Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-12 / 288. szám
www.ujszo.com | 2020. december 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Madárkarácsony Mit várhatunk ezek után akkor, amikor a jövőnkről kell döntenünk? még több munkával persze, hogy aztán őszre visszaessünk a tavaszinál is súlyosabb helyzetbe. Amikor már hiába mondták be a hírekben úgy az elhunyt „idős, krónikus betegek” számát, mintha mindez csak a Marson történt volna. Egyre több ismerősünk, barátunk kapta el a fertőzést, a környezetünkben is halnak meg sem idősnek, sem krónikusnak nem nevezhető, eddig egészséges emberek. A kaszás nem válogat. Közben már elég az ölelések, az élő koncertek, a gőzölgő gyógyvizek, a vacsoraasztal melletti jóízű baráti beszélgetések hiányából, ebből az internetre kötött világból, amibe belekényszerültünk. Pedig még tavaly is milyen trendinek tűnt a virtuális valóság, hogy a képernyőbe zárhatjuk a természetet, magunk teremthetünk digitális madarakat a mesterséges intelligencia segítségével. Emellett a madárkarácsony hagyománya olyan maradinak tűnt, de azért olvasztottuk kötelességtudatból a faggyút, gyúrtuk a cinkegolyókat, fölakasztottuk a kerti fákra, hogy az ég madarainak is legyen karácsonyuk. A madarak, köszönik szépen, idén is megvannak. Jó nézegetni őket, ahogy villámgyorsan lehántják a napraforgó héját, és már röppennek is az újabb szemért az etetőhöz. Az ég madarai ma is a szabadság szimbólumai, az ember pedig időről időre rádöbben, hogy milyen törékeny világot épített magának. Pár hét van karácsonyig, és még mindig nem tudjuk, hogyan telhet az ünnep. Szlovákiában akár már addigra is megváltozhatnak a rendelkezések, mire kimondják őket, és még a rendeletalkotók között is vita van arról, hogy mire gondoltak éppen. Magyarországon pedig egészen december 21 -ig várnak, mire eldöntik, milyen is lehet a karácsony. Az egész világ bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk és mit nem, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem ebben a parányi vírus okozta járványhelyzetben. Hirtelen bizonytalanná vált a holnap is. Mit várhatunk ezek után akkor, amikor a klímaváltozás mesterséges intelligenciával sem modellezhető bonyolult kérdéseiről, a jövőnkről kell döntenünk, arról, hogyan maradhatna élhető ez a bolygó? Ha így folytatjuk, még néhány évtized, és az emberiség maradéka odakéredzkedhet a madarak közé, hogy neki is legyen karácsonya. És örülhet, ha befogadják. ALIG BÍROM KIVÁRNI A KARÁCSONYI SZÜNETET A mikor március közepén együtt hallgattuk a bejelentést a járványhelyzettel járó szigorú korlátozó intézkedésekről a szerkesztőségben, úgy búcsúztunk egymástól, hogy viszlát pár hét múlva. Az IT-sek segítettek mindenkinek, hogy a laptop alkalmas legyen az otthoni munkavégzésre is, és egyik pillanatról a másikra átálltunk, berendezkedtünk arra, ami korábban elképzelhetetlen volt egy napilapnál, a home office-ra. A messengeres videochatekre, a már megint nincs internetre, a „már megint elszállt egy oldalam”-ra. Kisebbfajta csodaként éltük meg, hogy így is elkészülhetett nap mint nap az újság. Eltelt az első, a második, a harmadik, vagyis az a pár hét, amire azt ígérték, hogy visszaállhat minden a régi kerékvágásba, de maradt a home office, egyre tovább és tovább. Majd jött egy rövid, viszonylag felszabadult nyár, kevés Balatonnal és NYERGES CSABA A leggazdagabb 1% rontja a levegőt A világ leggazdagabb egy százaléka kétszer annyi széndioxid-kibocsátást okoz, mint a legszegényebb 50 százalék. Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEO) kibocsátási különbségekről szóló jelentése megállapította, hogy a leggazdagabbaknak sürgősen csökkenteniük kell a karbonlábnyomukat, hogy a felmelegedés ne öltsön veszélyes mértéket már ebben az évszázadban. Azt találták, hogy noha a széndioxid-kibocsátás mintegy 7 százalékkal csökkent idén a világjárvány miatt, ez csak 0,01 Celsius-fokkal mérsékelné a felmelegedést 2050-ig. A jelentés megvizsgálta a kormányok vállalásait a kibocsátás visszafogására, de az egyes emberek életmódjának és fogyasztási mintázatának szerepét is elemezték. A legnagyobb jövedelmű 10 százalék használja fel a szárazföldi közlekedés energiájának mintegy 45, a légi közlekedés által fogyasztott energia nagyjából 75 százalékát. A legszegényebb 50 százalék ugyanebből 10 és 5 százalékot vesz igénybe. Ha a világ 1,5 fok alatt akarja tartani a melegedést, akkor fejenként 2,5 tonnára kell visszaszorítani a szén-dioxid-kibocsátást. Ez a legszegényebb 50 százalék számára még növekedést is jelentene, a legnagyobb keresetű tíz százaléknak azonban körülbelül a jelenlegi tizedére kell mérsékelnie a fogyasztását, a leggazdagabb egy százaléknak pedig drámai mértékben kellene visszafognia magát. A jelentés bemutatta, milyen életmódbeli változások tudnának segíteni: a nemzetközi légi közlekedés visszafogása fejenként majdnem 2 tonnával, a háztartások megújuló energiára váltása nagyjából másfél tonnával csökkentené a szén-dioxidkibocsátást. (MTI) Mindenki győzött FELEDY BOTOND I lyen benyomása lehet bármelyik európai polgárnak, aki követte a sajtótájékoztatókat az európai csúcs után. A magyar és a lengyel miniszterelnök magát veregette vállon, hogy megvédték Európát a saját árnyától. Orbán Viktor immár deklarált ellenfele, Martin Weber néppárti frakcióvezető szintén győzelemről beszélt, a tanácselnök Charles Michellel együtt. Egyedül Angela Merkel szavai maradtak a szokásos visszafogott, nagyon is diplomatikus keretek között. Hagyományos kompromisszum született: megmaradt a káposzta, de a kecske se éhes. Vagyis ajogállamisági mechanizmus elfogadott szövegéhez nem nyúltak, de tárgyi és időbeli hatályát lényegében szűkítették. Varsó és Budapest európai bírósági keresete halasztó hatállyal bír majd arra nézve is, hogy a mechanizmus kézikönyvét a Bizottság kidolgozza. Magyarán: az a vita, hogy mit is jelent a .jogállamiság” a gyakorlatban, elég szép időre el lett halasztva. A merkeli kompromisszum kitolta a konfliktust más időszakra. Akkor más vezetők lesznek a Tanácsban: Merkel például aligha. És ahogy a 27 tagállamban folyamatosan változnak a kormányok, úgy cserélődnek azok, akik képviselik őket az Európai Unióban. Ezért is beszélhet győzelemről Budapest és Varsó: bár az egyik legdurvább vétófenyegetés volt ez az EU történetében, a 2011 -es David Cameron-féle, hasonlóan pénzügyi vétóval egy szinten. Végeredményben a két tagállam racionálisan játszik arra, hogy nem fogják ezt rajtuk megtorolni a jövőben, mert egyszerűen új szereplők jönnek. Gyorsabban felejt a gépezet. Ráadásul egy megállapodás nélküli brexit, egy durva járvány és gazdasági válság közepén Berlinnek a legkisebb gondja két közép-európai tagállam belpolitikája. Varsóban még csak-csak van mozgástér, van ellenzék, és a korrupciós mutató a térségben a legalacsonyabb! Budapest, gondoljanak felőle bármilyen jogsértéseket, egyszerűen nem éri el azt az ingerküszöböt, hogy miatta leálljon a teljes költségvetés. Más kérdés, hogy ez mit üzen a vétókedvelőknek. Mert most Budapest és Varsó vétózott egy erőset, de ezek szerint ez egy megjátszható lap lesz, a legsúlyosabb ügyekben is. Mikor fog Írország egy adóügyi harmonizációt - már annak gondolatát - azonnal megvétózni? Vagy az olaszok és más déli tagországok egy rosszul átgondolt új menekültügyi direktívát? Vagy a svédek egy nem kellően harsány klímavédelmi jogszabályt? Kérdés, hogy mennyire indul be a vétózuhatag. Ez most egy látványos siker volt annyiban, hogy átengedték a két kormányzat kérelmét; csak hadd haladjon az uniós vonat. Amikor a síró gyereket csokival nyugtatják, legközelebb már megfordul a reakció: azért sír, mert csokit akar. Vagyis rövid távon ugyan megoldás volt ez a kompromisszum, de lehet, hogy ez fog lendületet adni a kisikláshoz? Merkel politikája megszolgálta a maga éveit a 2008-as krízistől kezdve, és el kell ismemi, egyben tartotta az uniót. Kérdés, hogy nem lehetett-e volna ennél sokkal hatékonyabban felhasználni azokat a kövér válságokat arra, hogy egy globálisan versenyképes Európai Unió megvalósítása kerüljön kézzelfogható közelségbe. FIGYELŐ Uniós pénz és jog Túl messzire megy a Magyarországgal és Lengyelországgal kötött kompromisszum, Merkel kancellárnak sikerült tető alá hozma egy méretes humbugot, ám az gyengíti és aláássa az EU-t. így látja a helyzetet a Bloomberg publicistája, Andreas Kluth. A trükk ott van, hogy ránézésre nem változott a jogállam meghatározása, csak éppen felvizezték az értelmező nyilatkozattal. Szinte biztos, hogy soha nem fogják alkalmazni a szabályozást, viszont Budapest és Varsó kihirdetheti a saját győzelmét, és továbbra is kapja az uniós pénzeket. A két ország 10, illetve 5 éve folyamatosan nyirbálja a demokráciát. Lopakodva, cinikusan. A két populista kormány szorítja vissza az igazságszolgáltatás függetlenségét és sok mindent. Amikor megszületett a jogállami mechanizmus, rögtön megindult a szokásos birkózás, hogy mit is jelent. Az EU héjái szerint a helyzet egyértelmű: ha nincs demokrácia, nincs pénz. A magyar és a lengyel kormány viszont azzal fenyegetett, hogy megfúrja az egészet. Ekkor kezdődött a szokásos merkelezés. Először is felpuhították a szöveget, így szinte használhatatlanná vált. Már nem vonatkozik arra, ha egy kormány neki tetsző bírákat juttat helyzetbe, zaklatja az újságírókat, a tudomány képviselőit, az ellenzéket - értékel Kluth. Úgy látja, hogy Orbánnak és Kaczynskinak még ez sem volt elég. így jött a kancellár újabb dobása: az egész életbe lépése csúszik, alig valószínű 2022 közepe előtt. Mit ad isten, addigra Magyarországon már lemegy a választás. így Orbán folytathatja a gúnyos játékot: az egyre hanyatló gazdaság megtámogatására bezsebeli az EU-alapokat, ám párhuzamosan kvázi autokráciát tart fenn. Csak a mentőcsomagból, amelyet végül kegyeskedett engedélyezni, 6,2 milliárd euró esik le neki. A merkeli bűvészmutatvány kiábrándító, egyben teljesen szükségtelen. Az EU-nakjó lapjai vannak, hogy bemondja a blöfföt. El lett volna egy darabig a szükségköltségvetéssel, az újjáépítési csomagot pedig megcsinálta volna a két lázadó nélkül. Ilyen körülmények között azok gyorsan észbe kaptak volna. A jogállam nem technikai kérdés, amelyen egy ügyes húzással át lehet vágni a gordiuszi csomót. A bírák függetlensége, a szabad sajtó és civil társadalom alapvető érték. Ha azokat felpuhítják, akkor megindul az unió felbomlása. A Bloomberg elemzője szerint Európa fauszti választás elé került: vagy kiáll az elvei mellett, aminek az ára az, hogy késik a létfontosságú anyagi támogatás, vágyjon a pénz, de cserébe Európa eladja a lelkét. Sajnálatos módon, az ÉU elbukott a vizsgán. (hvg.hu)
