Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-08 / 284. szám
www.ujszo.com I 2020. december 8. RÉGIÓ 5 Babérkoszorú a hétköznapok hőseinek KISS BARTALOS ÉVA A győztesek jelképe, reneszánsz művészet modern köntösben - különleges díjjal ismeri el az Új Szó az év embereit. Az egyedi alkotások Nagy Csilla képzőművész galántai műhelyében készülnek, bemutatjuk, hogyan. IM I Nagy Csilla, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrász szakon végzett, majd a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémián intermédia és multimédia szakon doktorált. Jelenleg a komáromi Selye János Egyetemen oktat, közben új kiállítását készíti elő, műhelyében pedig az Év emberei díjon dolgozott. „Örültem annak, hogy készíthetek egy olyan tárgyat, ami műtárgy és ajándéktárgy is. Egy művésznek mindig az a legjobb, ha valakinek az otthonában van egy olyan alkotás, amit ő készített. Az eddigi munkáim kiállításra készültek, így viszont megajándékozhatom a díjazottakat” - mondta a művész kezében tartva az akkor még félkész, mázatlan díjat, amelyet a hétköznapi hőseink kapnak meg. A győztesek jelkópe Egy különleges babérkoszorúval ismeri el lapunk azok munkáját, akik idén a nehézségek ellenére is példaként szolgálhatnak mindannyiunknak. Nagy Csilla is rámutat a babérkoszorú időtlenségére. „A babérkoszorú a győztesek jelképe, egy olyan növény, amelyhez mindenféle mítosz és történet kapcsolódik. A koszorú mintáját egy reneszánsz kori csillagászati térképről rajzoltam át, amikor az asztrológia és az asztronómia még összetartozott. A díjon lévő koszorú egy csillagképet díszített, eddig csak grafikaként létezett, ebből készítettem domborművet” - folytatja Csilla, csiszolgatva az alkotás széleit, és hozzáteszi, hogy azért képzelt el plakett helyett háromdimenziós alkotást, mert így jobban megjelenik a díj tárgyi jellege, és az alkotás során több volt a kihívás. A legizgalmasabb rósz A rajzból elsőként dombormű készült, amelynek negatív lenyomatát gipszből vette le a szobrász, majd a gipszformába kasírozta a porcelánt. „Éz azt jelenti, hogy ecsettel belekentem a porcelánmasszát. A porcelánhoz papírt is kevertem, ennek köszönhetően egyszerűbben kivitelezhető volt ez a bonyolult forma” -beszél az alkotásról a művész. Az országban valószínűleg rajta kívül nem foglalkozik más papírporcelánkészítéssel. Miután a díj egyes részei elkészültek, összeillesztette a koszorú részeit, a tetején található szöveget, és az alját. Ezt követi a leghosszabb rész, a szárítás, majd a zsengélés következik, amikor 900 fokos kemencében égeti ki a műveket. Ezután csiszolással távolítja el a hibákat. A tökéletesre csiszolt tárgyak egyelőre nyersek, a fehér alapot színes mázzal vonja be az alkotó, majd a kemencében nyerik el végső formájukat és színüket. Az égetés fokozatos, elég lassan forrósodik fel 1220 fokra a kemence, majd ezután le kell hűlnie, mert csak körülbelül 50 foknál lehet kinyitni az ajtaját, ez két napig is eltarthat. „Ez a legizgalmasabb része, mert a kemencében bármi megtörténhet, deformálódhat, megrepedhet, akár szét is durranhat a porcelán” - folytatja Csilla. Vasárnap este kaptuk a hírt, hogy az elismerések kiállták a próbát, készen vannak arra, hogy átadhassuk azokat az év embereinek. A kózimunka varázsa Egy családi ház udvarán találjuk Csilla műtermét, itt a kerámiakészítéshez szükséges eszközökön kívül a korábbi próbálkozások eredményét is láthatjuk, és a régebbi kiállítások anyagaiból is jutott a műhelybe. A tanítás, és a kiállításokra való készülés mellett viszont nem sok időt tölthet a műteremben, pedig azt mondja, az elmélet és a gyakorlat ötvözete lenne számára az ideális. „A porcelán készítésével rengeteg kézimunka van. Ezzel szemben, amikor egy kiállításra készülök, intermediálisabb dolgokkal foglalkozom, akkor többet ülök a számítógépnél, az inkább rendezői szerepnek felel meg. Szeretek a kezemmel dolgozni. Csak az intellektuális rész után jön a gyakorlati, a kivitelezés. Amikor már kitaláltam, hogy mit készítek, akkor elindul a munka” - beszélt a kerámiakészítés hátteréről az alkotó, aki a műteremben próbálja összekapcsolni a képzőművészetet és az iparművészetet. Szobrászként számos anyaggal dolgozott, így került a látóterébe a porcelán is. „Volt egy technika, amit meg akartam tanulni. Egy litván kerámiaművész Kecskeméten tartott tanfolyamot, oda elmentem, és elsajátítottam. Azóta többször is jártam Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdió által szervezett, elismert nemzetközi művésztelepen. Főleg a technikai része miatt akartam megtanulni. Ezt ugyanis inkább az iparművészeti egyetemen tanítják, nem a képzőművészetin” - beszél a kezdetekről Csilla. e A négy elem A franciaországi Limoges-ból por alakban, zsákban érkezik a porcelán a műterembe. A híres herendi porcelán is ebből készül, a magyarországi manufaktúrában azonban titkos formulával módosítják. Csilla azt mondja, főleg az tetszik neki, hogy van egy olyan anyag, amiben benne vannak az elemek, benne van a fold, a tűz, a víz és a levegő is. Az összes agyagtípus közül a porcelán a legigényesebb, de a legnemesebb is. Jó lenne fellélegezni Amikor a jelenlegi, korlátozásokkal kordában tartott körülményekről kérdezzük, Csilla elmosolyodik, neki ugyanis ez az alapállapota. „A karantént igazából élvezem, mert én így élek, persze, jó lenne fellélegezni, és elmenni valahova, mint régen. Egyébként ez az alapállapotom, hogy otthon vagyok és dolgozom. Az a szerencsém, hogy van állásom és ezáltal megélhetésem is. Csak a művészetből megélni lehetetlen, nem még ebben a helyzetben. Nem irigylem azt, aki erre tette fel az életét” - mondja az alkotó, közben jövő évi terveit is csiszolgatja. Márciusban egy nagy kiállításra készül, az anyagban azonban hiába keresnénk a kerámiát. Emellett pedig az idén elmaradt kiállításokat is bepótolná. Reméljük, jövőre mi is láthatjuk majd Nagy Csilla alkotásait, hamarosan pedig az is kiderül, hogy ki örülhet már idén a művész által készített egyedülálló elismeréseknek. Ő(,dv&iíi kcdmdáfiiam Belül kellene fényeket gyújtani A mai rohanó világban, a kor sebességéhez igazodva, felgyorsulva várjuk a karácsonyt. Az idő decemberben sem telik lassabban, mint az év többi szakaszában, így elcsodálkozunk, hogy még csak most gyújtottuk meg az első adventi gyertyát, s közben úgy teltek el az adventi várakozás fenmaradó hetei, hogy észre sem vettük, már a szentestei vacsora menüjét oldjuk. Mert hiszen a mai karácsony az étel- és az ital ünnepe. Ha az étel-ital-ajándék Szentháromságát kivennénk a karácsony kellékei közül, alig maradna valami a mai ünnepünk lényegéből. Mi is maradhatna? Azt a pazar fényűzést, amellyel a házunk táját és a köztereinket még december elején beborítjuk, hogyan is múlhatná felül az ünnep eszmei csodája? Ahhoz belül kellene fényeket gyújtani. Valahogy úgy, ahogy az 5-6 órai hajnali roráté misékre tipegő, nagykendőbe burkolózó nénik gyújtottak lámpást a didergő sötétségben. S advent minden áldott napján a templomban kezdődött a napja az asszony- és a férfinépnek, az iskolásgyereknek, akik majd innen indultak iskolába. Az adventi hajnalok csendje is a befelé fordulás időszakát szimbolizálta, ahogyan az is, hogy András napján „eltemették a bőgőt”, ettől kezdve nem volt szabad táncmulatságokat, zajos rendezvényeket szervezni. Az egyedüli, ami felverhette az adventi falu csendjét, a betlehemező gyerekcsapatok éneke volt, a pásztorbot és a lánc csörgése. Bekopogtak az ablakon, bementek az udvarokba, ahol a háziaktól jókívánságaikért cserébe apró ajándékokat kaptak a tarisznyájukba. Volt készülődés, sok szép emlékű falujárás papírbetlehemmel, gúnyákba öltözött Kubóval, angyallal, pásztorokkal. A mendikálás kezdetben nem csak a szenteste kiváltsága volt. Gyerekkoromban a nagyszülői háznál nyomaiban még élt a régi idők emléke, az udvarra bemenve a ház ajtaja előtt megálltunk, bekiabáltunk, hogy: Adjon Isten jó karácsony estét, akarják az Isten ígéretét hallgatni? Amint a mamáék ajtót nyitottak, velünk együtt énekelték a Mennyből az angyalt, a Pásztorok pásztorokat. Ezután kívántunk csak boldog karácsonyt és léptük át a ház küszöbét. Majd a karácsonyfa és az ajándékozás előtt is énekeltünk. Elfogyasztottuk a hagyományos karácsonyi vacsorát, gyerekként örültünk az ajándékoknak. Régen az ajándék a fa alatt csak pont volt az i betűn, míg mára központi, és gyakran egyetlen elemévé, lényegévé vált a karácsonyi hajszának. Ha annak idején nem is került ajándék a fa alá különféle okok miatt, a karácsony akkor is karácsony maradt, mert mire szentestéhez ért a naptár, addigra olyan sok volt a tennivaló, és annyi minden mögöttük volt már. Volt lelki rákészülődés társadalmi szinten, a falu és a család szintjén is. A disznóölések is lezajlottak, hogy az ünnepekre és újévig ne legyen gond erre, a Luca székei is elkészültek, karácsonyig minden a helyére került. Varga Zsuzsanna történész, muzeológus AJÁNLÓ December 8. (kedd) Komárom - Marta Králiková Megálmodott című jubileumi tárlata a komáromi Limes Galériában. December 8. (kedd) Kassa—Magyar filmestek a kassai Úsmev mozi épületében. 17.00: Macskafogó; 19.00:Ruben Brandt, a gyűjtő. December 8. (kedd) 17.30: a Kassától Kosicéig - Molnár Miklós-emlékkönyv című kiadvány online bemutatója. A közvetítés az alábbi linken tekinthető meg https://www.facebook.com/ Trianon 100/, https://www.facebook.com/ foruminst. December 8. (kedd) Rimaszombat-18.00: Adventi operagála a rimaszombati kultúrházban. Fellépnek a Kassai Állami Színház művészei, Tatiana Pal’ovcíková-Paládiová szopránénekesnő és a rimaszombati születésű Tóbisz Titusz tenorénekes. Zongorán kísér: Júlia Grejtáková. Verdi-, Puccini-, Dvorák-, Leoncavallo- és Kármán Imreművekkel készülnek. December 9. (szerda) Léva -17.00: Virágos világom, Berkes Katalin festőművész kiállítása a Reviczky-házban. A kiállítást megnyitja Tolnai Csaba, Léva alpolgármestere. Közreműködik fúvolajátékával Barbora Chlebová és zongorajátékával Bimer Aladár.
