Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-03 / 204. szám
www.ujszo.com | 2020. szeptember 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Óvoda a határon Megélhetési gondokat zúdítanak az ember nyakába O rbán Viktor augusztus 21 -én a Kossuth rádióban bejelentette, hogy Magyarországon is egyre nagyobb mértékben terjed a járvány, ezért szeptember 1-jétől szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba, hogy megóvják az országot a vírus külföldi behurcolásától. Elrendelték a szigorú határzárt, amely felzúdulást váltott ki, különösen a szlovákiai magyarok körében. Azonban sok cseh turista foglalt le kora őszre szállást magyarországi termálfürdőkben, és a hír hallatára nem tudták, mitévők legyenek. Andrej Babis kormányfő kérésére megoldást ígértek az ügyben, majd Szijjártó Péter magyar külügyminiszter közölte: jöhetnek a cseh, de a lengyel és a szlovák turisták is, ha öt nappal nem régebbi negatív vírustesztet mutatnak fel. Felületesen fogalmazott, szerencsésebb lett volna Szlovákia állampolgárait említeni, így nem bántotta volna meg a felvidéki magyarokat, akikről a budapesti döntéshozók más vonatkozásban is megfeledkeztek. Ugyanis a határzár és a mindössze hat működő határátkelő súlyos gondokat okoz. Például a Bősről Győrbe ingázó dolgozók, tanulók naponta húsz kilométert tettek meg oda és vissza. Most viszont Komáromon át ez a távolság csaknem a négyszeresére nőtt. Ugyanez a gond a Nagykürtösi járásban, ipolysági kerülővel juthatnak el Balassagyarmatra. Még rosszabb volt a bodrogköziek és az Ung-vidékiek helyzete, hiszen ők a tőlük száz kilométerre levő Miglécnél tudtak átjutni, ezért tegnap már kinyitották a sátoraljaújhelyi átkelőt is. Érthető, ha sok szülő Filip Mónika oktatási államtitkár segítségét kérte, aki próbálkozik az enyhítés kieszközölésével - egyelőre nem tudjuk, milyen eredménnyel. Jogosan hangsúlyozta közös levelében az MKP, a Híd és az Összefogás elnöke is, hogy fontos „ahatárok átjárhatósága, a magyar—magyar kapcsolatok fenntarthatósága is”. És figyelmeztették Budapestet az illetékes uniós biztosok is, hogy a korlátozó intézkedéseket csak az uniós polgárok megkülönböztetése nélkül lehet alkalmazni. A magyarországi lakájmédia azonnal nekik rontott, viszont teljesen elhallgatott egy fontos múlt heti eseményt. Az ausztriai Grafeneggben lezajlott tanácskozást, amelyen a csfeh, a szlovák és az osztrák házelnök leszögezte, hogy bár mindhárom országban növekszik a fertőzöttek száma, ám pánikra egyelőre semmi ok. Az egészségügy első hulláma során szerzett tapasztalatai, valamint a többség fegyelmezettségének köszönhetően nincs vészhelyzet. A határok lezárása pedig a legvégső megoldás lenne, mert a schengeni rendszer érték, létfontosságúak a gazdasági és az emberi kapcsolatok. Miként az ingázók akadálymentes utazása munkahelyükre és vissza. Szijjártó Péternek nyilván részletes információi vannak az ausztriai találkozóról, miként Orbán Viktornak is, aki egyébként is gyakran hivatkozik járványügyben az osztrák tapasztalatokra. Amíg nincs hatékony vakcina, addig valahogy együtt kell élnünk a járvánnyal. Addig nem egyszerű a kormányok és a járványügyi szakemberek helyzete, mert sokféle szempontokat kell mérlegelniük, de az biztos, hogy eredményes óvintézkedés csak az lehet, amellyel nem zúdítanak további megélhetési gondokat a polgárok nyakába, és minél kisebb mértékben szűkítik a komfortzónájukat. ...az osztály átlag-testhőmérséklete 37, csökken. Aktív fertőzöttek száma nulla, hatósági karanténban nincs senki, a mai nap folyamán 4 mintavétel történt. A járványgörbe laposodik, együtt sikerülni fog! (Cartoonizer) A diákok fele mehet iskolába a világon A diákok alig fele tér vissza az iskolapadba a világon a jelenlegi iskolakezdéskor - tette közzé az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO). A világ számos részén bizonytalanság uralkodik az iskolák újranyitásával kapcsolatban a koronavírusjárvány miatt, van, ahol iskolákat zárnak be. A világ 1,5 milliárd diákja közül mintegy 900 milliónak kezdődne meg az iskolai oktatás augusztus és október között. Az UNESCO szerint azonban mindössze 433 millió diák fog tudni visszatérni az osztálytermekbe. Rajtuk kívül 128 millió olyan tanuló van, akinek az iskolaév már megkezdődött, így összesen 561 millió gyerek tud iskolába járni jelenleg, ami kicsivel több mint harmada az 1,5 milliárdnak. A párizsi székhelyű szervezet kiemelte, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportok, elsősorban a lányok különösen veszélyeztetettebbek ebből a szempontból. Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója úgy fogalmazott: globális oktatásügyi vészhelyzetről van szó. Az ENSZ már korábban is figyelmeztetett, hogy a járvány miatt gyerekek milliói esnek el az iskoláztatás lehetőségétől, ami miatt kényszerházasságokba kényszerítik vagy dolgozni küldik őket, és azonnali lépéseket sürgetett egy ilyen Covidgeneráció kialakulásának megakadályozására. (MTI) Nyugdíjreform újratöltve DUDÁSTAMÁS ^ ________________ M ég a sokat próbált politikusok térde is megremeg a nyugdíjreform említésekor, nem is csoda, hiszen politikailag rendkívül hálátlan feladatról van szó. A pozitív hatások rendszerint csak hosszú évek múlva válnak láthatóvá, a szükséges, ám gyakran népszerűtlen változások politikai árát azonban rögtön meg kell fizetni. Nem kevés politikai bátorság szükséges ahhoz, hogy őszintén elmondjuk a lakosságnak: a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében tovább kell dolgozniuk, később mehetnek nyugdíjba, vagy azt, hogy esetleges a tizenharmadik nyugdíj bevezetése az éppen beütő gazdasági válság miatt lehetetlenség. Szlovákiában az utolsó komoly nyugdíjreform a második Dzurindakormányhoz köthető, 2004-ben vezette be a több pillérre támaszkodó nyugdíjrendszert. Az alkalmazott megoldások részletein lehetne vitázni, de az tény, hogy a reform mögött egy átgondolt koncepció volt, a cél pedig a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának bebiztosítása. Az elkövetkező években aztán a smeres kormányok gyakran nem tudtak ellenállni annak a késztetésnek, hogy a nyugdíjrendszerben olyan változtatásokat eszközöljenek, melyek a rövid távú politikai pontszerzést helyezték előtérbe a hosszú távú megoldás kárára. A Robert Ficóhoz kötődő változtatások közös nevezője, hogy rontották a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, hiszen a negatív demográfiai trendek folyamatosan növelik a nyugdíjrendszerre nehezedő pénzügyi nyomást. A mostani időszak több okból is alkalmas a nyugdíjrendszer hibáinak kijavítására. Fontos volt, hogy Odor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke tavaly ősszel megnyitotta ezt a témát, amikor szerzőtársával, Pavol Povalával rámutattak a nyugdíjrendszer második pillérének hiányosságaira. Odornak sikerült a témát mediálisan életben tartania, és most tagja a nyugdíjrendszer változtatásain dolgozó munkacsoportnak. Azért is ideális a nyugdíjreformra ez a pillanat, mert jól illeszkedik abba a reformcsomagba, melyet az EU gazdasági mentőcsomagjának felhasználására kell bemutatni. Még folynak ugyan a tárgyalások, de jó esély van arra, hogy a nyugdíjreform költségeit uniós forrásokból fedezzük. Nem utolsósorban politikailag is ideálisnak tűnik a helyzet. A kormánykoalíció elegendő szavazattal rendelkezik a parlamentben az alkotmánytörvények megváltoztatására is, és az is segít, hogy a kormányzati ciklus elején vagyunk. Változásokra pedig mindenképp szükség van, ugyanis a nyugdíjrendszerünk több sebből is vérzik. Az előző kormány által tavaly bevezetett nyugdíjkorhatár-plafon hosszú távon fenntarthatatlan, a második nyugdíjpillér pedig a módosítgatásai miatt nem működik effektiven, és a minimálnyugdíj összegének kiszámítása is problémás. Összességében elmondható, hogy nagyobb szabadságot kellene vinni a rendszerbe, és az érintettek dönthessék el, hány ledolgozott év után és milyen feltételekkel mennének majd nyugdíjba. A leghasznosabb azonban az lenne, ha sikerülne egy összpárti megegyezést elérni arról, hogy melyek legyenek a nyugdíjrendszer azon alapvető paraméterei, melyeket egy esetleges kormányváltás is sérthetetlenek maradnának. Csak így lehet ugyanis bebiztosítani a nyugdíjrendszer hosszú távú stabilitását és fenntarthatóságát. A kormánypártok és az ellenzékjelenlegi viszonyát elnézve ez kevéssé tűnik reálisnak, de ennek ellenére is érdemes volna egyeztetni a nyugdíjrendszer tervezett változásait illetően. 2003-ban ez nem történt meg, és a második Dzurinda-kormány vége a lefektetett nyugdíjrendszer paramétereinek végét is jelentette. „Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?" MÉSZÁROS ANDRÁS K érdezi a ló Ady Endre versében. És Ady után eszembe jut Déry Tibor „Befejezetlen mondat” című regényének egy passzusa. Ebben arról van szó, hogy egy iparmágnás (hajói emlékszem a szövegrészre, most ugyanis nincs kezem közelében Déry) a szokásos fogadásaira nemcsak hasonszőrű gazdagokat hív meg, hanem csóró költőket, művész embereket, színészeket is. Amikor kérdezi a barátja, miért teszi ezt, hiszen ebből semmi haszna nem származik, ä házigazda azt válaszolja, hogy ezek a „semmirekellők” barométerként szolgálnak számára. Amikor nyugodtan társalognak, akkor nerp kell tartani semmi bajtól. De ha feszültség van közöttük, akkor jobb odafigyelni, mert a művészek előre megérzik a gazdasági, politikai, társadalmi bajokat. És akkor én fogom magam - mondja a házigazda - és menekítem a vagyonomat máshová. Szerintem a legismertebb szlovákiai magyar oligarcha nem olvasta Déry regényét. Vagy, ha olvasta is, alighanem vannak a cselekedetei hátterében olyan motivációk is, amelyek nem illetik a „csóró” művészek és szabadgondolkodók világát, mert nem terjednek túl a menő identitásképző foci terrénumán. Ezért, engedelmet kérve tőle, hogy Színház- és Filmművészeti Egyetemi kuratóriumi tagságát firtatva, Ady lovaként megkérdezem: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? A szerző filozófus
