Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-27 / 249. szám

KÖZÉLET Romaügyi kormánybiztos: Az lenne a jó, ha több roma vallaná be az identitását CZlMER GÁBOR A világjárvány a nehóz körülmények között élő roma közösségeket fokozottabban fenyegetheti. Erről, de a 2021-os népszámlálásról is kérdeztük Andrea Buökovát, a tavasszal kinevezett romaügyi kormánybiztost. Miként érinti az aktuális jár­ványhelyzet a roma közössége­ket? Együttműködik az ön hiva­tala a többi állami szervvel az or­szágos tesztelés előkészítésén, il­letve megvalósításán? A roma közösségek egészség­­ügyi helyzete jelentette kihívás nemcsak a mostani világjárvány miatt, hanem azon kívül is fontos kérdés. Itt arról beszélünk, hogy sokan nem jutnak hozzá tiszta ivó­vízhez, sok helyen hiányzik az alapvető infrastruktúra,' így az elektromos, vagy a szennyvízháló­zat. De sok helyen megoldatlan a szemétlerakók kérdése is. Ez mind nagyon kedvezőtlen hatással van arra az életkömyezetre, amelyben ezek az emberek élnek, nagyon rosszul hat az egészségükre is. Közvetlenül a kinevezésem után a világjárvány miatt a hivatalunk válságcsapatot állított fel, amely főleg az országos és a helyi szin­tekkel való kommunikációért felel. Közvetlen kapcsolatban állunk az önkormányzatokkal, de a segítő­szakmák helyi képviselőivel is, hogy támogassuk őket. Ezentúl az érintett minisztériumokkal, illetve azok intézményeivel való kommu­nikációt is szavatoljuk. A humani­tárius segély megszervezésében, a roma közösségek tagjainak felvilá­gosításában és tesztelésében is közreműködünk. A hivatalunk ok­tóberben indította el azt a nemzeti projektet, amelynek célja, hogy megakadályozza a Covid-19 terje­dését. Ez a projekt azokra a telepü­lésekre koncentrál, ahol helyben nincs semmilyen segítőszakma képviselője. Ezáltal 354 település­nek tesszük lehetővé, hogy a tere­pen dolgozó munkatársak bevoná­sát finanszírozzák, de segítünk az eszközök és a humanitárius segít­ség biztosításában, a válsághelyzet kezelésében, válságtervek készíté­sében. Az a legfontosabb, hogy megelőzzük a fertőzést, de ha po­zitív esetek fordulnak elő, akkor kamatoztatni tudjuk azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket az első hullámban szereztünk, zónánként lezárjuk az érintett településeket vagy településrészeket. Itt el kell mondani, hogy az érintett önkor­mányzatok is kommunikálnak a re­gionális közegészségügyi hivatal­lal, összehívják a válságstábokat. Ez utóbbiaknak a mi kollégáink is a tagjai. Az Oktatáspolitikai Intézet (TVP) lapunknak elküldött adatai szerint a koronavírus első hullá­mában a magyar tanítási nyelvű is­kolák tanulóinak 11,1 százaléka nem jutott hozzá a távoktatáshoz. Az országos átlag 7,5 százalék. A legtöbben Kassa és Besztercebá­nya megyében maradtak ki az ok­tatásból. Az ön elődje. Ravasz Ábel (Híd) szerint ez azért lehet, mert ebben a két megyében a magyar is­kolákba több roma tanuló jár, mint a régió szlovák iskoláiba. Most, az újabb iskolabezárások idején mit tesz azért, hogy az említett helye­ken ne legyen ilyen magas a táv­oktatásból kieső gyerekek aránya? Először is azt szeretném hangsú­lyozni, hogy az adatokat az Okta­táspolitikai Intézet dolgozta fel, amely az oktatási tárcához tartozik. Ezért itt ennek a tárcának a felelős­ségéről beszélhetünk, amely tudatá­ban van annak, hogy a távoktatás minden oktatási szinten jelentős gondot okozott. Ez alól azok az is­kolák sem képeznek kivételt, ahol a tanítás nem államnyelven folyik. Beismerem, nem tudom, mire hivat­kozik az elődöm, amikor arról be­szél, hogy a magyar iskolába járó ro­ma gyerekek kevésbé kapcsolódtak be a távoktatásba. Nekem erről sem­milyen ismeretem nincs. Ami azon­ban nagyon fontos, hogy az