Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-24 / 247. szám
www.ujszo.com | 2020. október 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hongkong elesett Kik akarnak itt kínai befolyást? És mi akarjuk? FELEDY BOTOND A távol-keleti városállam példája figyelmeztetés számunkra is. Egy éve októberben kezdődött az ottani nagy tüntetéssorozat. Azóta már a választást is elhalasztották, egy évvel. A kínaiak bemasíroztak számtalan helyi, független újság szerkesztőségébe. Eltűnt nem kevés ellenzéki vezető, némelyik egy egész évre. Bevezették az új nemzetbiztonsági törvényt, amely gyakorlatilag szabad kezet ad a kínai titkosszolgálatnak a városban. így nem csoda, hogy idén alig volt mozgás októberben, a tüntetések kezdetének évfordulóján. Ám a kötelezően megünnepelendő kínai állami ünnepen sem volt sokkal nagyobb mozgás, de a koronavírus elleni intézkedések is nehezítik a demokrata polgárok politikai gyülekezését. Hongkong gyakorlatilag elesett. Tavaly még tüzet okádva, idén már szépen csendben gyűrte maga alá a kínai sárkány. Pár szimbolikus szankciót bedobott Kína ellen az Európai Unió és az USA, de érdemi konfliktust nem vállaltak fel. Ahogy lenni szokott, az önmagában kevés, hogy szabadságszerető emberek támogatást szeretnének, ehhez geopolitikai érdekek is kellenek. Fehéroroszországban hasonlóan hiábavaló az ellenzéki tüntetés, nem kap érdemi, látványos segítséget. Mert Oroszország azonnal reagálna. Ugyanígy Kína számára is jelképes a hongkongi térfoglalás. A város húsz éve még a kínai GDP 18 százalékánál járt, ma már ez 3 százalék alatt van. A pénzügyi központ szerepét lassan átveszi tőle a közeli kínai Sencsen városa és Sanghaj. Peking igazán nem szereti a kiváltságosokat házon belül. Nem kér olyan hongkongi precedensből, hogy „egy város, két rendszer”, még a végén Tibetben vagy más peremvidékeken valakinek eszébe jut valami hasonló. A Kínai Kommunista Párt most arra törekszik, hogy a kínai peremvidék egységesen beolvadjon, ne legyenek nyelvi, politikai és kulturális autonómiák, kiváltságok, különbségek. Azért ez közép-európai szemmel nézve - különösen magyar érzékenységgel - épp az ellentettje az itteni törekvéseknek. Annak, hogy a kulturális autonómiát legitim törekvésnek tekintse egyik vagy másik Kárpát-medencei ország. Hogy a különböző nyelvhasználat ne legyen kérdés. Hogy akár politikai hidak létezzenek hasonló identitású területek között. Ezt a Kínát sztárolják egyesek a régiónkban, a pénzéért, hosszú távon az USA, és ezáltal a NATO szövetségét kockáztatva. Úgy, hogy a mai napig minden egyes országnak a régiónkban az Európai Unió a legfőbb kereskedelmi partnere, tehát ezt a belső piacot kellene megőrizni és fejleszteni, nem a réseket keresni rajta, hogy jöhessen a kínai dömping és gazdasági színezetbe bújtatott politikai befolyásolás. Gondoljunk a hongkongiakra, kínai mongolokra, ujgurokra, tibetiekre. Esetleg Tajvanra. Tényleg szeretnénk kínai befolyást a régiónkban? PARTIZÁNAKCIÓ TALÁLKOZZUNK ÉJFÉLKOR A CSUKOTT KOCSMÁNÁL MASZK NÉLKÜL!___^ (Kotrha) Sikerülhet? Mi alapján és hogyan fognak büntetni a rendőrök? És van még néhány kérdés. Aki megélte a szocializmust, emlékszik rá, hogy a rendőrök bármikor bárkit igazoltathattak az utcán. Persze legtöbbször a hosszú hajú fiatalokat nézték ki, meg a szakadt farmer szúrta a szemüket. És abból gond volt, ha nem volt nálad a személyi. Vagy ha hiányzott belőle a pecsét a munkaadótól, hogy van állásod - idézi fel a Trend kommentárja. Hogy fog kinézni a Covid-19- ellenőrzés? Teszteket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni? Mi alapján, kit szúr ki a rendőr? A náthásakat, a tüsszögőket? Mutasd a teszted, megmondom, mi bajod. És ha valaki mondjuk a másik kabátjában felejti a tesztjét? Rögtön megbüntetik 1660 euróra? Vagy nem? Hanem? A lap azt is felveti, mi lesz, ha az emberek nem lesznek hajlandók fizetni, tömegesen utasítják el a bírság kifizetését. Az állam majd behajtja a pénzt? Egyébként az is pénzbe kerül. Emellett a tesztelésnek számos buktatója van. Esetleg megfertőződhetnek a tesztelést végzők, és a teszt téves eredményt mutathat. „Nem szívesen ítéljük eleve sikertelenségre az országos tesztelést, de sok erre utaló jel és jelenség van. Az első a kormányfő viselkedése, és az, ahogy kommunikál az emberekkel. Titkolózás, fenyegetőzés, kérlelés, felelősségre apellálás. Csakhogy éppen ezt a felelős viselkedést nem látja tőle a nép. És a kormány elpazarolta az egész nyarat, ahelyett, hogy felkészült volna a második hullámra, amiről mindenki tudta, hogy jön” - írja a lap, két érdekes példát említve Dániából. Ott nagy hatása lett egy egyszerű, bárhol könnyen elrendelhető intézkedésnek. Pofonegyszerű ötlet: a kocsmákban és minden szórakozóhelyen le kell halkítani a zenét, így az embereknek nem kell kiabálniuk, ha beszélgetni akarnak, és nem, a tünetmentes fertőzöttek nem fröcskölik tele az egész helyiség levegőjét vírusokkal. A másik pedig, hogy komoly kontaktusfelkutató rendszert építettek ki, megfelelő számú egészségügyi alkalmazottal. A másik egy mobilos applikáció, amely figyelmezteti az embert, hogy fertőzöttel találkozott. Vajon mi lett a Matovic által tavasszal itt is nagy garral beharangozott okoskaranténnal és nyomkövetéssel? (úsz) Tesztről és lélekről SZABÓ LACI T ermészetesen csak a holdkórosok örülhetnek az éjféltől érvényes kijárási korlátozásnak, a hajnali egy és öt óra közötti „szabadságot” más nem igazán élvezi. Egy hete robbant a hír, hogy Szlovákia teljes lakosságát letesztelik, kétszer, hogy kiderüljön, valójában mennyi koronavírus-fertőzött van, illetve a kiszűrt pozitív eseteknél megszakadjon a lánc, ne fertőzzenek tovább. Majd egy családi vita, ajtócsapkodással felérő perpatvar következett a kormánykoalícióban, Igor Matovic miniszterelnök a hét közepén (látva a tervvel kapcsolatos sok negatív kritikát) még azt is meglebegtette, hogy elmaradhat az országos teszt, helyette rögtön jön a teljes leállás, a lockdown - gyakorlatilag a tavaszihoz hasonló, vagy még annál is keményebb szigor. Hosszú tárgyalások, ilyen-olyan verziók után megszületett a döntés: végül mégis lesz országos teszt, és mellé kijárási korlátozás is, igaz, csak egy puhább verziója. A járványügyi szakemberek teljes lezárást szerettek volna, a kormány azonban ezt egy kommunikációs trükkel oldotta meg. Ugyan nyitva lehetnek a boltok, de minek? Mivel gyakorlatilag csak a legközelebbi üzletbe mehetünk, a legtöbb boltnak (kifejezetten a plázákban üzemelőknek) nulla ügyfele lesz, így maguktól is bezárnak... Az első héten az utcán csak nagyon indokolt esetben tartózkodhatunk, majd november elseje, azaz a teszt első köre után, várhatóan már kicsit lazítanak, ami azt jelenti, hogy a hétvégi, negatív eredménnyel a kezünkben már nagyobb lesz a mozgásterünk. Hasonló a helyzet az éjszakai korlátozásmentes sávval, ezzel a kormány az alkotmányos aggályokat akarta kivédeni, a törvény ugyanis azt mondja, hogy rendkívüli helyzetben életbe léphetnek kijárási korlátozások, ám csak bizonyos időszakokra. Az sem adhat okot optimizmusra, hogy a mostani szabály csak egy hétre szól, várhatóan - igaz enyhítésekkel - ezt még legalább két hétre meghosszabbítják. A legnagyobb vita azon folyt, hogy az országos tesztelést kötelezővé lehet-e tenni az állampolgároknak, vagy