rendezőt szerződtetett Patty Jenkins személyében, és Gál Gadotra bízta a lasszópattogtató hősnő szerepét. Az első kritikák zöme kiemeli a „női látásmódot”, amely a szakemberek szerint határozottan jót tett a filmnek. Amerikában ez a legnagyobb kasszasiker a mozik márciusi bezárása óta. A film nemcsak a vásznon látható - ahol ez lehetséges —, hanem a tévéképernyőn is, a Warner tulajdonában lévő HBO Maxon, amelyet múlt pénteken háromszor annyian néztek, mint egy átlagos napon. Bennfentesek már azt is tudni vélik, hogy a 49 éves Patty Jenkins komoly eséllyel indulhat harcba a következő Star Wars-film rendezői székéért. Jimmy Falion karácsonyi talkshow-jában meg is kérdezte a rendezőnőt, mit szólna egy ilyen Gal Gadot a Wonder Woman 1984 főszerepében (Képarchívum) felkéréshez, Jenkins pedig kifejtette, miért rajong már kiskamasz kora óta a szuperhősfilmekért, és mit jelentett neki a Star Warsuniverzum. Jenkins nevéhez fűződik a Wonder Woman első része is, de ő rendezte A rém (Monster) című megrázó társadalmi drámát is 2003-ban, a felismerhetetlenre maszkírozott Charlize Theronnal a főszerepben. (juk) Elhunyt Claude Bolling zeneszerző Párizs. Meghalt 90 évesen Claude Bolling francia dzsesszzongorista, több mint száz film zenéjének szerzője. A halál okáról egyelőre nincs hír. Bolling csodagyereknek számított, 14 évesen már profi zenészként lépett fel. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tradicionális dzsessz a hatvanas években újra divatba jöjjön. Több mint száz film zenéjét szerezte, köztük az 1970-es Borsalinóét és az 1978-as Kaliforniai lakosztályét, de mai amerikai filmekben is felcsendülnek a számai, többek között a 2006-os Holidayben, vagy az Oscar-díjas Jokerben (2019). Jean-Pierre Rámpái fuvolaművésszel közös 1975-ös lemeze, a Suite for Flute and Jazz Piano Trio több mint 10 éven át szerepelt a Billboard klasszikus zenei toplistáján. Muzsikált együtt Maurice André trombitavirtuózzal ésYo-YoMa csellistával is. (MTI) London. Megjelenése után 36 évvel ismét listavezető lett Angliában a Wham! duó Last Christmas című dala, a streamingszolgáltatóknak köszönhetően. Az ünnepek alatt összesen 9,2 millióan streamelték a dalt különböző platformokon. A mára klasszikussá nemesedett George Michael-szerzeménynek eredetileg kevés köze volt a karácsonyhoz, inkább egy tönkrement párkapcsolatról szól. A refrénben szereplő karácsony szó miatt azonban a Wham! menedzsere azt javasolta, hogy a videóklipnek legyen karácsonyi témája. George Michael alig huszonegy évesen írta a dalt, amely 1984 decemberében felkúszott ugyan a brit kislemezlista élére, ám nem sokáig tanyázhatott ott, mert a Band Aid segélydala, a Do They Know It's Christmas letaszította a trónról. Azóta további hat alkalommal került a top 10-be, legutóbb 2017-ben decemberében, amikor is a második helyig jutott. Abban az évben a rajongók szerették volna a lista élére segíteni a dalt George Michael halálának első évfordulójára (a Grammy-díjas popsztár 2016 karácsonyán halt meg). Internetes mozgalmat indítottak a minél többszöri lejátszás érdekében, ám a dal akkor csak második lett, Ed Sheeran Perfectjét nem tudta megelőzni. Ezúttal minden különösebb kampány nélkül került a lista élére a Last Christmas, leszorítva onnét a LadBaby karanténtematikájú karácsonyi dalát, a Don't Stop Me Eatinget. A BBC ennek örömére felkereste az egykori Wham! másik tagját, Andern Ridgeley-t, aki meghatódott a hír hallatán. Szerinte az, hogy a Last Christmas mára igazi örökzöld lett, George Michael dalszerzői zsenialitását bizonyítja. „O is büszke és boldog lenne most” — monda a visszavonultan élő Ridgeley. A dal egyébként tavaly egy mozifilmet is inspirált - Emma Thompson fejéből pattant ki az ötlet, ő volt az egyik forgatókönyvíró és a producer is, amellett, hogy játszott benne. A szintén Last Christmas című amerikai-brit romantikus komédiát a kritika fanyalogva fogadta, annak ellenére, hogy a híres dal is elhangzik benne. fiuk)
