Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-20 / 269. szám
www.ujszo.com | 2020. november 20. KULTÚRA 9 Légszomj, jól kidolgozott világgal MÉSZÁROS GYÖRGY Richard Morgan több mint tíz óv után tért vissza a sci-f i műfajhoz. A kultikussá vált Valós halál (Altered Carbon) szerzőjének azonban nem sikerült megismételni a bravúrt, a Légszomj című regénye inkább csak gyenge utánérzése Takeshi Kovács kalandjainak. Richard Morgan a Valós halállal szinte minden jelentősebb irodalmi sci-fi díjat begyűjtött (Arthur C. Clarke-, Philip K. Dick- és John W. Campbell-díj), készült is hozzá két folytatás, majd az angol író a fantasy felé fordult. A Hősöknek való vidék-trilógiában egy meleg zsoldost és kompániájának kalandjait mutatja be. Mindkét trilógia erénye, a remekül megrajzolt, saját démonaival küzdő főszereplő (inkább antihős, mint igazi hős), a nagyon aprólékosan kidolgozott világ és kellően szövevényes, ám még követhető történetszál. Nos, a Légszomjban ezekből csupán a kidolgozott világ maradt. A történet főhőse Hakan Veil, egy génmanipulációval felturbózott szuperkatona, egy úgynevezett készenléti, akinek feladata, hogy a világűrt járó űrhajókon őrizze a rendet. Az utazásokat jobb esetben hibemálva tölti, ám ha beüt a krach, akkor azonnal ébresztik, hogy rendet tegyen. Egy balul elsült akció után azonban munkaadói kirúgják, és a korrupcióban, bűnben és nyomorban fuldokló Marsra száműzik. Egy nap földi felügyelet érkezik, hogy rendet tegyen abban a fertőben, ami a vörös bolygón uralkodik. A földiek felfogadják Veilt, hogy vigyázzon az egyik ellenőrükre, cserébe KULTÚRSZOMJ Olvas a magyar? A magyarok fele soha nem vásárol könyvet. Az elmúlt tizenöt évben Magyarországon több mint tíz százalékkal csökkent a könyvolvasó felnőttek aránya, derült ki egy friss felmérésből - olvasom a közösségi oldalon. Szomorú, persze, jó lenne, ha mindenki szeretne olvasni, ha legalább időnként valamilyen könyvet venne a kezébe az a másik fél, amelyik nem vesz könyvet. Igaz, ez nem zárja ki, hogy a magyaroknak ez a fele nem olvas. Kérhet kölcsön a barátjától, a szomszédjától, könyvtárbajárhat, onnan is hazaviheti a mindennapi olvasnivalóját. Az is lehet, hogy otthon, már gyerekkorukban annyi könyvük volt, hogy minden egyes darabját el sem tudják olvasni koporsójuk lezártáig. A világ és a magyar irodalom klasszikusait több sorozatban kiadták, s akinek megvan mondjuk a Mikszáth-összes, nem veszi meg újra. Meglehet, hogy ma is vannak fanatikus Jókai-rajongók, akiket csöppet sem hoz lázba, ha ifjú írópalánták bukkannak fel, kísérletező szövegekkel. Mikor mennyire volt olvasó nép a magyar, ma már nehéz lenne megválaszolni ezt a kérdést. Nyilván voltak olyan idők, amikor legalább a készülődő értelmiségiek, elsősorban a bölcsészhallgatók minden lehető és lehetetlen helyzetet kihasználtak az olvasásra - azaz a közlekedési eszközöket, a múlt rendszerben kevesebb volt az autótulaj, és biztosítanak számára egy hazautat a Földre. Ám ahogy az lenni szokott, a dolgok félresiklanak, Veil körül pedig sokasodni kezdenek a hullák. A marsi társadalmi háló minden apró részlete remekül felépített. Kezdve a politikai fanatikusoktól, az a gyereket reggel buszon, villamoson vitték, kísérték iskolába, s ha nem volt úgy megtömve, mint az ember gyomra egy kiadós, többfogásos ebéd után, olvasni is lehetett. Akinek jutott hely, az ülve olvasott, akinek nem, az állva. Ilyen egyszerű volt. A legtöbb olvasó embert Moszkvában láttam a múlt században, annak is a nyolcvanas éveinek legelején. A metrón majdnem mindenki olvasott. Nem voltak ezek kemény