Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)
2020-08-08 / 184. szám
www.ujszo.com | 2020. augusztus 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tartozni valahová A gyökerét vesztett fa menthetetlenül kifordul a földből Néhány város megelőzte a korát. Bármennyire furcsa is, de évekkel ezelőtt megjelentek a helyiekre szakosodott idegenvezetők is. Vállalkozást lehetett alapozni ugyanis arra, legalább részben, hogy a városlakók közül sem ismeri mindenki saját lakóhelyének kulturális, helytörténeti értékeit, legendáit, a múltbéli jeles személyiségekhez kötődő anekdotákat. Ezért aztán különféle tematikus, helyieknek szóló városnéző sétákat hirdettek meg, nagy sikerrel. Azóta hirtelen nagyot fordult a világ, sok országban ma már arra buzdítják a polgárokat, hogy belföldön töltsék el szabadságukat, és a helyiekre szakosodott idegenvezetés intézményessé válhat. így nemcsak a hazai, nehéz helyzetbe került idegenforgalmi vállalkozásokat támogathatják a barangolók, hanem sok-sok csodálatos helyet fedezhetnek fel az országhatáron belül is. Az építetten túl a természeti környezetre is igaz mindez. Micsoda különbség, ha úgy sétálunk erdőnmezőn, vízparton, vagy uram bocsá’ saját kertünkben, ha tudjuk, milyen madárfajok éneke kísér minket, milyen virágok nyílnak az út szélén, milyen rovarok ciripelnek éjszakánként a szőlőben, milyen fafajok alkotják az erdő jellegzetes társulását, vagy éppen melyik ragadozó ijeszthette halálra a kishalakat a tó víztükrén. Szerencsések azok, akiket megtanítottak erre szüleik vagy szenvedélyes biológiatanáraik. Talán egyszer nagyobb igény lesz rá, és a területet ismerő szakemberek segítségét kérhetjük erdőnmezőn is. Kint a természetben (ahol egyébként az egészségünket is védjük) ugyanúgy lehetséges a tematikus idegenvezetés, mint a városokban. Persze, csak ha megértjük, hogy akkor lélegezhetünk igazán együtt a természettel, ha megismerjük a gazdag történetet, ami millió összefüggő szálon éppen körülöttünk íródik. Megsejthetünk valamit abból, hogyan kommunikálnak a hangyák, a méhek, mi történik a hódvárban és a búbos banka odújában, hogyan „vadászik” a kereklevelű harmatfu és a szongáriai cselőpók, vagy a gombafonalak és a hajszálgyökerek bonyolult szövevénye miként közvetíti a misztikus erdei információáradatot, magyarán: miről is suttog az erdő? Kint a zöldben közben szembesülhetünk azzal is, hogy a gyökerüket vesztett fák bizony menthetetlenül kifordulnak a földből. Amikor pedig időről időre népszámlálásra készül az ország, érdemes végiggondolni, megtanítottuk-e gyerekeinknek a füvek, fák, bokrok nevét. Megmutattuk-e, milyen varázsa van a saját konyhakertnek, és mennyivel ízesebb az otthoni napfényben érő paradicsom? Helyi, magyar iskolába írattuk-e őket, hogy megismerhessék a történetet, ami évszázadok óta körülöttük íródik, és barátokat szerezhessenek a földijeik között ugyanúgy, mint a falujukat körülölelő természetben. Ha nem így tettünk, nem így teszünk, ugyanaz lehet a sorsunk, mint a gyökerüket vesztett fáknak. Bármilyen gazdagnak hittük is az életünket, bármilyen magasra törtünk is, végül magunkra maradva fordulunk ki a földből. Ugyanakkor, ha szerteágazó, erős gyökereink összefonódnak, állva maradhatunk a legvadabb vihar után is. IDEJE SZEDELÓZKÖÚNI... Kiska helyett ma új elnököt választ a Za fudí (Kotrha) Oroszország bármilyen támadásra azonnal atomcsapással fog válaszolni Bejelentették, hogy Putyin nem fog mérlegelni, előezör lő, eztán eeetleg kérdez. Oroszország bármilyen rakétatámadás esetén működésbe hozza nukleáris potenciálját - figyelmeztetett az orosz védelmi minisztérium lapjában, a Krasznaja Zvezdában az orosz vezérkar. „Bármilyen támadó rakétára nukleáris robbanótöltettel felszerelt rakétaként fogunk tekinteni, az észlelés automatikusan a katonai-politikai vezetés elé kerül, amely a helyzet függvényében állapítja meg a nukleáris válasz nagyságrendjét” - írták. Most először konkretizálták a nukleáris fegyver bevetésének feltételeit azóta, hogy Vlagyimir Putyin elnök június elején jóváhagyta az orosz nukleáris elrettentési politika alapjait, mely szerint az agresszióra adott „válasz kétségtelenül megsemmisítő lesz”. A publikációban az áll, „ha rakéták indítását észleli a rendszer, nem lesz mód megállapítani azok nukleáris vagy nem nukleáris felszereltségét, az agressziót Oroszország megsemmisítésére tett kísérletként fogjuk kiértékelni”. Putyin rendelete értelmében Moszkva atomfegyverrel válaszol a hagyományos csapásra is, de a nukleáris feltartóztatás politikája védelmi jellegű, egyúttal szavatolja az ország szuverenitását és területi épségét. A doktrína szerint az oroszok akkor is nukleáris fegyvert vetnek be, ha az ellenség csak „hatást gyakorol” kritikus fontosságú állami és katonai objektumaira, amelyek kiiktatása a nukleáris erők válaszlépéseinek meghiúsításához vezetne. (MTI) Urerő FELEDY BOTOND Avagy „spacepower”. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma júniusban hozta nyilvánosságra a következő tíz évre vonatkozó űrstratégiáját. Ennek központi eleme, hogy hogyan akarja megtartani az elmúlt évekig vitathatatlan amerikai hegemóniát a Föld körüli pályákon. Csakhogy 2015 óta az orosz és a kínai stratégia is központi helyre emelte az űr szerepét. A lemaradásuk így; is óriási, hiszen az USÁ első űrből támogatott háborújának az első Öböl-háborút szokás tekinteni, azóta e képességei pedig csak tovább fejlődtek. Eközben a kémműholdak mellé csatlakozott egy sor más támadó és védekező eszköz, kiberképesség, energiafegyverek és lézerek. Tulajdonképp a sci-fi fantáziák jó része mára valóság. Az oroszok nemrég két, műholdak elleni fegyvert teszteltek, e területen tett lépéseiről India és Kína szintén nyilvánosan számolt be. Az iráni és északkoreai fenyegetés arányait tekintve kisebb, viszont hajlandóságuk nagyobb lehet egy komoly konfliktusban, hogy akár kamikaze módon kárt okozzanak a fejünk felett keringő égi eszközállományban. Az űrerőt úgy határozza meg az új amerikai stratégia, mint ami „egy nemzet képességeinek összessége, amely az űrben tesz lehetővé diplomáciai, információs, katonai és gazdasági tevékenységeket háborús vagy békeidőben, a nemzeti érdekek elérésére”. A Trump-adminisztráció nagyon rágyúrt az űr mint katonai terület értelmezésére, közben a washingtoni hivatalos álláspont szerint a kínai és orosz verseny militarizálta az űrt, és már nemcsak a Föld körüli pályákról van szó, hanem a Hold-Föld vonalról és az onnan következő, Naprendszeren belüli várható következő „útszakaszokról”. Vagyis ahol a következő évtizedekben az űrbéli missziók ellátása, kommunikációs és közlekedési útjai haladhatnak majd. Az űr tehát hadviselési területté vált, méghozzá látványosan. A klasszikus zavarási technikáktól (jamming) a kiberhadviselésig (hiszen minden űreszközben rengeteg számítástechnikai eszköz dolgozik), az energiasugarakkal dolgozó fegyverekig - ez lehet lézer, mikrohullám vagy éppen részecskesugárzás, ami sugárterhelés alá helyezi a mérőműszereket. Az űrbéli eszközökre lehet a Földről lövöldözni (antiszatellit-rakéták) vagy éppen műholdakat felfegyverezni. Egészen elképesztő kísérletek zajlanak, hogy az egyes országok előnyhöz jussanak egy teljesen szabályozatlan területen. Egyes szakértők már asztropolitikáról beszélnek, és ez nem a távoli jövő, hanem a friss és aktuális katonai stratégiák része, évek óta. A kiberhadviselés mellé az űrhadviselés társul, a földi frontokon pedig a biológiai fegyverek, az önvédelem (oltás...), illetve az információs tér szuverenitásának fontossága nő. A különféle fegyveres erők - milíciák, katonák - bevetése a fentiek támogatása nélkül már csak a fejlődő világban történik meg, a gazdag országok új háborús területeken sütötték el a fegyverkezési verseny rajtpisztolyát. FIGYELŐ Már nappal is tudják észlelni az aprócska űrszemetet is Nappal is észlelhető a Földről az űrszemét egy osztrák kutatók által kifejlesztett új módszerrel. Lézerekkel nappali fényben is megállapítható a korábbi ürmissziókból Föld körüli pályán maradt törmelékek távolsága. Eddig ez csak bizonyos napszakokban volt lehetséges - áll a Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban. Az elmúlt évtizedekben az űrmissziók gyakoribbá válásával egyre több kísérőre tett szert a Föld. A kétezer jelenleg aktív és mintegy háromezer már nem működő műhold mellett az Európai Űrügynökség (ESA) becslése szerint egymillió egy centiméternél nagyobb objektum kering különböző Föld körüli pályákonközölte az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Űrkutató Intézete (IWF). A probléma az, hogy az ember alkotta „miniholdak” közül csak húszezernek lehet radarok segítségével néhány száz méteres pontossággal meghatározni a pályáját. A maradék többé-kevésbé ismeretlen utakon mozog a földközeli térben. Bár az űrszemét nagyon kicsi, a törmelékek gyakran veszélyt jelentenek a műholdakra, hiszen sebességük akár az óránkénti 25 ezer kilométert is elérheti. A Grazi Lézerállomás kutatói rövid lézerimpulzusokat küldenek a földközeli objektumokhoz, ezután a szétszóródott fényrészecskéket (fotonokat) egy teleszkóppal felfogják és fotondetektorral rögzítik. A küldés és fogadás között eltelt időből számolják ki az objektum távolságát, majd a különböző időpontok alapján a pályáját is. Hogy az űrszemetet ezzel a módszerrel észleljék, ki kell tűnnie a háttérből és láthatónak kell lennie. Korábban nem volt lehetőség optikailag meghatározni, hol található az objektum. Eddig a módszer csak nappal volt alkalmazható, amikor az űrszemetet is megvilágította a Nap, tehát nem lehetett a Föld árnyékában. A Michael Steindorfer, az IWF kutatója vezette grazi tudóscsoport új megközelítése hatról 22 órára növelheti ezt az időablakot. A nappali csillagmegfigyelésekkel tesztelt módszer az űrszemét távolságának nagyon pontos meghatározását teszi lehetővé. Egy célérzékelő szoftverrendszer azt is jelzi, hogy mikor válnak az egyes objektumok megfigyelhetővé. (MTI)
