Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-02 / 203. szám

8 KULTÚRA 2020. szeptember 2.1 www.ujszo.com Lehet-e szájmaszkban bulizni? Az óvatos Uprising fesztivált sem kímélte az időjárás, de nem az égiek miatt volt visszafogottabb a hangulat A Polemic koncertjén éreztem először, hogy túl sokan vagyunk (A szerző felvételei) JUHÁSZ KATALIN Egy kézen megszámolható, hány zenei fesztivál valósult meg hazánkban idén nyáron az eredeti időpontban. A pozso­nyi Uprising ezek egyike, bár a felhozatal szerényebb volt, egyszerre csak nyolcszáz em­bert engedtek be, kempinge­zésről pedig szó sem lehetett. A limitált lehetőségeket a feszti­vál neve is jelezte: Uprising Wake­­lake Edition. Nem a megszokott Zlaté Piesky üdülőövezetben zajlott, hanem a tó túloldalán működő wakeboard-pálya mentén. Ezt a részt csak azok ismerik, akik ki tudnak perkálni 25 eurót egy órányi vízi­­deszkázásért. Pont ennyibe került egyébként egy napijegy is a feszti­válra. Nem a zenével kezdem, hanem a kulturált, tiszta mosdókkal, mert az Uprising népe Toi-Toi klotyókon edződött az elmúlt tizenkét évben. A kempingben ugyan vannak vízöblí­­téses vécék, de azokat tavaly már fi­zetőssé tették (50 cent), és nem túl elegáns módon mindkét ivókutat el­zárták, hogy muszáj legyen meg­vennünk a fél literes ásványvizet 1,60-ért. Most szinte elérzékenyül­­tünk a luxustól, hogy ingyen ihatunk csapvizet, ráadásul valami túlvilá­­gian finom illatú folyékony szap­pannal moshatunk kezet. Ha az ember nem szomjas és tisz­ta a keze, máris vidámabban vetheti bele magát a fesztivál forgatagába - feltéve, hogy van ilyen. Nos, a mini- Uprisingon nem volt. A járvány erő­södése miatt az eredetileg tervezett ezer főről nyolcszázra csökkentették a közönség létszámát, az érdeklődők fele pedig csak este hét után érke­zett. Napközben pangás volt jellem­ző, bár a kínálatban most is szere­peltek a megszokott jógaórák, pó­diumbeszélgetések, zenei worksho­­pok. Mivel sátorozásra nem volt le­hetőség, és azon a részen fürödni sem lehet a tóban, a rendezvény idén in­kább emlékeztetett egy falunapra, mint egy zenei fesztiválra. A filing már a kapunál odalett: csak szájmaszkban engedtek be, és elvileg végig kötelező volt a maszk­viselet. Ezt azonban nagyon keve­sen vették komolyan, pedig a szer­vezők mindent megtettek az ügy ér­dekében. Valamennyi koncert előtt bemondták a színpadon, feliratokat helyeztek ki, és a személyzet példa­mutató módon végig maszkban volt, „Ezt egy fesztiválon nem lehet be­tartani!” — kiáltott a színpad felé va­laki, mire nagy taps tört ki, és a szer­vező elkullogott. Egy szó, mint száz: ha ellenőrzést kapnak, kiüríttették volna a helyszínt. Végül így is, úgy is ki kellett ürí­teni a helyszínt egy időre, de nem a rendőrség, hanem a szombat esti vi­har miatt csúszott három órát a prog­ram. Már szinte megszoktuk, hogy az Uprising idejére megbolondul az időjárás. Persze nem azért, mert az égiek nem szimpatizálnak Bob Mar­­ley üzenetével, hanem az augusztus végi változékony időszak miatt. A veterán reggae-rajongók megéltek már mindenfélét, többször kellett idő előtt véget vetni a zenének, és volt, hogy az éjszaka közepén számolták fel a kempinget, mondván, hogy a vihar miatt biztonságosabb, ha min­denki szépen hazamegy. A vonattal, busszal érkezett nézők csak pislog­tak, amíg fel nem fogták, hogy haj­nalig az állomáson kell dekkolniuk. A szombat estét tehát tönkre vágta a vihar, amely a Medial Banana kon­certjének közepén csapott le. Ok je­lenleg az első számú hazai reggae­­zenekar, amennyiben a Polemic ska csapatnak számít - bár egyre több a reggae-elem a zenéjükben. A har­mincegy éve működő Polemic, ez a vérprofi jókedv-kommandó termé­szetesen idén is tömeget vonzott - az ő pénteki koncertjükön éreztem elő­ször, hogy túl sokan vagyunk, túl közel egymáshoz, és túl kevesen vi­selünk maszkot. (Lehet, hogy soha többé nem leszek képes felhőtlenül élvezni egy fesztivált?) Önmagam vigasztalására azt a két fellépést emelném most ki a szerény, ám ní­vós kínálatból, amelyek nem csak zenei szempontból szereztek mara­dandó élményt számomra. Amikor Komáromy Gergő, azaz G Ras és kis csapata pénteken elindult Budapestről Pozsonyba, még nem tudták, mekkora mázlijuk van, hogy nem négy nappal későbbre szólt a meghívójuk. Az egész produkció el­fért egy személyautóban, mivel a The Planeteersből Gergőn kívül csak a gitáros és az énekesnő merte be­vállalni ezt a fellépést. A ghánai származású Telma Lincoln eredeti­leg táncosnak tanult, de ha az ember lánya egy rasztafrizurás magyar ze­nészt választ élete párjául, előbb­­utóbb a mikrofon mögött végzi. Tel­­mát két fia is elkísérte, a nagyobbik tavaly ment iskolába, a kisebbik alig hét hónapos. És ez a tejcsoki színű baba a koncert alatt végig édesanyja hátára kötve ringatózott édesen, családias hangulatot varázsolva a színpadra. Lefogadom, hogy Ko­dály Zoltánnak is tetszett volna ez a megoldás, hiszen ő mondta, hogy a kicsik zenei képzését már az anya­méhben el kell kezdeni. Az otthon maradt muzsikusokat ezen a kon­certen maga a nagyfőnök, az Upri­sing atyja, Svető Moravcík pótolta a DJ-pult mögött, aki Simple Sample néven pörgeti a lemezeket, amikor épp nem fesztivált szervez. Az eperjesi Akustika vasárnap bemutatta, mi a teendő, ha egy fél­órás zivatar után kiesik az áram a színpadon. Nomen est omen: a gi­táros-énekes egy hangfalon helyet foglalva akusztikus verzióban zen­­dített rá a soron következő dalra. A megszeppent fúvósok hamarosan csatlakoztak, a dobos minimáiban ütötte a ritmust, a vokált pedig a lel­kes közönség produkálta, amíg a technikusok vissza nem csalogatták az áramot. Ezek voltak a nap leg­szebb percei, a fiatal csapat nagyobb sikert aratott, mint az utánuk követ­kező, sztárnak számító Strapo. Végig valamiféle biztató nyuga­lom lengte be ezt a fesztivált, hogy ami elromlik, megjavítjuk, aki bőrig ázik, megszárad, és minden rendben lesz..., ahogy azt a No Woman No Cry végén énekli a halhatatlan Bob Marley. Rajtol a Velencei Filmfesztivál Diákok a barikádokon - nem csitul a vihar Velence. Ma kezdődik a 77. Velencei Filmfesztivál, az első nagy filmes esemény, amelyet a járvány miatti kényszerű szünet után megtartanak. A hollywoodi sztárok és filmjeik az utazási korlátozások miatt zömmel távol maradnak, a közönséget kordonnal választ­ják el a vörös szőnyeges ren­dezvényeken felvonuló színé­szektől, a zárt térben megren­dezett eseményeken és vetíté­seken pedig kötelező lesz a maszkviselés. Robert Cicutto fő szervező hangsúlyozta, hogy a fesztivál megrendezését jel­zésértékűnek tartják a filmipar újjászületéséről. Egyben fontos kísérletként szolgál majd a ké­sőbbi kulturális összejövetelek tekintetében. A szeptember 2. és 12. között zajló fesztivál külföldi vendége­in, ha a schengeni országokon kívülről jönnek, elvégzik a ko­­ronavírustesztet. A szokásos nyitó és záró partikat lefújták, és számos film alkotói online köz­vetített sajtóértekezleten mutat­­j ák be munkáikat. (MTI) Budapest. Körülbelül ezren vettek részt azon a hétfő esti tüntetésen, amelyet a Szín­ház- és Filmművészeti Egye­tem (SZFE) hallgatói szervez­tek az intézmény Vas utcai épülete elé. A demonstrá­ciónak a vihar vetett véget. Az eseményen több neves színhá­zi és filmes szakember felszólalt. Ezután mintegy 250 hallgató beköl­tözött az épületbe, szalaggal teker­ték körbe a bejáratot, és közölték, hogy nem engedik be az új vezetést. Az egyetem szeptembertől egy alapítvány irányítása alá került, a kuratórium élére Vidnyánszky Atti­lát nevezte ki a fenntartó miniszté­rium a hallgatók és az intézmény ve­zetésének tiltakozása ellenére. A modellváltás pár hónap alatt zajlott le. A kuratóriumba Bacsa György, a Mól stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Rátóti Zoltán színész-rendező és Világi Oszkár, a Slovnaft Igazgató­ságának elnöke, vezérigazgatója került. Az egyetem szenátusa a saj­tóból értesült a grémium összetéte­léről, melyben egyetlen általa jelölt személy sem szerepel. Kiderült, hogy a szenátus többé nem dönthet saját működési szabályzatáról, nem szólhat bele a költségvetésbe, nem választhat rektort, és nem jogosult önállóan osztályvezető tanárokat kinevezni, osztályokat indítani. Ezek után több neves oktató be­jelentette távozását, hétfőn pedig le­mondott az egyetem teljes vezetése. Döntésüket azzal indokolták, hogy a modellváltás után az SZFE autonó­miájának minden lényeges elemét felszámolták. Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház vezérigazgatója eddig csak a kaposvári egyetemen folyó színészképzés irányításában vett részt rektorhelyettesként, ahon­nan később több addigi oktató távo­zott. További funkciói: a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház fő­rendezője, az Emberi Erőforrások döntés-előkészítő testületé, a Szín­házművészeti Bizottság elnöke, a színházi szakma érdekeinek védel­mét ellátó Magyar Teátrumi Társa­ságnak elnöke, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetőj e. Az egyetem volt diákjai koráb-A hétfői tüntetést félbeszakította a vihar ban videóüzenetben fordultak a nyilvánossághoz a színművészeti oktatás függetlenségének fontossá­gát hang-súly ózva, köztük volt ifj. Vidnyánszky Attila színész, rende­ző, azúj kuratórium elnökének fia is. A hallgatói önkormányzat elnö­ke bejelentette, hogy hosszabb el­lenállásra készülnek, ugyanakkor készek együttműködni, de csak ak­kor, ha az új vezetés meghallgatja korábbi kéréseiket. (Fotó: SZFE) Tegnap délután az egyetemet el­foglaló diákok felolvasták nyilatko­zatukat, amelyben egyebek mellett az áll, hogy autonómiát követelnek az egyetemnek, jelenlegi formájá­ban elutasítják a modellváltásáról szóló törvényt, a kuratórium és a fel­ügyelőbizottság kinevezésének módját, és követelik a szenátus jog­köreinek visszaállítását. A elkövet­kező időszakban napi sajtótájékoz­tatókat ígértek. Ouk) Folyamatos figyelmeztetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom