Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-16 / 12. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. JANUAR 16. DIVAT 13 Nemcsak a környezet védelme trendi, a divat is lehet környezetvédő. Fiatal tervezők számára ez már világszerte evidencia. Tudják ugyanis azt, amit mi, vásárlók még nem, hogy a divat az olajtermelés után a második leginkább környezetszennyező iparág a világon! Nem kell, hogy az öltözködés a vásárlásmániáról szóljon, és a megunt ruhahalmok kihaj igálásáról a szemétbe. Ismert magyar színésznők, énekesnők vállalják harcosan, hogy ők a legtöbb holmijukat a second hand boltokban szerzik be. Az Örkény Színház művésznője, Für Anikó csak ilyen butikokban vásárol. A Budapest Bár népszerű énekesnője, Németh Juci éveken át vezetett egy minőségi túrit, a „Nemjucit”, a hozzá behozott vagy baráti körben összeszedett használt, de jó minőségű ruhákból. Ma már nincs extra energiája erre, de a saját ruhatárának 90 százaléka, a fellépőruháktól a hétköznapi viseletekig ilyen holmikból áll. De nemcsak a pazarló vásárlás elkerülését jelenti az első hallásra furcsa kifejezés: etikus divat. Mitől lenne erkölcsös a divat? A fiatal, Zalaegerszegen élő dizájner, László Edina szerint a fogalom már régóta ismert: „Etikádan a divat, amikor a multik a tömegtermeléssel tönkreteszik a környezetet, kihasználják, kizsákmányolják a munkaerőt. Kínában és Indiában gyerekmunkásokat alkalmaznak, fillérekért. Mi azért kezdtünk több mint 10 éve újrahasznosítással dolgozni, hogy ezt az etikádan világot meg lehessen változtatni.” A tömeges rabszolgamunka és a gyerekmunka csak addig tűnik számunkra távoli dolognak, amíg nem találkozunk vele. Mondjuk egy olyan dokumentumfilmben, ami az úgynevezett varróhajókról s a kimerülésig dolgoztatott varrónőkről és gyerekekről készült. A szisztéma a következő: a Távol-Keleten 4-5 szintes hatalmas hajókba bepakolják a szabászatot, a varrodát, a nyersanyagot, és mire a holland vámmentes területre behajóznak, kész az áru, már szállítják is ismert márkák lógójával az üzletekbe. S ha egy-egy munkás az út során a kimerültségbe belehal, a tengerbe kerül. A természetet is kizsákmányolja a tömegtermelés. Nagy mennyiségű kemikáliát permeteznek szét a gyapotföldeken, egy méter pamut előállításához ezer liter vizet használnak el mosásra, festésre, utókezelésre. A szennyezett víz megy vissza a természetbe. „Már egyetemista koromban észleltem, hogy iszonyat mennyiségű vegyszert használunk a színek előállításához. Tudtad például, hogy a türkizkék a legszennyezőbb festék? Ezért megpróbáltam növényi alapú, környezetbarát festékeket használni a diplomamunkámhoz” — mondta Edina. A bevásárlóközpontokban, fást fashion márkaboltokban kínált divatos, olcsó trikókból, ingekből, ruhákból olyan szintű a túltermelés a világon, hogy az el nem adott ruhatömeget már a szegény országok sem tudják befogadni adományként. így a gyártók elégetik a hatalmas felesleget, szennyezve ezzel a talajt és a levegőt. És még így is nagy nyereséggel dolgoznak. Azok a tervezők, akik a fenntarthatóságot nemcsak divatos szlogennek tartják, Amerikától Olaszországon, Szlovákián át Magyarországig bebizonyították, hogy másmilyen is lehet a divat. így például a pozsonyi székhelyű Earthing, vagy Alzbeta Irhová, aki az egyik legismertebb szlovák környezettudatos ruhamárka, a Bagbet megteremtője. Ö kidobásra ítélt ruhadaraboknak ad új formát. A környezettudatos tervezők ügyelnek arra is, hogy milyen alapanyagokat használnak. Természetes kelmékkel dolgoznak, amelyek, miután már kiszolgálták viselőjüket, lebomlanak, nem szennyezik a környezetet. A műszálas ruhák ugyanolyan károsak a természetre, mint a PÉT palackok. Fontos szempont számukra az is, hogy ne keletkezzen sok szemét a gyártásnál. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textil- és divattervező szakán diplomázott fiatal tervező, Vedényi Alma kollekciói például úgy készülnek, hogy nincs vagy csak minimális a szabászati hulladék. Gombokkal, hajtásokkal, cipzárakkal alakítja a formát nőiesre. László Edina mintatervező, a Lazlo márka megalapítója is a MOME befejezése után lett a fenntartható divat egyik ismert magyarországi képviselője. A nagy varrodáknál megmaradt, elégetésre szánt szabászati hulladékokat használja fel a modelljeihez, a kis daraboktól a minőségi végekig. „Egy évben úgy 3-4 ezer ruhadarabot varrunk. Sokáig csak az osztrák piacra dolgoztunk, ahol egy dizájner kiállításon lettünk ismertek. Nem a modellvékony Válogatás László Edina kollekcióiból lányoknak tervezünk. A ruháim változóak, ami kijön a maradékból, sok a lezser fazon. A legjobb cégektől vásároljuk a minőségi maradékot.” A legismertebb magyar ökodizájnerek közé tartoznak a Medence csoport tagjai. Több mint tíz éve kitalálták, mi mindenre lehet hasznosítani a várost ellepő műanyag reklám molinókat. Egyedi tervezé(Fotók: László Edina facebook-oldala) sű táskákat, hátizsákokat készítenek belőlük, sőt a rendezvényeiken, a segítségükkel, bárki megvarrhatja a saját táskáját. A reklámponyvákból kültéri foteleket, kanapékat is gyártanak. S mert nagy mennyiségben kerülnek hozzájuk az alapanyagok, az esztétikailag nem eléggé izgalmasakat átadják a természetvédőknek, akik például békamentő kerítést csinálnak belőlük. De vajon szembemenni lehet az árral? Szembe az állandó vásárlásra ösztönző reklámnyomással? A dizájnerek új generációja hiszi, hogy igen. És azok a vásárlók is tudják, akik inkább kevesebbet vesznek, de megfizetik a minőséget, és ki tudnak jönni úgy egy bevásárlóközpontból, hogy nincs tele a kezük újabb, feleslegesen összevásárolt holmikkal, amelyek csak pillanatnyi örömet adnak. Völgyi Vera A tömeges rabszolgamunka és a gyerekmunka csak addig tűnik számunkra távoli dolognak, amíg nem találkozunk vele. Mondjuk egy olyan dokumentumfilmben, ami az úgynevezett varróhajókról s a kimerülésig dolgoztatott varrónőkről és gyerekekről készült. w Mitől erkölcsös a divat?
