Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-22 / 196. szám
2 KÖZÉLET 2020. augusztus 22.1 www.ujszo.com Az 1968-as évfordulóra emlékezett az ország ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Tegnap volt az 52. évfordulója annak, hogy Csehszlovákiát megszállták a Varsói Szerződés katonai alakulatai. Az évfordulóról a három legfőbb közjogi méltóság is megemlékezett. 1968 augusztusa arra emlékeztet minket, hogy az állam szuverenitása nem magától értetődő dolog, hanem olyan érték, amely megköveteli, hogy az állam képviselői elszántan védelmezzék azt - nyilatkozta Zuzana Caputová államfő. „Annak köszönhetően, hogy átéltük 1968 augusztusát, tudjuk, mekkora bűnt követ el bárhol a világon az, aki nem ismeri el és nem tartja tiszteletben, hogy a nép az államhatalom egyedüli forrása, és aki a saját hatalmi pozícióját az államszuverenitás fölé rendeli” - hangsúlyozta az államfő. Hozzátette: emlékezni kell az 52 évvel ezelőtti történésekre, mert ezzel nemcsak az áldozatok emléke előtt rójuk le a kegyeletünket, hanem életben tartjuk 1968 augusztusának minden, ma is aktuális üzenetét - azt, hogy a hatalom a népszuverenitásból ered, valamint hogy a demokrácia és a szabadság nem magától értetődő. A románok ellenálltak Igor Matovic (OEaNO) kormányfő szerint 1968 augusztusa az árulás jelképe. „A véleményünk miatt tankokkal támadtak ránk. Azoknak az embereknek, akiket 1968 augusztusában tönkretettek és megaláztak, 1989-ben végül mégis sikerült győzelemre vinniük a szabadságért folytatott küzdelmet” - mondta a kormányfő, majd felidézte, hogy 1968 augusztusában Csehszlovákia a szocialista közösség tagja volt, és azt gondolta, hogy a szocialista „testvémemzetek” mind összetartanak. „A testvéreink egyszer csak csendben, nélkülünk megegyeztek és összeesküdtek ellenünk, csak azért, mert az emberek Csehszlovákiában egy kicsit meg akarták javítani a szocializmust. Azt szerették volna, hogy emberi arcot öltsön, a szocialista blokkon belüli testvéreinknek és nővéreinknek viszont ez már nem tetszett” — mutatott rá Matovic. Hozzátette: a partnerek nem kértek magyarázatot és nem keresték a megegyezés lehetőségét. „A sorsunkról nélkülünk döntöttek, és aztán betörtek ide a sötétség leple alatt. A románok ellenálltak ennek a kísértésnek. A többiek idejöttek megszállni egy országot, amely nem volt az övék. Megszállni és elnyomni a szabadságot, a másféle véleményt” - fejtette ki a kormányfő. Hároméves voltam Boris Kollár házelnök arról beszélt, hogy 1968 augusztusában még csak hároméves volt, így az akkori eseményekre nem emlékezhet, de az azt követő évekre már igen. „Megéltem az előző rendszert, a normalizáció 21 évét. 21 olyan évet, amikor Szlovákia területét szovjet katonák tartották megszállva. Olyan éveket, amelyek sokak számára nem múló traumát okoztak. Ennek köszönhetően tudom, hogy a demokrácia a legjobb dolog, amink van. A demokratikus értékeknek köszöfthetően vannak szabad választások, szabadon gyülekezhetünk, kifejezhetjük az elégedetlenségünket, utazhatunk és ismereteket szerezhetünk. Ami pedig a legfontosabb: közösen dolgozhatunk az ország jobbá tételén” - zárta a házelnök, aki a beszédében köszönetét mondott Romániának, amiért nem vett részt a Varsói Szerződés hadműveletében. (TASR) A nő eleve kisebb bérve számíthat Belga haláleset: már az államfő is SZALAY HAJNALKA A nők álláskereséskor már az első perctől fogva hátrányos helyzetben vannak, hiszen nemük miatt kezdőfizetésként is kevesebbet kínálnak fel nekik, mint az ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfiaknak - derül ki egy felmérésből, amely arra is rámutatott, hogy a fizetések közötti egyenlőtlenségek előidézői éppen a személyzeti osztályokon dolgozó nők. Pozsony. Szlovákiában a nők fizetése átlagban 20%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké. A Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) kutatói arra a kérdésre próbálták megtalálni a választ: lehet-e a nők alacsonyabb fizetésének az oka az, hogy egy új munkahelyen eleve kevesebb kezdőbért kínálnak nekik, mint egy ugyanolyan szakmai tapasztalattal rendelkező férfinak? Mínusz 200 euró A SAV felmérésén 155, személyzeti osztályon dolgozó szakember vett részt. Két csoportba osztották őket, és három-három, regionális üzletmenedzseri posztra jelentkező személy önéletrajzát osztották ki nekik. Az önéletrajzok tartalma megegyezett, csupán a nevek voltak mások: az egyik csoport nők életrajzát kapta meg, a másik férfiakét. A szakembereknek - miután felállították a sorrendet a legalkalmasabb jelentkezőtől a legkevésbé alkalmasig - meg kellett határozniuk, mennyi kezdőfizetést kínálnának a legjobb jelöltnek, és mennyivel növelnék bérét az illetőnek a próbaidő lejárta után. Az eredmény nem túl meglepő: bár mindkét csoport ugyanolyan sorrendbe