Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-27 / 200. szám
Ha érmét dobunk egy szökőkútba, az azt is jelenti, hogy visszatérünk a városba (Shutterstock) SZERENCSEHOZÓ BABONÁK, melyek a turizmussal terjednek A ki már volt turista bárhol a világban, biztosan találkozott szerencsét hozó babonákkal, szokásokkal, amiket főleg maguk a turisták és persze az idegenvezetők terjesztenek. Ha mi magunk még nem is dobáltunk érméket szökőkutakba, helyeztünk el lakatot korlátokon vagy simogattunk szobrokat, biztosan hallottunk már ilyen sztorikat. Érméket már a kelták és a rómaiak is dobtak a nyilvános kutakba. Akkor még azért, mert az ivóvíz nagy kincs volt, a kutakat pedig általában valamilyen istenség vagy természetfeletti lény díszítette. A jelképes értékű, kis címletű érmét ajándékként, köszönetként, amolyan áldozati felajánlásként dobták az ivókutakba az emberek. A középkorban a szokás kiegészült a szerencsét hozó kutak, szökőkutak legendáival, a 20. század második felében pedig a turizmusnak köszönhetően átalakult. Ma már ha érmét dobunk egy szökőkútba, az azt jelenti, hogy visszatérünk a városba. Hévízen a dr. Schulhof Vilmos sétányon lévő' Tótündér szobra körüli medencébe dobnak általában szerencsehozó pénzérméket a visszavágyó vendégek a benne élő aranyhalak nem túl nagy örömére. A világviszonylatban bizonyíthatóan legrégebbről ismert és számontartott lakatfal Pécsen található. Hiteles források szerint az első lakatokat a végzős középiskolások helyezték el, nem épp az örök szerelem jelképeként. Végzős diákként a kanonoki ház kovácsoltvas kerítésén helyezték el iskolai szekrényük lakatját, majd annak kulcsát örökre elhajították. A szokás aztán valahogy a szerelmesek szokásává vált, majd a 2000-es éveket követően vírusszerűen terjedt szét a világ számos városába. Vannak szobrok, amelyek általában valamilyen helyi legenda szerint szerencsét hoznak. Minden egyetemvárosban van legalább egy olyan szobor (vagy annak egy része), amit már fényesre simogattak a jó vizsga reményében a diákok. De vannak a gazdagság, a házasság, az egészséges élet vagy akár az örök élet ígéretével kecsegtető szobrok is világszerte. A hévízi Flavius a dajkával szobor csupán pár éve készült, de talán a Flaviuslegenda miatt egyre többször simogatják az arra járó turisták. Hogy vajon a gyógyulás vagy valamilyen más csoda reményében teszik-e ezt, nem lehet tudni. Van, hogy a hit az elsődleges, másoknál a végső kapaszkodó, hogy teljesüljenek vágyaik. Vannak szent vagy szakrális helyek, ahová fohászkodni járnak az emberek. Gyertyát gyújtanak egy szent szobra előtt, füstölőt égetnek, kis papírokra írják az Úrnak szóló kéréseiket. Valahogy a babona, az áldozat, a hit, a fohász mindig is hozzátartozott az emberiség történetéhez. Ahol az észérvek elfogynak, a racionalitás nem elég, erőt adhat a hit, hogy egy apró cselekedet, egy kellő időben és jó helyen tett kérés végül meghallgatásra talál. Hévízen a Villa Rustica romjainál, a fahídon gyűlnek a kívánságszalagok százai. Vannak, akik sikeres érettségi vizsgát, mások hosszú életet, boldog házasságot vagy egészséget kívánnak. (ú) Utazás EXTRA 2020. Augusztus HIRDETÉS ■ DP200189