csak önkéntes lehet. Itt is a jobban hangzó önkéntességet hozták ki győztesnek, papíron: nem kötelező, de aki nem megy el, annak 10 napra karanténba kell vonulnia, ezalatt táppénzt sem kap, és csak úgy szabadulhat a szobafogságból, ha fel tud mutatni negatív tesztet. A saját költségen elvégzett teszt pedig nem lehet régebbi az országos tesztelés első fordulójának időpontjától. Ez egyébként indokolt, hiszen az önkéntesség azt eredményezné, hogy elsősorban azok mennének el, akiknek fontos a saját és a szeretteik egészsége, akik eddig is betartották az óvintézkedéseket - maszk, kézfertőtlenítés, távolságtartás -, tehát feltehetően kevesebb közöttük a fertőzött. Míg azok, akik magasról tesznek az óvintézkedésekre, tehát a fertőzés továbbadása szempontjából spkkal kockázatosabb csoportba tartoznak, nem teszteltetnék le magukat. így pedig gyakorlatilag értelmetlen lenne az egész országos tesztelés... Sokan - a szakemberek egy része is - azzal érvelnek, hogy az antigéntesztek egyik kockázata, hogy több pozitív esetet negatívnak talál, és fordítva. Azaz sokan ok nélkül kerülnek karanténba, míg mások, a hamisan negatívnak szűrtek, tovább mászkálnak az utcán, azzal a tudattal, hogy nem fertőznek. Egy országos tesztelésnél mindkét csoport akár több tízezres is lehet... Tegyük hozzá, most is több millióan mászkálnak az utcán, azt gondolva, hogy ők nem fertőznek, ám a napi számok azt mutatják, hogy nagyon sokan közülük továbbadják a vírust. Lelkűk rajta. Lehet szeretni vagy nem szeretni az országos tesztelést. Lehet, hogy sikeres lesz, és az is, hogy elbukik a világon egyedülálló kísérlet. Ám az kétségtelen, hogy valamit tenni kell. Ha szükséges, akkor ilyen nagyszabású kísérlettel megpróbálni fékezni a vírus terjedését. Nehéz lesz, kérdés, hogy a testünk, lelkünk hogy búja a kijárási korlátozást. Reményt az adhat, hogy az országos tesztelés után mindnyájan visszakapjuk a szabadságunkat. Bárki bárhogy is kommunikálja: ez az országos tesztelés igazi tétje. FIGYELŐ Győzzön meg minket, hogy tudja, mit tesz „A helyzet komoly és az emberek többsége át is érzi ezt, az ezzel járó felelősséggel együtt. Nem azzal mérik a szabadságjogaik határát, hogy maszkot kell hordaniuk. Nem akarnak azért tüntetni, mert zárva a kocsma, vagy üres a focistadion” - írja a Sme kommentárja, rámutatva arra, hogy az emberek többségét nem kellene győzködni arról, hogy teszteltessék le magukat, ha az állam ezt hitelesen, egyszerűen elmagyarázza, megbízhatóan megszervezi, és elmondja, mely járványügyi szakértők és egyéb koponyákjelentik a garanciát arra, hogy ez egy okos és hasznos dolog. Ez megvédene minket a nárcisztikus politikusi ömlengésektől és egyúttal attól az érzéstől is, hogy egy megalomán kísérlet áldozatai vagyunk, „fia az emberek visszahúzódnak a lakásaikba, akkor azt nem azért teszik, hogy támogassák valamelyik pártot vagy megmutassák, hogy különbek a fasisztáknál. Főleg válság idején az embereknek hinniük kell, tudniuk kell, hogy azok, akik vezetik az országot, tudják, mit tesznek, van átgondolt tervük, nem a napi improvizáció dönt. Ehhez pedig nem elegendőek az eklektikus Facebook-bejegyzések, túlfűtött sajtótájékoztatók. A szétküldött szmájlik és más emotikonok nem győzik meg az orvosokat, munkaadókat, tanárokat, művészeket. Most már senki sem tudja kialakítani a maga kis békés szigetét, nem tudja egyedül megvédeni saját magát. Mindenki függ a többiek felelős viselkedésétől is. Ilyen helyzetben nem viselkedhet úgy egy kormányfő, múlt az amatőr színjátszó, aki minden este más szerepbe,bújik, és teszteli, hogy melyik tetszik jobban a közönségnek”-úja a Sme. (úsz)