fedelű, luxuskivitelezésű könyvek, ránézésre pont olyanok voltak, amilyeneket az ember nem sajnál, ha egy kicsit megviseli őket a napi ingázás. Belemerültek, néha már aggódni kezdtem értük, nehogy elfelejtsenek leszállni, nehogy a város másik végében kapjanak észbe. Úgy tűnt, az ott élő emberekben már működött az olvasóóra, a megálló előtt röpke egy-két másodperccel fölpattantak, becsukták a könyvet, és uccu neki, vesd el magad, már a peronon lépkedtek szaporán. És nem csak orosz nyelvű könyveket lehetett kapni Moszkvában, onnan hoztam néhány magyar képzőművészeti albumot, a cseh kolléganő cseh könyvek közt válogatott, a német német nyelvűt keresett és talált és így tovább. Talán az albánok voltak az egyetlenek, akik nem leltek saját nyelvű könyvre, de ők akkor és ott úgy elszigetelődtek mindenkitől, hogy ezt a kérdést föl sem vethettük nekik. Lehet, hogy manapság már a moszkvaiak fele sem olvas. Valami hasonló derül ki egymással is hadban álló rendőrségen és a marshall szolgálaton keresztül egészen a pénzéhes, korrupt és hatalomhoz végletekig ragaszkodó politikusokig mindenre figyelt a szerző. Ahogy a technikai és a történelmi háttér is rendbe van. Morgan olyan-Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink című könyvéből, melyben az elmúlt és az új rendszerről vallanak sikeres és megkeseredett emberek. A könyv helyett a pénzt avatták szentté - vallja egyikük, aki a szóéiban érezte magát biztonságban, a másik arról nyilatkozik vidáman, apró, de nem egészen tiszta lépésekkel hogyan lett belőle, a nincstelenből vagyonos ember. Nem hiszem, hogy ez a rendszer hibája. Azaz, csak részben a rendszeré. A régié, a rendszerváltás előttié. Amikor a keleti térfélen a Skoda is luxusautó volt, amikor a szomszéd országokba sem lehetett csak úgy, ukmukfukk átszanyira otthon érzi magát ebben a Marsra felhúzott világban, hogy egyegy általa megálmodott fontos történelmi eseményt, személyiséget vagy technikai megoldást csak úgy, foghegyről, minden magyarázat nélkül bedob a leírásba vagy párbeszédbe, ilyenkor pedig az olvasóval döccen egyet a szöveg, és vakarhatja a fejét, hogy ezzel az információtöredékkel vajon mihez is kezdjen. Hakan Veil sokban hasonlít a Valós halál főszereplőjére, Takeshi Kovácsra, ő is egy cinikus szuperkatona, akit múltja árnyai hajszolnak. Ám míg Kovácsot ez a kiábrándult humor és a kétségbeesett menekülés az árnyak elől esendő emberré tette, Veil leginkább egy bunkó, a képességeitől túlságosan is egoistává váló kétdimenziós verőemberré lett. Van néhány jó pillanata, humoros megjegyzése, egy-egy jelenetben pedig meg-megvillan, hogy egy picit több odafigyeléssel sokkal többet is ki lehetett volna hozni a karakteréből. Noha a Légszomj azonnal egy adrenalinlökettel, egy éjszakai klubban történő leszámolással kezdődik, sokáig kell vámunk, hogy a történet lényegi része beindulj on, ami egy sci-fithriller-akció ponyvának nem tesz túl jót. Amikor beindul, akkor viszont páros lábbal rúgja be az ajtót, az erőszakot és az erotikát is a csúcsra járatja Morgan. A sztori pedig egyre csavarosabbá és szövevényesebb válik. A végén már túlságosan is. A Légszomjra talán az a leginkább igaz állítás, hogy - noha a szerző ugyanaz - ez a könyv a szegény olvasó Valós halála csupán. Szórakoztató, néhol megcsillan valami az író zsenijéből, de sokáig nem fogunk rá emlékzeni. Richard Morgan: Légszomj, Agave Könyvek, Budapest, 2020, 512 oldal. ladni egy kis kikapcsolódásra, pihenésre, koncertre, kiállításra. Régen arról beszélgettek az emberek, ki mit olvasott, milyen filmet látott, megvette-e már a