Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-02 / 203. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Meddig él a határzár? Részleges határzár pedig nem határzár, akkor VERES ISTVÁN A következő napok, hetek talán legérdekesebb kérdése, hogy meddig tartja érvényben a szeptember elsejétől meghirdetett határzárat a magyar kormány. A következő hónapok, évek tekintetében pedig az, lesz-e még ország az EU-ban, amelyik határzárat léptet életbe. A teljes határzár ugyanis senkinek sem jó. A részleges határzár pedig nem határzár, hiszen kivételeket tartalmaz. Szeptember 1-től Magyarországra senki nem léphet be, kivételt képez viszont a teherforgalom, meg a 30 kilométeres határsávban élők, akik átmehetnek a másik határsávba, de nem hagyhatják el azt. Itt már százezrekről beszélünk, akiknek tudniuk kéne, hol húzódik a sáv, mert hajön a magyar rendőr, és megkérdi tőlük, melyik sávból jöttek, és tudják-e, hogy most melyik sávban vannak, mondaniuk kellene valamit. Hacsak nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani, hogy már átestek a koronavírus-fertőzésen. Mert akkor rájuk a határsávos szabály nem érvényes, jöhetnekmehetnek. Hasonlóan azokhoz, akik meghívólevéllel vagy üzleti indokkal, vizsgázási vagy házasodási céllal érkeznek, negatív teszttel a zsebükben. Mennyi is kell, kettő vagy egy? Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a magyar határőrök és rendőrök, hiszen a határátlépési kivételeket tartalmazó halmaz sebesen hízik. Már a V4- es országok turistái is jöhetnek, ha van lefoglalt szállásuk. Budapesten tanuló szlovákiai magyar egyetemi hallgató menne vissza Magyarországra, és kérdezi a Facebookon: „Az megvan, hogy szállásom kellene, hogy legyen lefoglalva, hogy Szlovákiából visszajővén egy negatív teszt is elég legyen? így, hogy lakcímmel rendelkezem, kettő lenne szükséges. Ez normális?” Szurkolóként mindenesetre simán mehet a szeptemberi európai Szuperkupa-döntőre, mert az is egy külön kivétel. Élnek a határsávban olyanok, akiknek a gyerekeik a másik országban járnak óvodába-iskolába. Ok biztosan érdeklődve vártákvárják a fejleményeket, hiszen napról napra változhat a helyzet. De nem is ez a legnagyobb tanulság, hanem hogy azok, akik nem meg mire jó? esnek bele valamelyik kivételkategóriába, viszont dolguk van, dolguk lenne Magyarországon, illetve várnak valakit külföldről, elkezdtek maguknak kivételt „intézni”. Valamelyik kategóriába csak bele tudjuk préselni magunkat. Vagy nem. Vagy talán sikerül szerezniük egy ismerőst, aki megoldja. A határzár népszerűtlen intézkedés, kérdéses hatásfokkal. Elszoktunk tőle, hiszen 2004 óta nincs határellenőrzés mifelénk, régiók kapcsolódtak össze, családok, vállalkozások nőttek a határok köré. Visszaút tehát nincs. Vagy ha van is, az sokkal fájdalmasabb következményekkel járna, mint az elmúlt fél év. Ráadásul közben felnőtt egy generáció (vagy kettő), amely csak mesékből ismeri a határzárat. Olyanok is élnek köztünk, akik nem hiszik el, hogy létezik a koronavírus, hiszen egy ismerősük sincs, aki elkapta volna. Olyanok is, akik szerint sokkal veszélyesebb betegségek megelőzésével kellene foglalkozni, a korona pedig kihordható lábon. Mások szerint sokkal jobban kellene védeni az életet. Megint mások szerint pedig tehermentesíteni kellene a bolygót, hiszen túl sok milliárdan vagyunk már így is. Szóval meddig tartható a határzár? A szerző a Vasárnap munkatársa (Kotrha) Hullámlovasok HEGEDŰS NORBERT Indul a tanév, jön a járvány második hulláma - vagy már itt is van? Felkészültünk? Tanultunk egyáltalán bármit is az elsőből? A koronavírussal kapcsolatos hírek terén nagy a káosz, ezért ha tehetem, a leghitelesebb forrásokból tájékozódom. Merem remélni, hogy Szlovákiában ez a forrás az egészségügyi miniszter, Marek Krajcí és a neki tanácsokat adó szakértői konzílium. Éppen ezért, ha meglátom, hogy egy adott időpontban Krajcí beszélni fog, igyekszem élőben köverni, hiszen miniszterként valószínűleg mindennel tisztában van, és pontos, precíz, megbízható információkkal szolgálhat. Ezt a képet némileg árnyalja, hogy a koronavírus-járvány hat hónapja alatt Krajcí szinte egy sajtótájékoztatót sem kezdett időben, rendszeresek a többórás késések. Nem mondom, hogy emiatt megingott a bizalmam a szlovák egészségügyi rendszerben - ez már rég megtörtént -, de lássuk be: kérdéseket vet fel a dolog. Mégiscsak azokról a sajtótájékoztatókról van szó, ahol az egész ország sorsát befolyásoló döntéseket ismertetik, a sorozatos késések láttán pedig felvetődik az emberben: ha még a saját határidőiket sem tudják betartani, a dolgok talán nem zajlanak túl olajozottan. Hogy valami gond van, azt jelzi az is, hogy a koronavírussal kapcsolatos legfrissebb adatokat közlő kormányzati portál az elmúlt pár napban időszakosan megbolondult az új számok feltöltésekor - aki élőben figyeli az eseményeket, az észrevehette. Ezek apróságok, de egy olyan közegben, ahol egyesek a betegség puszta létét is megkérdőjelezik, fölösleges találgatásokra adhatnak okot például az ötpercenként változó számok, a bejelentett, majd indoklás nélkül elhalasztott sajtótájékoztatók. Nem tudom elképzelni, mi lehet olyan bonyolult néhány számsor napi szintű frissítésénél, de ha valami hiba történt, azt is elmondhatnák, mind dolgoztunk már számítógéppel, tudjuk, hogy megy ez. Az egészségügyi minisztérium és a szakértői konzílium kommunikációja javuló tendenciát mutat (főleg mióta Igor Matovic háttérbe vonult), de még mindig sok mindenen kell javítani. Krízishelyzetben ugyanis nemcsak az számít, hogy milyen kompetens az ország vezetése, az is legalább olyan fontos, hogy mennyire bízik benne a lakosság. Az efféle incidensek pedig mind apró réseket ütnek ezen a bizalmon. Hogy bízzak egy olyan miniszterben, aki fél éve nem képes időben elkezdeni egy sajtótájékoztatót? Akkora a káosz, hogy mindig rá kell húzni az ülésekre? Persze a döntéshozók nincsenek könnyű helyzetben, mert az egészségügyi és a gazdasági szempontok között kell egyensúlyozniuk egy olyan társadalmi közegben, melynek már nagyon elege van az egész koronacirkuszból. Ezért lenne reményteljes, ha azt látnánk, hogy sikerült tanulni valamit az első hullám tapasztalataiból, de ennek egyelőre nem nagyon látni jeleit. Az sem igazságos, hogy mindig csak a kormányra mutogatunk, mert hogy mi lesz, az nagyrészt tőlünk is függ. Bejárta az országos sajtót annak a pozsonyi városi képviselőnek az esete, aki gyanította, hogy elkapta a vírust, de amíg a tesztre várt, körbepartizta a várost és egy családi ünnepségre is elment. Aztán kiderült, hogy fertőzött, és ámokfutása során ki tudja, hány embernek adta tovább a vírust. Ha javasolhatom: ne legyünk olyanok, mint ő. Itt a szeptember és az iskolakezdés: a számok emelkedni fognak. Abban kár reménykedni, hogy a kormány időben és értelmesen fog reagálni (hát