Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-20 / 269. szám
www.ujszo.com | 2020. november 20. KÖZÉLET I 3 Political Capital: járványügyi álhírekbe kapaszkodnak a politikusok Robert Fico, a Smer elnöke is próbál minden erejével politikai tőkét kovácsolni a járvánnyal összefüggő álhírekből (TASR-feivétei) FINTAMÁRK A koronavírus-járvány tárgyalása érdekes ívet írt le az első és a második hullám idején a V4-es országok populista politikusai és az álhírgyárosok narratíváiban - derül ki a Political Capital legújabb kutatásából. Szlovákiában Robert Fico és Marian Kotleba igyekszik minden erejével politikai tőkét kovácsolni ezekből. A kutatásban a Political Capital mellett cseh, lengyel és szlovák kutatók vettek részt, Szlovákiából Grigorij Meseznikov és az általa vezetett Közéleti Kérdések Intézete. Az első hullám, a márciustól augusztusig tartó időszak idején öt különböző vezető narratívát sikerült beazonosítaniuk. Kelet és nyugat Az első ilyen a kelet-nyugat, illetve a demokrácia-autokrácia ellentét mentén fogalmazódott meg, és különösen hangsúlyos volt - arról szólt, hogy míg a nyugati demokráciák kudarcot vallottak a járványkezelésben, a keleti, autoriter rendszerek, például Oroszország és Kína kifejezetten sikeresek voltak. Ezzel kapcsolódott össze az az EU-t erősen bíráló vélemény is, miszerint az unió képtelen volt megsegíteni saját tagállamait - ebből pedig sokan azt a következtetést vonták le, hogy az EU-hoz hasonló szövetségi rendszerek, és maga a demokrácia sem képes kiállni az olyan súlyos kihívások próbáját, mint a világjárvány. A dezinformációs szcéna és ezzel . együtt sok populista politikus is hatékony válságkezelőként, és az elbukott országok egyfajta megmentőjeként és segítőjeként mutatta be a keleti országokat, főleg Kínát és Oroszországot. A V4-en belül ez a narratíva érdekes módon másként terjedt: míg Lengyelországban és Magyarországon a fősodorbeli politika is átvette, Csehországban és Szlovákiában elsősorban a periférián mozgó, esetleg szélsőséges pártokés csoportok kommunikáltak így. Érdekes volt a válságkezelés előbbi magyarázattal összefüggő belpolitikai lecsapódása is: Magyarországon, de később kisebb részben Szlovákiában is a politikai kommunikáció szerves része lett, hogy a kormánypártok az ellenzéket vádolták a járványkezelés elszabotálásával, vagy hátráltatásával. Bili és György A második fő narratíva azt állítja, hogy a vírust szándékosan hozták létre laborokban: elsősorban Kínát és az Egyesült Államokat gyanúsították meg ezzel — ennek tárgyalásában már felbukkant a „miértek” témája is, elsősorban azt terjesztették, hogy a vírus a személyi szabadság leépítésére szolgál, illetve felmerültek az emberek irányítását „feldolgozható”, formába öntő nanochipek is. Országonként eltér, kit tartottak felelősnek az ezt terjesztők ezért a tervért: Lengyelországban a zsidókat és a pénzintézeteket, Magyarországon Bili Gatest, Soros Györgyöt és a WHO-t, Csehországban pedig az Oroszországot fenyegető Egyesült Államokat és titkos társaságokat. Szlovákiában érdekes módon a sok közös ellenség (Bill Gates, Soros György) mellett nagyon hangsúlyos volt a bankok és pénzintézetek szerepe is. Ebbe a magyarázatba azonban fősodratú politikai aktorok nem álltak bele különösképpen - kivéve a Kotleba-féle ESNS-t. Nagyon hangsúlyos volt a harmadik a sorban, a vakcinanarratíva is. Az ezt terjesztők szerint a gyógyszercégek akartak nagyot szakítani az oltóanyagon, ennek köszönhető a világjárvány - Lengyelországban és Szlovákiában ezeket parlamenti pártok és fontos politikusok is hangoztatták. Ilyen volt például Robert Fico, a Smer elnöke is, aki hasonló szellemben nyilatkozott a Hospodárske noviny napilapnak adott interjújában, de az oltásellenes vonalat Ándrzej Duda lengyel köztársasági elnök is vitte kampányában. A negyedik narratíva a menekülteket, migránsokat tette felelőssé a vírus terjesztéséért, és azt állította, hogy a vírus csak „álcázza az európai lakosságcserét” — ez a vonal a leghangsúlyosabb Magyarországon volt, de Szlovákiában és Csehországban is felbukkant és erőre kapott. Csehországban volt egy érdekes, az 1989 előtti időkkel összekapcsolódó oldalága ennek - sok csoportban terjedt a nosztalgia a határok lezárásával és szigorú, szögesdrótos őrzésével kapcsolatban. Az ötödik beazonosított magyarázat pedig a vírusszkeptikus, vagy a betegséget elbagatellizáló narratíva volt. Az, hogy a koronavírus „csupán egyszerű influenza”, és más betegségekbe sokkal többen halnak bele, a V4 összes országában nagyon hangsúlyos volt, de a kutatás szerint Magyarországon és Lengyelországban volt a leghangosabb, és jelentős pártok is terjesztették. Ficóék szalmaszála Grigorij Meseznikov, a Közéleti Kérdések Intézetének igazgatója szerint jelentős különbség van a vírushelyzethez tárgyalásában az első és a második hullám idején - leginkább abban, kik ragadják meg a politikai kezdeményezést, és miért. Mindez összefügg azzal, hogy egészen más belső politikai dinamika uralkodik az országban. Az első hullám kezdetén maga a koronavírusjárvány veszélye nálunk nem volt túltárgyalt téma, hiszen minden mást elnyomott a parlamenti kampány, a kormányváltás. Ezt követően pedig az ország elsősorban a válság kezelésének mikéntjére koncentrált, a dezinformációk és káros félrevezetések terjedését pedig kevéssé irányította a politika. A második hullám kezdetén azonban óriási belpolitikai változás történt: azzal, hogy a hatóságok sorban vették őrizetbe a bírókat, a politikával és az igazságszolgáltatással összefonódott maffiózókat, a különleges ügyészt és a rendőrség yezetőit, valamint azzal, hogy a bíróság letöltendő börtönre ítélte Marian Kotlebát, az ESNS elnökét, hirtelen Kotlebának és Ficónak is fontossá vált belekapaszkodni valamibe. Politikai tevékenységüket tehát a járvány kontextusába helyezték át, és így kezdték el tematizálni a közéletet, egyfajta szabadságharcosként prezentálva önmagukat. Ennek köszönhetően pedig megváltozott az egyik leghangsúlyosabb Covid-narratíva is: Kotleba és Fico követői most már a kormány elnyomó eszközeként tekintenek a vírusra és a járványra, valamint a veszélyhelyzet kezelésére. A két pártelnök pedig Meseznikov szerint úgy prezentálja majd magát, ha a hatóságok esetleg lecsapnak rájuk, mint politikai üldözöttekre. Az elemző rámutat: ez az új, politikai dimenzió teret nyit az ESNS- nek és a Smemek arra, hogy szélesebb körben kommunikáljanak a választókkal, és azokkal, akik ellenzik a kormány járványkezelő intézkedéseit, és bírálják a Matovic-kabinet kommunikációját és helyenként kaotikus hozzáállását. Meseznikov szerint ezzel együtt ugyanakkor megmaradtak azok a narratívák is, melyek az első hullám idején is jelentősek voltak - ráadásul ezeknek egyre komolyabb közegészségügyi veszélyei is vannak, hiszen időközben jelentősen, 40 százalékról 28 százalékra csökkent például azon lakosok aránya, akik hajlandók volnának beoltatni magukat koronavírus-vakcinával. Ennek az elemző szerint több oka van: az emberek veszélyérzete lankadt a nyári, viszonylag szabad hónapok alatt, élvezték a nyitást a hosszú ideig tartó bezártság után, és dacosan fogadták az újabb hullámot, bár az jóval erősebb az elsőnél. Ezzel párhuzamosan pedig megváltozott a vakcinaellenes narratíva is: míg az első hullám idején inkább az a vonal volt hangsúlyosabb a dezinformációs szcénán, hogy például a C-vitamin és a fokhagyma immunerősítő hatása a megoldás a betegségre, ennek szerepét teljesen átvette az irányított és célzott vakcinaellenes propaganda, mely nanochipekkel és a háttérhatalom irányításával fenyegeti az embereket. Kezdetét vette a főügyészjelöltek meghallgatása ÖSSZEFOGLALÓ Tegnap megkezdte a főügyészjelöltek meghallgatását a parlament alkotmányjogi bizottsága. A meghallgatás még lapzártánkkor is tartott és ma is folytatódik. Pozsony. Az eredeti terv szerint tegnap négy jelölt, Jozef Centés, Tomás Honz, Ján Hrivnák és Juraj Kliment állhatott volna a testület elé. Az elsőként sorra kerülő Centést azonban négy órán keresztül faggatták a bizottság tagjai, de a meghallgatáson részt vevő többi parlamenti képviselő, illetve a köztársasági elnök, Zuzana Caputová küldöttei, köztük Marián Lesko, lapunk korábbi kommentátora is sok kérdést intézett hozzá. A meghallgatás ezért jelentősen elhúzódott. ŐentóS másodszor indul Centés, akit 2011-ben a Radicová-kormány idején a parlament egyszer már megválasztott, de az akkori államfő, Ivan Gasparovic nem nevezte ki főügyésszé, a mostani meghallgatáson sok kérdésre kitérő választ adott. A képviselők a szélsőjobboldali ESNS feloszlatásáról, de a Marián Kocnemek a Kuciak-perben való felmentéséről is kérdezték. Az előbbi esetben szerinte kérdéses, hogy amennyiben elítélik Marian Kotlebát, fel lehet-e oszlatni a pártot, az utóbbiról pedig azt mondta, nem ismeri az ügy részleteit, erre hivatkozva állást sem foglalt. Lesko azt a kérdést intézte hozzá, hogy ha ügyészként tudott azokról a törvénytelenségekről, amelyek Kocner ügyei kapcsán kiderültek, miért hallgatott éveken keresztül. Centés ebben az esetben is kitérő választ adott és arra hivatkozott, hogy nem voltak bizonyítékai. Honz, a nácivadász A délutáni órákban a bizottság Tomás Honzt hallgatta meg, aki ügyészként az utóbbi időben a szélsőséges bűncselekmények kapcsán tett vádemelésekkel foglalkozott. „Ahogy meg kell tisztulnunk a kommunizmus bűneitől, úgy az is szükséges, hogy a náci bűnöktől is megszabaduljunk” - mondta Honz arról az esetről, amikor vádemelési javaslatot tett Robert Fico, a Smer elnöke ellen, mert az a szélsőjobboldali Milan Mazurek (ESNS) képviselőt védte. Honz a meghallgatáson arról is beszámolt, hogy amikor a kérdéses ügyben eljárt, Dusán Kovácik speciális ügyész folyton arra utasította, számoljon be az ügy fejleményeiről. Kovácikot, valószínűleg szervezett bűnözésben való részvétel miatt, a közelmúltban tartoztatta le a rendőrség, azóta is vizsgálati fogságban van. Jura Seligának (Za l’udí), a parlament alelnökének a kérdésére Honz arról beszélt, hogy a korrupció elleni fellépéssel is van tapasztalata. Hosszú folyamat A főügyészválasztás folyamatának a nyilvános meghallgatás lényegében csak a kezdete. Összesen heten jelentkeztek a posztra. Centés, Honz, Hrivnák és Kliment mellett Ján Santa, Rastislav Remeta és Maros Zilinka is elindult a tisztségért. A parlamentnek november 24-i ülésén közülük egy jelöltet kell kiválasztania. Veronika Remisová, a koalíciós Za l’udí párt elnöke ezzel kapcsolatban arról beszélt, a meghallgatások után a kormánypártok megállapodnak majd egy jelölt nevében, akit megválasztanak. A parlamentben a szavazás történhet titkosan és nyilvánosan is, a kormánykoalíció az utóbbi lehetőséggel tervez élni. A végső szó azonban a köztársasági elnöké lesz, hiszen a jelöltet végül neki kell kineveznie. A főügyészválasztással kapcsolatban Éva Kovácechová, a Via Iuris igazságüggyel foglalkozó civil szervezet jogásza az intézmény közösségi oldalán azt írta, a szóban forgó tisztség az állam egyik legnagyobb hatalommal felruházott pozíciója. „A főügyész hatással van minden egyes ügyészre, ők mind a beosztottjai. Utasításokat adhat nekik például arra vonatkozóan, hogy egy-egy ügyben tegyenek-e vádemelési javaslatot, vagy adjanak-e be fellebbezést” - magyarázza a szakértő. (TASR, Denník N, aktuality.sk, czg)