hangversenybérletét, megnézte-e már a legújabb kiállítást. Ma más a téma. És más a kínálat. Nem minden könyv remekmű, amelyet kiadnak, mert pályáztak valahol valamennyi pénzre, és azt az összeget el kell költeni. Hogy raktárban porosodnak-e ezek a kiadványok, vagy eladják-e őket, ezen nemigen töri senki a fejét. Amikor a könyv volt a támasz, a menedék, Koncsol László költő, szerkesztő, irodalomtörténész kitalált egy remek dolgot: Egy hónap, egy könyv. Alapiskolásokat buzdított olvasásra, akikből később olvasó felnőtt lehet, mert aki megérzi a könyv illatát, nehezen szabadul meg tőle. De mint sok mindent, ami jó volt vagy legalább jó lehetett volna, ezt is bedarálta az idő vasfoga. Ne töijük a fejünket olyan dolgokon, amelyeken nem tudunk változtatni. A minőség és a mennyiség nem édestestvérek. A nagy példányszámban fogyó könyv nem biztos, hogy értékes, de ennek fordítottja is érvényes: az igényes könyveket sokkal kevesebben olvassák. Egyáltalán, ki dönti el, mi igényes, mi értékes? Legyünk optimisták és fordítsuk meg az első mondatot. A magyarok fele gyakran betér a könyvesboltba, és időnként vesz könyvet. Grendel Ágota RÖVIDEN SZFE - tovább sztrájkolnak Budapest. Mivel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jogszerűen sztrájkolnak, folytatják a munkabeszüntetést a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dolgozói, akik felszólították a fenntartót és a munkáltatót, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a sztrájkbizottsággal. Az SZFE sztrájkbizottságának tegnapi online sajtótájékoztatóján elhangzott: a Fővárosi Törvényszék nekik adott igazat, ezért folytatják a sztrájkot, de vigyáznak arra, hogy a hallgatók emiatt ne szenvedjenek kárt. A sztrájkbizottság ötven napja hiába kéri, hogy kezdődjenek tárgyalások jogszerű követeléseikről. (MTI, juk) Bruce Willis seriffet játszik Los Angeles. Bruce Willis seriffet alakít következő filmjében, az American Siege (Amerikai ostrom) című produkcióban, amelynek forgatása már elkezdődött. A filmet Edward John Drake rendezi, aki Corey Large mellett a forgatókönyvet is jegyzi. A történetben a 65 éves Willis egy New York-i nyomozót játszik, akiből seriff lesz egy oregoni kisvárosban. Egy bandával kell megküzdenie, amely túszul ejt egy gazdag, befolyásos orvost. Willis, Drake és Large legutóbb az Apex című krimin, valamint a Breach és a Cosmic Sin című sci-fiken dolgozott együtt, mindhárom produkció jelenleg már az utómunkák fázisánál tart. (MTI) Pogány Judit a járvány végéig nem lép színpadra Budapest. Amíg nem enyhül a koronavírus-járvány második hulláma Magyarországon, Pogány Judit nem lép színpadra élő, online előadásban - tudatta nézőivel az Örkény Színház. A budapesti színházak közül elsőként ők reagáltak a megváltozott viszonyokra, már októberben áttértek internetes közvetítésekre, az új bemutatókat pedig eleve streamelhető verzióban állítják színpadra. Pogány Judit koránál fogva a leginkább veszélyeztetettek között van, így minden óvintézkedés mellett sem kockáztatják, hogy esetleg megbetegedjen. A művésznő az Örkény Színház jelenleg legsikeresebb, Zűrzavar 2045 című előadásában sem szerepel a következő hetekben, az Anyám tyúkja 1. és 2. előadásokban pedig felvételről hangzanak el az általa szavalt versek. „Hangsúlyozzuk - hogy elejét vegyük az időnként lábra kapó alaptalan álhíreknek -, hogy Pogány Judit kiváló egészségnek örvend, e döntéseket vele egyetértésben, óvintézkedésként hoztuk meg. Bízunk benne, hogy mihamarabb véget ér a veszélyhelyzet és újra biztonságban színpadra állhat” - olvasható az Örkény Színház közleményében. (k)