Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-27 / 249. szám

www.ujszo.com | 2020. október 27. KULTÚRA 113 Ahol pálmára fut a vadrózsa Csehy Zoltán rendhagyó svájci útinaplója zenével, irodalommal; képzőművészettel és nem kevés erotikával SZABÓ G. LÁSZLÓ Griiezi magyarul azt jelenti: jó napot! De jelenheti azt is, hogy szia. Csehy Zoltán ezt a címet adta legfrissebb kötetének, amely a Kalligram gondo­zásában jelent meg nem egész kétszázötven oldalon. Grüezi! — üdvözlik egymást a svájciak. Én ezzel a kis kötettel kö­szönteném őket, mert benne a jó nap, a fényes nap, a tartalmas nap, plusz egy baráti ölelés. Finom, kellemes, bizsergető ölelés. Van Csehy, a költő. Csehy, a műfordító. Csehy, az irodalomtörté­nész. Csehy, a kritikus. Csehy, az egyetemi tanár. Ez így együtt öt Csehy egy személyben. Nem kevés. Ehhez jön a többi Csehy. A zeneér­tő. A művészettörténész. Az idegen­­vezető. De még ez utóbbi minőség­ben is „többirányú”. Ez évi nagy do­bása ugyanis nem pusztán útikala­uzként remekmű - az érzékek biro­dalmában is bátran, tabukat döntö­getve vezeti végig olvasóját. Kunstreisen, határozza meg könyve műfaját a szerző. Művészet és utazás. Művészi utazás? Az uta­zás művészete? Benne van a szóban ez is, az is. „Nyelvi titániumötvö­­zet”, brillírozik rögtön az első olda­lon, majd írói gyémántkeretbe fog­lalja féléves svájci ösztöndíjának köszönhető élményeit. Nem jártam még Svájcban. Be­vallom, nem is szerepelt a követke­ző évekre kitűzött úti céljaim között. Meg is kapaszkodom rögtön Mára­­iban: „A tiszta, pormentes svájci le­vegőből hiányzik valami: talán a Szent Nyugtalanság, az örök ózon.” Az is tetszik, amit Kosztolányiról olvasok a könyvben, aki azt mondta: szívesen lenne beteg Svájcban, s örömmel halna meg itt, csak élni él­hessen máshol. Pedig már tudjuk: RÖVIDEN Keith Jarrett elköszönt Now York. Ezentúl nem halljuk élőben a 75 éves dzsesszlegendát. A New York Timesnak Jarrettel­­mondta, egészségi okokból vonul vissza a színpadtól. A zongorista 2017-ben, a Carnegie Hallban lépett fel utoljára, és úgy volt, hogy egy év múlva újra visszatér a rangos New York-i koncerthelyszínre. Azt a fel­lépést kiadója a művész rossz egészségi állapotára hivatkozva le­mondta, azóta nem érkezett infor­máció róla. A mostani interjúból ki­derül, hogy 2018-ban agyvérzést kapott, majd három hónap múlva még egyet. „Lebénultam, a bal ol­dalon részlegesen még mindig fennáll a paralízis”-mondta. Az agyvérzések után alig ült zongorá­hoz, jobb kézzel próbált játszani, de döbbenten tapasztalta, hogy a ko­rábban ismert bepop témákat is el­felejtette. „Próbáltam úgy tenni, mintha Bach lennék bal kézzel. De a próbálkozásaimat szerénynek mon­danám” - mondta. Tudja, hogy nem fog felgyógyulni, és az is sikert je­lent majd, ha bal kézzel meg tud tartani egy poharat. Quk) ,,Svájc importálja a világ agyát...” És mégsem! Engem személy szerint mégsem Svájc vonz eszeveszettül. Nekem más kell. Az a bizonyos „szent nyugtalanság”, amely belob­­bantja az agyat és pezsgőtablettája a vérnek. Ez a nem egész kétszázötven ol­dal most mégis nagyon erős hatással volt rám. Elhúztak előttem egy le­heletfinom tüllfüggönyt. Olyat lát­tam, olyat kaptam, olyan valamire éreztem rá, ami eddig láthatatlan és érzékelhetetlen volt előttem. Csehy, a mágus? A Thomas Mann- i varázsló? Igen. O húzta el előttem Svájccal kapcsolatos előítéletem tüllfuggönyét. Hiszen ezen a pontján a világnak „Órákig utazhatsz a föld belében, megkékülhet a lábad Európa tetején. Karneváli gúnyát