Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-17 / 292. szám
www.ujszo.com | 2020. december 17. KULTÚRA I 9 Profi közvetítések karantén idején Marius von Mayenburg A kő című darabja, Michal Docekal budapesti rendezése streamelve jutott el a nézőkhöz SZABÓ G. LÁSZLÓ Nincs még olyan színházi kézikönyv vagy szakszótár, amely feltüntetné azt a kifejezést, hogy streamelés. A színházi közvetítésnek ezt a formáját a koronavírusjárvány szülte. Online térben, az interneten keresztül jut el az előadás azokhoz, akik a világ bármelyik pontján jegyetvesznek rá. Élőben vagy felvételről évtizedek óta láthatunk különböző színházi előadásokat. A televízióban. Egy adott csatornán. Vagy több csatornán, ha például a bécsi Staatsoper újévi koncertjét akaijuk látni. Ám online eszközökkel közvetített minőségi előadásokat, amelyek nézők nélkül zajlanak, mostanság látunk először. Mivel ezekhez a színházi vagy hangversenytermi produkciókhoz csupán intemetelérés szükséges, a földkerekség minden országában megtekinthetővé válnak. A Vígszínházból Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horvát Péter félig mese, félig musical darabját, A padlást több mint negyven országban tizenvalahány ezren látták. Michal Docekal rendezése, A kő, Marius von Mayenburg családi drámájának Pesti színházi bemutatója ugyan a jövő évre csúszott, a kész előadás azonban - streamelve - már közönség elé került, és a nagyvilágba is eljutott. „Korábban sokszor streamelve néztünk videókat vagy hallgattunk zenét, vagyis úgy tudtunk lejátszani valamit az interneten keresztül, hogy nem kellett előtte letöltenünk a gépünkre - mondja Kovács Krisztina, a Vígszínház födramaturgja de színházi közegben a streamelés tavasszal kezdett eltelj edni, bár akkor még nem igazán tudtak élni ezzel a rendszerrel a színházak. Igazából nyáron, a második hullámra gondolva készültek fel a magyarországi társulatok arra, hogy ez egy lehetséges, sőt talán egyedüli módja lesz a nézőkkel való kapcsolattartásnak. Létrejöttek olyan platformok is, amelyek felületet biztosítanak a streamelésnek, és kialakultak ennek a praktikus keretei is. A minőMichal Doőekal és Kovács Krisztina ségi felvételhez azonban minőségi kamerák, közvetítőeszközök, megfelelő szakemberek szükségesek. Ez pedig pluszberuházást, -kiadást jelent a színházaknak.” A közvetítésnek és a kapcsolattartásnak ez a formája új terepet nyitott meg a színházak előtt, de fontos dilemmák elé is állította az alkotókat. Természetesen abban mindenki egyetért, hogy az élő színház varázsa felcserélhetetlen és pótolhatatlan, mégis egy-egy profin kivitelezett közvetítés is maradandó élményeket nyújthat, más miatt, mint az élő színházi előadás. Nem beszélve arról, hogy így azok is megnézhetnek egy előadást, akik amúgy nem jutnának el színházba. Vagy, mert olyan a munkájuk, az élethelyzetük, vagy, mert másik városban, másik órszágban élnek. Nehézségei és veszélyei természetesen ennek is vannak, vélekedik Kovács Krisztina. „A színházi alkotók közül sokan félnek attól, hogy a streammel leszoktatjuk a nézőket a színházba járásról, hiszen otthon nézni valamit sokkal kényelmesebb, mint felöltözni, útnak indulni, időre odaérni valahova, ahol ráadásul még a telefonunkat is ki kell kapcsolni... Másrészt minden egyes előadás, amelyben maszk nélkül játszanak, érintkeznek a színészek, operaénekesek vagy táncosok, komoly kockázatot jelent. Minél nagyobb a közreműködők létszáma az előadásban, annál nagyobb a kockázat, hiszen annál több a kontaktus is. A közvetítésnek ez a módja a nézőket védi, de a színészeket nem. Mostanában sokszor gondolok arra, hogy a színész a legvédtelenebb foglalkozások egyike. A munkahelyeken mindenki maszkban végzi a dolgát, vagy ahol lehet, home office-t rendelnek el a dolgozók védelmében. A színészek viszont maszk nélkül állnak egymással szemben, és pár centire egymás arcától kiabálnak, vagy éppen csókolóznak. Ezért minden helyzetben mérlegelni kell, hogy a művész vállalkozik-e erre, kiteszi-e magát vagy a kollégáit a fertőzés veszélyének, de a színháznak is nagy a felelőssége, hiszen védenie kell a dolgozóit, miközben olyan helyzetet teremt, amely komoly egészségi kockázattal jár.” Az is kérdés: élnek-e majd a társu(A szerző felvétele) latok a streamelés lehetőségével, ha véget ér a járványhelyzet? Van-e egyáltalán jövője az ilyenfajta közvetítésnek? „Ez bizonyára opció marad, hiszen sok néző számára megnyílt egy új lehetőség. Azok, akik például Dublinban, Torontóban vagy Sydney-ben nézték A padlást, és óriási élmény volt számukra, bizonyára más produkcióra is szívesen vesznek majd jegyet. De az időzónákra figyelni kell: az élő közvetítést ezért 24 órán át érdemes elérhetővé tenni. Persze ehhez is mindig külön engedély kell, ahogy a Magyarország területén kívüli játszásra, vagyis közvetítésre is. A színházi rendszer, a nemzetközi szerzői jogi szabályozás erre egyáltalán nem volt felkészülve, a jogi háttér nincs kidolgozva, mindenki most tanulja, hogy ezt hogyan is kell csinálni. És természetesen itt is sok a kockázat, az online térbe kiengedett előadást felvehetik, másolhatják, sokszorosíthatják. Tavasszal, amikor ránk tört a járvány és a színházak a már meglévő felvételeikhez nyúltak, mindenki megengedett mindent. Ingyen nézhettünk nívós előadásokat. Mára viszont ez egy fontos bevételi forrás lett a színházaknak, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy munkához juttatja a színészeket, feladatot ad sokaknak, ami ebben a pszichésen megterhelő helyzetben nem elhanyagolható szempont.” A Mikve, a Jóembert keresünk, A Mester és Margarita, a Bűn és bűnhődés, az Egy éj a paradicsomban után Michal Docekal (a Cseh Nemzeti után a prágai Városi Színházak igazgató-főrendezője) Marius von Mayenburg, az Európa-szerte híres német drámaíró A kő című alkotásával jelentkezett Budapesten. Nem mindennapi időutazásra hívja a nézőket a darab 193 5 és 1993 között egy német család három generációja és egy többszörösen gazdát cserélt drezdai ház történetét megelevenítve. „Dramaturgként különleges ajándék Michal Docekallal dolgozni — mondja Kovács Krisztina. — Művelt, széles látókörű ember, olyan színházi gondolkodó, amilyenből kevéssel lehet találkozni. A színházi előadás minden alkotóelemére odafigyel, a színész gesztusától a legapróbb kellékig mindenre, és bámulatos tudatossággal építi fel az előadást. Kivételesen érzékeny, empatikus, egyszerre gondolkodik férfi és női aggyal - ha lehet ilyet mondani. A Mikvében és most A kőben is női sorsokon keresztül, női szemszögből mesél el egy megrázó, 20. századi történetet. Michal behatóan ismeri az emberi lelket, közben a humora is bámulatos. Az is rokonszenves benne, ahogy a színészeket vezeti a próbákon. Sosem választ könnyű témát, mindig a nagy horderejű kérdések, alapvető morális dilemmák izgatják. A kőben is erősen a morálról beszél: hitről, emberségről, igazságokról és élethazugságokról, öncsalásokra épített életekről. Rendezőként mindig a tiszta színpadi helyzetek mellett teszi le a voksát, a kétértelműséget messziről kerüli. Persze az is jó érzés, hogy ad a véleményemre, meghallgatja az észrevételeimet. Egy dramaturg számára az az igazi doppingszer, ha egy rendező bízik benne. Remélem, megadatik még a pályámon, hogy újra vele dolgozhassak.” A szerző a Vasárnap munkatársa Megvannak a Febiofest díjazott filmjei Virtuális lesz a Sundance A közönségdíjas Sh_t Happens egyik kockája (Fotó: Febiofest) Lengyel rendező, Grzegorz Paprzycki Az én ezóp országom cfmű dokumentumfilmjének ítélte oda a nemzetközi szakmai zsűri a Febiofest Európa Közepén elnevezésű rövidfilmversenyének fődíját. A díjnyertes film a lengyel társadalmi viszonyok állapotáról formál képet, rávilágítva a radikalizmus növekedésére és az extrémizmus teijedésére, felvételeket mutatva az utcai megmozdulásokról és tüntetésekről. „Az aktuális társadalmi téma nem mindennapi dokumentarista megközelítésével és láttatásával a lengyel film napjaink valóságának univerzális képévé formálódik - áll az értékelésben. - Reméljük, hogy ez a kivételes értékű dokumentumfilm hozzásegít bennünket mai világunk megértéséhez”-fogalmazott a zsűri, mely online követte és értékelte a versenyt. Daria Kashcheeva, apa és lánya kapcsolatát boncolgató A lány című cseh bábfilmje nyerte el a diákzsüri díját. A szakmai zsűri a filmet elismerésben részesítette. A diákzsűri viszont a cseh Damián Vondrásek Határ című diákfilmjét részesítette elismerésben. A Határban illegális migránsok feltartóztatása során az erdőbe szökik egy kiskorú fiú. Az ő sorsáról kell döntenie az egység parancsnokának. Michaela Mihályi és David Stumpf Sh_t Happens című szlovák animációs filmje szerezte meg a közönségdíjat A film bibliai témát dolgoz fel, mai viszonyokra vonatkoztatva. A Febiofest nemzetközi filmfesztivál szervezőinek ígérete szerint a díjnyertes alkotásokat jövőre, ahogy a járványügyi helyzet engedi, újranézhetjük moziban, (tébé) Park City. Virtuális formában rendezik meg a 2021-es Sundance Filmfesztivált. A története során először online térbe költöző független nemzetközi filmmustrán 72 alkotás debütál. A január 28. és február 3. között zajló fesztivál nyitányaként Nanfu Wang kínai propagandáról és Covid-19-betegségről szóló In the Same Breath című dokumentumfilmjét és Ahmir „Questlove” Thompson Summer of Soul című, 1969-es harlemi kulturális fesztiválról szóló dokumentumfilmjét vetítik. „Egy nagy dobással akarjuk kezdeni a fesztivált. Fontosnak éreztük, hogy olyan filmeket mutassunk be, amelyek tükrözik, hogy miken mentünk keresztül ebben az évben” - magyarázta a választást Kim Yutani, a fesztivál programigazgatója. Az In the Same Breath az igazság kereséséről szól, egyúttal merész vádirat a kínai és amerikai vezetés felelősségéről. Questlove filmjének egyik kuriózumát pedig az adja, hogy eddig nem publikált felvételeket is tartalmaz a harlemi fesztiválról. A nyitó estén láthatja a közönség Sian Heder CODA című játékfilmjét is, amely siket szülők egészséges hallású gyermekéről szól. Yutani szerint a Marlee Matlin közreműködésével forgatott film a fesztivál egyik kiugró sikere lehet. A színésznő Robin Wright rendezőként mutatkozik be a Sundance-en Land című filmjével, amelyben ő maga és Demian Bichir is szerepel. A Sundance a filmművészet új, felemelkedő tehetségeire akarja ráirányítani a figyelmet - hangsúlyozták a szervezők. A fesztiválon bemutatott játékfilmek több mint fele elsőfilmes rendezők munkája lesz. Az online fesztivál alkalmat teremt arra, hogy azok, akik még sohasem tudtak ellátogatni az utahi mustrára, most szintén kivehessék a részüket a vetítésekből. (MTI, k)
