Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-02 / 203. szám

121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. szeptember 2. I www.ujszo.com Mi köze van az ivóvíz lítiumtartalmának az öngyilkossági ráta alakulásához? CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az alkálifém lítiumról bizonyára sokaknak a lítiumion-akkumulátorok jutnak eszükbe. Ám rengeteg más területen is használják. És olyan hatást is kifejthet, hogy valaki ne akarjon öngyilkos lenni - noha ez így meióben furán hangzik, számos korábbi és egy nemrég megjelent kutatás is erre utal. Különféle vegyületeit felhasznál­ják egyebek mellett a kenőzsírgyár­tásban, kohászatban, pirotechniká­ban, rakéta-hajtóanyagokhoz, zárt terekben a levegő tisztítására. Tele­kommunikációs termékekbe is kerül lítium. A bipoláris zavar egy a han­gulatra, viselkedésre, érzelmekre ható pszichiátriai betegség - az eb­ben szenvedők kezelésére leghatá­sosabb gyógyszerek hatóanyagai is lítiumvegyületek; súlyos depresszió ellen is adhatják - ám csak vigyáz­va, túladagolása veszélyes mellék­hatásokkal járhat. Egyes gyógysze­rek szedése esetén nem is adható. Egy a CNS Drugs folyóiratban 2009- ben közölt tanulmány sok tünetet említ, amelyek a hosszú távú lítium­kezelésben részesülő páciensek ti­pikus panaszai, köztük gyomor­bélrendszeri fájdalom vagy kelle­metlenség, akaratlan remegés, meg­növekedett vizelettermelés, ödéma. Azt írják, nefrogén (vese eredetű) diabetes insipidus betegséghez is vezethet. Előidézhet golyvát, ritkán tirotoxikózist, ezek a pajzsmirigy­­működés zavarából adódnak. A líti­ummal hosszú ideig kezeltek kb. 30 százaléka 4-10 kg-ot hízik. Ideg­­rendszert érintő káros hatásai is le­hetnek. Néhány ellenőrzött vizsgá­lat igazolta, negatívan hat a memó­riára, éberségre, reakcióidőre. Is­mertek a lítiumos kezeléssel össze­függő halálesetek. Anyatejbe is át­jut, de még nem ismert, hogy hosszú távon hatással van-e a csecsemőkre. A jövő autóiban akár ún. lítium­levegő akkumulátorok is működ­hetnek (évtizedek óta folynak kutatások-fejlesztések e téren, de ez a technológia még nem teljesen ki­dolgozott!). Lítium szinte minden kőzetben és talajtípusban van, ezekből kioldód­va a felszíni vizekbe, talajvízbe, tengerbe is bejut. Érthető, eltérő mennyiségben megtalálható zöld­ségekben, gabonákban, halakban és más húsokban, fűszerekben is. Em­beri szervezetbe elsősorban zöldsé­gekkel és ivóvízzel jut. Georgia ál­lamban található az USA egyetlen természetes lítiumban dúskáló - 1888 óta palackozott - ásványvíz­­forrása, amely az itt élő indiánok számára évezredek óta szent gyógyvíz, ezt régészeti leletek is alátámasztják. A kevés lítiumot tar­talmazó vizek ivása hosszú távon lassítja az öregedést (European Journal of Nutrition, 2011). Érde­kesség: a 7UP üdítőital eredetileg másnaposság elleni szerként került piacra 1929-ben, és lítium-citrátos vízzel készült, 1948-tól már nem. Mind több eredmény utal arra, talán megvédhet az Alzheimer-kór ki­alakulásától, például egy 2008-as spanyol tanulmány (Neurodegene­­rative Diseases) és egy 2014-es bra­zil tanulmány (ÁCS Chemical Ne­uroscience). Következzen a címbeli téma. Az angliai Sussex Egyetem kutatói szisztematikusan áttekintették az összes korábbi - Ausztriában, Gö­rögországban, Olaszországban, Lit­vániában, az Egyesült Királyság­ban, Japánban és az USA-ban ké­szült - olyan tanulmányt, amelyek összevetették az ivóvízmintákban természetesen előforduló lítium mértékét és az emberek öngyilkos­­sági arányát, és kapcsolatot találtak közöttük. Az említett országokban összesen 1286 régióra, megyére vagy városra vonatkozóan születtek eredmények. A British Journal of Psychiatry oldalain 2020. július 27-én megje­lentetett tanulmányukban a követ­kező megállapításra jutottak: azok­ban a földrajzi térségekben, ahol az ivóvízben viszonylag magas a lítium-koncentráció, ott ennek meg­felelően alacsonyabb volt az ön­­gyilkosságok aránya. Ennélfogva szerintük a vízben levő természetes lítiumnak úgymond öngyilkosság­gátló hatása lehet. A fentiekhez a vezető szerző, An­jum Memon professzor kifejti: „Na­gyon ígéretes, hogy az ivóvíz maga­sabb lítiumtartalma öngyilkosság el­követését gátló hatást válthat ki és képes javítani a közösség mentális egészségét. Az egész világon évente több mint 800 000 ember követ el öngyilkosságot, és az öngyilkosság a 15-24 évesek körében vezető halá­lok. A Covid-19 világjárvány példa nélkül való időszakában