Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-18 / 192. szám
2020. augusztus 18., kedd, XVI. évfolyam, 31. szám Az előj elek szerint sötét korszak vár a félremenedzselt Barcelonára Nyolc gólt kapott a lelketlen Barcelona a BL negyeddöntőjében (Fotó: tasr/ap Photo/Emíiio Morenattí, képarchívum) Pénteken a Barcelona megsemmisítő, 8-2-es vereséget szenvedett a Bayern München ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. A mostanra Európa bohócaivá silányult katalánok edzője, Quique Sédén több tekintetben is megbukott, mégsem tehető egyedüli felelőssé a kudarcért. A Barcelonát évek óta rosszul menedzseb a pénz- és hatalomhajhász vezetőség, amelynek leváltása sem jelent azonnali megoldást a problémákra. Teljes átalakulás és trófea nélküli évek következhetnek Barcelonában. „Történelmi vereség - állt nagy betűkkel a madridi AS sportnapilap címlapján a Bayern elleni 8-2-es megalázó vereség másnapján. - Egy nevetséges Barcelona a legnagyobb vereségét szenvedte el az európai porondon, ezzel zárva le siralmas idényét, amelyben 12 éve először nem nyert trófeát.” A katalán klub eddig 4440 hivatalos mérkőzést játszott 121 éves fennállása során, de ez volt mindössze a hatodik alkalom, hogy legalább nyolc gólt kapott-legutoljára 1946-ban történt ilyesmi. „Önmagunkba kell nézni, nem lehet most az edző felelősségéről beszélni, az egész klubnak változásra van szüksége. Nem először, és nem másodszor fordult ez elő velünk. Ezek nem mi vagyunk” - nyilatkozta csalódottan Gerard Piqué a meccs után, aki bánatában a távozását is felajánlotta. A Barcelona történelmi vereséget szenvedett, de lehet, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy végre megkezdődjenek a szükségszerű változások. Setién három tekintetben is megbukott A Barcelona 2015-ben nyerte meg utoljára a Bajnokok Ligáját, azóta döntőbe se jutott. 2016-ban az Adético Madrid, 2017-ben a Juventus, 2018-ban az AS Roma, 2019-ben a Liverpool búcsúztatta a katalánokat az egyenes kieséses szakaszban. Ezekben a vereségekben az a közös, hogy az idegenbeli mérkőzéseken a Barcelona egyeden gólt sem szerzett. Messiék tehát a legfontosabb pillanatban mondtak csődöt évről évre. A Roma elleni meghökkentő kiesés után maradt Ernesto Valverde a vezetőedző, akit a Liverpool elleni - a rómainál is nagyobb - fiaskó ellenére sem küldtek el. Josep María Bartomeu elnök csak bő fél évvel később, 2020 januárjában lépte meg Valverde kirúgását, pont akkor, amikor a legkevésbé volt indokolt. A helyére a 61 éves Quique Sedént nevezte ki, aki a székfoglalójában azt állította, hogy érkezésével az északi szél frissessége hoz majd erőt a katalán fővárosba (ez egy utalás volt a mester északi, kantábriai származására). Setién nem ígért sokat, csupán szép játékot. A Barcelona viszont a vezetésével sem játszott szépen, ám a Valverdekorszakkal ellentétben hatékonyan sem. A Barcelona - különösen a koronavírus okozta kényszerszünetről való visszatérés után - sorozatban potyogtatta a pontokat, és gyakorlatilag csak asszisztált a Real Madrid bajnoki címéhez. Egy Bajnokok Ligája-siker azonban mindent megváltoztathatott volna, csakhogy Arturo Vidal hangzatos kijelentése ellenére - melyet a Bayern München elleni negyeddöntő előtt fogalmazott meg, és úgy szólt, hogy a bajorok a „világ legjobb csapata ellen játszanak” - a Barcelona képtelen volt kilépni saját árnyékából. Setién sokadjára is megbukott, ezúttal azonban arcpirító módon. Egyrészt megbukott mint edző, a BL-mészárlás ugyanis pontot tett a bajnokság hajrája óta folyó edzői agóniájára; sereg nélkül maradt kapitányként aligha lehetett volna magányosabb embert találni nála péntek este. A közte és a játékosok között tátongó űr minden reménysugarat elnyelt. Másrészt megbukott mint taktikus, mivel képtelen volt váltani, és felkészíteni a játékosait a teljesen nyilvánvaló bajor harcmodorra, aminek következtében tédenül szemlélte, ahogy csapata szabadesésben csapódik bele a nagy semmibe. És végül megbukott mint motivációs tréner; kapott már sok nagy pofont a katalán együttes története során, de ilyen enervált és lélektelen teljesítményt a Van Gaal-éra végnapjai óta nem láthattak a szurkolók. A mottójával ellentétben a Barcelona nem volt több egy klubnál, hiszen csapatnak is alig volt nevezhető - szanaszét esve támolygott, saját stílusának morzsáit sem mutatva. Egymilliárd euró a semmire Setién azonban sohasem volt több egy feláldozható bábnál, akire szükség esetén áthárítható a felelősség. A Barcelona elmúlt évekbeli kudarcsorozata túlmutat a játékosokon, valamint Valverde és Setién alkalmatlanságán. A klub megalomán vezetősége 2015 óta majdnem egymilliárd eurót költött játékosokra, de ezek az igazolások szinte kivétel nélkül rossz döntésnek bizonyultak. Az elvileg Neymar pótlására 105 millió euróért igazolt Ousmané Dembélé egyfolytában sérült, idén mindössze 492 percet játszott. Phillippe Coutinhóra 120 millió eurót költöttek, akivel azonban Valverde nem tudott mit kezdeni, ezért kölcsönadták a Bayern Münchennek, melynek színeiben csereként pályára lépve két gólt rúgott és gólpasszt adott a Barcelona ellen. Nem mellesleg, ha a Bayern idén megnyeri a Bajnokok Ligáját, a Barcelonának további ötmillió eurót kell fizetnie Coutinho korábbi klubjának, a Liverpoolnak. Antoine Griezmann szintén 120 millió eurójába került a gránátvörös-kékeknek, akit azonban szintén nem sikerült beépíteni a csapatba. Ez a három játékos a futballtörténelem negyedik, ötödik és hatodik legdrágább igazolása, akik semmilyen téren nem tudtak hozzátenni a Barcelona sikeréhez. A teljesen értelmeden csapatépítés jegyében ráadásul a Barcelona elcserélte a 24 éves Arthurt a 30 éves Miralem Pjanicra, emellett pedig olyan más, a klubhoz méltatlan igazolásokat bonyok'tott le, mint Paulinho vagy a dán Martin Braithwaite szerződtetése. Mindeközben a csapat világhírű akadémiája, a La Masía haldoklik. Teljes keretátalakítás szükséges Mindez egy olyan égető problémához vezet, amely évekig behatárolhatja a Barcelona lehetőségeit. 2018-ban a következő összeállításban fűtött ki a katalán csapat az AS Roma ellen 3-0-ra elveszített Bajnokok Ligája-negyeddöntő viszszavágóra: Ter Stegen - Semedo, Piqué, Umtiti, Alba - Sergi Roberto, Rakitic, Busquets - Iniesta, Messi, Suárez. Pénteken így nézett ki a Bayern elleni kezdő tizenegy: Ter Stegen - Semedo, Piqué, Lenglet, Álba - Sergi Roberto, Busquets, De Jong, Vidal - Messi, Suárez. Vagyis nyolc helyen ugyanaz volt a Barcelona kezdője, mint két éve, mintha csak valami sikercsapat lenne, amelyhez nem kell nagyon hozzányúlni. Az igazság viszont az, hogy az eszetlen költekezés, az értelmetlen csapatépítés és a múlthoz való ragaszkodás eredménye, hogy a taktikailag, fizikailag és lélektanilag többször is megsemmisített csapat lépett ismét pályára. A Bayern elleni kezdőtizenegyből ráadásul Piqué 33, Álba 31, Busquets 32, Vidal, Messi és Suárez 33-33 évesek Ezeknek a játékosoknak a pódása - lévén a La Masía évek óta lélegeztetőgépen van - rendkívül költséges és időigényes lesz, így a sokak által sürgetett edző- és elnökváltás sem jelent majd azonnah megoldást a problémákra. Közeleg a vég a dilettáns vezetőségnek A jelenleg orrfacsaró dögszagot árasztó Barcelonát már a klub legendái is kikosarazták Carles Puyol a sportigazgatói posztot dobta tavaly, míg Xavi a kispadot utasította vissza, és maradt inkább Katarban. A belső verdikt szerint azonban valamit lépni kell, de a felek között nincs megegyezés, az érdekek mentén széthúz az iroda. A sportigazgató Eric Abidal és segítője, Ramón Planes egyértelműen egy gyors edzőváltás bejelentésében látják a helyzet stabilizálásának a kulcsát. Jelöltjük az a Mauricio Pochettino, aki az Espanyol volt játékosaként és edzőjeként többször elmondta a véleményét a Barcelonáról, sőt, nemegyszer olyan kijelentésig merészkedett, mely szerint „azok az értékek, amelyeket én képviselek, nem öszszeegyeztethetők a Barcelonával, ezért soha nem leszek a Barcelona edzője”. A futball már rengeteg „soha” kezdetű felvetést megmosolygott, de attól a tény még tény marad: az argentin tréner többször hangot adott a Barcelonával való összeférhetetlenségének, így már a jelölése is nagyfokú dilettantizmusra utal. A zűrzavar közepén pedig Bartomeu körül is egyre fogy a levegő. Az elnök a spanyol lapok által csak núcleo duro-ndk (kemény mag) nevezett szűk testülettel hajlandó kommunikálni, amelynek erős emberei az évek alatt elfogytak: két alelnöke (Rousaud és Tombas) és számos elnökségi tag (Éliás, Pont, Teixidor és Calsamiglia) mondott már le miatta. A Bajnokok Ligája-siker talán megmenthette volna Bartomeut, de lehet, hogy ehhez már a játékosok sem akartak asszisztálni. Egy biztos: a Bayern elleni kudarc és a kaotikus állapotok közepette a közeledő elnökválasztás két biztos indulója, Victor Font és Joan Laporta dörzsölheti a tenyerét. Ktivács Gábor
