Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-22 / 196. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. AUGUSZTUS 22. 17] Miért nem támogatható a területi autonómia "W" Tf sokak vágyálmát, a szlovákiai magyar területi auto- JL JL. VV nómiát megpróbáljuk gyakorlatiasan felvázolni, olyan entitást kapunk, amely nem képez természetes földrajzi, gazdasági, néprajzi és történelmi régiót, egyszerre kormányozhatatlan és megvalósíthatadan, és valószínűleg a magyarok között sem lenne túl népszerű. Bár a többségnél nem a legfontosabb prioritás, mégis a szlovákiai magyar közbeszédben meghatározó, rendszeresen visszatérő téma az autonómia. Az elmúlt 30 évben nagyon sokat beszéltek róla, de nagyon kevés konkrét koncepció született arról, hogyan lehetne, kellene megvalósítani a gyakorlatban. Lényegében csak egyeden releváns dokumentum létezik, amelyet 2014-ben az MKP (pontosabban a párt akkori önkormányzati alelnöke, Őry Péter és csapata) dolgozott ki. „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” - hosszú és nyakatekert címet viselő tanulmány tartalmazza a tended autonómia tervezetét is. A hasonló részletesebb koncepciók hiányát az is magyarázhatja, hogy mihelyt elkezdjük konkrét formába önteni a terveket, egyből belefutunk pár feloldhatatlan ddemmába. Falvaink az autonómián belül, városaink azon kívül Az első és talán legfontosabb dilemma a területi autonómia területének meghatározása. Logikusan kínálkozik, hogy a magyar autonóm területhez a magyar többségű települések tartozzanak (ahol a magyar nemzetiségű vagy anyanyelvű lakosság aránya meghaladja az 50 százalékot). Ebből indul ki az MKP fent említett koncepciója is. Csakhogy járási székhelyeink többségében, amelyek regionális központok is, Szenaől Rozsnyóig már rég nincs magyar többség. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a városoktól délre fekvő, vonzáskörzetükhöz tartozó magyar többségű falvak részei lennének az autonómiának, maguk a városok viszont nem. Soroljuk fel tételesen is ezeket, az autonómiából kimaradó regionális központokat, járási székhelyeket: Szene, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Léva, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó. (Nyilván azok a városok, ahol nagyon alacsony, vagy szinte nem létező szinten van a magyarok aránya, mint Pozsony, Nyitra, Kassa, Tőketerebes és Nagymihály, eleve szóba sem jönnek). Az MKP koncepciója úgy próbálja feloldani ezt a dilemmát, hogy megengedné, hogy azok a települések, amelyekben a magyar lakosság aránya 20 és 50 százalék között van, önként csatlakozzanak. Ez elvileg lehetséges az önkormányzat döntése és/vagy helyi népszavazás után. Elvileg. Mert őszintén, mekkora a valószínűsége annak, hogy a 60-80 százalékban szlovák többségű városok önként jelentkezzenek, mondván, ők a magyar területi autonómiához akarnak tartozni... Az Üyen csonka autonómia vajon hatékony és kormányozható lenne, és a szlovákiai magyarság valóban erre vágyik? Aligha. És itt még nem értek véget a gondok. Mert a jövőre nézve azt sem lehet kizárni, hogy automatikusan a szlovákiai magyarság nem hivatalos fővárosa, kimondadanul is az elképzelt autonómia székhelye, Komárom sem tartozna a magyar területi önkormányzathoz. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a 2021-es népszámláláson a magyarok aránya a városban 50 százalék alá esik - ettől sokan rettegnek, de kevesen mernek róla nyíltan beszélni. Szóval előállhat akár a „magyar autonómia Komárom nélkül” helyzet is. Persze, nagyon is lehetséges, hogy ebben az esetben a város önként csadakozna, de minimum komoly reputációs és gyakorlati kormányzási problémák keletkeznének és a kérdés minden népszámláláson visszatérve Damoklész kardjaként függene a magyar régió feje fölött. Hogyan kormányozható Somorjától Agcsemyőig? Ha országos vagy megyei szinten szemléljük a dolgokat, akkor sem jobb a helyzet. A magyar területi autonómia egy változó vastagságú sávot jelentene Somorjától az ukrán határig, amely helyenként 1-2 falura szűkülne és két helyen is, Nagykürtöstől délre és Kassától délre, délkeletre megszakadna. És „természetesen” hiányoznának belőle a fent felsorolt városok. Hogyan leheme egy ilyen entitást hatékonyan kormányozni? Vajon a helyi magyaroknak megfelelne, hogy Dél-Gömör vagy a Bodrogköz ügyeiről Komáromban döntsenek (feltételezve, hogy Komárom mégis a magyar régió központja lesz). Esedeg Ipolyságtól keletre hagyjuk ki a magyarlakta részeket? De akkor már a magyarság fele lenne kívül az autonómián... Amikor a Meciar-féle területi felosztást bíráljuk, arra szoktunk hivatkozni, hogy figyelmen kívül hagyta a természetes történelmi régiókat. Ez így igaz. Csakhogy a felvázolt magyar autonómia még rosszabb lenne, mint Meciar reformjának legrosszabb torzszülöttje, a Nagyszombati kerület. Nem alkotna természetes régiót sem földrajzi, sem gazdasági, sem történelmi, sem néprajzi szempontból. Lehet arra hivatkozni, hogy vannak nemzetközi példák, csakhogy az összehasonlítás (itt most kizárólag a területi autonómiáról beszélünk) többnyire sántít. Szinte kínálja magát az összehasonlítás a romániai magyarsággal. Ők nem egész Erdély magyar többségű területén akarnak területi autonómiát, hanem „csak” a Székelyföldön. Ez egy viszonylag kompakt terület, földrajzi egység, nemzetiségileg, néprajzilag eléggé homogén, és itt hosszú történelmi hagyománya van az autonómiának. Mind a történelmi Magyarország, mind Románia idején (Magyar Autonóm Tartomány 1952-1960, Maros Magyar Autonóm Tartomány 1960-1968) van példa autonóm státuszra. A felvázolt szlovákiai magyar területi autonómiára viszont a székelyföldi jellemzőkből semmi sem igaz. Az autonómia még mindig vörös posztó a szlovákoknak Természetesen nem kerülhetjük meg a szlovák társadalom és politikai elit hozzáállását a kérdéshez. A legerősebb narratíva itt még mindig az, hogy az autonómia csak az első lépés lehet Dél-Szlovákia elszakításának folyamatában, a legfontosabb analógia, ami beugrik, pedig az, hogy annak idején a szlovákok is autonómiát követeltek Prágától az első (csehszlovák) köztársaság idején, később elszakadtak... Esedeg a mélyebb emlékezetből előjöhet, hogy a szlovákság a történelmi Magyarországon is szeretett volna autonómiát, de ezt a hatóságok soha nem engedték meg. Nyilván itt leegyszerűsítéseket, sztereotípiákat használok, a cél nem a történészi, elemzői, mindent pontosan feltérképező hozzáállás (erre itt most nincs tér), hanem annak anekdotikus alátámasztása, hogy egy magyar autonómiának a szlovák többségi támogatottságára még hosszú évekig nem számíthatunk. Fontos megjegyezni, hogy nem ez a fő ok, amiért nem támogatható a területi autonómia gondolata. Ha lenne értelme (mint ahogy a Székelyföldön van), akkor a többségi ellenállással szemben is ki kellene állni mellette. Csakhogy Szlovákiában nincs értelme. Ezt csak tetézi, hogy a többségi ellenállás miatt még megvalósíthatadan is. Mi legyen hát, ha nem autonómia? Természetes régiók a közigazgatási határok megváltoztatásával. Az abszurd módon az elmúlt években főleg Fico által teljesen eltérített közbeszéd abba a csapdába akarja beterelni a vitázókat, hogy a dilemma a következő: vagy a szocializmus nagyrégiói, vagy a Meciar-féle megyei felosztás. Esedeg egyesek tovább csavarnak, és egyenesen a megyék megszüntetését javasolják. A történelmi régiók még nem kaptak esélyt, szerintünk megérdemlik. A Magyar Fórumban a fenti okok miatt úgy döntöttünk, elutasítjuk a területi autonómia kialakítását. Ehelyett átszabnánk a megyék és járások határait. Például létrehoznánk egy komáromi központú Duna menti megyét, két új járást, Párkány és Királyhelmec központtal, illetve Tornaiját és környékét visszacsatolnánk a Rimaszombati járáshoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészet nem tálalhatjuk csak tisztán magyar követelésként, országos szintű, a lehető legobjektívebb kritériumokon alapuló közigazgatási átalakításra van szükség. Például a járások, megyék kialakítása figyelembe veszi a természetes földrajzi, néprajzi és történelmi régiókat, a megyék és járások székhelyeitől mért távolságot/utazási időt, az ingázást a vonzáskörzetekből, de a helyi lakosok akaratát is, miközben nem teremt nagy aránytalanságokat (túl kis vagy túl nagy lakosságú területi egységeket) és hatékony működést garantál. A szlovák többségnek így adható el meggyőzően a dolog, általános szabályokkal, mindenkire érvényes logikával kell érvelni, a specifikus magyar igényeket csak ezeken a kereteken belül ajánlatos kommunikálni. Ez sem lesz egyszerű, sőt bonyolult és hosszú folyamat előtt állunk, ahol senki sem garantálja a sikert, mégis hasznosabb és helyesebb út, mint a megvalósíthatadan területi autonómiáról szőtt álmok kergetése. Végül fontos hangsúlyozni, hogy a területi autonómia elutasítása egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne támogatnánk az autonómia számos más formáját: az oktatási, kulturális önigazgatást, és ne feledjük, a helyi és megyei önkormányzatok szintén autonóm szervezetek Ez utóbbiaknál szükség van kompetenciáik bővítésére és finanszírozásuk átalakítására - ezt mind támogatjuk, de a területi autonómia megteremtését nem. ) Gál Zsolt politológus, közgazdász, a Magyar Fórum alelnöke Távoktató indul: A rendszergondolkodás Idén márciusban egyik pillanatról a másikra átzuhantunk a digitális oktatásba. Reméljük, most visszakerülhet a tanítás az iskola falai közé. Ebben az ingatag helyzetben szeremé a Vasárnap módszertani segédanyagokkal szolgálni tanároknak, diákoknak, szülőknek A távoktatástól, a rendkívüli tanulási és tanítási helyzetektől terhelt tanároknak, szülőknek és gyerekeknek szóló új sorozat elsődleges célja, hogy ödetekkel, módszerekkel, izgalmas ismeretekkel és ismeretátadási lehetőségekkel szolgáljon. Nem kell ahhoz járványhelyzet, hogy érdemes legyen közös oktatási tudásanyagot kialakítani: miért ne hasznosíthatná egy fiatal pedagógus a tapasztalt kolléga jól bevált módszerét, vagy fordítva, az évek óta katedrán álló szakember a kezdők lendületéből, új feldolgozásokból adódó pozitívumokat. Ezeknek az ötleteknek, óravázlatoknak, tudásmegosztásnak ad teret Távoktató című rovatában a Vasárnap, hogy mindannyian profitálhassunk a járványhelyzetből is. Az ödetadó Király Cseri Ilona tanárnő, aki tanulmányával a pedagógiai gyakorlatát kívánja átkeretezni, mondván: „ne tananyagokat adjak át csupán a diákjaimnak sablonok mentén.” A rendszergondolkodással kapcsolatos projekmapját teszi közkinccsé a Vasárnapban, összesen négy, tehát a mostanit követően még három részben. A rendszergondolkodás Gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, amikor különböző ismereteket, tudástartalmakat, bár kézenfekvő lett volna egymáshoz kapcsolni, ez mégis elmarad, mutat rá tanulmányában Király Cseri Hona. A rendszergondolkodás maga - tudjuk meg a szövegből - először az üzleti életben jelent meg, s onnan került be az oktatásba is, de Arisztotelészt, Aquinói Szent Tamást és Hegelt is koruk legnagyobb rendszergondolkodóinak tekintik. A rendszergondolkodót a szakirodalom egyebek közön úgy határozza meg, mint aki az egész képet látja, a rendszer részének (nem pedig kívülállónak) tekinti magát, képes a nézőpontváltásra, széles látókörű, nem a győztes-vesztes kettősségben gondolkodik. „Mindaddig eszembe sem jutott, hogy a tanítványaim nem kapcsolják össze az egyes tanórai ismereteiket, amíg nem én tanítottam párhuzamosan a kémiát és az anyagtant kozmetikusoknak, zománcozóknak” - mutat rá a hagyományos iskolarendszer egyik fő problémájára a szerző. És ezzel egyben jelzi, miért lenne fontos a rendszergondolkodás tanítása; hiszen nem az érettségire való felkészítés a legfőbb feladat, hanem az életre. „Amit már a jelen is megkíván, az nem más, mint egy kreatív rendszergondolkodó. Ő az, aki innovatív, pezseg az őrietektől, nyitott a kommunikációra, és nem sajnálja megosztani gondolatait a többiekkel, miközben csapatban képes dolgozni láncszemként, s emellett határozottan képviseli véleményét, valamint kritikai gondolkodás jellemzi. Felhívás kreatív pedagógusoknak! Tegye közkinccsé szaktudása egy (vagy több) darabját! Van egy jó ötlete, hogyan lehet könnyen elmagyarázni a törteket vagy a pH-értéket, bemutatni a papucsállatkát, rávilágítani Petőfi vagy épp a kortársak költészetének lényegére? Újszerű témákat újszerű Miért fontos? módokon közelít meg? Küldje el a vasamap@vasamap.com címre, és helyet adunk neki a lapban. Alkossa velünk a Vasárnap-tudásbázist! A 2020. október 1-ig beérkezett anyagokat folyamatosan közzétesszük a www.vasamap . com oldalon is. A beküldők között Király Cseri Ilona jóvoltából kisorsoljuk Paul Ginnis Tanítási és tanulási receptkönyvéú Rizsányi Attila A teljes projektleírásban elolvashatják azt is, miért fontos a rendszergondolkodás; hogyan tanítsuk; milyen tanítási, oktatási módszer a projektmódszer; mennyiben ró többletfeladatokat a tanárra; hogy néz ki egy konkrét projektnap; miért égetően fontos napjainkra átkeretezni a tudást? Az egész projektet elolvashatják a Vasárnap keddtől, augusztus 25-étől kapható számában