oktatási minisztérium, az IVP vagy például az eduRoma civil szervezet adatainak nyilvánosságra hozása után, nagyon szorosan együttműködik velünk. így azzal a szakmai csoportunkkal is, amelynek az a célja, hogy a közös­ségi központokat a lehető legna­gyobb mértékben hasznosítsuk a távoktatás során. A középiskolák mostani bezárása előtt Filip Mónika (SaS) oktatási államtitkár felkért minket, hogy együtt alkossunk meg olyan mechanizmusokat, amelyek a középiskolások távoktatását segíte­nék. Most például a közösségi köz­pontok távoktatást segítő lehetősé­geit méijük fel, de az érintett közös­ségek szükségleteinek feltárásában is segítünk. Az IVP például azt javasolta, hogy a tanároknak fizessék meg a telefon- és internetszámláját. Megteszik? Ebben a pillanatban erre nem tu­dok válaszolni. Bízom benne, hogy az oktatási minisztérium számítás­ba vesz minden lehetséges forrást és eszközt. Ezt a helyzetet a szaktár­cának kell megoldania. Azt gondo­lom, hogy a lehető legalaposabban járnak el. A mi hivatalunk abban segíti őket, hogy helyi szintről a le­hető legalaposabban tájékoztassák őket. Bízom benne, közösen talá­lunk megoldást arra, hogy a jár­ványellenes intézkedések követ­kezményei ne legyenek olyan sú­lyosak, mint az első hullám idején. Ön szerint a roma közösségnek miért fontos a 202I-es népszám­lálás? Nemcsak a roma közösségeknek, de minden egyes roma férfinak és nőnek is fontos. Tekintettel arra, milyen a történeti és a jelenlegi helyzetünk, amelyben még mindig sztereotípiákkal, előítéletekkel, megbélyegzéssel és gyűlölködő megjegyzésekkel kell szembenéz­nünk, a romák számára a roma identitásuk bevallása az önidenti­tásuk megerősítését is jelenti. Na­gyon fontos, hogy teret adjunk a népszámlálással kapcsolatos felvi­lágosításra. Közvetíteni kell, mire számíthatnak az emberek a nép­­számláláskor, és milyen lehetősé­geik vannak a válaszadás során. Bí­zom benne, hogy ez a felmérés se­gít, hogy több roma vallja be az identitását, és a tíz évvel ezelőtti felméréshez képest az országban a közösség nagyobb arányát mutatja ki. Ezáltal valamivel közelebb ke­rülhetünk a közösség valós szám­arányához. Az önök hivatala tervez a nép­számlálással kapcsolatban felvi­lágosító kampányt indítani? A fel­mérésbe miként kapcsolódnak be az önök munkatársai? A kampány természetesen attól függ, hogy mennyi pénzünk lesz rá. A világjárvány miatt még nincs meg a támogatásaink rendszere. Bizto­san tudja, hogy a hazai roma kö­zösség nagyon színes. Ehhez úgy kell megválasztani a kommuniká­ciós csatornákat, hogy a lehető leg­szélesebb spektrumot szólítsák meg. Arra törekszünk, hogy min­den más kampányba is bekapcso­lódjunk. Mindent meg szeretnénk tenni, hogy a lehető legjobban tá­jékoztassunk a népszámlálásról. Ehhez keressük most az anyagi for­rásokat. A népszámlálás ügyében a Statisztikai Hivatallal is kapcsolat­ban vagyunk, a tájékoztatásban pe­dig segítségünkre lehet a közmédia nemzetiségi adása is. A népszámlálást megelőző kampányban hogyan viszonyul­nak ahhoz, hogy ebben a felmé­résben két nemzetiséget is meg le­het adni? Itt az a fontos, hogy az emberek értsék, mire vonatkozik ez a két kér­dés. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, milyen előnyök, jogok következnek abból, ha bevallják, hogy romának is érzik magukat. Máig nem lehet tudni, miként értel­mezik majd a népszámlálás adatait azon törvények esetében, amelyek a kisebbségi jogokat, a kultúra, a művészet és a művelődés területeket szabályozzák. Mivel a nemzetiségre két kérdés vonatkozik, az ezekre adott vála­szokat többféleképpen is értel­mezni lehet egy-egy kisebbség lét­számának megállapításakor. Egy ilyen értelmezés, amikor egysze­rűen összeadják az adott nemzeti­ségre