állította az önéletrajzokat, és ugyanazt a jelentkezőt ítélte meg a legjobbnak, a győztes nőnek mégis 200 euróval kevesebb fizetést ítélt meg, mint az ugyanolyan szakmai tapasztalattal bíró, ugyancsak első helyen végzett férfi jelentkezőnek. Épp a ranglista első helyezettjei között volt tapasztalható a legnagyobb eltérés, a nőnek 15%-kal kevesebb bért ajánlottak, mint a férfinak. A próbaidő lejárta után ez 13%-ra csökkent volna. A szakemberek tehát nem ódzkodtak attól, hogy az első három hónap letelte után növeljék a nők bérét, de fizetésük még így sem érte volna el azt, amit férfi kollégájuk kapott volna. „Az, hogy a cégek nemi alapon diszkriminálják a nőket álláskereséskor, magyarázatot ad arra, miért keresnek a nők kevesebbet a férfiaknál” - állapították meg a vizsgálat készítői. Kellemetlen meglepetés A kísérlet során egy nem várt jelenségre is felfigyeltek. Amikor részletesebben megvizsgálták, kinek mekkora kezdőfizetést határoztak meg a szakemberek, kiderült, hogy a nők a férfi jelentkezőknek 210 euróval magasabb bért javasoltak, mint a nőknek. Úgy tűnik, hogy a kezdőfizetés összegét nemcsak a munkavállaló, hanem az önéletrajzát elbíráló személy neme is befolyásolja. Ez azért fontos, mert ezekben a pozíciókban általában nők dolgoznak. Magdalena Adamus, a kutatás egyik vezetője lapunk érdeklődésére elmondta, nehéz megmagyarázni a diszkrimináció okát. „Minket is érdekelt, hogy miért van ez így. Éppen ezért a kísérletben részt vevőknél rákérdeztünk arra, egyenértékűnek tartják-e a női és férfi alkalmazottakat, valamint hogy a nők szerintük el tudják-e látni ugyanazokat a szakmai feladatokat, mint a férfiak. A válaszokból azonban nem érződött diszkrimináció. Mit jelent mindez? A személyzeti osztályok női dolgozói előítéletektől függetlenül kínálnak a női alkalmazottaknak kevesebb kezdőfizetést. Nem is tudatosítják, hogy diszkriminálnak. Mivel ez egy rejtett jelenség, ezért megmagyarázni is nehéz” - részletezi Adamus. Mint mondja, a fizetések közötti különbségeket okozhatják a társadalmi normák, de az a tény is, hogy a nők kevesebb pénzért is hajlandók dolgozni. „A személyzeti osztályok dolgozói is tisztában vannak az általánosan ismert ténnyel, amely szerint a nők kevesebb fizetést is elfogadnak. Ebben az esetben csak az a kérdés, hogy vajon ez miért csak a női személyzetiseknek fontos, hiszen kutatásunkban a férfiak ugyanakkora bért kínáltak mind a női, mind a férfi jelöltnek” - mondja Adamus. Hozzátette, hogy mivel a személyzeti osztály női dolgozói maguk is kevesebbet keresnek, az is elképzelhető, hogy ehhez viszonyítva szabják meg az ajánlataikat. Nő marad, férfi megy A SAV egy másik kísérletben arra kereste a választ, mi alapján döntik el a cégek, kinek adnak felmondást, ha két egyforma tapasztalattal rendelkező női és férfi alkalmazott egyikétől kell megválniuk. Az eredmények meglepők: ebben az esetben azokat a férfiakat bocsátották el, akik többet hiányoztak a munkahelyükről. „Vitathatatlan, hogy eltérő normák léteznek a férfiak és a nők számára: a nőknél elfogadott, hogy a családi és háztartási kötelezettségeik miatt rugalmasabb a munkaidejük, beleértve a gyakoribb hiányzásokat, viszont férfiaknál az ilyen szabadságot nem nézik el a feletteseik” - állapítja meg a kutatás. Ez azért is figyelemreméltó, mivel azon férfiak, akik érzékelik, hogy mind gazdaságilag, mind szociálisan ráfizethetnek arra, hogy esetenként előnyben részesítik családjukat vagy egészségüket, nem lesznek képeseket támogatni az otthoni kötelességek egyenlő elosztását. Ez pedig a nők nagyobb leterheléséhez és a lassúbb szakmai előrelépésükhöz vezet. megszólalt Pozsony. Zuzana Caputová államfő elítéli azt a 2018-as incidenst, amely egy szlovák állampolgár, Jozef Chovanec életébe került. „Elfogadhatatlan az erőszak minden formája, kiváltképp, ha az állampolgárok halálát okozza, és rendőrök vagy más biztonsági egységek tagjai követik el” -.közölte Caputová. Jozef Chovanec 2018 februárjában halt meg, miután összetűzésbe került a rendőrökkel Charleroi belga városban, a helyi repülőtéren. A szlovák állampolgár áttörte a biztonsági korlátot, és jogosulatlanul felszállt az egyik repülőgépre. Ezt követően dulakodni kezdett a rendőrökkel, akik végül elvezették őt, és őrizetbe vették. A korábbi hírek szerint Chovanec a cellában erőszakos önkárosításba kezdett, ami miatt a rendőröknek ismét be kellett avatkozniuk. A férfi ezután szívinfarktust kapott. Kórházba szállították, ahol kómába esett, és már nem ébredt fel. Egy ipari kamera felvételei viszont arról tanúskodnak, hogy az egyik beavatkozó rendőrnő heilezik öt kollégájának, akik Chovanec mellkasán térdelnek. A náci megnyilvánuláson nevető rendőrök 16 percen keresztül tartották mozdulatlan helyzetben a férfit úgy, hogy a térdüket a mellkasához szorították. (TASR)
