Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-31 / 301. szám
A 2020-as év főszereplője Igor Matoviő kormányfő volt, február 29-én jelentős fölénnyel nyerte meg a parlamenti választást (TASR-feivétei) 2020 a politikában: erre emlékezni fogunk FINTAMÁRK Az egész világon nagyot fordult a történelem kereke 2020-ban, Szlovákiában azonban talán egy negyedfordulattal többet - a tombolá koronavírus-járvány miatt ugyanis a szlovák politika jelenét ás jövőjét meghatározá események csúsztak le olykor a címlapokról. A 2020-as évet a járvány nélkül is fordulópontként fogják majd emlegetni a történelemkönyvek Szlovákiában. Egy éve, pont ezen a napon számoltak be a kínai egészségügyi hatóságok az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) arról, hogy Vuhanban egy világjárvánnyal fenyegető, megfékezhetetlen betegség indult el világhódító útjára - mi eközben, Szlovákiában épp a kampányhajrára fordultunk rá, és a parlamenti választás esélyeit latolgattuk. A voksoláson február végén már annak tudatában vettünk részt, hogy az ajtónkon kopogtat a járvány, március közepén pedig már csaknem teljesen a járvány uralta a közbeszédet, de az életünket is. A politikai események pedig az év hátralévő részében tulajdonképpen rácsavarodtak a pandémiára - és látszólag szinte minden e körül forgott. De csak látszólag: a 2018-ban, Ján Kuciak és Martina Kusnírová halálával elkezdődött politikai és társadalmi fordulat két szempontból is 2020-ra érett be. Egyrészt a parlamenti választáson mondhatni, meglepetésgyőzelem született - az eddig vezető politikai osztály vagy politikai nyugdíjba, vagy ellenzékbe kényszerült, a stafétát azonban nem az eddigi, „standard ellenzék” vette át, hanem az ellenzékiséget és a performance-politizálást anyatejjel magába szívó Igor Matovic, 2020 politikai főszereplője, és egyáltalán nem hétköznapi pártja. Azok pedig, akik mindezt a ,jó és a rossz” harcaként fogták fel, megtapasztalhatták: a szlovákiai politika ennél a fekete-fehér felfogásnál jóval árnyaltabb. Másrészt februárban elindult a per a két fiatal meggyilkolásával kapcsolatban a Speciális Büntetőbíróságon, és ennek közvetlen vagy közvetett hatására hirtelen nagyon sok mindent mosott felszínre a víz - a hatóságok elkezdtek foglalkozni azokkal a befolyásos emberekkel, akiknek botrányairól és viselt dolgairól eddig csak az újságok írtak. Genózis A 2020-as év főszereplője Igor Matovic kormányfő volt a szlovákiai politika színpadán, és talán nem túl nagy aránytévesztés, ha leíijuk: az év az ő harcairól szólt, szinte minden téren. Már csak azért is, mert a sikereket ő maga igyekszik saját személyéhez kötni, a kudarcokat pedig politikai ellenfelei akasztják a nyakába. Minden egy kiélezettnek tűnő kampánnyal indult, ám a parlamenti választás legfontosabb csavarját nem csak az elemzők, de úgy általában az ; emberek többsége is sejtette: a Robert Fico és a Smer által fémjelzett ; politikai korszak lezárulása már az év elején világosnak látszott, hiszen a : 2018-ban, Ján Kuciak és Martina Kusnírová halálával kezdődött, : földrengésszerű politikai és társadal: mi átalakulás beérett a parlamenti választásra. A legnagyobb kérdés az volt, hogy a politikai káoszból milyen koalíció születhet meg, hiszen míg a háromosztatú politikai tér egyik oldalán a Peter Pellegrini listavezetésével konszolidálódni és változni igyekvő Smemek óriási szüksége volt arra, hogy valamilyen szövetségest találjon magának, addig az ellenzéki oldalon sem volt kisebb a káosz: abban egyetértés volt, hogy kormányváltásra van szükség, ám abban nem, kivel és hogyan. Igor Matovic és pártja, az OEaNO végül épp ebből a politikai káoszból profitált, és