Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-20 / 269. szám
www.ujszo.com | 2020. november 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Félrevezetés Kérdés, hogy a járvány szempontjából helyes volt-e a gyülekezés Van egy jelenség, amely úgy tűnik, a mostani idők szülötte. Hoax. Olvastam egy hosszas FB-vitát arról, hogyan kell ejteni. Én magyarul ejtem: álhír, kacsa, de még jobb a félrevezetés vagy becsapás, de akár a manipuláció is, mert ez itt a lényeg. Például amikor egyes médiumok a keddi tüntetésről olyan képeket közölnek, amin Kotlebáék láthatók. Ez nem álhír, mert ők is ott voltak. De félrevezetés. Mert számtalan más fotó és videó is létezik, amelyek azt tanúsítják, hogy annak a tömegnek a többsége, amely megjelent Pozsonyban, s azon nem kévéseké, akik az ország egyéb városaiban tüntettek, biztosan nem extrémista. Vagy ma talán már annak a puszta ténye is extrémistává tesz valakit, hogy kikéri magának mindazt a vulgarizmust, cinizmust és egyéb -must (nem mustot, az más), amit a kormányfő és újabban a hadügyminiszter is oly könnyedén szór magából, ahogyan csak az teheti, akinek ez nem véletlenüljön ki a száján, hanem személyiségvonása? Mert ha attól majom, pszichopata és senkiházi valaki - ezek a miniszter saját, FB-n bejegyzett szavai, nem is tagadja, bár próbál magyarázkodni -, mert kritizálni meri a kormányfőt, akkor bizony veszélyben a szólásszabadság. Pedig 31 éve a tömegek ezt is követelték. Más kérdés, hogy ajárvány szempontból jó volt-e gyülekezni. De ezt a kérdést néhány hete is feltettem, amikor hosszú sorokban kacskaringózva várakozott a nép az önkéntesnek mondott tesztelésre. S nehogy valaki letagadja, hogy általában így volt, mert a számtalan helyszíni képen, kisvideón kívül a szombati nap folyamán lakhelyemen én magam is ezt tapasztaltam (hogy vasárnap már kevesebben voltak, ezen semmit nem változtat). A szomszédasszonyom az egyik pozsonyi autós tesztelőhelyen, miután kiderült, hogy nem fogadják már az autókat, s ki kellett szállni, összesen négy és fél órát sorakozott. S ő is fotózott. Mindenesetre én nem álltam be sem abba a sorba, sem ebbe a tömegbe. Pusztán csak a vírus miatt. De vissza a félrevezető tájékoztatáshoz. Ez nem újdonság, csak minél több az információforrás, annál több a manipuláció. A szocializmus egyik álhíre volt például, hogy a csernobili „atomfelhő” kikerült bennünket. Azt írta az újság, hogy a megfelelő széljárásnak köszönhetően. Hát... Ám azt se feledjük, hogy 31 éve is egy álhír vitte ki az embereket az utcára. Bár máig többen állítják, hogy az az álhír, hogy a Martin Smídnek nevezett diák halála álhír volt. Pedig a korabeli sajtóban, például az 1989. december 6-i Új Szóban az álhírt kiadó ügynökség főnöke maga vallotta be, hogy a fiú nem halt meg, csak az informátoruk hazudott. S ezek után (vagy épp ezért) még volt képe ezt nyilatkozni: „Továbbra is tájékoztatni fogjuk a közvéleményt azokról a problémákról, amelyeket a hivatalos hírközlő eszközök nem publikálnak, nem mintha nem akarnának, hanem mivel nincsenek olyan információforrásaik, mint nekünk.” Kösz az ilyen információforrásokat. Ellenségek FINTAMÁRK Jaroslav Nad’ védelmi miniszter nem tipikus politikus, és nem is fekszik neki igazán ez a szerep. Vélt vagy valós érdemeit nem elvitatva úgy tűnik, mintha magára