ölthetsz Bázelben, vagy bevállalhatsz egy na­ked hikingot Appenzellben. Pálmára fűt a vadrózsa, cirbolyafenyők alatt sziklakoporsókban raktározott halot­takat emészt a föld. Szikrázó bérc za­bálja a napfényt, puritán templomban a fű, a bankfiókokban a titokban el­nassolt csokoládé, üstökben a folyé­kony sajt, széfekben a biztonság illa­ta. Itt sosem vagy kisebbségi: nem is­merik ezt az érzést, mert nincs több­ség. Egy világ vagy a többi között: nem érdektelen, de nem is érdeke­sebb, mint más. Potenciális, beépí­tésre alkalmas vagy alkalmatlan szívbillentyű. Hivatalosan négy, va­lójában megszámlálhatatlan génmu­­tációjú nyelvbe szeretsz bele, és idő­vel már az sem lep meg, ha pár szál havasi gyopár nő a szíveden (letépése magas pénzbírságot von maga után).” Érkezhet ide az ember mezei tu­ristaként is. Csehy Zoltánt nem ki­sebb írótársa ajánlotta be, mint Es­terházy Péter, aki úgy vélte jónak, tapasztalja meg ő is az ország külö­nös csendjét. Sajnálom, hogy már nem olvashatja pártfogoltja pompás meglátásait, páratlan svájci élmé­nyeit. Ha élne, büszkén fogná két Zongorahangverseny a Facebookon Rimaszombat. A Rimaszombati Városi Művelődési Központ saját Facebook-oldalán teszi elérhetővé Ladislav Fancovic ma 20 órakor kezdődő zongorahangversenyét. A hozzáférés holnap 18 óráig in­gyenes, de lehet támogatni a Zenei Ősz rendezvénysorozatát a három-, Ladislav Fanőovié {Fotó: Nagy Károly Zsolt) illetve kéteurós belépőjegy árának megfelelő összeggel, a számlaszá­mot szintén a kultúrház Facebook­­oldalán találják. A koncerten el­hangzik Hummel: Fantázia Mozart Figaro házasságára, Beethoven: cisz moll szonáta, Chopin: Rondo Es dur, valamint Liszt Ferenc h moll kezében széles látókörű írótársa szí­nes jegyzetfüzérét. Komolyzenei koncertekre, kiállításokra, opera­­előadásokra, kávés-kiflis matinékra, kirándulásokra hív bennünket a szerző. Rajongva ad hírt kedvenc szerzőiről, vagy éppen krisnás lá­nyok könnyű táncáról a zürichi tó­nál, szélhozta magok virágzó tava­száról (értsd: egy vármúzeumi mig­­ránskiállításról), Wagnerről és Trió­szonátája. Ladislav Fancovic az or­szág egyik legelismertebb fiatal zongoraművésze. Pozsonyban, Prágában és Bécsben tanult, rend­kívül sokoldalú, a komolyzene mellett tradicionális dzsesszt is rendszeresen játszik. Több nemzet­közi verseny győztese, illetve he­lyezettje, szólóestjei mellett több­féle formációban fellép hazánkban és külföldön egyaránt, a zongora mellett a szaxofon a másik nagy szenvedélye. Quk) Magyar kitüntetós Hodossy Gyulának Budapest. Latorcai Csaba, az Em­beri Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára a köztár­sasági elnök megbízásából állami kitüntetéseket adott át tegnap Bu­dapesten. A díjazottak között hazai magyar alkotó is szerepel: Hodossy Gyula író, költő, szerkesztő, a Szlo­vákiai Magyar írók Társasága és a Szlovákiai Magyar Cserkészszö­vetség elnöke, a Cserkész és a Ka­tedra című lapok alapító főszer­kesztője a Magyar Arany Érdemke­reszt (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. (k) más Maimról, Ludwig von Hoff­­mannról. Keresem a neten ez utóbbi kékben pompázó fürdőzőit A forrás című képén, és el is veszek szépen a festő ábrándjai között. Aztán Cha­gall túlvilágra nyíló üvegablakait, majd a dél-afrikai Zanele Muholi el­képesztő fekete-fehér portréit néze­getem hosszasan. Hét percet találok Andy Warhol Blow Job című, 1964- es müvészfilmjéből a világhálón, és Tegnap zajlott az a videókon­ferencia, amelynek keretében átad­ták a Déry-díjat, a magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyomá­nyokkal rendelkező szakmai elis­merését. Idén Babarczy Eszter, Bartók Imre és Ottilie Mulzet mel­lett két hazai magyar alkotót is dí­jaztak. Megosztott díjat kapott Polgár Anikó és Csehy Zoltán, mindketten költők, irodalomtörténészek, mű­fordítók és egyetemi oktatók. A Dunaszerdahelyen élő irodalmár házaspár hosszú évek óta tevé­kenykedik a Comenius Egyetem rnagyar tanszékén. Ezúttal a ma­gyar nyelv oktatása és a magyar irodalmi művek népszerűsítése okán ítélték nekik oda a rangos el­ismerést. A díjat Déry Tibor özvegyének végakarata alapján hozták létre, aki vagyonával az irodalmi élet kimagasló alkotóinak munkássá­gát kívánta támogatni. Az pénz­jutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jog­díjak összegét is. magamban konstatálom, hogy igen, itt pontosan az történik, amit Csehy sejt, pedig csak egy közeli arcot lá­tunk egy bőrdzseki gallérjának fél­keretében. Izgalmas, de még inkább izgató kalandozás ez egy remek útitárs kö­zelségével. Intim túra művészetbe, esztétikába, filmbe, zenébe, festé­szetbe és nem kevés erotikába cso­magolva. Pár példa: konszolidált est a bosnyák irodalomról. Vacsora egy olasz étteremben. Mezei gyorstal­paló. Bolhapiac migráns magyarok­kal. Sólettá soknyelvű irodalmi fesztiválja. Wagner-múzeum Lu­­zemben. Lugano, egy sarki köny­vesbolt Máraival, a két Péterrel, Es­­terházyval és Nádassal, de van Mol­nár Ferenc is Pál utcai fiúkkal és Szabó Magda Az ajtóval. Badeplatz Choller Zugersee. A strand. A feke­te férfi és a három nő. Plusz ő, aki él­vezi a napot, de a történet végére összezsugorodik. Állni lenne jó mellette. Még akkor is, ha Svájcban minden egy perc alatt elmúlik. Ezt már nem Csehy állítja, hanem a fia. Utazunk tovább. Soglio, Bregaglia, Maloja, Chiarema, Castasegna, La­usanne, Ascona, Schlieren. Nem egy világ körüli út. „Csak” Svájc, ahol bővizű források kéj labirintusokba futnak. Aztán utazunk tovább Sar­­gans felől Zürichig, vonaton. Ahány megálló, annyiféle kék. Rézszulfát­­kék, ismerem. Akvamarinkék, meg­van. Anilinkék, az milyen is? Párizsi kék, hordom. Mária-kék, hát persze! Tengerészkék, naná! Itt az utolsó két mondat a könyv­ből: „Szerencsére felületes ember vagyok: örömmel jöttem, örömmel megyek, ez az én sekélyes életfilo­zófiám, többre most nem telik. Adiö.” Nem búcsúzom. Visz a vonat. Vi­gyen csak. Nem tudok leszállni róla. Már nem is akarok. Grüezi, Svájc! A szerző a Vasárnap munkatársa Az elismerés egyúttal Déry Ti­bornak is emléket állít, az átadó­ünnepség minden évben a névadó író születésének évfordulóján, ok­tóber 18-án vagy ahhoz közeli idő­pontban történik. Az elismerést odaítélő kuratóri­um elnöke Závada Pál író, titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, tagjai pedig Ilia Mihály, Keresztesi József, valamint Bán Zsófia. Az első Déry-díjat 1984- ben adták át (akkor még Déry Tibor­­jutalom néven), azóta több százan részesültek az elismerésben. A korábbi díjazottak között sze­repelnek olyan írók-költők, mint Csoóri Sándor, Csukás István, Es­terházy Péter, Spiró György és Ott­­lik Géza, illetve olyan irodalomtör­ténészek, kritikusok, esszéisták, mint Csűrös Miklós, Ferencz Győ­ző, Kovács Sándor Iván, Lengyel András, Németh G. Béla, Radnóti Sándor és Vida Gábor. Legutóbb -2018- ban - Danyi Zoltán, Mán- Várhegyi Réka és Mariarosaria Sciglitano vehette át a kitüntetést. 2019- ben forrás hiányában nem adták át a díjakat. (Htera.hu, juk) Díjazták Csehy Zoltánt és Polgár Anikót

Next

/
Oldalképek
Tartalom