frappáns pontot tett a találgatások végére. Február 29-én nagyon magasan, 25,02 százalékkal nyerte meg a választást, bő 6 százalékponttal maga mögé utasítva a Smert, és fényévekkel az összes többi ellenzéki pártot: azzal, hogy a háromosztatú politikai tér metszéspontjába igyekezett helyezkedni, hógolyó-effektust indított el, és február 29-én a politikai színpad egyértelmű főszereplőjévé lépett elő. A koalíciós tárgyalások nem tartottak túl sokáig, és viszonylag simán mentek: az OEaNO a Sme rodinával, az SaS-szel és a nagyon meggyengült Za l’udíval kötött szövetséget, alkotmányozó többséget teremtve ezzel a parlamentben. Szlovákia „nagy generálj a” azonban váratott magára - bekopogott ugyanis az ajtón a koronavírus-járvány. Kopogtatások Szlovákiában az első beteget egy héttel a választás után, március 6-án regisztrálták, de már akkor tudni lehetett, hogy az országot biztosan nem fogja elkerülni a vihar, hiszen Olaszországból és más országokból már érkeztek a riasztó hírek a járvány terjedésének üteméről, a halottak számáról, a korlátozó intézkedések miatt kiürülő utcákról. Mire Zuzana Caputová március 21-én kinevezte Igor Matovic kormányát, addigra a lakosság már ismerkedett a szájmaszk fogalmával, emésztgette a határzár tényét, és nem volt kérdés, hogy mi lesz az új kabinet és a koalíció feladata az elkövetkező hónapokban. Az ország bezárkózott, elindult a távmunka és a távoktatás. A márciustól májusig tartó időszak ennek köszönhetően szinte légüres térben telt: a kommunikációs teret a koronavírus és az ellene való küzdelem uralta. Ez egyrészt hatalmas probléma volt az arcát kereső ellenzéknek, elsősorban a Smemek, hiszen az elvesztett választás után nem igazán jutott lélegzethez. Igor Matovicék is megszenvedtek azonban a helyzettel: egyből a mély vízbe kerültek, és népszerűtlen intézkedéseket kellett hozniuk, hogy féken tartsák a járványt - s bár az ország szekrényéből folyamatosan potyogtak a csontvázak, a közbeszédet csak nagyon nehezen lehetett tematizálni az előző kormány ballépéseivel. Az embereket leginkább a vírus és a bezárkózásból fakadó komoly bevételkiesés, a gazdasági érvágás foglalkoztatta - ebből adódóan pedig megjelentek az első hajszálrepedések is a koalícióban, amelyek felülírták a hurráoptimizmust. Am a szigorú és időben meghozott intézkedéseknek köszönhetően Szlovákia egészségügyi szempontból nagyon eredményesen vészelte át az első hullámot, kevés beteggel, és arányaiban nagyon kevés halálos áldozattal. Ezzel pedig nyárra az ország és a politikusok is lélegzethez jutottak a nyárra. Tisztulás Eközben egy másik, párhuzamos térben, az igazságszolgáltatás malmában őröltek a malomkövek. Még a választás előtt, januárban elindult Szlovákia történetének legnagyobb figyelemmel követett pere, a Kuciakper: a vádlottak padján pedig ott ült Szabó Tamás és Miroslav Marcek, a gyilkosságok elkövetői, valamint a feltételezett megrendelők, Marián Kocner és Alena Zsuzsová is. Miroslav Marcek már az első napon beismerő vallomást tett - ám a többiek nem, így a megaper egyebek mellett a járványnak köszönhetően is, hónapokig tartott. Augusztus 5-én mindenki arra készült, hogy ítéletet hirdetnek, és Marián Kocner, akit egyébként a Markíza-váltók ügye miatt még februárban 19 évre ítélt a bíróság, valamint Alena Zsuzsová, mint a gyilkosság megrendelői, rács mögé kerülnek. A szenátus azonban váratlanul elhalasztotta az ítélethirdetést egy hónappal. Szeptemberben pedig az ország meglepetésére felmentette Kocnert és Zsuzsovát a vádak alól, mondván, a közvetett bizonyítékok láncolata nem volt elég meggyőző, és az in dubio pro reo elve alapján a bíróságnak a vádlottak javára kellett döntenie.
