Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-14 / 213. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2020. szeptember 14. I 7 Mamahotelbe zárva A járvány tovább emelte a lakásárakat és leverte a fizetéseket A fiatalok korábban sem voltak könnyű helyzetben, ha önállósodni szerettek volna, a koronavírus-járvány miatt azonban most még nehezebben tudnak búcsút inteni a mamahotelnek, ráadásul egyelőre semmi esély a javulásra. Szociális szempontból a szlovákiai családok többsége eleve nincs irigylésre méltó helyzetben. A fizetések szempontjából már a visegrádi országok között is sereghajtók vagyunk, az árakat tekintve ezzel szemben a nyugat-európai országokkal vetekszünk, miközben a járvány kitörése előtt a szlovákiai árszint növekedési üteme volt az egyik leggyorsabb az egész EU-ban. Mindez hatványozottan érvényes a lakáspiacra: az elmúlt években alaposan elszálltak az árak. így nem csoda, hogy a fiatalok többsége már a járvány előtt is rendkívül nehezen volt képes önállósodni. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat felmérései szerint a 25 és 34 év közötti korosztályhoz tartozók több mint fele még mindig a szüleivel él, ami az egyik legrosszabb adat az EU- ban, miközben az elmúlt években még romlott is a helyzet. Jókorát tévedtek azok a fiatalok, akik az idei év elején úgy gondolták, hogy ennél rosszabb már nem lehet: a járvány miatt látványosan csökkent a foglalkoztatottság, ami ezúttal is leginkább őket sújtotta. A friss felmérések szerint a 29 évnél fiatalabbak teszik ki az összes állástalan csaknem harmadát, miközben a fiatalok egy részének több mint a felével csökkentek az esélyei az elhelyezkedésre a járvány kirobbanása előtti időszakhoz képest, nem beszélve a fizetésekről, amelyek szintén visszaestek. Ami viszont nem csökkent, az a lakások ára. Épp ellenkezőleg, az idei második negyedévben, vagyis a legszigorúbb járványügyi korlátozások idején is több mint 11 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest, amit az elemzők az alacsony kínálattal magyaráznak. Ilyen mértékű drágulást legutóbb a 2008- ban kirobbant gazdasági válságot megelőző időszakban mértek. Ha a fiatal családok saját lakáshoz szeremének jutni és nincsenek dúsgazdag szüleik, ezt most még nehezebben tehetik meg. A többség számára hitelfelvétel nélkül megvalósíthatatlan a lakásvásárlás. A jó hír, hogy még soha ilyen olcsón nem juthattunk hitelhez. Az egyik hazai bank épp a napokban jelentette be, hogy már 0,39 százalékos éves kamattal is kínál jelzáloghiteit, ami történelmi mélypont Szlovákiában. Viszont az alacsony kamatok miatt a szlovákiai családok az elmúlt években tömegesen adósodtak el, amit már a jegybank sem nézhetett tétlenül, és szigorított a kölcsönhözjutás feltételein. A bankok így nagyobb önrészt követelnek a hitelfelvételnél, amit a pályakezdő fiatalok nagy része képtelen teljesíteni, vagyis ez is leginkább a fiatalokat sújtja. Legalább részben javíthatna a helyzeten, ha több bérlakás lenne, az elmúlt évtizedek hangzatos nyilatkozatai ellenére azonban Szlovákiában továbbra sincs olyan hatékony bérlakásépítési program, amely lehetővé tenné a fiatalok önállósodását. A többségnek így marad a mamahotel, a „szerencsésebbeknek” a hitel, amelyet az alacsonyabb kamatok ellenére is évtizedekig tart visszafizetni a felháborítóan alacsony hazai fizetésekből. Ami szinte biztos, hogy valóban hatékony megoldást valószínűleg a jelenlegi kormánytól sem várhatunk. Békegalambbá változhat a Twitter kék madara? (Kotrha) Trump két jelölése a Nobel-békedíjra Második jelölését kapta Donald Trump a 2021-es Nobelbékedíjra, ezúttal egy svéd politikustól, aki az amerikai elnököt a segédletével létrejött szerb-koszovói gazdasági megállapodásért javasolja kitüntetni. Magnus Jacobsson svéd kereszténydemokrata képviselő Trump mellett a szerb és a koszovói kormányt is díjra jelölte. Trump szeptember 4-én, a Fehér Házban jelentette be Alekszandar Vucsics szerb elnök és Avdullah Hoti koszovói kormányfőjelenlétében, hogy Belgrád és Pristina megállapodott gazdasági kapcsolataik rendezésében. Az amerikai elnök történelminek nevezte az elvi megállapodást, hangsúlyozna, hogy a gazdasági együttműködés összehozhatja az embereket. Múlt szerdán Christian Tybring- Gjedde, a norvég jobboldali Haladás Párt képviselője jelölte a díjra Trumpot az Abrahám-egyezményként ismertté vált megállapodásért, melynek értelmében az Egyesült Arab Emírségek és Izrael felveszi egymással a teljes körű diplomáciai kapcsolatot. A norvég politikus az amerikai Fox televíziónak Trumpnak a világban zajló elhúzódó konfliktusok megoldása érdekében tett lépéseit dicsérte. „Szerintem többet tett a nemzetek közötti megbékélésért, mint a Nobel-békedíj legtöbb díjazottja” - mondta, hozzáfűzve, hogy az előző amerikai elnök, Barack Obama pár hónappal a beiktatása után kapott Nobel-békedíjat, pedig „semmit sem csinált”. ANobel-bizottságnak írt levelében Tybring-Gjedde leszögezte, „mivel számítani lehet arra, hogy más közelkeleti országok is követik az Egyesült Arab Emírségek példáját, ez az egyezmény gyökeres változást hozhat, és felvirágoztatja a Közel- Keletet”. Szerinte az amerikai elnöknek kulcsfontosságú szerepe van az India és Pakisztán közötti kasmíri vitában, valamint az Észak- és Dél- Korea közötti konfliktusban is. Trump a Twitteren jelentette be, hogy az Ábrahám-egyezményhez Bahrein is csatlakozik, szintén felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó állammal. (MTI) Árnyék, ami messzire ér HEGEDŰS NORBERT Apró, SZFE-formájú árnyék vetült a múlt héten az eddigi napsütéses boldogságra, amely az MKP, a Híd és az Összefogás készülőben lévő kiegyezését kísérte. A pillanatnyi mosolyszünetből azonban nyugtalanító tanulságokat vonhatunk le. Az történt ugyanis, hogy Sólymos László, a Híd elnöke egy posztban arroganciával vádolta a magyar kormányt a Színház- és Filmművészeti Egyetem bedarálása miatt, amire az MKP sietve kiadott egy közleményt, melyben elhatárolódnak Sólymos szavaitól, és önmérsékletre intik a Híd elnökét. Azóta Sólymos, Forró és Mózes már fociztak egy jót Nemesócsán, szóval valószínűleg csak pillanatnyi mosolyszünetről volt szó, mégis érdemes megvizsgálni az ügyet, mert nyugtalanító következtetéseket vonhatunk le belőle. Mármost: akinek van szeme, az látja, hogy mi történik az SZFE-n. A hatalom bedarál egy autonóm egyetemet, csak azért, mert megteheti. Politikai hovatartozástól függően lehetne vitatkozni arról, hogy Vidnyánszky Attila koncepciójának van-e létjogosultsága a magyar a művészeti életben, csakhogy itt nem volt vita, nem volt egyeztetés. Arrogánsán, nyers erővel próbálnak lenyomni valamit az SZFE torkán, amit sem az oktatók, sem a hallgatók nenvakamak. A Híd elnöke óvatos nyilatkozatban áll ki az intézmény mellett, amit nagyon jól tett, mert gyanúsan nagy volt a csend az üggyel kapcsolatban a szlovákiai magyar ugaron. A B AZIS-on, a Selye János Gimnázium diákjain és néhány színművészen kívül szinte senki nem merte felemelni a hangját. A Diákhálózat és a komáromi HŐK ingerküszöbét nem érte el az esemény, holott nekik kellene először tiltakozniuk egy magyar egyetem autonómiájának sárba tiprása ellen. Ami a politikusokat illeti: Forró Krisztiánnak joga van másképp gondolkodni erről az ügyről, mint Sólymos Lászlónak. Az MKP elnökeként mozgástere is korlátozott, érthető, hogy hallgatott ez ügyben. Nem helyes, de érthető. Az viszont már egy teljesen más kérdés, hogy mindenki másnak is meg akarja tiltani, hogy egyáltalán beszéljen a témáról. A hisztérikus reakció nem túl biztató a jövőre nézve, mert felveti a kérdést: ez lesz a közös párt politikája? És ha igen, kell nekünk egy ilyen párt? Én aláírom, hogy a szlovákiai magyarság sokat köszönhet a jelenlegi magyar kormánynak, de ne bújjunk már bele önként a szájkosárba. A gombaszögi piknik óta csupa mosoly, együttműködés, a párbeszéd szükségességéről és a másik elfogadásáról szólt a koncepció, ez futott most látványosan zátonyra. Sólymos érzékeny ideget érintett, az MKP reakciója pedig az volt, hogy: kuss! Kerüljük a megosztó témákat... Meddig? Amíg narancssárga nem lesz a világ? Mire nem marad egyetlen független intézmény sem? Érdekes lesz látni, hogyan kommunikál a három pártelnök a jövőben a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, mert ebből következtethetünk arra is, milyen irányban indul el a közös párt, ha lesz. A mostani kép nem túl biztató. Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy szlovákiai magyarként egyáltalán miért rugózunk az SZFE-ügyön. Egyszerűen és röviden: azért, mert nem nagyon tehetünk mást. „Az első alkalommal, mikor egy ember szabadságát lábbal tiporják, mindannyian károsulunk.” Ezt kéne felfognunk. Akkor már késő lesz ugrálni, ha mi kerülünk sorra. Ez rég nem csak az SZFE-ről szól, rég nem az Indexről, vagy a többi, bedarált szervezetről. Az idézett mondat Jean-Luc Picard kapitánytól származik, de a klasszikusabb műveltség kedvelői (amúgy üdv az SZMIT-nek is!) Illyés Gyulánál is találhatnak egy verset a zsarnokság természetéről és arról, hogyan lehetünk mi is szemek a láncban. Ebből a szemszögből nézve már nem is az a kérdés, hogy mi miért rugózunk egy magyarországi egyetem autonómiájának sárba tiprásán, hanem hogy miért nem teszi mindenki? Képzeljék csak el, hogy az mennyire más világ lenne. FIGYELŐ Szlovákia is zárja a határt? A központi válságstáb ma dönthet arról, hogy a járványstáb javaslata alapján lezárja-e Szlovákia a cseh határt. Juraj Hrabko publicista a tablet.tv-n úgy vélekedett, ha nyitva marad a határ, annak csakis politikai okai lesznek, egészségügyi szempontból ezt nem lehet megindokolni. „Ajárványhelyzet sokkal rosszabb Ausztriában és Csehországban, mint nálunk. Nekünk maszkot kellett hordanunk legalább az üzletekben és a tömegközlekedésben, náluk ezt most vezették be” - mondta Hrabko, ugyanakkor úgy véli, Szlovákia sem készült fel rendesen a nyáron a második hullámra, az új intézkedések kapkodósak és esetlegesek. „Nincsenek érvényben a tavaszi rendelkezések, és elég kaotikus az egész. Akkor volt e-karantén, szúrópróbaszerű ellenőrzés, hőmérsékletmérés a határon. Legalább a testhőmérséklet mérésére szükség lenne. Másrészt értelmetlen intézkedések vannak életben. Mi értelme este 11 óráig engedélyezni a szórakozást? Azt hiszik, hogy 11 -kor mindenki hazamegy és lefekszik aludni? Az ilyen időkorlátnak semmi értelme, vagy engedni kell a bulit, vagy betiltani, a régióbeli járványhelyzettől függően”-véli Hrabko. A Sme kommentárja szerint viszont a cseh határ lezárása további tízezrek életét keseríti meg, bár az ottani fertőzöttek magas száma alapján tényleg indokolt a határzár. Ugyanakkor - mutat rá a lap - a magyarországi új fertőzési rekordok (akár napi 800, 900 eset) azt mutatják, hogy a határ lezárása nem állítja meg ajárványt. „A leghatékonyabb ami létezik, hogy zárt térben mindenki maszkot visel” -írja a lap. (úsz.tasr)