vonatkozó összes választ, függetlenül attól, hogy azt az első vagy a második helyen jelölték-e meg az emberek. így például a ro­mák országos létszámát eggyel nö­velné mindenki, aki az első, vagy valamilyen kombinációban a má­sodik kérdésnél romának vallja magát. Egy másik módszer szerint külön kategóriákat alkotnak azok, akik egy nemzetiséget jelöltek be, és külön csoportokat azok, akik valamilyen kombinációban kettőt. Ön szerint hogyan kellene értel­mezni a két nemzetiségi kérdésre adott válaszokat? Itt elsősorban az a kérdés, hogy mivel egy újfajta adathalmaz jön létre, mit fog ez jelenteni arra vo­natkozóan, hogy milyen pozitív irányú változás lehetősége nyílik meg a létező törvények keretrend­szerében. Be kell ismernem, én nem látom előre, hányán élnek azzal, hogy egy második nemzetiséget is megjelöljenek. Hiszen azt sem sza­bad elfelejteni, nem kicsi azon em­bereknek a száma, akiknek valós félelmeik vannak, hogy az identi­tásuk vállalása miatt valamilyen üldöztetésben lehet részük. Ez pe­dig minden nemzetiségre igaz, és nem szabad alábecsülni. Főleg az utóbbi időszakban nem, amikor a nemzetiségekkel szembeni gyűlölet újabb hullámokat vet. Az adatok értelmezésének a célja az kellene legyen, hogy minél jobban közelít­sen a lakosság valódi nemzetiségi összetételéhez. Bízom benne, megelőzik, hogy a népszámlálás jelenlegi formája ne pont a romákat érintse hátrányosan. Ugyanakkor abban is bízom, hogy a roma nem­zetiséget vállalók növekvő tenden­ciája most is beigazolódik. Az ön hivatala kialakít javasla­tot arra, hogy a két nemzetiségi kérdésre adott válaszokat miként kellene értelmeznie az államnak a kisebbségi jogok meghatározása­kor? Úgy gondolom, hogy a népszám­lálás befejezése után intenzív kom­munikációra lesz szükség a kisebb­ségi kormánybiztossal, Bukovszky Lászlóval (Híd). Számunkra na­gyon fontos, hogy meghatározzunk egyfajta közös álláspontot. Ezen belül egy olyan mechanizmust, amely által az új adatokat úgy hasz­­nálhátjuk fel, hogy a nemzeti ki­sebbségek a jogaikkal és lehetősé­geikkel a lehető legjobban élni tud­janak. Vegyük például a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről szóló jogszabályt. Eszerint, amely településen egy nemzetiség 20 szá­zalékot alkot, ott ki kell írni a falu vagy város nevét az adott kisebb­ség nyelvén is. Ön szerint a mos­tani népszámlálás adataiból ho­gyan kellene kiszámítani ezt a 20 százalékot? Ha a számok is alátámasztják, ak­kor azt fogom képviselni, hogy a népszámlálás adatai olyan értelme­zést kapjanak, amelyek a lehető leg­több településen lehetővé teszik a kisebbségi, a mi esetünkben tehát a roma helységnév használatát. Én ezt nemcsak szimbolikus lépésnek tar­tom, hanem annak a kifejeződését látom benne, hogy Szlovákia sokszínű ország, és tiszteletben tart­ja a kisebbségek jogait is. Az adatok értelmezése azonban nagyban függ attól, milyen formában teszi közzé a Statisztikai Hivatal, illetve attól, mi­ként áll hozzá a kisebbségi kor­mánybiztos. Ön szerint hányán fogják az el­ső és mennyien a második kérdés­re azt válaszolni, hogy roma nemzetiségűek? Nem szeretnék tippelni. Az lenne az igazán jó, ha több roma vallaná be az identitását, amivel a népszámlá­lásban mért létszám közelebb kerül­ne a valós létszámhoz. Ezúton is sze­retném őket arra kérni, éljenek ezzel a lehetőséggel, és büszkén vállalják roma nemzetiségüket. A két nemze­tiség megjelölhetőségében azt a nagyszerű lehetőséget látom, hogy az is a közösséghez tartozónak vall­hatja magát, aki nem roma szárma­zású, de úgy érzi, ezzel szeretné tá­mogatni a nemzetiséget. Én magam több ilyen embert is ismerek. Andrea Buőková romaügyi kormánybiztos (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom