Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-26 / 274. szám
www.ujszo.com | 2020. november 26. KULTÚRA I 9 Nehóz feladat a műsor összeállítása A Jókai Színház vasárnap újranyit az Uvegcipővel, decemberben lejátsszák a Hamletet, és lesz Unnepváró is Mokos Attila és Bárdos Judit az Üvegcipőben (Kiss Gibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Komárom. November 29-én az Üvegcipő című előadással újra várja a nézőket a Komáromi Jókai Színház. Az aktuális tervek szerint december elején a stúdióbérleteseknek lejátsszák a Hamletet: Matusek Attila rendezése, melyben a pozsonyi színművészeti öt magyar hallgatója lép színpadra, szeptemberben éppen csak eljutott a bemutatóig, majd a koronavírus miatt leállt a színház, így a szériát a közeljövőben pótolják. A Hamlet eredetileg a középiskolások bérletében is szerepelt, de ma még senki sem tudja, ebben az évadban megjelennek-e egyáltalán a diákok a színházban, akár a szezon második felében megtarthatók lesznek-e a tervezett gyerek- és diákelőadások. Mikulás alkalmából a nyitrai bábszínház vendégszerepei Komáromban, december 10-én pedig az Egressy Béni Városi Művelődési Központ által kiadott, Ünnepváró című CD bemutatójára invitálják az érdeklődőket a Jókai Színházba; a korongon (és az esten) szlovákiai magyar előadóművészek - köztük a komáromi társulat tagjai - előadásában hangzanak el dalok és versek. Varga Emese, a színház művészeti vezetője nem titkolja, a sorozatos leállások, majd a hirtelen újranyitás után nem egyszerű feladat a műsor összeállítása. „A korábbi évadokból repertoáron tartott nagyszínpadi produkciókkal az a probléma, hogy Pólós Árpád halálára Valaki áll a színpadon. Csakúgy van. Mégis oda kell rá figyelni. Jelenlétének súlya van. Uralja a teret. Leköti a figyelmet. Nagyon van. Mindegy, hogy beszél-e épp, vagy hallgat. Mindegy gesztikulál-e, vagy csak néz. Mindegy, hogy mázsás szenvedést görget, vagy pajkos szemcsippentéssel tréfálkozik. Nem lehet nem észrevenni. Ott van. Pólós Árpád áll a színpadon. Ott volt. Pólós Árpád állt a színpadon. Ott lesz most már mindig. Az a kozmosznyi űr, melyet ő estéről estére kitöltött. Alkat és orgánum. Mély, búgó hang és szálfatermet. Ennyi. Kész is van a színész. Sohasem csak ennyi. Nem ennyi a színész. Mindig kell valami egyéni íz, mindig kell valami sajátos, senkire nem jellemző zamat, mindig kell valami jellegzetesség. Pólós Árpád nemcsak fizikailag volt összetéveszthetetlen, nemcsak azért kellett észrevenni, mert egy fejjel kimagaslott minden társaságból, nemcsak azért kellett rá felfigyelni, mert ha megszólalt, zengett a tér jelenlétében mindig az életszeretet, az élni akarás, az élni vágyás rezonált, a maga végtelen magától értetődésében és komplexitásában. Gömör a mi Provence-szunk. Ahol minden ízesebb, szagosabb, intenzívebb, festőibb, sűrűbb. Pólós Árpád ízig-vérig gömöri volt. Minden porcikájában, minden megnyilvánulásában volt valami szinte mediterrán. Mindig egy picivel több, mindig egy picivel súlyosabb, mindig egy picivel teátrálisabb. Ha visszafogta magát, akkor is a féktelenség hatását keltetha több vendégművész szerepel bennük, 50 százalékos nézőtérrel nem rentábilis az előadás. Az sem mellékes kérdés, hogy a magyarországi vendégművészek egyáltalán ideémek-e a meghirdetett időpontra, olyan gyorsan változnak a rendelkezések odaát is. Az Üvegcipőben a szükséges beugrások megtörténtek, így reményeink szerint ezzel nem lesz gond.” A 2020/2021-es évad idei részét érintő információ, hogy A mi osztályunk premierje tavaszra marad. Varga Emese elmondta, a szeptemte. Bármit tett, azt nagyon tette. Az ő receptjeiben, ha az állt, végy egy kanál színtiszta bármit, akkor az púpos kanál volt. A létezés, a szavak hol kirobbantak belőle, hol súlyosan görögtek. Valahogy olyan volt a megjelenése, a beszéde, mint mikor a kemény pörölycsapásokkal kikalapált eke megmozdul a zsíros, termékeny gömöri földben, zökken egyet, majd hasítja a maga nehéz útját, és görönggyé rendezi a termőtalajt. Van ebben valami ösztönös, valami ősi rend. Egyrészt kemény és rideg, másrészt puha és biztonságot jelentő. Egyértelmű, mégis titokzatos. Egyszerű, mégis mágikus. Pólós Árpád úgy hatott, mintha egy Fellini-filmből lépett volna elő. Megtestesítette a férfiőserőt. Az életet habzsoló, az élvezetet nagykanállal evő, de gyermekien érzékeny, az életre naivan rácsodálkozó karakterek álltak neki a legjobban. Mert haberben elindult próbafolyamatot ötször kellett megszakítani, hol betegség, hol karantén, hol a szükséges óvatosság miatt, majd pedig az előadást rendező Czajlik Józsefnek kellett megkezdenie a kassai munkáját. így a komáromi próbák várhatóan januárban-februárban folytatódhatnak. Ettől eltekintve a Jókai Színház azt a stratégiát igyekszik követni, hogy amint javul a helyzet, és reményeik szerint korlátozások nélkül folytatható a működés, kész új produkciókat kínáljanak a közönségnek. hotázni és zokogni, mert áthatóan nézni és egész lényével hőzöngeni, mert elmélyülten figyelni és túlozni, soknak lenni. Körülötte minden tér megnőtt, naggyá varázsolta a színpadokat, a legkisebb kultúrházban is, szabadtérré változott a legotrombább parkettás, neonfényes esztrádterem is. Nála soha nem vált el magas és alacsony, szó és gesztus, gondolat és érzelem, üzenet és szenvedély - minden végletes, túlcsorduló, áradó, életszagú. Pólós Árpád emellett szolgált. Szolgálta imádott közönségét, szolgálta a magyar költészetet, szolgálta a Tháliát. Alázatos volt. Hitt abban, hogy a színház, az irodalom üzen, tanít, nemesít, de ha kell kiszolgál, szórakoztat is. Olyan volt színészként is, mint az életben - remek házigazda, aki a tenyerén hordozza vendégét, lesi minden kívánságát, invitál és élményt nyújt. Azt akaija, hogy akit Előbbre hozzák A vén bakancsos és fia, a huszár című népszínmű próbafolyamatát, és december elején elkezdik próbálni Nádas Péter Temetését is Rastislav Ballek rendezésében (az eredetileg meghirdetetthez képest annyi változik, hogy Bárdos Judit partnere nem Kassai Csongor, hanem Culka Ottó lesz a kétszereplős drámában). Közben Bemáth Tamás Zsapka Attilával egy utaztatható meseelőadáson dolgozik, amelynek szövegét a Jégtörő Mátyás alapján Garajszki Margit írja. A Komáromi Jókai Színház vezemeghívott, jól érezze magát. Otthona volt a színház, ahová mindenkit szívesen invitált. Legendás idők legendás alakja volt, aki addig volt a legfiatalabb a nagy öregek között, amíg egyszer csak vén, bölcs bárddá vált maga is. Ősz feje, karakteres arcvonásai, tekintélyparancsoló magassága, erőteljes basszusa, mind-mind azt sugallták - ez az ember tud valamit, ez az ember sok mindent megélt. Mindenkit ismert, mindenhol járt, mindenhol ott volt - mindent elintézett. Feleségével és színészkollégájával, Kövesdi Szabó Máriával is legendás párt alkottak, tökéletesen kiegészítették egymást. Együtt építettek otthont a színházukból, együtt alakították egész életüket színházzá, együtt költöztek versekbe, együtt utaztak mindenhová, ahol úgy érezték, dolguk van. Egyformán komolyan vették a „fecsegő felszínt” és a szédítő távlatokat nyitó bölcs mélységet is. Hatni akartak. Hatottak. Együtt és külön. Azt hihetnénk, minél messzebbről, minél távolabbról nézünk egy jelenséget, annál közönyösebben tekintünk rá, hiszen elmosódnak az arcok, körvonalukat vesztik a formák, a személyes, az egyéni, az emberi tűnik el. Pólós Árpád nagyon magasról nézett mindenkire, szeretteire, kollégákra, közönségre, az életre, mégis ez a magasság éppenséggel közelebb hozta hozzá az emberit, éles szemmel vette észre a másikat, nem veszett el az együttérzés; ez a magasság az együttérzés, az érzékenység, az alázat magassága volt. Az emberi közelség magassága. Forgács Miklós dramaturg tése már a tavaszi leállás hatására beszámolt arról az elképzelésről, hogy az „élő tevékenység” akadályoztatása alatt online projektekre szeretnének összpontosítani, ezekből három is folyamatban, illetve készülőben van. Az oktatási minisztériumnál nyertes pályázat alapján félórás oktatási segédanyagokat készítenek a színház művészeinek közreműködésével, részben a komáromi előadások felhasználásával; a középiskolai tananyagban is szereplő drámák mellett elsősorban a 20. századi magyar irodalomra fókuszálnak - a klasszikus értékeken túl kortársakat és szlovákiai magyar szerzőket is feldolgoznak. Részben ide kapcsolódik a következő online projekt, a Felvidéki Magyar Költők Társasága, amely hamarosan elindul a Facebookon: rendszeres időközönként egy színészjelentkezik majd egy hazai szerző egy-egy versével (később a prózaírók is sorra kerülnek). A színház a Kisebbségi Kulturális Alapnál nyert támogatást egy felolvasószínházi projektre, melynek keretében hat kortárs szlovák drámát ismertetnek meg a magyar közönséggel. A sorozat első darabja Silvester Lavrík Csendes háza, amelyet néhány éve a pozsonyi Astoriáiban mutattak be nagy sikerrel Zita Furkovával és Zuzana Kronerovával; Komáromban Holocsy Krisztina és Holocsy Katalin dolgozik a felolvasószínházi produkción. Varga Emese azt mondja, ha a helyzet engedi, a Csendes házat nemcsak online teszik elérhetővé, hanem élőben is közönség elé viszik. Megjelent az Omega új lemeze, a Testamentum Budapest. Tizennyolc dal került az Omega Testamentum című új lemezére - a korong életútösszegző mondanivalójának szomorú aktualitást ad Benkő László és Mihály Tamás múlt heti halála. „Ezt nagyon meredeken intézte az élet. A lemez megjelenésének időpontját már jó ideje kitűztük, de Laci és Misi halála mindannyiunkat sokkol és megfontolásra késztet. A koronavírus szörnyű dolog, de most időt ad nekünk gondolkodni, mi legyen az Omegával” - mondta Kóbor János énekes, zeneszerző. A Testamentum a legendás zenekar, az 1962 óta létező Omega tizenhetedik stúdiólemeze, amelynek munkálatai csaknem négy éven át zajlottak. Az új lemez zenéje a frontember szerint a „totális rock” elnevezéssel írható le; az Omega klasszikussá vált szimfonikus progresszív és space rock elemei keverednek modem hangzásban. „A templomokban előadott, de még a régi dolgokból válogatott 2014-es Omega Oratórium anyag koncertjei nagyobb sikert hoztak, mint azt vártuk. Ezért úgy döntöttünk, hogy az új album számait eleve templomi megszólalásra tervezzük, orgonával, kórussal. A lemez 2020 elejére elkészült, de közbeszólt a koronavírus, így tolódott a megjelenés most novemberre” — idézte fel Kóbor János. (MTI, k) Noszty Pálként utolsó szerepében, Nádasdi Péterrel (Fotó Németi Róbert) A SZÍNÉSZ, AKINEK A NÉZŐ MINDIG A VENDÉGE VOLT
