Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-22 / 219. szám

www.ujszo.com | 2020. szeptember22. KULTÚRA 113 És megnyílnak a női ajkak Bemutató a Komáromi Jókai Színházban: antik alapú disztópikus szatíra kortárs genderköntösben - működhet? A végén csak összejön a nagy orgiasztikus szerepcserés örömünnep (Kiss Gibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Ezt is megértük: jé féléves csúszással eljutott a bemutatóig Komáromban a Szeretkezz, ne háborúzz! címmel még a múlt évad egyik nagy projektjeként felvezetett zenés Lüszisztraté-átirat. A Hargitai Iván rendezésében ké­szülő „Szophoklész után szabadon” próbáit márciusban szakította félbe a koronavírus-járvány és a kulturális intézmények bezárása. Az enyhíté­sek után, július első felében a mun­kát sikerült befejezni, a produkció eljutott a házi bemutatóig - hogy az­tán szeptember elején a magyar or­szághatár kérdéses tartalmú lezárása a vendégművészek szempontjából megint bizonytalanná tegye a hely­zetet. A Jókai Színház most nem bíz­ta magát a sors kegyére, a hétvégén gyorsan lenyomta legalább az öt ,.kötelező” felnőtt bérletes előadást. Biztos, ami biztos alapon, mert a Co­­vid már a spájzban van, és ki tudja, mikor pirosodik be a régió, illetve milyen rendelkezéseket hoznak a közegészségügy őrei. Egyelőre megúsztuk arcmaszkkal, a belépés­kor kötelezően kezünkre fújt két fer­tőtlenítőspriccel, meg a felismerés­sel, hogy aha, tilos a tömörülés, ergo nincs büfé, sőt, még az emeleti tár­salgó foteljeit is diszkréten elbariká­­dozták a nagyérdemű elől. Ilyen lett a világ - de legalább a nézőtér teli. A Szeretkezz, ne háborúzz! megint egy másik világ. A komáromi elő­adás szövegét jegyző Szilágyi Eszter Anna a nem is olyan távoli jövőbe tolta Szophoklész komédiájának történetét, miközben megspékelte a napjaink egyik legforróbb közös­­ségi/társadalmi témájának üzenete­ivel, a Me Too mozgalom által fel­színre hozott tapasztalatokkal. Antik alapú disztópikus szatíra kortárs genderköntösben - működhet? A harmadik világégés után va­gyunk, az emberiség maradéka az életre még alkalmas Peloponnészo­­szon lelt új kezdetre, hogy aztán gyorsan visszazökkenjen minden a régi kerékvágásba, megint legyen Athén és Spárta, és a férfiak megint csak egymásnak essenek - tudjuk meg az alapvető reáliákat a vetítés­sel egybekötött prológusból. A két féltekére osztott színpadon a nézői bal a női közösségi tér - a jógaterem. Itt gyülekeznek az asszonyok, a tá­­bomokfeleségek - mind az öten egy­­egy fontos férfi függelékei. Amel­lett, hogy a testkultúrának hódolnak, a szokásos évi női ünnepet is meg kellene szervezni, csakhogy okafo­­gyottnak tűnik az előkészület, hisz minek a szerepcserés játék, ha a fér­fiak éppen a kultúra megőrzésének véres útján járnak, valahol a távol­ban, és a spártaiakat lövik rakétave­tőkkel? A lázadást „Lüzisztrát Bea” (Bandor Éva) kezdi: nem ilyen új vi­lágot akartak maguknak, nem a vé­nek szabályait, nem a régi rendet szeretnék követni. A „sisterhood” — Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina, Horváth Csenge és Hostomsky Fan­ni alakításában - pedig végül beáll a felkelés mögé, és mivel oda kell csapni, ahol az a legfájdalmasabb, a kényszerítő eszköz a testmegvonás lesz. Vagyis nincs szex, amíg nincs vége a háborúnak. A konspirációt pedig a spártai asszonyokra is kiter­jesztik. Nagyjából ez az a pont, ahol a ko­máromi előadás élesebben kezd el­válni az arisztophanészi alaptól. A nők ugyanis elkezdenek beszélni, pontosabban kilépnek a megszokott, jól bejáratott szerepeikből, a bizton­ságos közös csevej kereteiből, és egyre határozottabb arcélet kapnak, ahogy versben, dalban és prózában, egymásnak, maguknak vagy kórus­ként mintegy a világnak mondják a történeteiket erőszakról, megalázta­tásról, betöretésről, bántalmazásról, mellőzöttségről... E ponton már nem pusztán egy aktualizált klasszikust látunk, hiszen ezek a szólamok erő­sen átírják a fókuszban álló szerep­lők motivációit és vélhető céljait. Már-már mellékesnek tűnik a béke­vágy, és sokkal hangsúlyosabbá vá­lik, hogy születhet-e megértés, kon­szenzus, más minőségű kapcsolat férfi és nő között. Vagy marad min­den ugyanúgy, ahogy azt a maszkos közjátékokban a vének és a banyák szemszögéből látjuk, illetve Phile­mon és Baucis kettőse mutatja. Gyors eltávra megérkezik végül a másik fél is a nézői jobbra, a kondi­­terem/pasiöltöző keverékébe: öt te­repruhás macsó - Olasz Istvánt, Szabó Viktort, Majorfalvi Bálintot, Bemáth Tamást, Béhr Mártont lát­juk a szerepekben -, korgó gyomor­ral és méretes merevedéssel, ahogy kell. Hoztak csecsebecséket, és nem nagyon értik, mit üzengetnek az el­­barikádozott jógateremből az asszo­nyok; teljesen elment-e az eszük, miközben a hátsójukat hizlalták az otthon melegében, a férfiak viszont a vérüket ontották a civilizáció vé­delmében? Az éjszaka leple alatt megejtett páros közeledési kísérle­tek kinek-kinek a személyes tétje szerint mind kudarcba fulladnak: nincs intimitás, nem lehet visszalép­ni az időben, nincs közös jövőkép... Tényszerűen nyilván nem, de eb­ben az átformálódó történetben már­­már úgy érezzük, csak most értünk az expozíció végére, most látjuk tisztán a szemben álló feleket, és most jön­ne a kérdés, merre tovább. A Sze­retkezz, ne háborúzz! viszont adós marad a válasszal. Csak technikai értelemben ad lezárást, abból végső soron kettőt is: az egyesülés kudarca után a férfiak előbb arra jutnak, hogy ennyi erővel akár vissza is mehetnek a háborúba, máj d egyszer csak - mert jön Spártából egy SMS? - mégis megválnak harci díszeiktől, és meg­valósul a nagy orgiasztikus szerep­cserés örömünnep. Itt már elfogynak a szavak, marad a zene, a mozgás lendülete. Az utolsó verbális üzenet még annyi: ne feledjük, hogy mind­annyiunknak egy nő teste volt az el­ső otthona, és ezt aláhúzandó sze­replőink egy hatalmas bíborszínü virágként felfüggesztett, női szemé­remtestet idéző díszletelem redőin keresztül vonulnak elénk. Érezhetően szándéka a komáro­mi előadásnak, hogy ne bújjon ál­szemérmes megoldások mögé, és ezzel nincs is semmi gond. Min­denkinek a maga határai; e sorok íróját például különösebben nem aggasztja, ha a színpadon egy mon­daton belül eljutunk a vulvától a pi­náig. Inkább akkor érzi magát re­ménytelenül konzervatívnak, ami­kor a jelentés nyomába ered. Adva van a trendi, kortárs kulturális uta­lásokkal, parafrázisokkal, vendég­­szöveg-töredékekkel átszőtt szö­veg mint önmaga halmaza. Hargitai Iván rendezése pedig nem enged üresjáratot: energiával tölti meg a színpadot, profin adagolja az ötle­teket és a hatásokat, mikor kell meghökkenten elnémulni, mikor kell nevetni, mikor kell kínosnak érezni, hogy nevetünk... Ha nem akarjuk mindenáron összekötni, egyben látni, ami itt szétszálazta­­tott, ezt a bő másfél órás revüt még élvezhetjük is. Virtuális gálán adták át az Emmyket RÖVIDEN Az HBO minisorozata, a Watchmen tarolt a televíziós díjátadó gálán, 11 díjat söpört be a drámai mezőnyben. Los Angeles. A vígjátéksorozatok között a Schitt's Creek írt történelmet tíz díjjal - írta a Variety.com a vasár­nap tartott 72. Emmy-ceremóniáról. A díjátadó történetében a járvány mi­att először rendezték meg a gálát vir­tuális formában. Jimmy Kimmel ve­zette a műsort a csaknem üres Staples Centerből, a jelöltek pedig otthona­ikból követték az eseményeket. A drámasorozatok mezőnyében taroló Watchmen elnyerte egyebek között a legjobb minisorozat, a leg­jobb minisorozat-színésznő, a leg­jobb minisorozat-mellékszereplő, valamint a legjobb minisorozat- vagy film-forgatókönyvírói kategória dí­ját. Az HBO egy másik sorozata, az Utódlás szintén több díjat gyűjtött. A hollywoodi portál szerint törté­Eugene Levy, a Schitt's Creek egyik díjazottja (Fotó: TASR/AP) nelmet írt a Schitt's Creek, mivel egy kis csatorna, a Pop TV produkciója­ként mindent vitt a komédia kategó­riában. Az Emmyk történetében elő­ször nyerte el mind a négy színészi dí­jat egy komédia. Az egyik díjazott színész, Dániel Levy köszönetét mondva arról beszélt, hogy a szeretet és az elfogadás változtathat a dolgo­kon, és mint hangsúlyozta, erre „min­den eddiginél nagyobb szükségünk van”. Az HBO Eufória című soroza­tával Zendaya elnyerte a legjobb szí­nésznő díját a drámaszériák mező­nyében. Mark Ruffalo az Ez minden, amit tudok című miniszériával nyert színészi díjat. Tavaly az HBO 34 díjat söpört be az Emmy-gálán, a Netflix pedig 27 trófeát gyűjtött. Idén a kábelcsatorna 30, a streamingszolgáltató pedig 21 díjjal zárta a szezont. Az Emmy­­díjakért folyó versengésbe idén elő­ször bekapcsolódott Disney Plus nyolc díjat kapott, ebből hetet a The Mandalorian című népszerű sci-fi sorozatáért, mely a Star Wars­­univerzumban játszódik. (MTI, k) A Hamlet a Benkő Géza Stúdiószínpadon Komárom. Ma 19 órától mutatja be a Komáromi Jókai Színház a Benkő Géza Stúdiószínpadon a Hamlet című előadást. A darab a Jókai Színház, a pozsonyi színművészeti és a Symbol PT koprodukciójaként jött létre. Az előadást Matusek Attila rendezi. A Hamlet-bemutatót megelőzően, 17.30-tól kerül sor a színház stú­dióterének névadó ünnepségére: a stúdió a fiatalon elhunyt Benkő Géza nevét veszi fel. (k) Az ombudsmanhoz fordultak a diákok Budapest. A Színház- és Filmmű­vészeti Egyetem hallgatói tegnap beadványban fordultak az alap­vetőjogok biztosához és az okta­tásijogok biztosához. Arra kérik őket, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, mint az alapítói jogok törvényes gyakorlóját, szólítsák fel állami intézményvédelmi kötelezettsé­gének teljesítésére és az egyetemi autonómia garanciáinak biztosí­tására, valamint vizsgálják meg az SZFE autonómiáját sértő intézke­dések és mulasztások során létre­jött alapjogi visszásságot ered­ményező helyzetét, és alkotmá­nyos eszközeikkel élve tegyék meg a kellő intézkedéseket. Az SZFE rektorhelyettese és kancel­­láija mint munkáltató, valamint a dolgozókat képviselő sztrájkbi­zottság közötti egyeztetés a sztrájkkövetelésekről szerdán kezdődik. „Amennyiben a sztrájk­követeléseink nem teljesülnek, il­letve nem sikerül megállapodni, október 1-től az SZFE dolgozói sztrájkba lépnek” - áll a hallgatók tegnapi közleményében. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom