Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-18 / 267. szám
[12 KÖNYVESPOLC ■ 2020. NOVEMBER 18. www.ujszo.com \3t*U&** M-Vfc Al ki\Au SZVETLBHfl _ blekszuevics .alanülycn ,U.Málrc|c8?Mtmiodcnou. á 1986. április í\ 26-án történt LJ r É csernobili /% a atomkataszt-JL m. M -J rófa szó szerint beleégett az emberi történelembe. Bár manapság viszonylag keveset foglalkozunk vele (jelenleg a koronavírus, korábban a globális felmelegedés volt az első számú fenyegetés), Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig. Többek között ez teszi továbbra is érdekessé Szvetlána Alekszijevics Nobel-díjas írónő 2013-as könyvét, melyet az Európa Könyvkiadó idén újra kiadott, feltehetően jó érzékkel lovagolva meg a HBO minisorozata által generált érdeklődést. És milyen jól tette, mert ez a könyv szinte minden tekintetben felülmúlja a sorozatot, holott arról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni (a könyv lapjain egyébként több, a sorozatból is ismerős történet visszaköszön). A Csernobili ima Alekszijevics két évtizedes aprólékos gyűjtésének eredménye. A fehérorosz írónő elképesztő munkát végzett, hogy átfogó képet tudjon adni arról, miként élték meg a katasztrófát az emberek. Beszélt az elsőként a helyszínre rendelt katonákkal, akikkel a legveszélyesebb munkát végeztették. Beszélt az özvegyekkel, akiknek végig kellett nézniük, hogy a férjeik egymás után hullanak el a sugárzás miatt. Beszélt az erőmű mellől kitelepített lakosokkal, de olyanokkal is, akik visszaszöktek és ma is illegálisan élnek a zónában. Szót kapnak a fiatal katonák, akik a szovjet propaganda által feltüzelve, virtusból vállalták a veszélyes feladatokat, nem tudva, hogy milyen következményekkel kell számolniuk. Megszólalnak értelmiségiek, tudósok, poltikusok, akik megpróbálják értelmezni, megérteni, hogyan is kerülhetett sor a katasztrófára, és hogyan lehet vele együtt élni, ha már megtörtént. Aki adatokra, éles ítéletekre, leleplezésekre vágyik, csalódni fog. Bár a könyv elején találunk egy rövid, újságcikkekből összeollózott részt a csernobili katasztrófa számairól, ez csak pár oldal. Alekszijevics ugyanis pontosan tudja, hogy az emberi agy képtelen arra, hogy a száraz adatok alapján felfogja a katasztrófa mértékét. Hiába látjuk leírva, hogy az áldozatok száma milliókra rúg, és hogy évezredekig nyögni fogjuk az utóhatásokat. Ez egyszerűen túl sok, túl nagyléptékű. Ezért a könyvet emberi történetek, „monológok” alkotják. Mind egy-egy konkrét személy szempontjából meséli el a katasztrófát, szubjektiven, kisebb látószögben, de sokkal átélhetőbben. Megismerjük a robbanást követő napokban tapasztalt káoszt: az emberek nem értették, miért kell otthagyniuk az otthonaikat, az államhatalom visszatartott minden információt, aki beszélni mert Csernobilről, az felforgatónak minősült. A sugárzás láthatadanul és lassan pusztít, nehéz volt fenyegetésként megélni: senki nem tudta, miért nem engedik betakarítani a termést, miért nem szabad semmit magukkal vinni a zónából. Senki nem tudta pontosan, mi történik: a kulisszák egy háborúra emlékeztettek - katonák, páncélos csapatszállítók, helikopterek -, de nem voltak harcok sehol. Minden megszólaló a maga módján próbál rendet vágni az emlékeiben, de mivel mindannyian csak egy-egy kis szeletet láttak a nagy egészből, az általuk alkotott kép is részleges marad. Ami biztos: a katasztrófa új időszámítást jelölt ki, és mindenki életére kitörölhetetlen hatással volt, aki a fertőzött zónában élt. Minden egyes történet megdöbbentő, nem igazán lehet köztük válogatni. Egy operatőr kalandvágyból utazott a zónába, virágzó almafákról készített felvételeket, egyszer csak észrevette, hogy nem érez szagokat. A zónába vezényelt vadászok azon vívódtak, joguk van-e lelőni egy ottragadt idős néni macskáját, holott a parancs minden állat elpusztításáról szól. Egy Csernobilba vezényelt katona megtartotta a sapkáját, amit a bevetés alatt viselt, és a kisfiának adta. Később megkapták a I diagnózist: a kisfiú agydaganatot kapott. A Csernobili ima nem könnyű, de lebilincselő olvasmány arról, hogyan viselkedik az ember egy katasztrófa árnyékában, és miként rontja tovább a diktatúra titkolózása az eleve rossz helyzetet, hogy aztán emberi életeket és sorsokat nem kímélve próbálja elfedni a saját hibáit. Hegedűs Norbert Szvetlána Alekszijevics: Csernobili ima Európa Könyvkiadó, 2020, 368 o. könyvesbolt IVznicné námestie 4810, Komárno Tel: 035 7701 152, mobil: +421 908 165 852 A járvány miatti óvintézkedések idején sem kell unatkoznia otthon, böngéssze internetes oldalunkat, és vásároljon kényelmesen, gyorsan, biztonságosan! ^'ic^vtyC DP200583 Ragyogó képernyők fogságában mogod ozonnol a közösségi oldalakról? „A bölcs jóslat és az egyszerű praktikum ötvözete... fontos mű.” Ebr 2sVu» §ork Eimcs EURÓPA ejelentkezés. Reggel ébredés után megsimogatod az okostelefont, görgeted a hírfolyamot, ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek, mint lefekvés előtt. Folyamatosan frissítesz, semmiről nem akarsz lemaradni, úgy érzed, még több infót fel tudsz szippantani. Ha magadra ismertél, akkor Járón Lanier könyve, a Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról? egészen biztosan neked szól. A szerző felsorakoztat tíz érvet amellett, hogy hagyjuk el az összes közösségi oldalt. Nem azt kéri, hogy örökre intsünk nekik búcsút, hanem azt, hogy próbáljuk ki a böjtöt minimum hat hónapra; cserében azt ígéri, hogy boldogabbak leszünk. A napi hüvelykujjgyakorlatok közben nem gondolunk arra, hogy minden mozdulatunkat algoritmusok figyelik, amelyek pontosan tudják, mi és mennyi ideig ragadja meg a figyelmünket, sőt, az algoritmusok nemcsak feljegyeznek, adatokat gyűjtenek, melyeket később továbbpasszolnak, hanem idomítják is a viselkedésünket. A Facebook, az Instagram, a Google, a Twitter pár év alatt megváltoztatta a világot, az egyén egy számra redukálódott a hatalmas kísérletben. A techóriások által kifejlesztett technológia sok felhasználót függővé tett, és tökélyre fejlesztette a manipulációt. Az első kitörési pont a szerző szerint az, ha tudatosítjuk, hogy mi történik velünk. Az algoritmusok folyamatosan tanulnak, alkalmazkodnak. Ha megnézünk egy cuki videót, amelytől történetesen jobb kedvünk támad, majd vásárolunk vagy jótékonykodunk, akkor az algoritmus — jó eséllyel - másoknál is alkalmazza a módszert. Nagyon sok, szinte nélkülözheteden funkciót, szolgáltatást pakoltak abba a kütyübe, amit a zsebünkben hordunk, éppen ezért nem csoda, ha kialakult egyfajta addikció. „A függőségtől lassan zombivá válsz. A zombiknak pedig nincs szabad akaratuk. Még egyszer: ez az eredmény nem feltételes, hanem statisztikailag valószínű. Sokkal rosszabb leszel, mint egy zombi, és sokkal nagyobb mértékben, mint amúgy lettél volna.” A függőségünk felismerésében is segít, ha egyet hátra lépünk, és tudatosab-A múlt év egyik bestsellere, a Maffiózók mackónadrágban szerzője, a távozó indexes oknyomozó újságíró, Dezső András újabb alvilági történetek feltárására szánta rá magát. Ezúttal a magyarországi kokainpiac és a drogban úszó elit világába ad betekintést. Vajon élnek-e Magyarországon kokainbárók, vagy a helyi nagyágyúk csak kispályások? Mennyi pénzt szakít egy magyar drognagykereskedő és hogyan dolgozik egy díler? ban, célirányosabban használjuk a hozzánk nőtt eszközöket. Lanier alapvetően technooptimista, nem ért egyet azokkal, akik az internetet hibáztatják, amiért ijesztően megváltozott a világunk. Elismeri, hogy a hatalomkoncentráció, a pár vállalatóriásnál raktározott információtömeg aggodalomra ad okot, de az igazi veszélyt abban látja, hogy ezek a cégek a szokásainkat és a viselkedésünket akarják megváltoztatni. Ha még eddig sem érezted úgy, hogy el kell olvasnod ezt az aktuális és szórakoztató könyvet, akkor az érv, hogy megtudhatod a könyvből, miért leszel seggfej a közösségi médiától, elégséges kell, hogy legyen. Ráadásul a környezetednek is sokat segítesz azzal, ha nem leszel seggfej, megérthetsz valamit a függőséged természetéből, kikapcsolod a belső trollodat, és feltárul a valóságtól elválasztó szakadék mélysége. A közösségi média aláássa az igazságot, a hazugság pedig az igazság képében átszivárog az offline világba. Különösen veszélyes, hogy nagy kihívás elé állítja azokat a médiaformákat, amelyek még ragaszkodnak a hite-Honnan és hogyan jut be Magyarországra a kokain és miért elsősorban a felső tízezer vagy éppen a celebek és a politikusok körében népszerű? A szerző - aki az olvasóval megismerteti az első magyar kokainkirály történetét is - kutatása során ismét elmerült az alvilágban és a felvilágban, hogy bemutassa, milyen is a „magyar kóla”. Dezső András: Magyar kóla - A kokain útja Magyarországon 21. Század Kiadó, 2020, 381 oldal les tájékoztatáshoz. Talán többen megtapasztalták már, a közösségi média kontextusában minden megnyilatkozás, mondandó tetszés szerint kiforgatható - megváltoztatható a szövegkönyezet, mindent visz a „seggfej-kommunikáció”. Ijesztő, hogy sokak - nem elsődleges, hanem egyetlen - tájékozódási forrása a közösségi oldalak empátiagyilkos algoritmus által szerkesztett, manipulativ hírfolyama. „Korunk átláthatatlansága rosszabb, mint gondolnánk, hiszen az átláthatatlanság mértéke is átláthatatlan.” A közösségi média az egyént boldogatalanabbá teszi, a politikát ellehetetleníti, lezülleszti (ezt most a saját bőrükön érzik Szlovákia polgárai), a társadalmat szétszakítja. Megváltoztatható-e a közösségi oldalak mögött lévő nagyvállalatok üzleti politikája? Ha nem, akkor miért ne töröljük a fiókunkat? Kijelentkezés. Sánta Szilárd Járón Lanier: Miért töröld magad azonnal a közöségi oldalakról? Európa Könyvkiadó, 2020, 244 o. AJÁNLÓ A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-mail: ujszo@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Uj Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
