Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-31 / 301. szám

A 2020-as év főszereplője Igor Matoviő kormányfő volt, február 29-én jelentős fölénnyel nyerte meg a parlamenti választást (TASR-feivétei) 2020 a politikában: erre emlékezni fogunk FINTAMÁRK Az egész világon nagyot fordult a történelem kereke 2020-ban, Szlovákiában azonban talán egy negyedfor­dulattal többet - a tombolá koronavírus-járvány miatt ugyanis a szlovák politika jelenét ás jövőjét meghatározá események csúsztak le olykor a címlapokról. A 2020-as évet a járvány nélkül is forduló­pontként fogják majd emlegetni a történelem­­könyvek Szlovákiában. Egy éve, pont ezen a napon szá­moltak be a kínai egészségügyi ha­tóságok az Egészségügyi Világszer­vezetnek (WHO) arról, hogy Vuhan­­ban egy világjárvánnyal fenyegető, megfékezhetetlen betegség indult el világhódító útjára - mi eközben, Szlovákiában épp a kampányhajrára fordultunk rá, és a parlamenti válasz­tás esélyeit latolgattuk. A voksoláson február végén már annak tudatában vettünk részt, hogy az ajtónkon ko­pogtat a járvány, március közepén pedig már csaknem teljesen a jár­vány uralta a közbeszédet, de az éle­tünket is. A politikai események pe­dig az év hátralévő részében tulaj­donképpen rácsavarodtak a pandé­­miára - és látszólag szinte minden e körül forgott. De csak látszólag: a 2018-ban, Ján Kuciak és Martina Kusnírová halá­lával elkezdődött politikai és társa­dalmi fordulat két szempontból is 2020-ra érett be. Egyrészt a parla­menti választáson mondhatni, meg­lepetésgyőzelem született - az ed­dig vezető politikai osztály vagy politikai nyugdíjba, vagy ellenzék­be kényszerült, a stafétát azonban nem az eddigi, „standard ellenzék” vette át, hanem az ellenzékiséget és a performance-politizálást anyatej­jel magába szívó Igor Matovic, 2020 politikai főszereplője, és egyáltalán nem hétköznapi pártja. Azok pedig, akik mindezt a ,jó és a rossz” har­caként fogták fel, megtapasztalhat­ták: a szlovákiai politika ennél a fekete-fehér felfogásnál jóval ár­nyaltabb. Másrészt februárban elindult a per a két fiatal meggyilkolásával kap­csolatban a Speciális Büntetőbírósá­gon, és ennek közvetlen vagy köz­vetett hatására hirtelen nagyon sok mindent mosott felszínre a víz - a ha­tóságok elkezdtek foglalkozni azok­kal a befolyásos emberekkel, akik­nek botrányairól és viselt dolgairól eddig csak az újságok írtak. Genózis A 2020-as év főszereplője Igor Matovic kormányfő volt a szlovákiai politika színpadán, és talán nem túl nagy aránytévesztés, ha leíijuk: az év az ő harcairól szólt, szinte minden té­ren. Már csak azért is, mert a sikere­ket ő maga igyekszik saját személyé­hez kötni, a kudarcokat pedig politi­kai ellenfelei akasztják a nyakába. Minden egy kiélezettnek tűnő kampánnyal indult, ám a parlamenti választás legfontosabb csavarját nem csak az elemzők, de úgy általában az ; emberek többsége is sejtette: a Ro­bert Fico és a Smer által fémjelzett ; politikai korszak lezárulása már az év elején világosnak látszott, hiszen a : 2018-ban, Ján Kuciak és Martina Kusnírová halálával kezdődött, : földrengésszerű politikai és társadal­­: mi átalakulás beérett a parlamenti választásra. A legnagyobb kérdés az volt, hogy a politikai káoszból mi­lyen koalíció születhet meg, hiszen míg a háromosztatú politikai tér egyik oldalán a Peter Pellegrini listaveze­tésével konszolidálódni és változni igyekvő Smemek óriási szüksége volt arra, hogy valamilyen szövetsé­gest találjon magának, addig az el­lenzéki oldalon sem volt kisebb a ká­osz: abban egyetértés volt, hogy kor­mányváltásra van szükség, ám abban nem, kivel és hogyan. Igor Matovic és pártja, az OEaNO végül épp ebből a politikai káoszból profitált, és frappáns pontot tett a ta­lálgatások