Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-21 / 244. szám
www.ujszo.com I 2020. október 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Trump vagy Biden? A közösségi oldalakon múlhat, ki lesz az új amerikai elnök BRAUNSTEINER ÁRON K ét hét van még az amerikai elnökválasztásig, Joe Biden körülbelül 10 százalékkal vezet, és már javában tart a levélben történő szavazás, illetve az úgynevezett előzetes voksolás. Biden előnye akárbehozhatatlannak is tűnhet, de ne felejtsük, hogy négy éve Hillary Clinton is vezetett, és két és fél millió szavazattal többet kapott Trumpnál országos szinten. A kulcsfontosságú államokban fog eldőlni a választás november 3-án, és bár javarészt ezekben is Biden vezet, de kisebb előnnyel, és elképzelhető, hogy végül vereséget szenved. Két nagyobb téma tölti meg mostanság az amerikai sajtót, amelyek Trump javára billenthetik az eredményt. A járvány miatti gazdasági támogatási csomag, továbbá Biden fiának, Hunter Bidennek az ügye. A demokraták már májusban előálltak egy 2200 milliárd dolláros mentőcsomaggal, amit a republikánusok által vezérelt szenátus szavazásra sem méltatott. Trump a választás utánra akarta halasztani a támogatásokról való döntést, aztán rájött, hogy mégse ez a nyerő stratégia, és előállt egy 1800 milliárd dolláros csomaggal, amit támogatásra felajánlott a demokratáknak. Mivel a Fehér Ház és a demokraták tervei is hasonló összegeket tartalmaznak és sok dologban egyeznek, már több demokrata képviselő is kritizálta Nancy Pelosit, amiért nem fogadja el Trump ajánlatát. Hiszen mostanra több millióan estek el a márciusban elfogadott csomag segélyeitől, és bármilyen új támogatás visszatartása veszteségeket jelenthet a demokratáknak. A Gallup intézet felmérése szerint csupán 10 százalék körül mozog a kongresszusban való bizalom a 2008-as válság óta, éppen azért, mert az emberek úgy érzik, hogy nem tud felmutatni eredményt olyan ügyekben, amelyek az átlagembert érintik. Ez a tehetetlenség, a „gridlock” az egyik oka az elitellenes érzelmeknek, melynek köszönhetően Trump 2016- ban nyert. A másik ügy a New York Post október 14-én megjelent cikke, amely Hunter Biden e-mailjeit hozta nyilvánosságra, továbbá olyan személyes fotóit, amelyekből világos, hogy drogozik. Ezt egyébként Hunter Biden nyilvánosan beismerte, a cikkben pedig kevés új információ van, hiszen évek óta Trump egyik kedvenc témája. A történet közismert: Hunter Biden érte el, hogy eltávolítsák az ukrán főügyészt, aki az ukrán energetikai cég, a Burisma lehetséges korrupciós ügyeit vizsgálta (a cégben Biden fiának is érdekeltsége volt). Csakhogy az ukrán főügyész eltávolítását saját korrupciós ügyei miatt az Európai Unió már jóval azelőtt próbálta elérni, hogy Hunter Biden felbukkant volna Ukrajnában. A New York Post közölt egy e-mailt is, melyben Vadim Pozsarszkij, a Burisma igazgatótanácsnak egyik tanácsadója megköszönte Hunter Bidennek, hogy bemutatta őt az apjának, ez lenne a bizonyíték, hogy Joe Biden is érintett. Maga a cikk valószínűleg kis hatással lett volna a közvéleményre, hiszen ennél komolyabb bizonyítékok és korrupciós vádak vannak Trump és családja ellen. Nagyobb hatása lehet annak, hogy a Twitter és a Facebook egy idő után letiltotta a cikk megosztását. A 2016-os választási kampányesemények, valamint most, a koronavírus miatt egyre nagyobb a nyomás a közösségi oldalakra, hogy akadályozzák meg az álhírek és hamis információk terjedését. De amikor gyenge vádakból így lesz titkos tartalom, az sokkal több embert képes meggyőzni bármiről, mintha csak a saját lábán állna a cikk. Hajó lesz a Fehér Ház és a republikánusok médiakampánya, e két történet még megfordíthatja a felmérésekből most kiolvasható eredményt. (Cartoon ize r) Gondolatok a vírus laposán HUNŐÍK PÉTER M egnéztem az Amerikai Űrkutatási Ügynökség kisfilmjét a Mars-jármű megépítéséről és felhasználásáról. Első reakcióm a csodálattal vegyes borzongás volt. Próbáltam nagyon odafigyelni, mégis sokszor elvesztem a részletekben. Az egyszerűbb információkat még megjegyeztem valahogy (pl. hogyan kell a Mars-jármű sebességét 20 000 km/óráról úgy lecsökkenteni 2000 km/órára, hogy közben ne égjen el), de a bonyolult számítások és a mikroszkopikus pontosságú tervrajzok tanulmányozása közben szédülni kezdem. Tulajdonképpen büszke is lehettem volna arra, hogy lám, mi mindenre képes az én fajom, a homo sapiens, aztán kételkedni kezdtem abban, hogy ezek a fiatal kutatók valóban az én fajomhoz tartoznak. Nem valamilyen magasabb rendű lények? Ám a fő problémám a film vége felé kezdődött, amikor az egyik fiatal tudós bemutatta, hogyan fognak kinézni azok a, Jiázak”, melyekben utódaink élnek majd a vörös bolygón. Merthogy a cél természetesen (?) az, hogy belakjuk a Marsot, ha már a Földet teljesen kifosztottuk, és emellett különféle fontos kémiai elemeket és ásványokat bányásszunk magunknak. Olyanokat, melyek valaha a Földön is voltak, csakhogy már elhasználtuk a készleteket. És akkor eszembe jutott a Covid-járvány. De nem a vírusos, hanem egy másik változat, melyben az ember játssza a főszerepet. Ebben a verzióban mi vagyunk a paraziták. Lepusztítjuk a Földet (a gazdaállatot), kiszívunk belőle minden nedvet, tönkretesszük a csodálatos szerkezetét, aztán megyünk tovább. Kíméletlenül menetelünk, kutatunk egy másik gazdaállat után. Ennél a pontnál ismét megálltam. Felidéztem azoknak a nagyon okos, fiatal tudósoknak az arcát, akik a filmben magyarázták a bonyolult és tűpontos számításokat. Csodáltam zseniális ötleteiket, mérhetetlen kreativitásukat, és akkor eszembe jutott, hogy ennek a kutatásnak a sorsa nem is tőlük függ. Az egészet az egyik pillanatról a másikra leállíthatja valaki. Valaki, akinek halvány dunsztja sincs erről a munkáról, semmit sem ért belőle, csak arra figyel, hogy a Mars meghódítása hoz-e elegendő hasznot és dicsőséget neki! Kérem, ne dőljenek be a mesének, hogy „mindezt az országom, meg népem, esetleg az egész emberiség érdekében teszem, blabla”. Ezek a fickók, gondolok itt a politikai elitek legfelső csúcsán terpeszkedőkre, többnyire gátlástalan és műveletlen pojácák, mohó egoisták, akiket a saját megdicsőülésükön és a folyamatos vagyonszerzésen kívül más nem érdekel. Nem mondok neveket, de gondolják csak végig a V4-es országok politikai elitjének tagjait, az EU néhány vezetőjét, vagy Észak- és Dél-Amerika egyes vezetőit. Az ázsiai nagyhatalmat azért nem említem, mert náluk nem demokratikus választással alakul ki a vezető elit. De a többi országban többé-kevésbé demokratikus választások döntik el, ki kerül fölülre, vagyis ki lesz az, aki eldönti, hogy folytatódik-e a Föld pusztítása, milyen irányt vesz fel az űrkutatás, lesz-e elég pénz a rák (vagy a Covid-19, ÁIDS stb.) kutatására, az ivóvízhiány és a szegénység problémájának megoldására. Ezek a gondok mind szorosan kapcsolódnak az emberiség és a Föld további sorsának alakulásához. Nagyon sok figyelmeztetést kaptunk már, hogy öt perccel vagyunk tizenkettő előtt! És az emberiség eme nagyon veszélyes időszakában bunkók mondják meg, hogy merre és meddig. Nem a demokrácia ellen szólok, sőt éppen a liberális demokrácia érdekében beszélek. Véleményem szerint ugyanis a demokrácia a homo sapiens egyik legfontosabb kincse. Ám több mint kétezer éve „használjuk”, és némi reformra szorul. A tudósok rendkívül sokat tanulnak, míg eljutnak a csúcsra. A politikusokat viszont sokszor ismeretlenül is megválasztják. Az ígérgetéseik, a nagy szájuk, vagy a sok pénzük miatt. A polgárok sokszor tényleg nem tudják, kicsoda-micsoda az illető. A buszsofőrök, a rendőrök, a tűzoltók is csak bizonyos tesztek után kezdhetik meg tanulmányaikat vagy állhatnak munkába. Meggyőződésem, hogy a mai, bonyolult világ vezetőinek kiválasztásához több kell, mint demokratikusan szerzett szavazatok. Bizonyos funkciók (elnök, kormányfő) betöltése előtt a politikusnak át kellene esnie egy hasonló tesztvizsgálaton. Ha a tűzoltók számára sikerült kidolgozni egy megbízható tesztbatériát, akkor miért ne lehetne hasonlót csinálni a legfőbb politikai elit számára is? És csakis olyan személy „vezethessen”, aki átment a szűrőn! Az európaiak 77%-a a jogállamisághoz kötné az uniós pénzeket Magyarország lakosságának 72 százaléka is azt mondja, hogy a jogállamiság betartásához kell kötni az uniós támogatások kifizetését. Szlovákia lakosságának szintén 72 százaléka vélekedik így. Az európaiak többsége szerint a népegészségügy a legfontosabb terület, azt a gazdasági talpra állás és az éghajlatváltozás követi. Az október elején az Európai Parlament megrendelésére végzett felmérés szerint tízből nyolc uniós válaszadó (77 százalék) támogatja, hogy a tagállamoknak adott uniós kifizetések feltétele a jogállamiság és a demokratikus elvek betartása legyen. 26 tagállamban 70 százalék fölötti az érték, csak Csehországban alacsonyabb (59 százalék). A magyar lakosság 72 százaléka inkább (36 százalék) vagy teljesen (36 százalék) egyetért vele. Az egészségügy az első Az európaiak abszolút többsége továbbra is nagyobb uniós költségvetést akar a járvány elleni fellépéshez, 54 százalék gondolja, hogy az uniónak nagyobb források fölött kellene rendelkeznie, hogy legyőzhesse a koronavírust. 20 tagállamban a válaszadók többsége, 14-ben pedig az abszolút többsége ért ezzel egyet. Szlovákiában a válaszadók 42, Magyarországon a 44 százaléka növelné az uniós büdzsét. A válaszadók több mint fele (54 százaléka) szerint a megnövelt uniós költségvetést elsősorban népegészségügyi célokra kellene fordítani, ezt a gazdaság helyreállítása és új lehetőségek teremtése a vállalkozások számára (42 százalék), az éghajlatváltozás elleni fellépés és a környezetvédelem (37 százalék), majd a foglalkoztatás és a szociális ügyek (35 százalék) követik. Á megnövelt uniós forrásokat a magyar válaszadók legnagyobb része (57 százaléka) szintén népegészségügyre fordítaná, ezzel szemben Szlovákiában a foglalkoztatás és a szociális támogatások kerültek az élre. Romié anyagi helyzet Az európaiak nagy többségét a járvány miatt aggasztja, hogyan fog alakulni saját anyagi helyzete. A válaszadók 39 százaléka arról számolt be, hogy a koronavírus-járvány már hatással van jövedelmének alakulására, Szlovákiában viszont 47 százaléknyian mondták ezt (Magyarországon 48%). Az európaiak további 27, a szlovák állampolgároknak szintén 27, a magyaroknak pedig a 26 százaléka még nem érintett, de számít a járvány pénzügyi hatására. Szlovákiában a válaszadók 20 százaléka mondta, hogy a járvány nem lesz hatással az anyagi helyzetére, ez az arány az egész EU-ban is csak 27 százalék. A válaszadók kétharmada (66 százaléka) egyetért azzal, hogy az uniónak szélesebb hatásköröket kellene adni a járvány és hasonló válságok kezelésére. Ezzel csak a válaszadók 25 százaléka nem ért egyet. Az adat egybecseng a korábbi eredményekkel. Magyarországon a júniusi arányhoz képest négy százalékpontos javulással a válaszadók 61 százaléka adna további hatáskört az uniónak, ellenben nálunk csak 55 százalék. A felmérés során a 27 uniós tagország összesen 24 812 polgárát kérdezték. (úsz, europarl.eu)
