Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-04 / 180. szám
141 KULTÚRA 2020. augusztus 4.1 www.ujszo.com A megfejthetetlen emberi élet A kilencvenéves Duba Gyula írót köszöntötték kollégái, barátai és tisztelői a Pozsonyi Magyar Intézetben JUHÁSZ KATALIN Ha tájainkon az utca emberinek feltennónk a villámkérdést, hogy soroljon fal hazai magyar írókat, valószínűleg azonnal rávágná: Duba Gyula. Aztán kis gondolkodás után talán hozzátenne még két-három nevet, ha magyar tannyelvű iskolába járt. „Legnevesebb" írónk pár hete ünnepelte 90. születésnapját, ebből az alkalomból kerekasztal-beszélgetést rendeztek róla/vele. A Pozsonyi Magyar Intézet nagytermében - ami azért nem tornaterem méretű - a hétköznap délután három órai kezdés ellenére telt ház volt. Valószínűleg sem az intézet, sem a rendezvényt szervező Szlovákiai Magyar írók Társasága történetében nem köszöntöttek még kilencvenéves írót úgy, hogy az illető részt is vett volna az eseményen. Elárulok egy kulisszatitkot: ezt a részvételt egy kegyes füllentéssel segítették elő a szervezők, akik azt mondták az ünnepeltnek, hogy meg sem kell szólalnia, elég, ha ott van. A moderátor pedig sokáig úgy tudta, kettesben beszélgetnek majd Duba Gyulával, ezért egy csomó kérdéssel készült. Ehhez képest a jubiláló írót a szóbeli ígéret ellenére az asztalfőre penderítették, és odaültették mellé Tőzsér Árpádot, illetve Tóth Lászlót. Mindketten hosszú éveken át dolgoztak Dubával A Hét és az Irodalmi Szemle szerkesztőségében, minek köszönhetően olyan szakértelemmel és szeretettel beszéltek róla, hogy a moderátor - e sorok írója - egy idő után tátott szájú hallgatóvá vedlett át. Az ünnepelt arckifejezése a járványhelyzet miatt indokolt szájmaszknak köszönhetően eleinte megfejthetetlen volt, a szeme viszont csillogott, és egy idő után azért a nyelve is megeredt. Kezdésként egy humoros szövege hangzott el az írásbeli érettségiről, amely akár tegnapelőtt is születhetett volna, és amelyet a fiatal szavaló, Dórák Lara Jázmin maga váRÖVIDEN Elhalasztják a Gotham Awardsot Telt ház volt a Pozsonyi Magyar Intézetben (Somogyi Tibor felvételei) Az ünnepelt lasztott, mert ez állt hozzá a legkö; zelebb. Az ilyenkor kötelező életpálya-ismertetést Bese Bema- I dettől, egy pályakezdőtől hallhattuk, a szintén pályakezdő Jancsó Péter pedig személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel: tanítványai azért nem kacagtak felszabadultan a magyarórán tárgyalt Duba-humoreszken, mert szerintük „ez maga az élet”, úgyhogy nincs miért mulatni rajta. Tóth László költő, író, szerkesztő, műfordító (és még sok minden más is) elmondta, hogy ő minimum három Duba Gyulát ismer. „Először megismertem az írót még gimnazista koromban, aztán szerkesztőként, közéleti emberként, irodalomszervezőként, majd ezekkel párhuzamosan megismertem magánemberként is. Nem tudom, hogyan volt képes összebékíteni egymással ezt a három embert, de azt hiszem, komoly viták folyhattak Duba Gyulában közöttük. Elképesztő, hogy Petőfi 26 éves volt, amikor meghalt, mi pedig vesszük a bátorságot, és 52 éve ismerjük egymást.” Amikor annak idején Tóth László kócos, borzas, avantgárd lázadóként megjelent a Szemle szerkesztőségében, egy szigorú, öltönyös úriember fogadta őt. Önkéntelen mozdulattal megigazította a frizuráját és kihúzta magát, valahányszor belépett a munkahelyére. Később rájött, hogy a főszerkesztő valószínűleg sokkal bátrabb volt nála, illetve a másik szerkesztőnél, Varga Imrénél, mert a pártközpontban, ahová a hetvenes években minden egyes lapszám után „raportra” járt, rendre kihúzta a pácból az ifjú lázadókat, helyettük magyarázva a bizonyítványukat, mint egy cinkos apa az asszony előtt. „Az általam ismert három ember egy integráns személyiséggé tudott válni. Irigylem azt a harmóniát, amelyet meg tudott teremteni magában, hiszen én hetvenéves korom után is zaklatott, kapkodó, ide-oda figyelgető személyiség vagyok” - mondta Tóth László. A hirtelen támadt csendben a moderátor megjegyezte: nyilván hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy Duba Gyula két és fél év után otthagyja a pozsonyi műszaki egyetemet az irodalom kedvéért, vagyis a kényelmes és biztos megélhetést kínáló gépészmérnöki pálya helyett a bizonytalanba indult. Az ünnepelt pedig úgy reagált erre, hogy nem volt más választása, mert úgy érezte, fontos mondanivalója van, és ez az egyetlen lehetséges út számára. „Az irodalom az emberrel együtt születik, aztán vagy megmutatja magát, vagy nem. Nálam megmutatta magát, és egész életemben arra kényszerített, hogy a létfilozófiájának szellemében dolgozzak. Magyarázhatnánk ezt napestig, de az az érzésem, hogy manapság nem maga a mű fontos, hanem a műről való beszéd, az értéknek valamiféle elméleti megfogalmazása, aminek semmi értelmét nem látom. Rájöttem, hogy az emberi élet megfejthetetlen. Még megmagyarázni sem lehet, csak élni. Én ezt tettem.” Duba ezt a gondolatot 2014-es kötetében (Egy álfilozófüs vallomásai) részletesebben is kifejti. Sosem lehet pontot tenni egy-egy történet végére, mert mindegyiknek van folytatása, minden mellékszereplőből főszereplő lehet egy következő sztoriban, amelynek szintén lehetetlen kibontani valamennyi szálát. És a mindenség megismerhetetlen. Ezen a tanulságos délutánon Tőzsér Árpád tette fel az i-re a pontot: ,,Az író úgy születik, hogy meg van verve egy olyan abnormális képzelőerővel, amely a normális embert nem szokta bántani. A normális ember él, szeret, dolgozik, mulat, ha módja van rá. Az író, és a költő még inkább, azért ír, mert nem tud teljes életet élni. A képzeletében éli meg mindazt, ami hiányzik neki a teljes élethez. Én Dubát úgy képzelem el, ahogy magamat, amikor 7-8 évesen elkezdtem naplót írni. Az aznapi kudarcaimat, gyermeki vereségeimet éjjel a takaró alatt átírtam magamnak. Meséket kreáltam, amelyekben én voltam a nyerő. Ez a képzelet teszi az írót íróvá, a költőt költővé, még mielőtt egy sort is közölnének tőle. Ennek köszönhetően haladta meg Duba Gyula a környezetét. Heidegger szerint az irodalom a lét megközelítésének egyetlen módja. Ez az a valami, ami túl van a valóságon, amit a napi életünkben nem tapasztalhatunk meg. Képzeletünkben lendülünk túl önmagunk valós adottságain, és közelítünk Isten felé.” Ne legyen több rasszizmus Egyelőre nagy a titkolózás az új maffiasorozat körül New York. Az eredetileg tervezett időponthoz képest két hónappal elhalasztják, és 2021 januáijában rendezik meg az alacsony költségvetésű filmeket jutalmazó Gotham Awards díjátadó ceremóniáját. Az Oscarhoz és a Golden Globehoz hasonlóan a Gotham Awards díjátadót rendező nonprofit Független Film Project (Independent Filmmaker Project) is a koronavírus-járvány miatt döntött úgy, hogy elhalasztja a gálát, amely egyébként idén már a 30. lett volna a sorban. A díjazottakat filmesekből, elismert filmkritikusokból álló kis létszámú zsűri választja ki. A filmeket október elsejéig lehet benyújtani elbírálásra, ajelölteket a tervek szerint november 12-én jelentik be. (MTl.juk) London. A rasszizmus beszüntetésére szólított fel a brit zenei élet több mint 700 képviselője, köztük James Blunt, Lewis Capaldi, Rita Ora, Goldie és Nile Rodgers. „A diszkriminációra és túlkapásokra a csend nem lehet válasz” - írták a The Sunday Timesban közzétett levelükben, amely több mint négy évtizeddel az után látott napvilágot, hogy 1976-ban brit zenészek összefogtak Rock Against Racism - rockkal a rasszizmus ellen - mottóval az idegengyűlölet ellen. Levelük részét képezi annak a mozgalomnak, amely a rasszizmus ellen erőteljes fellépést követel az után, hogy májusban Minneapolisban rendőri erőszak következtében meghalt az afroamerikai George Floyd. (MTI) A Maffiózók (The Sopranos) ós a Nagymenők (Goodfellas) forgatókönyvírói ós producerei összefogtak. Közösen dolgoznak egy új maffiasorozaton, a projektet komoly „családfakutatás" előzte meg. Az egyelőre cím nélküli sorozat az amerikai szervezett bűnözés bölcsőjébe kínál betekintést az ország első maffiaklánjának tevékenységén keresztül. A projekt két kulcsembere a Maffiózók sorozat producere, Terence Winter és a Nagymenők írója, Nicholas Pileggi. Utóbbi újságíróként kezdte pályafutását, alaposan beleásva magát a maffia történetébe. Eddigi legsikeresebb filmes alkotása a Martin Scorsese-féle Casino című film forgatókönyve James Gandolfini biztosan nem lesz már Tony Soprano (Képarchívum) volt, azóta a hollywoodi stúdióknak dolgozik, legutóbb például Scorsese Az ír című nagy sikerű filmének társforgatókönyvírójaként, illetve egyik producereként. De jelölték Oscardíjra A Wall Street farkasa című, igaz történeten alapuló film forgatókönyvéért is. A projekt azért is érdekes, mert a Maffiózók 2007-es befejező részéből tulajdonképpen nem derül ki, meghal-e a főszereplő Tony Soprano. A zárójelenetben, amikor egy fegyveres alak lép a terembe, a kép elsötétül a Journey zenekar Don’t Stop Believin című számának dallamaira, és nem tudni, megölték-e a főhőst. Az őt alakító James Gandolfini viszont 2013 júniusában elhunyt, úgyhogy ő már nem játszhatja a főszerepet. Az új maffiasorozat körül egyelőre nagy a titkolózás, a mindig jól informált Deadline sem tud a fent közölteknél többet. (juk)
