Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-27 / 249. szám

10 LA LIGA FOCITIPP ■ 2020. OKTOBER 27. www.ujszo.com Hol van már Bernd Schuster? Sokáig a Camp Nouban mindenkin átgázolt a Barca, de Zidane nem tud veszíteni F urának tűnhet, hogy egyetlen meccset egy ország futballidenti­­tásának alapvető ele­mének tekintünk, de a nagy spanyol korszak idején az el cldsico volt az irányadó fogalom az európai futballban: egy meccs, amely a futball összes klasszikus szembenállását magában hordozta. Mindenki választ oldalt Pép Guardiola Jósé Mourinho ellen, Messi Ronaldo ellen, a lab­­dabirtoklás-alapú futball a kont­rajáték ellen. Am a spanyol futball nemcsak a labdabirtoklás-alapú játékot és a hamis kilences posztját tette népszerűvé, de egy ország két legnagyobb klubjának összecsapá­sát is felnagyította. A német szurko­lók csak úgy hivatkoztak a Bayern München-Borussia Dortmund találkozóra, mint a Der Klassikene, míg a franciák a PSG és a Marseille meccsét Le Classique-VíxA bélye­gezték újra. Az igazság viszont az, hogy egyik sem férhetett az eredeti közelébe, amely a futballmeccsek tekintetében rendszeresen a világ legnagyobb televíziós közönségét generálja. Ez részben annak köszönhető, hogy egyetlen másik komoly európai fútballnemzetet sem do­minált ennyire két klub. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a spanyol szurkolók 33 százaléka a Reálnak, míg 26 százaléka a Bar­celonának drukkol - miközben senki más nem büszkélkedhet öt százaléknál többel -, hanem arról is, hogy még azok közül is majd­nem mindenki szimpatizál vala­melyikkel, akik valójában nem szurkolnak egyiknek sem. Az örök szembenállás Az el cldsico jelenlegi formájában - mint a szezon legmeghatározóbb eseménye -, viszonylag modern jelenség. A két klub közd feszült­ség a háború előtti évekig vezet­hető vissza, amely még inkább túlfűtötté vált, amikor 1953-ban a Real elhappolta Alfrédo Di Stéfanót a Barcelona orra elől. A Barcelona azonban 1960 és 1990 között mindössze kétszer nyerte meg a La Ligát: kevesebbszer, mint az Atlético Madrid - amely akko­riban a Real legnagyobb riválisa volt - és pontosan ugyanannyi­szor, mint az Athletic Bilbao vagy a Real Sociedad. A Barcelona ko­rábban tehát csak egy volt a Real kihívói közül. 2008 és 2012 között - az Adético feltámadása előtt - viszont a La Liga kétségtelenül duopóliumnak számított, elsősorban a botrányo­san egyenlődenül elosztott televí­ziós pénzek miatt. Megdöbbentő, de a 2011/2012-es szezonban a harmadik helyezett Valencia kö­zelebb volt a kieséshez, mint a két nagyhoz: a valenciai csapat 20 ponttal előzte meg a kiesőzónát, a második helyezetthez képest vi­szont 30 pont volt a lemaradása. A politikai feszültségek miatt a Barcelona és a Real Madrid pár­harca természetesen mindig extra jelentőséggel bírt. Nem a Barca a katalán függetlenség egyeden képviselője, és nem Katalónia A Real Madrid a Barca legyőzésével kapaszkodik ki a gödörből, előnye már hat pont a katalánokkal szemben (Fotó: TASR/AP) FC Barcelona-Real Madrid 1-3 (1-1) Játékvezető: Martinez Munuera BARCELONA: Neto - Dest, Piqué, Lenglet, Álba (Braithwaite, 87.) - Busquets (Trincao, 81.), F. de Jong - Pedri (0. Dembélé, 81.), Coutinho, Fati (Griezmann, 81.) - Messi. REAL MADRID: Courtois - Nacho (L. Vázquez, 