Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-08 / 184. szám
2020. augusztus 8., szombat, 13. évfolyam, 32. szám A vasfüggöny mögött Színházban (A Történelmi Múzeum felvételei) Nyári szabadság a pozsonyi varoan inden um arra tore-A yT I / I kedik, hogy a Vf I lehető legtöbb JL T _JL látogatót csalogassa be a kiálh'tásaira. Nem kivétel a Szlovák Nemzeti Múzeum sem, amelynek történelmi osztálya rendezett most igazán szokadan, egy cím alá vont, és főleg a koronavírus miatt hoppon és otthon maradt utazók számára vonzó kiállítást. El kell menni a pozsonyi várba, ahol a Történelmi Múzeum termeiben izgalmas kalandtúrákban, sőt, még izgalmasabb időutazásokban lehet részünk. A múzeum nyári kampányát az egyes utazási irodák szóró- és reklámlapjai inspirálták, amelyeken annyira hívogatok az egyes üdülőhelyek, hogy az ember a legszívesebben máris fogná a kofferét, és nyomban utazna. A várba nem kell koffert vinni, csak némi pénzt, jókedvet és egy kis fantáziával máris indulhatunk, mondjuk, Horvátországba az Adriai-tengerhez, amelyhez Martin Benka festőművész vezet el bennünket festményei révén. Gondoltak a kalandorokra is: őket az Inkák kincse kiállítás várja, ahol az Urubamba völgyeiben időzhetnek, majd felfedezhetik a világ talán legizgalmasabb régészeti helyét, a Machu Picchut és persze az inkák aranykincsét. Ha már a régészetnél tartunk, ugorjunk még egyet az időben, látogassuk meg a keltákat, akik egykor, mintegy 2000 évvel ezelőtt a mai Pozsony területén úgynevezett oppidumban - erődített, városias kelta településen - éltek. Ha még maradt erőnk és kedvünk, tovább barangolhatunk a múltban, megismerve a Felvidék egyik legősibb faluját, Hbát, amely valószínűleg már all. század előtt is létezett, a kőkortól lakott Stomfát, Nyitrabajnát, illetve az ott talált érdekes, egyedi régészeti leleteket. Év elején elterveztem, hogy nyáron beutazom fél Európát. Ehelyett most mit csinálok? Arra az időre emlékezem, amikor vasfüggöny választott el minket az áhított Nyugattól, amikor csak „a testvéri országokba” utazhattunk, amikor nem tudtuk elképzelni, milyen megélni Rómát, Párizst. A múlt század 80-as éveibe az N89 - Üt a szabadsághoz című kiállítás vezet el, amely korábban nem látott emléktárgyak és felvételek révén eleveníti fel, hogyan és miben korlátozták az embereket a kommunista Csehszlovákiában. Ezt az emlékkiállítást mindenekelőtt az 1989 után vagy közvetlen a forradalom előtt született új nemzedéknek ajánlják, hiszen az idősebbek, ha nem is szívesen, mindenre jól emlékeznek, de a fiatalok talán ezek után majd jobban értékelik szabadságukat. Az Út a szabadsághoz - a kiállításon - az első szabad választással fejeződik be, s szimbolikusan Klement Gottwald emlékművének lerombolásával és a róla elnevezett tér Szabadság térre való átnevezésével. A nagy kirándulások, utazások után betérhetünk egy kis kulturális kikapcsolódásra az idén 100 éves Szlovák Nemzeti Színházba, ahol a régi nagyok, művészek, színészek, énekesek és balett-táncosok üdvözölnek bennünket - legalábbis a fényképekről. A kiállítás azokat az eseményeket mutatja be, amelyek a kezdetektől fogva a legnagyobb hatással voltak a színházi életre, és persze emlékeztet a felejtheteden előadásokra, művészekre. Urbán Gabriella Egyedül a szigeten? Valójában egy kis pihenés egy kelta ház előtt, a kiállítási oppidumban. Pihenés az Adrián (Martin Benka festménye) Kalandorok a Machu Picchunál