végére. Február 29-én na­gyon magasan, 25,02 százalékkal nyerte meg a választást, bő 6 száza­lékponttal maga mögé utasítva a Smert, és fényévekkel az összes töb­bi ellenzéki pártot: azzal, hogy a há­romosztatú politikai tér metszés­pontjába igyekezett helyezkedni, hógolyó-effektust indított el, és feb­ruár 29-én a politikai színpad egyértelmű főszereplőjévé lépett elő. A koalíciós tárgyalások nem tar­tottak túl sokáig, és viszonylag si­mán mentek: az OEaNO a Sme ro­­dinával, az SaS-szel és a nagyon meggyengült Za l’udíval kötött szö­vetséget, alkotmányozó többséget teremtve ezzel a parlamentben. Szlo­vákia „nagy generálj a” azonban vá­ratott magára - bekopogott ugyanis az ajtón a koronavírus-járvány. Kopogtatások Szlovákiában az első beteget egy héttel a választás után, március 6-án regisztrálták, de már akkor tudni le­hetett, hogy az országot biztosan nem fogja elkerülni a vihar, hiszen Olasz­országból és más országokból már érkeztek a riasztó hírek a járvány ter­jedésének üteméről, a halottak szá­máról, a korlátozó intézkedések mi­att kiürülő utcákról. Mire Zuzana Caputová március 21-én kinevezte Igor Matovic kormányát, addigra a lakosság már ismerkedett a száj­maszk fogalmával, emésztgette a ha­tárzár tényét, és nem volt kérdés, hogy mi lesz az új kabinet és a koalí­ció feladata az elkövetkező hóna­pokban. Az ország bezárkózott, el­indult a távmunka és a távoktatás. A márciustól májusig tartó időszak ennek köszönhetően szinte légüres térben telt: a kommunikációs teret a koronavírus és az ellene való küzde­lem uralta. Ez egyrészt hatalmas probléma volt az arcát kereső ellen­zéknek, elsősorban a Smemek, hi­szen az elvesztett választás után nem igazán jutott lélegzethez. Igor Matovicék is megszenvedtek azon­ban a helyzettel: egyből a mély vízbe kerültek, és népszerűtlen intézkedé­seket kellett hozniuk, hogy féken tartsák a járványt - s bár az ország szekrényéből folyamatosan potyog­tak a csontvázak, a közbeszédet csak nagyon nehezen lehetett tematizálni az előző kormány ballépéseivel. Az embereket leginkább a vírus és a be­zárkózásból fakadó komoly bevétel­­kiesés, a gazdasági érvágás foglal­koztatta - ebből adódóan pedig meg­jelentek az első hajszálrepedések is a koalícióban, amelyek felülírták a hurráoptimizmust. Am a szigorú és időben meghozott intézkedéseknek köszönhetően Szlovákia egészség­­ügyi szempontból nagyon eredmé­nyesen vészelte át az első hullámot, kevés beteggel, és arányaiban na­gyon kevés halálos áldozattal. Ezzel pedig nyárra az ország és a politiku­sok is lélegzethez jutottak a nyárra. Tisztulás Eközben egy másik, párhuzamos térben, az igazságszolgáltatás mal­mában őröltek a malomkövek. Még a választás előtt, januárban elindult Szlovákia történetének legnagyobb figyelemmel követett pere, a Kuciak­­per: a vádlottak padján pedig ott ült Szabó Tamás és Miroslav Marcek, a gyilkosságok elkövetői, valamint a feltételezett megrendelők, Marián Kocner és Alena Zsuzsová is. Miro­slav Marcek már az első napon beis­merő vallomást tett - ám a többiek nem, így a megaper egyebek mellett a járványnak köszönhetően is, hóna­pokig tartott. Augusztus 5-én min­denki arra készült, hogy ítéletet hir­detnek, és Marián Kocner, akit egyébként a Markíza-váltók ügye miatt még februárban 19 évre ítélt a bíróság, valamint Alena Zsuzsová, mint a gyilkosság megrendelői, rács mögé kerülnek. A szenátus azonban váratlanul elhalasztotta az ítélethir­detést egy hónappal. Szeptemberben pedig az ország meglepetésére fel­mentette Kocnert és Zsuzsovát a vá­dak alól, mondván, a közvetett bizo­nyítékok láncolata nem volt elég meggyőző, és az in dubio pro reo el­ve alapján a bíróságnak a vádlottak javára kellett döntenie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom