Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-26 / 274. szám
www.ujszo.com I 2020. november 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az inga túlsó oldala A populizmus két irányba hat, és visszaüthet FELEDY BOTOND F jabb példákat termelt a tör-Uténelem a populizmus hullámzására. Nemcsak a Trump-Biden-csata szolgált tanulságokkal, az olasz belpolitikai helyzet is. Trump négyéves elnökségéről elmondhatjuk, hogy nagyon hangos és provokatív volt, a komák megfelelő politikai kommunikáció és közvetlen csatornák használata jellemezte. Csakhogy az üzenetek megosztóak voltak, azért is lehettek virálisak: az ország egyik fele imádta, a másik utálta. Ilyen politikai vezetési stílusnál szinte törvényszerű, hogy bármilyen erős és összetartó is a saját tábor, egy idő után a megsértettek csoportja szaporodik. Hiszen azok az üzenetek, amelyek összekovácsolják a saját tábort, lényegében az ellenfélnek is mindig küldenek egy-egy szavazót: azt, akit egy-egy éles üzenet elriaszt. Ez az a logika, ami most több helyszínen a protesttábor javára döntötte el a versenyt. Tudjuk, hogy Bidenre sokan így szavaztak: mindegy ki, csak ne Trump. Hogy történetesen ő volt Barack Obama alelnöke, demokrata és mérsékelt politikus, az kevesebbet számított, mint hogy van esélye az ingatlanmágnást kiszorítani a Fehér Házból. A trumpi retorika pedig a kampány végére jobban feltüzelte az ellenzéket, mint amennyire összerántotta saját táborát. Bár ez utóbbiban is csúcsot döntött: minden republikánus elnökjelölt közül a legtöbb szavazatot kapta, 73 millió voksot. Csakhogy ez az eredmény nem olvasható anélkül, hogy még több szavazót rázott fel és zavart el az urnákhoz az ellentáborból: közel 80 millió embert. Lényegében ez az, amit érdemes az európai politika szereplőinek is mérlegelni. Salvini, az olasz kormánykoalíció nagyobbik pártjának vezetője volt, de fokozatosan veszít népszerűségéből, pártja, a Liga közel tíz százalékot veszített támogatottságából, bár még így is első. Azt viszont látni, hogy két irányba áramlanak szét tőle a kiábrándult támogatói. Egyrészt visszatérnek a régi, mainstream olasz Demokrata Párt (PD) mögé, másrészt a Fratelli dTtalia (Olaszország Fivérei) felé araszolnak, vagyis a Salvinitől valamivel jobbra álló tömböt erősítik. Úgy is mondhatnánk, tovább haladnak a polarizáció útján. Vagyis aki a polarizációt elindítja, annak azzal is számolni kell, hogy az inga a másik oldalon is ugyanúgy kileng. Ott is összehozza a szavazókat. Hogy az Öt Csillag Mozgalomból és a Ligából kiábrándultak egy része középre húz vissza, más részük tovább radikalizálódik. Hogy Trump stílusával nemcsak rajongókat, hanem erős ellenfeleket is szerzett. Ebben a politikai mesterség lényege az, hogy ki tud kevesebb ellenfelet felhergelni, mint amennyi embert a maga oldalára állít. Alighanem az egyre egyszerűbb, idővel egyre kevésbé békés üzenetek szükségszerűen a másik irányba ható folyamatokat is elindítanak. Ez a kérdés számos kormány számára Európában, Budapesttől Párizsig, hogy hol a vékony határmezsgye, meddig lehet elmenni a retorikában úgy, hogy ne az ellentáborunkat hizlaljuk vele. AMNESZTIÁT KELL HIRDETNI A CSOKITOL VAJOKRA, HOGY ELFÉRJENEK A FŐRENDŐRÖK f*-». ' I T S"' (Cartoon izer) Orbán válasza Sorosnak: Soros Orbán Viktor Facebookoldalán jelont meg a magyar miniszterelnök válaeza Soros Györgynek a Project Syndicate oldalon november 18-án publikált cikkáre. Orbán azt írta: válaszát letiltották. Soros arról írt, hogy az EU-nak nem szabad engednie Magyarország és Lengyelország zsarolásának. A két kormány a jogállamisági feltételek miatt megvétózta az EU 1180 milliárd eurós költségvetését és a járvány utáni 750 milliárd eurós segélyalapot. Azt írta: azért is fontos a jogállamisághoz ragaszkodni, mert Orbán rendszere „gondosan kimunkált kleptokrácia”, és „csupaszra rabolta” az országot. Orbán Európa nem hódolhat be a Soros-hálózatnak című válasza szerint Soros György „parancsokat osztott ki az Európai Unió vezetőinek”, hogy büntessék meg azokat, akik nem akarnak egy egységesülő európai birodalomba betagozódni. Orbán kifejti, hogy Európa erejét a nemzetállamok adják, a keresztény szabadságon, a kultúra szabadságán alapulnak, Európa akkor lesz ismét naggyá, ha a nemzetei is újra naggyá lesznek, és ellenállnak mindenféle birodalmi törekvésnek. Ezután kifejti a jól ismert szlogeneket a „Soros-hálózatról”: meg akarják szüntetni Európa nemzeteit, a migráció felgyorsítani, multikulturális társadalmakat létrehozni, a nemzeti döntéshozatalt a globális elit kezébe adni. Orbán szerint „a Soros György által irányított hálózat most már a nyílt beavatkozástól sem riad vissza. Minden korábbinál nagyobb nyomás alá akarja helyezni a nemzetállamokat. Egymás ellen hangolja az európai népeket. (....) Politikusok, újságírók, bírók, bürokraták, civilnek álcázott politikai agitátorok hosszú sora van Soros György fizetési listáján. És bár a milliárdos minden ellenségét korrupcióval vádolja, ő maga a világ legkorruptabb embere. Akit tud, lefizet és megvásárol. Akit nem tud, azt a hálózat félelmetes fegyverével, a baloldali médiaháttérrel lejáratja, megalázza, megfélemlíti, tönkreteszi.” „A különbségek nyilvánvalóak. Soros nyílt társadalmat (open society), mi pedig védett társadalmat (safe society) akarunk. Megfélemlítés, anyagi és erkölcsi tönkretétel, fizikai és lelki vegzálás. Ebből többet nem kérünk”-írta Orbán. (mti) Bűztelenítés a fejétől SZILVÁSSY JÓZSEF A tervezett két nap helyett háromig, összesen harminchat órán át tartott a foügyészjelöltek meghallgatása. Nem udvariaskodták velük a parlament alkotmányjogi bizottságának tagjai, miként Marián Leäko, az államfő egyik tanácsadója sem. Mindannyian alaposan felkészültek a meghallgatásra, melyet túlzás nélkül nevezhetünk történelminek, hiszen még sosem beszélt a nyilvánosság előtt az összes jelölt, akiknek így életútjáról, felkészültségéről, morális értékrendjéről mindenki véleményt alkothat. A legtovább - csaknem hat órán át - Juraj Klimentet faggatták, aki nem ügyész, hanem a Legfelsőbb Bíróság tagja. Nem hallgatta el, hogy maga Igor Matovic kérte fel pártja nevében a megmérettetésre, amihez a kormányfőnek joga van, ám ezzel aligha erősíti a közvélemény és az ellenzék előtt kiszemeltje függetlenségét. Klimentnek legtöbben azt vetették a szemére, hogy Peter Tóthtal (Marián Kocner bizalmasával) közösen írt csúsztatásoktól sem mentes könyvet az 1976- ban meggyilkolt orvostanhallgató, Eudmila Cervanová szövevényes ügyéről, a hosszú nyomozásról és a perújrafelvételről, melynek végén csupán 2010-ben született jogerős ítélet. A végső döntést meghozó testületnek tagja volt Juraj Kliment is. Több szakértő ma is úgy véli, súlyos bírósági mulasztások miatt nem a gyilkosok kerültek börtönbe. A honatyák elsősorban Peter Tóthhoz fűződő kapcsolatát kifogásolták, amire azt a választ kapták, hogy a közös munkájuk során még nem tudott a viselt dolgairól. Kliment nem volt meggyőző, csupán hat támogató szavazatot kapott a tízből, vagyis éppen csak átcsusszant a rostán. Robert Fico hetek óta szajkózza, hogy a Smert nem érdekli a főügyészválasztás. Tegnap mégis sajtóértekezleten harsogta, hogy Kliment rokona Andrej Repa ügyésznek, szerinte Matovic kettejük segítségével akarja folytatni a „koncepciós” pereket. Gyorsan hozzátette: ő nem fél ettől sem. Sokáig tartott Maros Zilinka meghallgatása is, nem tagadta, hogy Michal Gaucík színész, jelenleg inkább befolyásos, a politikusokkal kapcsolatban álló üzletember barátja, állítása szerint azonban már nincsenek közeli kapcsolatban. Juraj Seliga, a parlament egyik alelnöke büszkén jelentette ki, hogy vége Tmka, Ciznár, Kovácik önkényuralmának, megkezdődik a nagytakarítás a sok gyanús ítélettől, szőnyeg alá söpört ügyektől bűzlő Főügyészségen, majd a Speciális Büntetőíróságon és az igazságszolgáltatás alsóbb szintjein. Mindez csak akkor következhet be, ha a kormánykoalíció képes megegyezni közös jelöltben, de egyelőre úgy tűnik, mind a négy pártnak saját favoritja van. Matovic azzal zsarolta partnereit, hogy ha titokban valaki összefog az ellenzékkel, s így választanak főügyészt, ő azonnal lemond. Talán eljutott a fülébe a parlamenti sugdolózás, hogy a Sme rodina megbízottja Zilinka megválasztása érdekében titokban egyezkedik a Hlas vezetőivel és más független képviselőkkel. Ezt a kórházban lábadozó Boris Kollár cáfolta, méghozzá személyesen, mert a Koalíciós Tanács tagjai a látogatási tilalomra fittyet hányva a betegágyánál alkudoztak. Egyébként a parlamenti szavazás nyilvános lesz, így kiderülnek a titkosnak vélt egyezségek is. Nyilván enyhítene a feszült belpolitikai és társadalmi légkörön, ha a koalíció megegyezne a főügyészről. Hiszen a poszt üres, a Speciális Ügyészség főnöke meg börtönben ül. Ráadásul egyre több ember dühöng a szűnni nem akaró személyeskedések és koalíciós viszálykodásaik miatt. FIGYELŐ ki és vállalják a szakmai felelősséget? Hogy elhihessük, nem úgy született ez is, mint az a rossz hírű diplomamunka. Hogyan akatja elérni a kormány, hogy a társadalom összefogjon, szolidárisak legyen, ha lassan nem tudnak megtartani úgy egy sajtótájékoztatót, hogy az ne szüljön újabb konfliktust? Mi a garancia, hogy az észszerű ötleteket vagy a jogos kritika hangját nem nyomja el annak zsivaja, hogy ki itt az igazi hős, és ki az, aki egyfolytában ártani akar neki. ,Ruzana Caputová államfő más hozzáállást kért: hogy a kritikát ne rögtön támadásként értelmezzék a felek. Hajói értettük, akkor a kormányfő a válasznak szánt bejegyzésében azt ígérte, változtat. Alighanem mindenki szorít neki, tán még az ellenségei is. A világjárvány éppen elég nagy dráma, nem kell fokozni, és tisztességtelen a társadalomtól várni, hogy azt találgassa, a tengernyi nyilatkozatból, facebookos bejegyzésből és politikaijelzésből ki melyiket is gondolta komolyan. És melyik akart politikai nyomásgyakorlás lenni a koalíciós partnerre. Esetleg melyik akart egyenesen Trump üzeneteivel vetekedni”-úja a Sme. (úsz) Mit mond nekünk Matoviö? Titokzatos bejegyzések, melyekről nem sejtjük, hogy egy konfliktus lezárását, vagy egy új kezdetét jelentik-e. Vagy csak egy hangulatváltozás szülte őket. Vezeklések a hibákért, amik egyúttal erényként van feltüntetve. Csakhogy a politika nem ilyen - úja a Sme kommentárja arról, hogyan kommunikál a kormányfő. „Igor Matovic melodrámát ír, ami egyre inkább magával ragadja. Igyekszik tartani a történet ívét, sorra nevezi meg az ellenségeket, akik akadályokat gördítenek az ő államférfiúi útjába. Csakhogy a közönség egyre fáradtabb, és már a történet fonalát is elveszítette” - írja a lap. Mi pedig, akik figyeljük a darabot, már nem is tudjuk, mikor kell félnünk, ki van éppen veszélyben. Vagy mi is veszélyben vagyunk, mindannyian, és egyfolytában? De a kormányfő ellenségeinek egyre bővülő névsora - folytatja a lap - nem ad választ a kérdéseinkre: Van tervünk? Van olyan tervünk, ami egy hét múlva is érvényes lesz? Ha igen, kik dolgozták
