Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-31 / 202. szám
6 KULTÚRA 2020. augusztus 31.1 www.ujszo.com Életműdíjat kapott Boráros Imre Kisvárdán A Kisvárdán sikerrel szerepelt Peer Gynt rendezője, Pataki András, mellette az életműdíjjal kitüntetett Boráros Imre, az Aase anyót megformáló Horváth Zsuzsa, aki megosztva megkapta a legjobb női mellékszereplő diját, valamint a címszerepet alakító Gál Tamás (Bárány János felvétele) LAKATOS KRISZTINA Boráros Imrét, a Komáromi Jókai Színház örökös tagját, valamint Kárp Györgyöt, a marosvásárhelyi Spectrum Színház színészét tüntették ki életműdíjjal a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján. A két színművész az Emberi Erőforrások Minisztériuma által alapított életműdíjat vehette át, a díjazottak személyéről a minisztérium által felkért háromtagú szakmai bizottság (Nyakó Béla fesztiváligazgató, Balog Tibor dramaturg, a fesztivál művészeti tanácsadója; Pataki András rendező) döntött. Kárp Györgyöt Hubay Miklós Római karneváljában, a Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a marosvásárhelyi Spectrum Színház közös produkciójában (Pataki András rendezésében) láthatta a fesztivál közönsége, Boráros Imre pedig a Soproni Petőfi Színház és a Csavar Színház Peer Gyntjében, a Pap szerepében lépett színpadra Kisvárdán (rendező: Pataki András). A Jókai Színház sajtóközleménye szerint augusztus 29.- a fesztivál zárása, a díjátadó napja- különleges jelentőségű dátum a Kossuth-díjas színművész, a komáromi társulat örökös tagja életében: Boráros Imre éppen 55 éve van a pályán, 1965-ben ezen a napon került a Magyar Területi Színházhoz. A soproniak és a Csavar koprodukciója egy további elismerést is begyűjtött: az Aase anyót alakító Horváth Zsuzsa megosztva megkapta a legjobb női mellékszereplő díját. A fesztiválújságként működő Kisvárdai Lapok tanúsága szerint a szakmai klubban az előadást méltató ítészek egyöntetűen kiemelték a színészi munkát - a díjazottak mellett a címszerepet alakító Gál Tamás játékát -, ugyanakkor többen hiányolták az erős rendezői koncepciót, azt a gondolatiságot, ami által nagy, színes tabló helyett egyedi, jellegzetes lehetett volna a drámai költemény színpadi megvalósítása. A Peer Gyntről egyébként a komáromi közönség - ha minden jól megy - hamarosan személyesen is képet alkothat: októberben bérletben és bérleten kívül is szerepel a Jókai Színház műsorán. A kisvárdai fesztiválon, amelyet bő három évtizeddel ezelőtt a határon túli magyar színházak éves anyaországbeli szemléjeként hívtak életre, és azóta is a magyar-magyar színházi találkozások legjelentősebb terepe, idén három előadásban voltunk szorosan véve érdekeltek. A Peer Gynt mellett szerepelt a versenyprogramban Miroslav Krleza A Glembay ház című drámája a Komáromi Jókai Színház előadásában, Martin Huba rendezésében, a kassai Thália színeiben pedig a Faragó Béla-Forgács Miklós-Czajlik József szerzőhármas műfaj váltó produkciója (opera-operett-oratóriuminteraktív színház), a Ma már nem mész sehova méretett meg. A Maiina Hedvig történetét feldolgozó kassai előadásról Urbán Balázs tollából közölt kritikát a Kisvárdai Lapok. A szerző arra jutott, hogy a Tháliában „egy látható igényességgel és komoly munkabefektetéssel elkészített, de egymást csaknem kioltó és ráadásul önmagukban is problematikus elemekből építkező, zavarba ejtő hibrid jött létre”. A kritikus méltányolta a csapatmunkát, a kiváló szereplőgárdát, ám az interaktív részt - morális kérdésfelvetés híján - problémásnak találta, és azt is megjegyezte, hogy a három felhasznált zenés műfaj kapcsán mintha nem született volna döntés arról, mik is legyenek ezek: önmagukban is megálló darabok, stílusimitációk, esetleg paródiák? A komáromi társulat előadását írásban Gyürky Katalin értékelte, kiemelve Szabó Viktor, Holocsy Katalin és Horányi László meggyőző alakítását. Összességében úgy látta, mivel A Glembay ház esetében az irodalmi anyag rendkívül erős, a konzervatív rendezői iskolát képviselő adaptáció nem tesz mást, mint a családtagok között elhangzó párbeszédeken keresztül leplezi le, mi minden szárad a klán lelkén. Az öttagú szakmai zsűri (Gulyás Gábor esztéta, Kozma András dramaturg, Naszlady Éva színész, rendező, a zsűri elnöke, Mészáros Blanka színész, Sztarenki Pál színész, rendező) döntése alapján Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fődíját a legjobb előadásért a nagyváradi Szigligeti Színház Lila ákác című előadása érdemelte ki. A kiváló társulati munkáért járó elismerést megosztva kapta a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház (a Gusztáv a hibás mindenért című előadásáért), valamint a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata (a Raszputyin című előadásért). A legjobb rendezés díját Árkosi Árpád kapta a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójáért, a Pornó - Feleségem története című darab létrehozásáért. A zsűri döntése alapján színészi nagydíjat vehetett át Farkas Ibolya a Római karneválban nyújtott alakításáért (a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása). Béres Márta az Újvidéki Színház Anna Kareninájának címszerepéért kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó elismerését. A legjobb férfi főszereplő díját megosztva ítélték oda Sebestyén Abának (A nép ellensége, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata), valamint Rappert-Vencz Gábornak (Raszputyin, Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata). A legjobb női mellékszereplő díját megosztva kapta a már említett Horváth Zsuzsa (Peer Gynt) és Moldován Orsolya, aki a marosvásárhelyiek A nép ellensége című előadásában szerepelt, hasonlóan, mint a legjobb férfi mellékszereplőként jutalmazott Henn János. A legígéretesebb tehetségnek járó Teplánszky-díjat Román Eszter (Lila ákác, Nagyváradi Szigligeti Színház) vehette át. Kisvárda polgármesterének díját Imre Éva kapta (Pornó - Feleségem története). „A közönség szeret, ennél szebb ajándékot nem kaphat az ember” BÁRÁNYJÁNOS Boráros Imre Kossuth-dQas színművészt, a Komáromi Jókai Színház örökös tagját a kisvárdai díjátadót követően kérdeztük. Mikor járt először Kisvárda színházi fesztiválján? A kilencvenes évek elején az Esőcsináló című kassai előadással, melyet Beke Sándor rendezett. Bili Starbuckot alakítottam, párom, Petrécs Anna pedig Lizzie Curry szerepét játszotta, mindketten vendégként szerepeltünk a társulatnál. Alakításdíjat kaptunk a szakmai zsűritől. A hét közepén játszottuk az Esőcsinálót, de a díjkiosztásig maradhattunk. Sok erdélyi kollégával ismerkedtünk meg. Annyi energiát adott a kisvárdai tartózkodás, hogy az évad további részében abból merítettünk. A kassai Thália Színház volt az első felvidéki társulat, amely a kisvárdai fesztiválon járt. Komáromból a La Mancha lovagja című musical jutott el először a fesztiválra, a Bagolyvárban volt az előadás, amelyet Bor József rendezett. Nagy sikert arattunk, amivel tele voltak az akkori magyarországi lapok. A legszívesebben mégis a találkozásokra emlékszem, hiszen Kisvárdán mindig olyan kollégákkal találkoztunk, akikkel egész évben nem. Az EMMI életműdíját vehette át Kisvárdán. Hány év van ebben az életműben? Napra pontosan ötvenöt, ugyanis 1965. augusztus 29-én kerültem a komáromi Magyar Területi Színházhoz. Amikor megérkeztem, évadnyitót tartott a társulat, három nappal később pedig háromhetes turnéra indultunk keletre A lőcsei fehér asszony című produkcióval. Zakál Gyula barátom szerepébe ugrottam be, mert bevonult katonának, és nem tért vissza a színházhoz. Őrt álló katonát játszottam, aki három felvonáson keresztül háttal állt a nézőknek, egyszer befutott, és jelentette, milyen csapatok érkeztek. Két mondatom volt. Kedves és barátságos embereket ismertem meg a színháznál, és azokra is szeretettel és tisztelettel gondolok, akik már nincsenek közöttünk. Turner Zsigmondra például. Az első darab, amelyben közösen szerepeltünk, Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című színműve volt, amelyben Zsigmond egy taláros bírót, jómagam pedig egy tanársegédet alakítottam. Thirring Viola és Gálán Géza voltak a főszereplők. Varázslatos érzés volt, hogy a társulatbefogadott. Hogy érzi magát a Peer Gynt című előadásban? Csodaként éltem meg, hogy kiléphettem a megszokott miliőmből, és kipróbálhattam magam egy másfajta színházi közegben. A soproni társulatban sok fiatal színész van. Inspiráló volt a sok fiatal energia, a világmegváltó terveik. Energiával töltött fel a próbafolyamat. Energiának valóban nincs híján. A múlt héten kétszer tette meg a Komárom-Kisvárda útvonalat. Tréfásan azt mondhatnám, hogy ez volt az álmom. És az álom teljesült. Miután előadtuk a fesztiválon a Peer Gynt-öt, és hazajöttünk, néhány nap múlva hívott Gál Tamás színházigazgat ó, hogy jelezték Kisvárdáról, életműdíjat kapok. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen isteni ajándék érhet még az életben. Mindenkinek köszönöm, hogy újból itt lehettem! Időközönként, stációkként bebizonyosodott, hogy van értelme, ezt kell csinálni, jön visszajelzés, a közönség szeret, és ennél szebb ajándékot nem kaphat az ember ebben a korban. Mindebben segít az erős hit, amely végigkísér a pályámon. Hogyan éli meg ezt a koronavírusos évet? Hála az égnek, a jó istentől még kaptam annyi energiát, olyan tisztánlátást, hogy klipeket készítettünk Apagyi László barátommal. A szeretetről, a hitről, Istenről szóló verseket rögzítettünk egy templomban, mert ezek hiányoznak manapság a legjobban a világból. Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Volt értelme, hogy képesek voltunk ezt produkálni. Bízom a jövőben. Egyre nagyobb öröm, ha a fiatal generációtól jó munkát, jó előadásokat látok. Ehhez kívánok nekik sok szerencsét! A teljes interjút az ujszo.com-on olvashatják.