erőszakolt volna egy szerepet: a kissé patetikus, érzelgősen szigorú kiképzőtiszt szerepét, aki leordítja a fiúk fejét a körletben, de a film végén könnyes szemmel nézi, ahogy a mellükre tűzik a Bíbor Szívet. Ám olykor kilóg a lóláb - a minap a védelmi miniszter azt találta írni a Facebookra, hogy normális embereket nem látott tüntetni, csak majmokat, bunyósokat, szélsőségeseket és pszichopatákat. Nad’ ezzel nem csak óriási politikai hibát vétett - ami ennél is rosszabb: hülyeségeket beszél. Csak a rend kedvéért soroljuk fel az evidenciákat. Igen, gusztustalan és méltatlan volt, ami november 17-én történt az utcákon Pozsonyban. Igen, ez nem „forradalom” volt, ahogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodó, szépen lassan a történelem mocsarába elsüllyedő Robert Fico, vagy a rács mögé való Kotleba állítja. Igen, megosztott a nép - ó, micsoda meglepetés, Nobel-díjat neki, - és igen, nagy a feszültség a társadalomban. Lapozzunk. És ne csak mi lapozzunk, hanem a politikusok is, mert ezek a diagnózisok piszok régóta ismertek, és itt az ideje kezdeni velük valamit. Amit pedig Nad’ (és nem mellesleg Matovic) csinál, az minden, csak nem a társadalmi válság enyhítése. Ezzel a megnyilvánulásával megerősítette a frontvonalakat: elismerte, sőt legitimálta a Fico-Kotleba-Hrdlicka mesterhármast, és az ő formálódó szerelmüket, legitimálta, hogy ebben az országban mobilizáló erő lehet néhány ostoba, egybites focihuligán meg néhány alufólia sapkás elmebeteg. Valós ellenséget kreál belőlük hatalmi pozícióból, ujjal mutogat rájuk, felcímkézi őket, és a zászlójuk alá tereli azt a sok ezer embert, saját polgártársait, akik egyébként szintén kint voltak az utcákon. Márpedig ezek az emberek nem bűnözők, nem idióta kopaszok, és nem Fico, Kotleba és Hrdlicka katonái. Ezek az emberek annak a fejetlenségnek, következetlenségnek és pániknak az áldozatai, amit a jelenlegi kormány okozott. Igen, vannak, akik azt mondják rájuk, hogy ezek az emberek hülyék, birkák, idióták. De ez pont olyan, mint amikor valaki cigánybűnözésről beszél - megbélyegzi emberek egy csoportját, ellenségként kezeli és lenézi őket anélkül, hogy odafigyelne a valódi problémára velük kapcsolatban. Az utcára vonuló emberek többsége fél. A bizonytalanságtól, a káosztól, a munkahelye elvesztésétől. Félelmét pedig a düh mögé rejti. Ez a félelem pedig nem a koronavírustól való félelem - ideje tudatosítani, hogy ebben az országban 3 millió végrehajtás áll a bíróságokon, rengeteg ember él egyik napról a másikra, küzd sokszor felfoghatatlan problémákkal, létbizonytalansággal. Ebben az országban az elmúlt évek kleptokráciája és felelőtlen politikusi magatartása oda vezetett, hogy az emberek óriási többsége simán feláldozná az 1989-ben kiharcolt szabadságjogait azért, hogy valamiféle nyugalomhoz és biztonsághoz jusson, akár diktatúrában. És nem, az emberek számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy ezeket a témákat pont azok akarják kisajátítani, akik okozták: egyebek mellett Robert Fico, a fasiszta Kotleba, vagy a gusztustalan kommunista rendszernek undorítóan kezet csókoló Hrdlicka. Ez a társadalom egyszerűen még nem elég érett, viszont túlságosan terhelt és kétségbeesett ahhoz, hogy olyan „mintatársadalom” legyen, mint a „bezzegországok”. Nem vagyunk „bezzegország”. Ezt végre be kell ismerni. Az, amit most a koronavírus a felszínre mosott, évtizedes probléma, és a közbeszéd úgy kezelte, mint az elefántot a szobában, amiről nem illik beszélni, csak néha, amikor lehet belőle politikai tőkét kovácsolni. Ha ezt Nad’ képtelen megérteni, akkor nem alkalmas miniszternek. Ha ezt Matovic a folyamatos ellenségkeresés és két hiszti között nem képes megérteni, akkor nem való miniszterelnöknek - még akkor sem, ha az előző kormányzatok tolvaj masinériáját elkezdte végre felszámolni. 1989-ben változásért kiáltott a nép. 2018-ban, Ján Kuciak halála után úgyszintén. 2020-ban viszont nincs forradalom. Csak szomorú, dühös, feszült, illúziókat vesztett és rettegő november van. Soros: Orbán rendszere csupaszra rabolta Magyarországot Soros György milliárdos iizlstember szerint az Európai Uniónak szembe kell szegülnie Magyarországgal és Lengyelországgal. Nem engedhet az EU Magyarország és Lengyelország zsarolásának, írta a Project Syndicate véleménycikkében Soros György. A két ország annak ellenére vétózná meg az EU 1180 milliárd eurós költségvetését és a koronavírus-válság 750 milliárdos uniós segélyalapját, hogy e gigantikus pénzügyi alapoknak ők maguk lennének a legnagyobb kedvezményezettjei. A feltétel csupán az lenne, hogy megfeleljenek a jogállamiságnak, de inkább vétóznak. Soros szerint valójában ezek a feltételek az Európai Unió alapértékei, és a feltételrendszerre is épp azért van szükség, mert az európai együttműködés alapértékeit sérti meg e két ország. Azt írta, a jogállamiság nem valami elvont dolog, hanem gyakorlati akadálya lenne Orbán Viktor „személyes és politikai korrupciójának”, ez a rendszer „gondosan kimunkált kleptokrácia”, amely már csupaszra rabolta az országot. „Nehéz megbecsülni az összeget, amivel családját és barátait gazdagította, de sokuk rendkívüli módon meggazdagodott.” Soros a „rablási” folyamatokra példát is hoz. Az állami vagyon az ő irányításuk alatt álló magánalapítványokba terelésével, és ezek Alkotmányba emelésével Orbán biztosította, hogy csak kétharmados többséggel lehet ezt a vagyont visszavenni tőlük. Lopás, hogy a hatalomhoz közeli cégeken átfolyatott és megdézsmált pénzen vettek több mint 16 ezer lélegeztetőgépet, sokkal többet annál, ahány intenzív ágy és a lélegeztetőgépeket kezelni képes egészségügyi dolgozó van Magyarországon. Azt is írja, hogy Orbán szinte teljes ellenőrzést gyakorol a magyar vidék felett, a végletekig befolyásolja a társadalomhoz eljutó információkat, és a szavazás titkossága sok faluban sérül a választásokon. A kormánytöbbség pedig folyamatosan saját magának kedvezve változtat a választási szabályokon. Soros szerint az EU tovább nem tűrheti a jogállamiság sorozatos megsértését, nem hátrálhat. Szerinte a jogállamisági mechanizmus léte amúgy már tény, el lett fogadva. Vagyis az ö értelmezésében ha a lengyel és a magyar vétó miatt el is bukik az EU költségvetési tervezete, akkor az év végén lejáró költségvetés él tovább, kiegészítve azzal, hogy a jogállamisági szabályok megsértői nem juthatnak támogatáshoz. „Az EU nem engedheti meg a kompromisszumot a jogállamisági záradék ügyében. Hogy hogyan reagál az Orbán és Kaczynski jelentette kihívásra, az meghatározza, képes lesz-e értékeihez hű, nyitott társadalomként túlélni” - zárta Soros György. (Telex)
