Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-17 / 215. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember 17. ISKOLA UTCA 111 Jubileumi tábor Huttiban Kellemes élmények sokaságával gazdagodtak a táborozók (Fotó: NAI) Vírusok jönnek, vírusok mennek, a nyári tábor marad. Idén a jubileumi, 10. évéhez érkezett a Pálfy Zsuzsanna által szervezett táborozás. A nemesócsai szlovák szakos pedagógus 2011 óta minden évben (az érdeklődéstől függően egy vagy két turnusban) egyhetes élménydús kikapcsolódásra hívja a környék alap- és középiskolás diákjait. Az elmúlt 9 év alatt 15-szőr ütöttünk tábort Szlovákia különböző helyein, egy alkalommal pedig Csehországban töltöttünk öt napot. Összesen 34 helyszínen jártunk. Hogy emlékezetesebbé tegyük a 10. évet, az eddig megszokott öt napot kettővel megtoldottuk, hétnapos kaland várt a lelkes gyerekseregre. Július 20-án a nemesócsai és a nagymegyeri alapiskola parkolói gyerekzsivajtól voltak hangosak. Két autóbusz várta utasait. Mivel a tábor híre már régen túllépte Nemesócsa és Tany határait, a helyi iskolák diákjai mellett Bátorkesziről, Gútáról, Komáromból, Nagymegyerről, Nagyudvamokról, Negyedről is érkeztek fiatalok. A többség évek óta velünk táborozik. 70-en indultunk útnak. Kb. ötórás utazás után értünk el Huttiba (Huty). Hutti kis település a Liptószentmiklósi járásban. Virágkorát a 18. században élte. A szakemberek megfelelő nyersanyagot találtak az üveggyártáshoz, ennek köszönhetően folyamatosan növekedett a lakosság száma. Nemcsak Szlovákiából, hanem Morvaországból és Lengyelországból is érkeztek betelepülők. Hutti biztosította a környék üvegellátását. A nyersanyag a 19. század elejére elapadt, s a község elvesztette jelentőségét. Az üveggyártást napjainkra fölváltotta az idegenforgalom. A 156 lakosú község üdülőközpont lett. Szállásunkat a helyi Erdei Iskola (Skola v prírode - Huty) biztosította. Miután elfoglaltuk szobáinkat, kisebb sétát tettünk a környéken, körbejártuk a falut. Kedden a Kvacsani-völgybe (Kvacianska dolina) vezetett az utunk. A Kócs-hegységben (Chocské vrchy) vezető szurdoktúra nem hasonlítható össze a nagyvárosi korzózással, de a természet szépsége, a kristálytiszta hegyi levegő bőven kárpótolja a fáradozást. A Kvacsianka-patak (Kvacianka) mentén vezető turistaúton eljutottunk a völgy legismertebb nevezetességéhez, a 19. század elején épült malomhoz. A fából készült malom ma is működik. Szerdán a liptószentmiklósi Tatralandia akvapark jelentette a nap fénypontját. Mindenki kedvére lubickolhatott a medencékben, kipróbálhatta a csúszdákat és egyéb vízi attrakciókat. Negyedik nap Árva térségét céloztuk meg. Megtekintettük Árva várát, amely a 13. században épült. A történelem során gyakran váltogatta gazdáit, s mivel mindegyik nyomot akart hagyni maga után, a vár folyamatosan bővült. A hatalmas építmény ma az Árvái Múzeumnak ad otthont. Következő állomásunk az Árvai-víztározó (Oravská priehrada) volt, melyet 1941-ben kezdtek építeni árvízvédelmi okokból, 1954-ben helyezték üzembe. Föltöltésekor öt települést teljesen, kettőt részben elárasztottak. A szlanicai (Slanica) templom nem került víz alá, szigetként (Szlanicai-sziget - Slanicky ostrov) emelkedik ki. Ma múzeum, melyben az árvái népművészet, festészet és szobrászat alkotásai tekinthetők meg. A víztározón sétahajó közlekedik, mellyel eljuthatunk a szigetre. Mi is kihasználtuk az alkalmat. A másfél óra tartalmazta a hajózást és a sziget körbejárását. Pénteken Rózsahegyre (Ruzomberok) buszoztunk. A festői Hrabovóivölgyben (Hrabovská dolina) töltöttünk pár órát, majd felvonóval jutottunk el Malino Brdóra (Malinő Brdo). Itt kiadós nyári zivatar köszöntött ránk, amely elől egy szálloda előhelyiségébe menekültünk. Malino Brdo kedvelt üdülőhely. Télen a sí szerelmesei népesítik be a különböző nehézségi fokozatú pályákat, nyáron a hegyikerékpár mesterei élvezik a lejtő adta lehetőségeket. Mi csak a lábunkat vettük igénybe, s egy minitúrát vállalva megtettünk 1,6 km-t, hogy Vlkolínecben találjuk magunkat. A sors volt olyan kegyes hozzánk, hogy megőrizte a falu faházait, melyek révén bepillanthatunk az egykori hegyvidéki települések életébe. A község 1993-ban fölkerült az UNESCO világörökség-listájára. Szombaton is az aktív pihenést választottuk. Az eső ismét igyekezett keresztülhúzni számításainkat, mégis elindultunk Oravicére. Az égi áldás miatt fél órát az autóbuszokban töltöttünk, de aztán a felhők továbbálltak, kisütött a nap. Készen álltunk az újabb kalandra. A három és fél órás túrán föltérképeztük a Jurán-völgyet (Juranská dolina). A gyönyörű látványnak köszönhetően a fáradtságunk feledésbe merült. Az idő a jubileumi nyári tábor alatt is rohant. Vasárnap reggel nekiálltunk összerakodni. Délelőtt még újabb fényképek készültek, elérhetőségek cseréltek gazdát, hogy a tábor alatt kötött barátságok ne csak hét napra szóljanak. Ebéd után elindultunk haza. A két autóbusz a kora esti órákban ért Nemesócsára és Nagymegyerre. Gyerekek, felnőttek soksok kellemes élménnyel gazdagodva tértek haza. Szlovákia újabb tájait, természeti értékeit ismertük meg. Van miről mesélni. Idei táborunk is sikeresen zárult. Pálfy Zsuzsanna főszervező munkáját Angyal Péter, Sloboda Anita, Soóky Zsoldos Gabriella segítette. Egészségünk védelméről Cseh Erzsébet gondoskodott. Utaztatásunkat Szép Attila (Silver tour) és Fülöp György (Andi bus) biztosította. Mindenkinek köszönjük a segítséget, a szülőknek a bizalmat. Angyal Péter A folyó, amely összeköt A Digitális Témahét projektbe 2020-ban másodszor kapcsolódott be a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda. Idén a projektnek A folyó, amely összeköt címet adtuk. Alapgondolata a Vág folyóról szóló információk felkutatása, a természet és az élővilág megfigyelése volt, amelyet kibővítettünk a Vág menti településekről, vízerőművekről, a térség gyógyfürdőiről szóló ismeretekkel. A projektben iskolánk minden tanulója és pedagógusa részt vett. A pályázati munkát 2019 novemberében kezdtük. Első lépés volt a kutatómunka történelmi dokumentumok között, információk keresése és feldolgozása. Kreatív pedagógusok vezetésével elindult a kavicsfestés, megalkottuk a Vág-part egy részének makettjét, és készítettünk egy kis halászkunyhót, bemutatva ezzel a környékbeli halászok munkáját. A negyedikesek új hidat terveztek a Vág folyóra, majd elkészítették annak makettjét is. A régi településeinek címereit a Tinkercad programban rajzolták meg a nyolcadikosok, és 3D nyomtatóval kinyomtatták. Ezek azok a települések, melyeket a Vág folyó története összeköt. Prezentációk készültek a témával kapcsolatosan, amelyekből bemutatót tartottunk a többi osztály tanulóinak. Az egyes osztályok kvízversenyen mérték össze tudásukat. A tanítási órákon nagyon szép képzőművészeti alkotások születtek, készítettünk herbáriumot, amelyet később digitálisan is feldolgoztunk. Fotópályázatot hirdettünk, képeiken nemcsak a folyópart szépségeit, de a környezetszennyezés nyomait is megörökítették a gyerekek. Ezután jött az ötlet, hogy készítsenek a hulladékból játékokat. A gyerekek a szülőket is bevonták, így együttes erővel ötletes és szórakoztató játékokat hoztak létre. Az informatikaórákon programoztunk a Scratchben és a Python programozási nyelvben, lépésszámlálót csináltunk a microbit alkalmazásával, amellyel a folyó partjának városunkat érintő hosszát szerettük volna lemérni, de közbeszólt a koronavírus. A távoktatás során nagy örömünkre a szülők a gyerekekkel együtt rövid videofilmeket készítettek. További rajzok és tanulói alkotások is születtek. Az online órákon folyamatosan foglalkoztunk a projekt témáival. A pedagógusok Alf tesztek segítségével játékos formában mérték fel a tanulók tudásszintjét. Júniusban rövid időre visszatérhettünk az iskolába, ekkor a közeli parkerdőbe látogattunk el, ahol megnéztük a tanösvényt. A projekt anyagait a Google Drive-ra gyűjtöttük össze, s feltöltöttük az iskola weboldalára is. A projekt fejlesztési céljai közé tartozott a régióismeret, a tantárgyak közti kapcsolatok kihasználása, a modem technikai és digitális eszközök alkalmazása az oktatásban és mindennapjainkban. Az elkészítés során jelentős szerepet játszott a csapatmunka és az együttműködés, de fontos szerepet kapott az egyéni kreativitás is. A Digitális Témahét a vártnál jobban sikerült, hiszen idén immár másodszor kaptuk meg A legaktívabb külhoni magyar közösség díjat. Külön öröm számunkra, hogy a pedagógusok és a gyerekek mellett a szülők is aktívan részt vettek benne, ezáltal hozzájárultak projektünk eredményességéhez. Köszönjük szépen a lehetőséget és az elismerést. Hamar Mónika A negyedikesek új hidat terveztek a Vág folyóra (Fotó: ppaio) DP200179