és az ennek következtében előálló mentális egészségi problémák számának megnövekedése miatt egyre fonto­sabb a közösségek mentális egész­ségének a javítása, továbbá a szoron­gás, a depresszió és az öngyilkosság előfordulásának csökkentése.” Egy másik szerző, Allan H. Young mindezt kiegészítve azt mondja:, Az összes rendelkezésre álló bizonyíték egységbe foglalása és elemzése megerősíti a korábbi, egy helyre vo­natkozóan született tanulmányok megállapításait, és jelzésértékű összefüggést mutat az ivóvíz maga­sabb lítiumszintje és az alacsonyabb öngyilkossági arány között az adott közösségekben. Az ivóvízben a líti­um mennyisége jóval alacsonyabb, mint amikor a lítiumot gyógyszer­ként alkalmazzák, bár a kitettség idő­tartama sokkal hosszabb lehet, az is lehetséges, hogy . már a fogantatás pillanatától kezdve.” A még teljesebb képért néhány to­vábbi gondolat Anjum Memon pro­fesszortól: ,A következő lépések egyike lehet a hipotézis tesztelése randomizált közösségi kísérletekkel, amikor is az ivóvizet lítiummal dú­sítják, különösen olyan közösségek­ben (vagy környezetben), ahol a mentálhigiénés állapotok, az erősza­kos bűncselekmények, a krónikus kábítószer-használat és az öngyil­kosságok kockázata bizonyítottan magas. Ez további bizonyítékokkal szolgálhat annak a hipotézisnek az alátámasztására, miszerint a lítium közösségi szinten felhasználható lenne ezen állapotok kockázatának csökkentésére vagy leküzdésére.” Rengeteg műanyagot esznek a frissen kikelt tengeri teknősök MTI-HÍR Veszélyes mennyiségű műsnyagdsrabot mutattak ki nem sokkal a kikelésük után elpusztult tengeri teknősök tetemében a Floridai Egyetem kutatói. Az intézmény Whitney Tengeri Biotudományi Laboratóriumának szakemberei 42 nemrég kikelt ál­­cserepesteknős tetemét vizsgálták meg. Ezek a fiatal állatok sikeresen eljutottak a fészekből a nyílt vízig és elkezdtek táplálkozni, ám az erős szelek vagy a gyenge egészségi ál­lapotuk miatt kisodródtak a partra - úja a theconversation.com. Ez egy döntő életszakasz a fiatal teknősöknél: muszáj bőségesen en­niük, hogy megerősödjenek a parttól több száz kilométerre lévő táplálék­szerző helyekre való kimerítő úszás után. A megfelelő táplálkozás továb­bá segít nekik, hogy elég nagyra nő­jenek a ragadozók többségének elke­rüléséhez. A Florida északkeleti part­jain begyűjtött 42 teknősből 39-ben (93 százalék) mutattak ki műanyagot a kutatók, gyakran megdöbbentően nagy mennyiségben. Többségében kemény, leggyakrabban fehér színű műanyagdarabokat találtak. Egy 48 grammos teknősből 287 műanyag­darabot szedtek ki, míg egy mind­össze 27 grammos társában 119 kü­lönálló műanyagdarabot találtak. Ebben a korai életszakaszban a teknősök az óceán felszínén élnek, ahol a lebegő hínárok biztosítanak menedéket számukra. A kisteknő­­sök gerinctelenekkel, például állati planktonokkal táplálkoznak. A ta­nulmány szerint a teknősök táplá­léknak nézik és megeszik a hínár­rengetegben és annak közelében le­begő műanyagokat. A kutatók egye­lőre nem tudnak sokat arról, hogy a műanyagdarabok lenyelése meny­nyire széles körű probléma és mi­lyen egészségi következményekkel jár a sebezhető fiatal tengeri teknő­sök esetében. Nagy mennyiségű műanyag le­nyelése növeli az esélyét annak, hogy a lebomló műanyag nanorészecskék és a belőlük származó kemikáliák be­kerülnek a teknősök véráramába, aminek nem tudni milyen egészségi hatása van. A lenyelt műanyag­darabok eltömíthetik a teknősök gyomrát, beleit, „elfoglalva” a helyet a valódi táplálékok elől, amelyekre szüksége van az állatoknak a túlélés­hez és a növekedéshez. Az óceánok­ban lévő müanyagszemét elsődleges forrása a szárazföld, például a sze­méttelepek és gyárak. Évente csak­nem 11 millió tonna műanyag kerül az óceánokba és az előrejelzések szerint 2040-re ez a mennyiség csaknem megháromszorozódik, elérve a 29 millió tonnát. A műanyag évszáza­dokon át megmarad a természetben, még a sós tengervízben is. Az 1950- es évekből, a műanyagtermékek tö­meggyártásának kezdetéről szárma­zó anyagok még ma is ott vannak az óceánokban. A lenyelt műanyagdarabok eltömíthetik a teknősök gyomrát, beleit, „elfoglalva" a helyet a valódi táplálékok elől, ame­lyekre szüksége van az állatoknak a túléléshez és a növekedéshez (Shutterstock) Az egész világon évente több mint 800 000 ember követ el öngyilkosságot, és az öngyilkosság a 15-24 évesek köré­ben vezető halálok (Fotó: Shutterstock)

Next

/
Oldalképek
Tartalom