Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-26 / 248. szám

4 I AUTÓMOTOR 2020. október 26. | www.ujszo.com Skoda Trekka, az elfelejtett SUV története DEMECS PÉTER Bevallom, ennek a modellnek a létezéséről egészen addig nem tudtam, míg a Skodának köszönhetően ki nem próbálhattam egyet. Én is azon emberek csoportjába tartoz­tam, akik azt hitték, hogy annak idején a Yeti volt a márka első, családi SUV modellje. Pedig nagyon nem. A Trekkát ugyanis a Skoda már évtizedekkel korábban gyártotta. Talán nem kellene ilyen nyílt szí­nen eldicsekednem azzal, hogy nem ismertem ezt a modellt, de hát mit lehet tenni, ez van. A mentségemre szóljon, hogy kifejezetten nagy szerencse kell ahhoz, hogy az em­bert egy Trekkával találkozzon az európai utakon, a járgányt ugyanis Uj-Zélandon gyártották, és fény­korában is csak ebben a térségben árulták. Hogy valamivel konkré­tabb legyek, a Trekka gyártása 54 évvel ezelőtt, 1966-ban kezdődött el az új-zélandi Otahuhu városban. Azt, hogy milyen darabszámban kelt el, pontosan nem tudni, állító­lag nem egész háromezret adtak el belőle. Mivel már vezettem, elárul­hatom, nagy kár, hogy nem került Európába. Kié az elsőbbség? A tévhit szerint a Skoda történe­tében épp a Yeti volt a márka SUV- modellje, de mint már tudjuk, a Trekka jócskán megelőzte. Az ab­szolút elsőbbség mégsem a Trekkát illeti meg, hiszen a Skoda a máso­dik világháború után már gyártott egy terepjárót. Ezt az 1101 modell­re alapozták, s kifejezetten a had­sereg igényeinek szolgált. A Trek­ka viszont népautó volt, olyan, amelyet az egész család, mondhatni a szélesebb rokonság is használhat­ta egyszerre. Az első prototípusát még 1965 és 1966 között gyártották le. Az Oc­­taviából kikölcsönzött alvázra ala­pozták, amelyet - mint megtudtam - szétszerelve, több részben szállí­tották Új-Zélandra, elkerülve ezál­tal a túl magas adót. Az alvázat az­tán kicsit módosították, s a 190 cm magasságú SUV-hoz igazították - egyébként ez a magasság nagyjából megegyezik a jelenleg árult SUV modellek magasságával, a Kodiaq például 194 cm magas. Milyen valójában? Még akkor sem akartam elhinni, hogy Skodáról van szó, amikor élő­ben megláttam. Ez az az autó, amit ha látok, automatikusan a szafari jut az eszembe. Hihetetlen élmény le­hetne beutazni a Trekkával egész Új-Zélandot. Lehet, egy hét után a volánja mögött már mást monda­nék, de most még úgy érzem, ez a legfőbb vágyam. S mivel Uj-Zéland, nem kell cso­dálkozni azon, hogy a volán az autó jobb oldalára került, így aki soha nem vezetett jobboldali kormány­­zású autót, annak már ez is önma­gában élmény lesz. Az autó utastere egyébként na­gyon egyszerű, a tervezők gondol­tak arra, hogy jól lehessen majd tisztítani, hiszen a járgányt az ese­tek többségében poros, sáros uta­kon, terepen használták, s nem csak Új-Zélandon. Ausztráliába, Viet­námba, a Cook-szigetekre és Fi­­dzsire is exportálták. Egyes infor­mációk szerint egy darabot a Ge­neral Motors is megvett és Detroit­­ba szállította, ám azt már nem tud­ni, mi célból. A Trekka jó terepképességeihez a hasmagasságán kívül nagyban hozzájárult a súlya, hiszen az autó csak 920 kilós volt. Az általam tesztelt modellt 1969-ben gyártot­ták; ez volt a Trekka életében a leg­sikeresebb év, hiszen akkor 12 hó­nap leforgása alatt 724 modell hagyta el új-zélandi gyárat. A fel­vételeken is látható változat csak 2014-ben került Új-Zélandról új tulajdonosához Csehországba, aki tökéletesen felújította, majd 2017- ben átadta a Skoda múzeumának Mladá Boleslavban. A motorházban egy 1221 köb­centiméteres négyhengeres OHV motor van, melynek teljesítménye 34 kW 4500 fordulaton, a forgató­nyomaték pedig 3000 fordulaton 87 Nm. A váltó négy sebességfokoza­tot kapott, a járgány pedig a 110 km/órás gyorsaságot is könnyedén elérte. Meglepetésemre nagyon könnyű volt vezetni. A sebesség­­váltó ugyan kicsit zakatolt, s dom­bon lefelé is erőteljesen kellett ta­posni a fékpedált, de hát mi mást is várhatnánk egy ilyen autótól. A kombinált fogyasztása 11 liter volt, ami tekintettel arra, milyen utakra és terepre volt kitalálva, végképp nem sok. A volán mögött olyan érzésem volt, mintha egy nagyon rövid tám­lájú karosszékben ülnék. A szinte merőleges szélvédőnek köszönhe­tően nagyon jó kilátás van az autó­ból. Az üléseket persze csak hosszanti irányban lehet állítani, tehát a sofőrnek kell alkalmazkod­nia az autóhoz. Hátul két, bőr­­kárpitozású pad van egymással szemben, minimum hat felnőtt vagy nyolc gyerek kényelmesen elfér ott, persze kérdés, milyen sokáig. Ezzel a restaurált modellel sem volt probléma felgyorsulni 100 km/órás sebességre, bár most is be­igazolódott, hogy annak idején a hangszigetelésre különösebben nem összpontosítottak, így minél gyorsabban hajtottak, annál na­gyobb volt a zaj. A klasszikus vá­rosi tempónál, vagy országúton úgy 70 km/óráig viszont végképp nem zavaró. A magas karosszéria hajla­mos eléggé dülöngélni, ezért a ka­nyarokon való áthaladásnál ajánlott a megszokottnál jobban lelassítani. A történet vége Kétség nem fér hozzá, a modell mosolyt csal az ember arcára, s amit külön díjaztam, hogy még jelenleg is számos dologra tudnám használ­ni, bár azt el kell ismerni, hogy in­kább mint munkagépet, a hátsó ülé­seken való utazás biztonsága már nem nagyon felel meg a jelenlegi előírásoknak. Praktikumából vi­szont cseppet sem veszített, s ma is teljesen bevállalható autó, szerin­tem a dizájnja is időtálló. Sajnos manapság már legfeljebb csak múzeumokban láthatjuk. A Trekka számára a vég kezdete volt, amikor az új-zélandi kormány 1970-ben enyhítette a könnyű ha­szongépjárművek importjára vo­natkozó szabályokat. 1971-ben rá­adásul meghalt Noel Tumer, a Trekka megalkotója, s ezzel egy időben Csehszlovákiában befejez­ték a Skoda Octavia kombi gyártá­sát. Az utolsó Trekkákat 1973-ban adták el a raktárkészletekből, majd fokozatosan feledésbe merült az modell. Nagy kár érte. — ' : "-1***- ~- _ - '~* 7'-*-.'jii—-~I| Ifi~. . Erről a Skodáról csak kevesen hallottak, a Trekkát Új-Zélandon gyártottál

Next

/
Oldalképek
Tartalom