Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-15 / 290. szám
www.ujszo.com SZINFOLK ■ 2020. DECEMBER 15. 17 a székit tanultam meg a magyar néptáncok közül, aminek az egyszerű formái alkalmasak voltak a táncházmozgalom elindítására. hogy „Pista bácsi, nekem ez a kanásztánc nagyon tetszik, hol lehet ezt eredetiben megnézni”, Molnár azt mondta neki, hogy „fiam, a magyar néptánc én vagyok, tőlem mindent megtanulhatsz, ne menj sehová.” Martin mégis elment gyűjteni, s emiatt az öreg kidobta az együttesből. így lett néptánckutató. » Épp mi hangsúlyoztuk, hogy a szájhagyomány milyenfontos, ne higgyük el, hogy minden le van írva. Van egy írása egy népdalos kötet elején, amiben az értékválságról és az átmentésről értekezik (Sebő Ferenc Népzenei olvasókönyv, bevezető. Hagyományok Háza, 2009). Ebben kifejti, hogy a hagyományos paraszti kultúra szóbeli volt, ami megfogyott attól, hogy leírták. Vissza kéne csinálni szóbelinek? Most az aggaszt, hogy újból túlságosan szóbelivé kezd lenni. Mit összekínlódtak az öregek, hogy tanulmányokban rögzítsék a gyűjtési tapasztalatokat, hogy kitalálják a táncírást, de az új nemzedék nem olvas, nem ír, csak letölti, megnézi a felvételt. A hagyomány továbbadásának több módja van. Épp mi hangsúlyoztuk, hogy a szájhagyomány milyen fontos, ne higgyük el, hogy minden le van írva. Minden írás mögött ott kell, hogy legyen a szájhagyomány is, mert igazából csak azzal együtt lehet értelmezni. Ez igaz. De az írás is fontos. Nem mehetünk visszafelé. Ma már nem lehetünk írástudadanok. Volt a Páván egy kisfiú, gyönyörűen táncolta Mundruc táncát (a kalotaszegi Magyarvista lakója, az 1977-ben elhunyt Mátyás István „Mundruc” nemzedéke egyik legjobb táncosa volt, Martin György egyik kedvenc adatközlője, a kalotaszegi legényes művészi megformálója - sírját csizma díszíti - SzG). Megkérdeztem tőle, honnan tanulta. Hát, a YouTube-ról. Ez arra jó példa, hogy a fogékony gyermek ha megfigyel valamit, azt mindenestől bekebelezi. De ezen a csatornán hemzsegnek az ellenőrizeden badarságok is. Kell az a szakértelem is, amely válogat. Szilvay Gergely létrehozni; egészen kiváló munka egy két elemit végzett embertől, s ez azt mutatja, hogy az intelligencia nem iskola kérdése. A gyűjtésekkor nagyon művelt emberekkel találkoztunk, s ez nagy élmény volt. Ha a városi házakban végigmennék a gangon, mit találnék? Mi lesz, ha már nem lesznek adatközlők, csak a gyűjtések, felvételek? Az nem lesz egyszerű, de jóval több a semminél. Lesz egy csomó felvételünk, amelyekkel meg kell tanulni bánni. Nem idealizálni kell ezeket, hanem kritikusan tekinteni rájuk, mint pillanatfelvételekre, amelyekben vannak tévesztések is. A memoriterek csak a kezdeti lépések A másik fontos tánc a méhkeréki volt, amely az ottani gyűjtésről szóló Hajnalban indultunk című filmben is feltűnik, amiben elkísérik önöket gyűjteni eme békési román faluba. Hogyan emlékszik a méhkerékire? Kemény, virtuóz tánc, a nehezebbek közé tartozik Azt is nagyon szerettem. A legendás táncházban, a Kassák Klubban kezdetben két tánc ment, a széki és a méhkeréki. A méhkeréki azt az átmeneti állapotát mutatja a páros táncok fejlődésének, amikor a nőt már meg lehetett fogni, de még nem szabadott szétszéledni a teremben, hanem párosával oszlopba kellett állni. Nagyon izgalmas, hogy ha az ember elmélyed egyes tájegységek táncaiban, kiderül, hogy egy részük a tánctörténet egy-egy korábbi szakaszának a lenyomata. A középkorig a körtáncok voltak divatban, aztán ezek felszakadoztak, bejöttek a nők, meg lehetett fogni a kezüket, de még egységesen be kellett állni a sorba. Aztán ez is felbomlott, kialakultak a táncrendek, a különböző ritmusú és tempójú táncok tájra, falura jellemző sorozatai, s a párok úgy táncoltak, hogy mindig utat engedtek a zenekar előtt táncolóknak. Azok aztán tovább léptek pihenő lépésekkel, és jöhetett a következő pár. így forgott körbe a terem. Visszajár látogatóba oda, ahol gyűjtött? Most már nem, de a gyűjtés is úgy alakult, hogy mi már nem kószáltunk összevissza, hanem Martin Györgyék irányítottak, akik korábban körülnéztek, s mondták, hova menjünk. Volt hat-nyolc adatközlőm, akikkel szoros kapcsolatba kerültem, s akik aztán jöttek hozzám, s akikkel a dolgok mélységébe bele tudtunk menni. Csorba János bácsi széki énekes még egy könyvet is írt, amit segítettem neki Liszt Ferenc téri Könyvklub, az első budapesti táncház 1972. május 6-án. Sebő Ferenc és Halmos Béla. (Fortepan / Szalay Zoltán) Kassák Klub, balról Halmos Béla, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Éri Péter 1978-ban (Fortepan / Szalay Zoltán) Amikor már tudjuk a nyelvezetet, játszani kell vele, spontán módon önkifejezésre használni. A népzene mindig rögtönzött zene volt, saját nyelvtannal és szókinccsel. Ha rendesen megtanultunk egy nyelvet, onnantól a mondanivalóra figyelünk, arra, mit akarunk mondani. A dzsesszről mindenki tudja, hogy improvizált - hát a népzene is az. Mintha korábban szorosabb lett volna a kapcsolat egyes értelmiségi csoportok és a mozgalom között, mint ma. Gondolok itt például Csoóri Sándorékra. Hogyan látja a táncházmozgalom és az értelmiség kapcsolatát? Nagyon nagy dolog volt, hogy Csoóri felfigyelt rá, és főleg megértette a jelentőségét. Akkori felesége, Marosi Julcsi beszállt a gyűjtésbe és szépen énekelt is. De a munka dandárját a kutatók végezték elsősorban. Ok fedezték fel Kallós Zoltánt is, aki bennszülött erdélyiként olyan helyekre vitt el sokakat, ahol nélküle szóba se álltak volna. Martin György segített Kallósnak, hogy a gyűjtött anyagai átkerüljenek az Akadémiára. Kallósnak hiheteden memóriája volt. Tanúja voltam, amikor kijelentette, hogy fölösleges jegyzőkönyvezni, ő minden szalagjára emlékszik, hogy mi van rajta. Martinnak ettől a haja égnek állt, és bezárta egy szobába, hogy csinálja csak meg a nyilvántartást, hiszen így mások nem tudták volna használni Kallós gyűjtéseit. Martin György és társai szisztematikusan felkutatták és összehasonlították a néptánchagyományt Soprontól Moldváig. Rendszerezték, elemezték és mindenki számára elérhetővé tették. Ezután jöttünk mi, akik már a részletekkel foglalkoztunk és főleg azzal, miként lehet ezt megtanulni. Az értelmiség is szétszórt társaság, az egyik értelmiségi szereti a népzenét, a másik nem. Régen elsőrangú volt a mozgalom és az értelmiség kapcsolata, de a régi bölények már eltávoztak közülünk. Hinnünk kell abban, hogy a fiatalok a nyomukba állnak és folytatják. Martin egyébként rettegett a nagy tekintélyektől, mert úgy tartotta, azok lenyomják az embert. Saját élményként élte meg, amikor Molnár István együttesében táncolt és odament hozzá,