43.), Varane, Ramos, F, Mendy - F. Valverde (Modric, 69.), Casemiro, Kroos Asensio (Rodrygo, 81.), Benzema, Vinícius. az egyetlen spanyol régió, amely nacionalista érzelmekkel büsz­kélkedik. A lázadó politikai érzés azonban a Barca identitásának meghatározó részévé vált - csak­úgy, mint a labdabirtoklás-alapú futball melletti elkötelezettség -, és még egy a futballban kevésbé jártas szurkoló is felfigyel a „fiig­­getlenséget” követelő kórusra, amikor a Camp Nou órája 17 perc 14 másodpercet mutat (a ka­talán hadsereg vereségének jelké­pe a barcelonai ostrom alatt), és a transzparensekre, amelyek szerint „Katalónia nem Spanyolország”. Ebben a tekintetben a futball ér­dekes helyzetet teremtett, mivel Katalónia egyet jelentett Spanyol­­országgal, vagy még pontosabban, Spanyolország Katalóniával. A nemzeti válogatottat többé már nem a La Furia és a baszk klubok uralták, és nem is a sztárok köré volt építve, ahogyan a Real Mad­rid. Ehelyett 2008 és 2012 között a türelmes labdabirtoklás-alapú futball jellemezte Xavi Hernández, Sergio Busquets, Cesc Fábregas, Gerard Piqué, Carles Puyol, Jordi Álba, András Iniesta, David Villa és Pedro Rodriguez előadásában - kilenc kulcsfontosságú játékos, aki egyaránt a Barcelonában futballo­zott, mi több, az első hat katalán is volt. Spanyolország Európa leg­jobb válogatottjává, míg a Barce­lona Európa legnagyobb klubjává vált, mindkét esetben ugyanazzal a filozófiával és ugyanazokkal a játé­kosokkal. Egy öngyilkosság története Az első cldsico, amelyet a spanyol dominancia e korszakában, 2008 decemberében rendeztek, egy olyan esemény miatt vált emléke­zetessé, amely egy héttel a meccs előtt történt. Míg Guardiola Bar­celonája meglépett a tabella élén, addig a Real Madrid rettenetes formát futott, és négy meccsből hármat is elveszített, az egyet­len kivételt egy egyáltalán nem meggyőző 1—0-s győzelem jelen­tette a kiesés mezsgyéjén ingázó Recreativo Huelva ellen. A harma­dik vereség után - amelyet a Sevil­lától szenvedett el 4-3-ra - a Real német edzője, Bernd Schuster egy egészen rendkívüli vallomást tett, amikor a következő hétvégén ese­dékes barcelonai vendégjátékról kérdezték. „Semmivel sem aggaszt jobban az a meccs, mint bárme­lyik másik - magyarázta. - A Camp Nouban lehetetlen nyerni. A Barcelona mindenkin átgázol. Lehetetlen őket megverni, ez az ő évük.” Egyértelmű, hogy nem a Real volt a párharc esélyese, de egy „kötelező győzelmet” úgy be­állítani, hogy esélyük sincs nyerni, felért az öngyilkossággal. Schustert ki is rúgták. Ez a helyzet nehezen volt emészt­hető a Real Madrid, azaz a király­ság, a főváros és Spanyolország klubja számára. Ahogy Jimmy Burns írja a spanyol futball tör­ténetéről szóló La Rója című könyvében, azokban az években, amikor a spanyol válogatott a vá­rakozások alatt teljesített, a Real Madrid „segített előmozdítani a spanyol siker külföldi imázsát azáltal, hogy Franco legfontosabb exportjává vált. Legjobb évei alatt a Real Madrid számított A spa­nyol labdarúgás képviselőjének, amely olyan kreatív támadó­­futballt játszott, amellyel, a világ egyetlen másik klubja sem tudott versenyezni.” Na, de mi a helyzet most? Ahogy Xavi korábban rámutatott, mindig ez a két klub lesz „a mérleg két oldalán”, és ahogy a Barca az 1960-as években