nem őrület, hogy Horvátország pont a nyaralószezon végén kerül vissza a vörös zónába?), de mi még attól megtarthatjuk a józan eszünket. Szájmaszkban, fertőtlenítve, a veszélyeztetett személyekre kiemelten vigyázva túl fogunk jutni rajta. A hullám jön, ez ellen nem tehetünk semmit. Az már viszont rajtunk múlik, hagyjuk-e, hogy elsodoijon, vagy megpróbáljuk meglovagolni, minimális veszteségekkel. FIGYELŐ Ütni is tudnak a méregkeverők A Kreml szerint hiba összefüggést keresni aközött, hogy moszkvai lakásánál összeverték Jegor Zsukov 22 éves kormánykritikus újságírót, és aközött, hogy Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt megmérgezték. Zsukovot kórházban kezelik. Korábbi kormányellenes tüntetéseken letartóztatták és felfüggesztett börtönre ítélték. A támadás előtt egy videofelvételen arról beszélt, hogy elutasították a moszkvai filmes főiskoláról, ahova már felvették. Zsukov Putyin elnök éles bírálója, kijelentette, hogy egyszer ő lesz az elnök, (tasr, 444.hu) Elfogta a hatalom a „ruandai Schindlerf ’ Az 1994-es népirtás idején embereket mentett, hősként tisztelik, a bűne az, hogy a jelenlegi ruandai miniszterelnököt is diktátornak tartja. A ruandai rendőrség bejelentette, hogy külföldön elfogta Paul Rusesabaginát, az 1994-es ruandai népirtás során több mint ezer ember életét megmentő egykori szállodavezetőt, akinek történetét megfilmesítették. A ruandai nyomozóiroda nem árulta el, melyik országban vették őrizetbe a férfit, csak azt, hogy Ruandába szállították. Terrorizmussal, gyújtogatással, emberrablással és gyilkossággal vádolják. Rusesabagina a ruandai kormány éles bírálója, a vezetés szerint „alapítója, vezetője, szponzora és tagja a térségben és külföldön működő fegyveres és szélsőséges terrorszervezeteknek”. A vád szerint a Ruandai Mozgalom a Demokratikus Változásért szervezet tagja, amelyet a hatalom „terrorszervezeteknek” minősített, és amelynek katonai szárnyai a kormány szerint merényleteket követtek el ruandai földön. Az egykori kelet-afrikai belga gyarmaton 1994. április 6-án kezdődött tömegmészárlás száz napja alatt 800 ezer, főleg a kisebbségi tuszi népcsoporthoz tartozó embert, valamint mérsékelt hutut öltek meg, miután a hutu népcsoporthoz tartozó Juvénal Habyarimana elnök repülőgépét ismeretlenek lelőtték a főváros felett. A támadásért a tuszikat tették felelőssé, a valódi elkövetők azóta sem ismertek. A mészárlás 1994 júliusában ért véget, amikor a jelenlegi ruandai elnök, a Paul Kagame vezette tuszi Ruandai Hazafias Front Ugandából benyomult az országba, és átvette a hatalmat. A 66 éves Rusesabagina történetéről 2004-ben készült film Hotel Ruanda címmel. A népirtás idején számos tuszit rejtett el a hutu szélsőségesek elől az egyik fővárosi szállodában, később pedig segített nekik megszökni. A több ezer üldözött zsidót megmentő egykori német üzletember, Oskar Schindler után ruandai Schindlemek nevezték el, számos kitüntetést kapott, George W. Bush volt amerikai elnök 2005-ben az Elnöki Szabadság érdemrenddel tüntette ki. Rusesabagina a jelenlegi Kagamekormány uralmát diktatúrának nevezte, és felszólította a Nyugatot, hogy gyakoroljon rá nyomást az emberi jogok tiszteletben tartásáért. A ruandai kormány válaszul csalónak nevezte. Rusesabagina külföldi száműzetésben, Belgiumban és az Egyesült Államokban élt, és azt állította, hogy veszélyben az élete. (MTI) I »a / ' _ Tanévnyitó járványszemaforral
