Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-17 / 241. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. OKTOBER 17. 17] TÁRCA A SZALONBAN (Fotó: Shutterstock) ben nem igazán fogja csökkenteni majd a föld ökoszisztémájára nehezedő nyomást, de még a vendéglátóipar sem ebbe fog belerokkanni, gondolta az író, és nem tehetett róla, de azt kezdte kalkulálni, hetente hányszor étkezhetett a világjárvány előtt vendéglőben a befektetési tanácsadó. Nem tehetett róla, már látta is a trendi terítékeket és fogásokat, a fekete kötényes pincérfiúkat, a karcsú pincérlányokat, a restaurantokat Johannesburgtól Szentpétervárig, Hongkongtól Lisszabonig és a Tűzföldtől Mexikón át Alaszkáig! Látta a befektetési tanácsadót, amint szusit eszeget egy gésa hasáról. .. Mi mindenről mondana le a kitűnő befektetési tanácsadó, hogy fenntarthatóvá tegye az emberiség életét a bolygón... Ha, óvatos becsléssel, havonta húsz alkalommal telepedett le valamely kerthelyiség vagy hangulatos különterem asztalához, majd, a remélt jövőben, a járvány eltűnte után tizenötször fog? vagy csak tízszer?, latolgatta az író. És mit vár el tőlünk, többiektől? Ugyanannyival csökkentsük vendéglőzésünket, mint ő, vagy ugyanolyan arányban? Belátható, hogy igencsak eltérő módon kell viselkednünk egyik vagy másik esetben. Nem mintha olyan sok örömtől fosztaná meg magát, -ha radikálisan csökkentené a vendéglői étkezéseinek számát. Ha steakre gondol, először mindjárt annak a húsnak emléke idéződik fel benne, ami nem volt bélszín, de még hátszín sem, és sajnos nemcsak a szeme előtt idéződik fel, hanem a szájában is, és beúszik a fogas emléke is, azé a halé, ami nem fogas volt, pedig az étlapon akként volt megnevezve, sőt, még csak nem is édesvízi hal volt.- Jó - mondta ki végül az író nem nagy veszteség, ha tovább csökken vagy akár a nullával válik egyenlővé vendéglői étkezéseim száma. Egy bajom van csak azzal, amit javasolsz. Hogy te azután állsz elő ezzel a javaslattal, hogy már végig etted az édapot és a világtérképet. És nem azt mondod, hogy „én, belátva a belátandókat arra az elhatározásra jutottam, hogy a jelenlegi fertőzés visszaszorítása, meg a további világjárványok kockázatának csökkentése érdekében, valamint a föld ökoszisztémájának megmentése végen ezentúl minimalizálom vendéglői fogyasztásomat és repülőgépes utazásaimat”, hanem ehelyett azzal a javaslattal állsz elő, hogy mi, mindnyájan tegyünk így, értelemszerűen többségünkben olyanok, akik nálad szignifikánsan kevesebbszer szoktuk Zoltán Gábor Babfőzelék, kocsisbor- Ahhoz, ami azelőtt volt, többé nem lehet visszatérni - mondta a jó hírű befektetési tanácsadó. Még az író is tudta, hogy az általa vezetett alap évről évre kiemelkedő hozamot produkál, és megbízhatóan működik.- Nem röpködhetünk szerte a világban, ahogy eddig - magyarázta a befektetési tanácsadó. Maszkban csevegtek egy galéria előterében. Hárman állták körbe a nevezetes szakembert. Az író húzta a száját a maszkja alatt. Magában azt kezdte számolgatni, ő hányszor utazhatott repülőgéppel az élete során. Arra jutott, hogy legföljebb hússzor, ha a teljes utakat veszi, ha pedig külön kezeli az oda- és visszautaltam akkor negyvenszer. Ennyiszer szakadt el a földtől. Vajon hány felszállásban lehetett része a befektetési tanácsadónak? Valóságtól elrugaszkodó lenne a becslés, kérdezte magában az író, ha négyszázra tippelném? Ez minden bizonnyal egy óvatos becslés, gondolta. És sietett hozzátenni, ugyancsak gondolatban: nem irigylem tőle. De nem volt őszinte. Nagyon is irigyelte a befektetési tanácsadót az utazásaiért. Szerette az elszakadás pillanatát, azt, amikor a gép rövid rohanás után elemelkedik a földtől. Meglehet, a befektetési tanácsadó is szerette, míg olyan sokszor nem élte át, hogy már oda se figyel, gondolta az író, lássuk be, nem túl jóhiszeműen. Ügy képzelte, a befektetési tanácsadó rendszerint az újságjába mélyed, mikor a gép nekiszalad és fölszáll. Hogy az első lehetséges pillanatban leadja a rendelést a légiutas-kísérőnek valami minőségi italra.- Na és a vendéglőkbe járás, az se mehet tovább úgy, ahogy eddig - mondta a nagy tekintélyű befektetési tanácsadó.- Tényleg? Most akkor arról is le kell mondanunk? - hüledezett valaki a csoportban. Ahányszor én vendéglőben voltam, gondolta az író, azt a számot lejjebb vinni már bajos. Ha a befektetési tanácsadó úgy gondolja, hogy ezentúl, mármint a járvány után, mármint ha véget ér egyszer egyáltalán, szóval ha úgy gondolja, hogy mindenki csökkentse a felére vagy a harmadára a vendéglői étkezéseinek számát, hát az ő emiatt kimaradó fogyasztása összességéigénybe venni a vendéglők és a légitársaságok szolgáltatásait. Jólesett kimondania azt a szót, hogy szignifikáns. Ismerte bár, de ritkán volt alkalma használni.- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte a befektetési tanácsadó. - Hogy maradjon minden a régiben?!- Tudod - válaszolta az író nem én tanácsoltam, hogy az összes vackot a Kínai Népköztársaságban gyártassuk. Nem én számoltam ki, hogy az itteni gyárakat be kell zárni, • és ki kell rúgni a dolgozókat. Nem én szerveztem meg, hogy olyan légi járatok üzemeljenek körös-körül a világon, amik révén hamarabb eljut egy ember a föld egyik sarkából a másikra, mint hogy rájönne, minek is megy oda, és hamarabb átvihet valaki egy fertőzést egyik világrészről a másikra, mint hogy a tünetek kijönnének rajta.- Nekem - felelte a befektetési tanácsadó - ez a szakmám. Tendenciákat, összefüggéseket látok meg, és megfogalmazom őket mások számára. És az az érzésem, hogy belőled most a frusztráció beszél. Amit megértek ugyan, de sajnálatosnak tartok. Ha engem hibáztatsz azért, mert a te képességeidet, illetőleg a te képzettségedet alacsonyabbra árazza be a piac, mint az enyémeket, olyan hibát követsz el, amit csak részben magyaráz hiányos képzettséged, a képességeidet viszont hadd ne hasonlítsam össze az enyémekkel. Összességében méltadan a fölvetésed - tette hozzá a befektetési tanácsadó. - Kár, mert épp azt gondoltam, járványhelyzet ide vagy oda, beülhetnénk együtt egy brunchra. Na, majd máskor. Felkínálta a könyökét kézfogáspódásként. Végképp udvariadan lett volna nem viszonozni a gesztust. Ahogy a többiek, az író is odakoccantotta a könyökét. Sebaj, gondolta. Várta otthon a babfőzeléke és a kocsisbora. A világ legszomorúbb kísérteiéi ványosan mögé figyel, a kis Miles pedig olykor ijesztően felnőttesen és mogorván viselkedik, máskor meg aranyos és kenyérre kenhető kisfiú. Mike Flanagan fantasztikus érzékkel csepegteti az információkat, és minden kicsiny új tudással átértékelhetjük magunkban a korábban látottakat. A széria maga nagy rejtély, ráadásul Flanagan időkezelése is csak fokozza a feszültséget. Rendszeresen merülünk el ugyanis egyes szereplők emlékeiben és fantáziáiban, megismerve ezzel a hátterüket. Ebben az ötödik rész messze a legradikálisabb: ritkán láthatunk olyat, hogy egy karakter fejében emlékek és fantáziák között ugrálunk vadul, és ami látszólag véledenszerű, abban valójában nagyon is van rendszer. Azonban A Bly-udvarház szelleme nemcsak agyas, hanem rendkívül érzelmes történet is: valójában egy melodrámába oltott kísértethistória, ami végső soron egy nagy szerelem története. Az alapot Henry James A csavar fordul egyet című könyve szolgáltatta, de az alkotók meglehetősen szabadon kezelték és alaposan kibővítették a történetet, megálmodva az év egyik legromantikusabb, legszomorúbb és legrejtélyesebb meséjét. Tóth Csaba A Hill-ház szellemének folytatása nem is igazi folytatás, lévén egy antológiasorozat, amely csak abban egyezik az előddel, hogy ez is kísértetházas sztori, és néhány színész visszatér benne az előző évadból. Kevés rendező érti annyira a horror műfejt, mint Mike Flanagan. Ő az az ember, aki még egy gyengébb Stephen King regényből (Doctor Sleep) is képes emlékezetes filmet csinálni, és aki két évvel ezelőtt új szintre emelte a kísértetházas történeteket A Hill-ház szellemével pusztán azáltal, hogy nem az ijesztgetésekre, hanem az emberi tényezőre és az érzelmekre koncentrált. A Bly-udvarház szellemében ismét húz egy merészet: meg sem próbál igazán félelmetes lenni. Ez nem azt jelend, hogy a sorozat ne lenne feszült vagy izgalmas: egyszerűen arra a terepre, mint ami az első évad házból való menekülését vagy a ferde nyakú nénihez kötődő jeleneteket jelentette, sosem tévedünk át. A Bly-udvarházban végig érezhető a szellemek nyomasztó és szomorú jelenléte, és időnként párás jelenetekből is kijut nekünk, de csak olyan visszafogottan, hogy akár a nagymami társaságában is megnézhessük, nem kockáztatva komolyabban, hogy szívrohamot kapjon. Az új évad főhőse Dani, az amerikai au-pair, aki egy otthoni tragédia miatt „menekül” Angliába, ahol állást vállal egy vidéki kúriában. A dolga mindössze az, hogy két árva és gazdag kisgyerekre vigyázzon, akik mellett egy kertész, egy szakács és egy házvezetőnő alkotja még az udvarház teljes lakosságát. A gyerekek előző au-pairje szerelmi bánatában a ház melletti tóba ölte magát, ami ad egy szomorú búkét az új munkának. Dani lassan elkezdi észrevenni a gyanús jeleket: egy furcsa babaházat, a házban éjszaka váradanul megjelenő sáros lábnyomokat vagy a gyerekek furcsa viselkedését. A kis Flora például néha úgy beszél hozzá, hogy közben lát-SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E mail: szilard.santa@Ujszo.com , Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