gyors, erős, fizi-Tudta? Lionel Messi több mint 900 napja - hat meccs óta - nem szerzett gólt a Real Madrid ellen, korábban 41 meccsen 26-szor talált be. kai futballal válaszolt a Real tech­nikai fölényére, most pontosan ezt tette a Real is, a középpályán pél­dául kimaradtak a kezdőcsapatból a labdazsonglőrök, Isco és Modric is, helyettük Valverde és Casemiro kapott lehetőséget. De igaz ez még a támadósorra is: a pengés Rodrigo helyett a sprinter Vinícius játszott, míg a védelemben Marcelo helyett Mendy. „Nem tudom, rászolgáltunk-e a kapott kritikákra, most viszont nem mondhatok mást, mint hogy büszke vagyok a csapatom­ra - utalt Zinédine Zidane, a Real Madrid vezetőedzője az egymást követő két hazai vereség (Cádiz, 0-1; Sahtar Doneck, 2-3) utáni bírálatokra a Clásico-diadalt köve­tően. - Legyőztünk egy olyan ri­válist, amelyik ellen mindig nehéz futballozni. Persze ezért ugyanúgy csak három pont jár, mint a töb­bi győzelemért. Courtois kétszer is megmentett minket a góltól, de odaát nekünk is akadt lehető­ségünk a negyedikhez. Nem azért jöttünk, hogy elhallgattassuk a bí­rálókat, hanem azért, hogy a saját futballunkat játsszuk, azt tegyük, amiben hiszünk. Elégedett vagyok a látottakkal, zártan védekeztünk, lendületesen támadtunk, tökéletes meccset játszottunk.” A Barca mestere, Ronald Koeman persze egy másik mérkőzést látott. „Jól játszottunk, helyzeteket ala­kítottunk ki, szerintem többet ér­demeltünk volna, arról nem is be­szélve, hogy néhány játékvezetői ítéletet nagyon nem értek - idézi a Marca Ronald Koemant, a Bar­celona vezetőedzőjét, aki szerint a tizenegyes kiharcolásakor először Sergio Ramos szabálytalankodott Clément Lenglet-val szemben. - A tizenegyes megítélése dön­tően befolyásolta a mérkőzést, addig ugyanis rendben voltunk. Nem értem... nekem úgy tűnik, mintha a VAR mindig ellenünk döntene, valahogy mi sohasem profitálunk az ítéleteiből. Valaki elmagyarázhatná már nekem, ho­gyan működik Spanyolországban a VAR. A Real Madrid játékosai megpróbálják a legtöbbet kihozni az ilyen szituációkból, ezzel nincs problémám, viszont a játékveze­tőnek a VAR segítségével tudni kell helyesen dönteni” - zsörtö­lődött. A jó játékot hozó mérkőzésen megszerzett Real-győzelem egyben azt is jelenti, hogy az örökmérleg madridi irányba billent (97 győ­zelem, 96 vereség, 52 döntetlen), ami egyben azt is jelenti, hogy Zidane edzőként továbbra is veret­len a Camp Nouban (3 győzelem, 3 dönteden). Hegedűs Henrik Coutinho kidőlt Philippe Coutinho, az FC Barcelona brazil labdarúgója comb­­hajlítóizom-sérülés miatt kihagyja a Juventus elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzést jövő szerdán. A katalán klub honlapjának vasárnapi tájékoztatása szerint a szélső bal lába szombaton, a Real Madriddal szemben 3-1-re elveszített rangadón sérült meg, bár végigjátszotta a találkozót. Egybehangzó spanyol sajtóértesülések szerint Coutinhónak csupán két mérkőzést kell kihagynia: szerdán a BL-ben a Juventus, szom­baton pedig a La Ligában az Alavés ellen nem játszhat. A Mundo Deportivo elemzése szerint Ronald Koeman vezetőedzőnek három lehetősége is van a helyettesítésére, ugyanis Lionel Messi, Pedri és Antoine Griezmann is tud azon a poszton futballozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom