Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-12 / 8. szám

www.ujszo.com | 2021. január 12. KULTÚRA 113 Profi táncosokhoz zárkózik fel Béhr Márton első budapesti bemutatójára készül a Nemzeti Táncszínházban, A halálra táncoltatott lányban (Talabér Tamás felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Két bemutatóra készül, de még mindig minden kérdéses, mondja Béhr Márton. A mi osztályunk komáromi próba­­folyamatát többször is meg­szakította a koronavírus. Budapesten a Nemzeti Tánc­színház égisze alatt születő A halálra táncoltatott lány próbáival december közepén három hét után álltak le. Másodéves volt a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen, amikor bekerült a Szlovák Nemzeti Színház Sissi című előadásába. Novák Péter­től, a darab koreográfusától kapott egy másfél perces ropogós szólót. Füstölt a színpad a talpa alatt. Kisis­koláskorában, Dunaszerdahelyen kezdett el néptáncolni, de négy év után abbahagyta. Gimnazistaként az­tán a barátai rábeszélésére folytatta. A színművészeti egyetemen táncban is keményen helyt kellett állnia. Balett­ben és kortárs táncban ugyanúgy, mint színpadi mozgásban. A néptán­cot éppen hogy csak érintették. A leg­inkább a kontakttánc fogta meg. Az nagyon érdekelte. Komáromban nem egy előadásban kamatoztatni is tudta a korábban tanultakat. Például a Bánk bánban vagy a Zsugoriban. Előbbi­ben Ottó agresszív viselkedését Me­lindával szemben táncban kellett megfogalmaznia. Utóbbiban a com­­media dell’arte stílusát követve sok mindent mozgással kellett kifejeznie. A Sissi után négy évvel Novák Pé­ter rendezőként ajánlotta fel Béhr Mártonnak Szabó Gábor szerepét A halálra táncoltatott lányban. „Azzal váltunk el Pozsonyban négy évvel ezelőtt, hogy remélhető­leg összefúj még bennünket a szél valamikor. Az izgalmas, autentikus néptánc ma is közel áll hozzám, Pé­terben pedig a szakmaiságát, az energiáját, a humorát, az emberi ma­gatartását szeretem. Örülök, hogy megkeresett, és meghívott a produk­cióba. Elküldte a szövegkönyvet, és írt hozzá pár sort. Nagy vonalakban vázolta az elképzeléseit. Hogy nem egy nagyon egyszerű népi játékban gondolkodik, hanem egy alternatí­vabb táncszínházi produkcióban. És finoman utalt a színház tiszta eleme­ivel dolgozó, a hagyományos érte­lemben vett teatralitást elvető Tade­­usz Kantor alkotásaira, amelyeket én is szeretek. Nem állítom, hogy egész életemben ezt a stílust akarom kö­vetni, de ha a Kantor-féle színházat vegyítjük a magyar népzenével, néptáncelemekkel, akkor a végered­mény egészen izgalmas lehet. Péter fejében nagyon jó ötletek születnek, mindent pontosan felépített. Tudja, mit szeretne látni a színpadon. A népzenéből fakadó világzene nála kompatibilis a szöveggel. Próza és tánc szimbiózisa lesz az előadás.” Hogy mi állította nehezebb hely­zet elé, maga a tánc vagy prózai szí­nészként megnyilvánulni a tánc for­gatagában egy sajátos stílusú elő­adásban? „A legnehezebb ezt a kettőt vari­álni - vélekedik Béhr Márton. - A prózából táncra váltani, és fordítva. A táncos agya másképpen működik, mint a színészé. A táncos térben és lépéskombinációkban gondolkodik, a színész történetben. Mivel régen táncoltam, nagyon kell koncentrál­nom a koreográfiára. De amint azt megcsináltam, azonnal meg kell szó­lalnom, méghozzá úgy, hogy mély­sége legyen a dolognak. Ez a kihívás az egészben. Nem kevés rutin kell hozzá. Már tánc közben olyan lelki­­állapotba kell hoznom magam, hogy amint prózára váltok, hiteles legyen minden megszólalásom. A kettő kombinálása a legnehezebb. Egy ka­lap alá venni a táncos és a színészi lé­tet. A tánc fegyelmet, fizikai teljesít­ményt kíván. A koreográfus, jelen esetben Berecz István, azt a mozgás­­folyamatot kéri, amit megkomponál, „Egészen kivételes csapatba kerültem" a színész, még ha instruálja is őt a : rendező, szabadabban gondolkodik. ; Én is minden jelenetben kreatívan akarok részt venni, de sokszor tán­cosként akarom megcsinálni a prózai részt is, ami viszont másfajta kon­centrációt kíván. Péternek is az a leg­fontosabb, hogy a két műfaj ne ki- ; oltsa, hanem erősítse egymást.” Szabó Gábor, a történet hőse be­leszeret Sághy bíró lányába, Erzsibe. A szegénységből fakadó szerencsét­lenség a mozgatórugója mindennek, ami kettőjük kapcsolatát motiválja. Szabó Gábor hősszerelmes, a sorsá­tól viszont nem tud elszakadni, az, mint a mocsár, visszahúzza. A sze­génység formálja a jellemét, a sze­relemben keresi élete értelmét, de ha ezt is megvonják tőle, miért éljen to­vább? Egyszerű a történet, mégis bo­nyolult kérdéseket vet fel. „Nincs kitörési lehetősége a fiú­nak, igazságtalan vele a sors. Nincs pénze, vagyona, társadalmi megbe­csültsége, a lehetőségei pedig szűkösek. Beleszeret egy gazdag lányba, akit birtokolni akar. Ráadá­sul kishitű. Ez rengeteg kínnal, keserűséggel jár. Bonyolult a sze­rep. Sok mindent kell érzékeltetnem benne. Ami a koreográfiát illeti: a báljelenetben nagyrészt szatmárné­meti táncok vannak, de amikor ka­tonának viszik a legényeket, ott vagy nyolc tájegység verbunkmotívuma megjelenik. így lesz összegyúrva egyetlen táncjelenet. Csodás lehető­ség, hogy olyan emberekkel dolgoz­hatok, akikre magam is felnézek, hi­szen mindenki a topon van a szak­májában. Egészen kivételes csapat­ba kerültem. Új élmények, friss im­pulzusok érnek.” November 23-tól december 16-ig tartott az első próbafolyamat, a sze­replők már a folytatást váiják. „Nekem táncból kellett felszív­nom magamat. Egy csavaros csapót, lábfigurát, amelyet ott, a próbán lá­tok először, öt percen belül tudnom kell. Profi táncosokhoz kell gyorsan felzárkóznom. Hála istennek olyan anyag is van a koreográfiában, amit már táncoltam régen, azt sokkal könnyebb felelevenítenem. Azzal nem nulláról kell indulnom. Vannak részek, amelyeket felveszek a mo­biltelefonommal, és viszem ma­gammal házi feladatként. Nézem, és jár a lábam. Fejben gyakorolok, mintha szöveget memorizálnék. Sokszor még próba után is gyúrom a verbunkot. A nap végére hullafáradt vagyok, de legalább jókat alszom.” Az elmúlt pár hetet pihenéssel töl­tötte Béhr Márton. De már abban re­ménykedik, hogy Komáromban is, Budapesten is mielőbb beindul a színházi élet. Két bemutató vár rá. Mindkettőre lelkesen, nagy erővel készül. A szerző a Vasárnap munkatársa Ismét díjazták A nomádok földjét A legjobb színésznő díjával kitüntetett Frances McDormand A nomádok föld­jének magányos nőjeként, aki útra kel nyugat felé (Fotó: TASR-archívum) Chios Zhao A nomádok földje (Nomadland) című filmje nyerte el az amerikai Filmkritikusok Országos Társaságának (NSFC) fődíját. Los Angelos/San Francisco. A filmkritikusok társasága négy díj­jal jutalmazta szombaton a kínai származású rendező kortárs ameri­kai westemdrámáját. A Frances McDormand főszereplésével forga­tott produkció a legjobb film elis­merésén kívül a legjobb rendezés és a legjobb operatőr (Joshua James Richards) díját is elnyerte. McDor­mand pedig a legjobb színésznő dí­ját kapta. Az amerikai filmkritikusok társa­sága 55. alkalommal szavazott az év legjobb filmjeiről. A nomádok föld­je korábban már több filmkritikusi kör díját megkapta, köztük a Co­­lumbusi Filmkritikusok Szövetsége, az Oklahomai Filmkritikusok Köre, valamint az Észak-karolinai Film­­kritikusok Szövetsége díját. A nomádok földje egy 2017-ben megjelent nem fikciós könyv alap­ján készült. McDormand a történet­ben egy hatvanas éveiben járó ma­gányos nőt játszik, aki azt követően, hogy a 2008-as gazdasági válságban elveszti mindenét, furgonjával útra kel nyugat felé. Kilépve a megszo­kott kisvárosi életéből, mai nomád­ként éli tovább az életét. A film hi­telességéhez az is sokat hozzátesz, hogy a női és a férfi főszereplő mel­lett amatőrök is játszanak a filmben, mégpedig olyanok, akik valóban nomád életmódot folytatnak, s az ő valós történeteik is megjelennek a képsorokon. A nomádok földje a velencei film­fesztiválon Aranyoroszlán díjat ka­pott, és a torontói filmfesztiválon is elnyerte a fodíjat a közönségszava­zás alapján. Az NSFC 60 tekintélyes filmkri­tikusa a legjobb színész díját Delroy Lindónak ítélte oda Az öt bajtárs című Spike Lee-filmben nyújtott alakításáért. A legjobb forgató­könyvíró díját Eliza Hittmannek szavazták meg a Never Rarely So­metimes Always című filmért, a leg­jobb idegen nyelvű film pedig a ro­mán Colectiv című produkció lett. Alexander Nanau dokumentum­filmje a 2015-ben egy bukaresti éj­szakai szórakozóhelyen bekövetke­zett tragédiát idézte fel. A 24 éves bolgár Maria Bakalova, Sacha Baron Cohen Borat utólagos mozifilm című szatírájának szerep­lője a legjobb női mellékszereplő dí­ját kapta, a legjobb férfi melléksze­replő pedig a 73 éves Paul Raci, a Sound of Metal színésze lett. Tavaly a dél-koreai Élősködők kapta a legjobb film díját az NSFC szavazása nyomán. A film később négy Oscar-díjat nyert el. (MTI, k) Újabb tíz epizód készül a Szex és New Yorkhoz Los Angeles. Az HBO Maxon folytatódik a Szex és New York című népszerű kultsorozat - írta meg a Variety.com filmes hír­portál. Az új évad, amelyben Sa­rah Jessica Parker, Cynthia Ni­xon és Kristin Davis is visszatér régi szerepében, az And Just Li­ke That címet kapta. Kim Catt­­rall, aki az eredeti sorozatban Sa­mantha Jonest játszotta, nem csatlakozik a színészgárdához. A folytatásban Carrie Brad­shaw (Parker), Charlotte York (Davis) és Miranda Hobbes (Ni­xon) már ötvenes éveikben jár­nak, továbbra is a szerelem és a barátság körül forog az életük. Az évadhoz tíz félórás epizód ké­szül, amelyek forgatását késő ta­vasszal kezdik el New Yorkban. A Szex és New York című so­rozatot Candace Bushnell 1997- ben megjelent könyve nyomán indította el Darren Star. Az ere­deti széria 1998-ban debütált az HBO csatornán, és 2004-ig hat évadot ért meg. A sorozat alap­ján két játékfilm is készült. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom