Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-03 / 153. szám
www.ujszo.com | 2020. július 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mi a különbség Danko és Kollár között? Langyos magyar LAMPL ZSUZSANNA Nem csak abban hasonlítanak, hogy hogyan szereztek diplomát MARTIN VANŐO Boris Kollár politikai pályafutása egyre inkább hasonlít Andrej Dankóéhoz, a legfrissebb példa erre pedig természetesen a diplomamunkájuk. Egy kicsit más módszer, de végső soron egyformán csalók és plagizálok. Pedig Danko már-már impozáns módon lépett be a politikába. Visszavitte a parlamentbe az SNS-t és egy évvel a választás után olyan népszerű volt, hogy egyesek Fico utódjaként emlegették. Ma már hihetetlen, hogy elképesztő fogalmazási stílusa és köznevetség tárgyává váló nyelvi bakijai ellenére több kommentátor is tehetséges politikusként írt róla akkoriban. A Sme rodina harmadik lett az idei parlamenti választáson, és pozícióját azóta is őrzi a politikai felmérések szerint. Boris Kollár rátermett és karizmatikus politikusnak mutatja magát, aki érti a politika játékszabályait. Arra is gyorsan rájött, hogy a második legerősebb kormánypárt elnökeként és házelnökként olyan dolgokat is befolyásolni tud, amelyek nem az ő pártja hatáskörébe tartoznak, így aztán rendre beleártja magát más minisztériumok ügyeibe, legyen szó aMatica slovenská költségvetéséről, a közmédia vezetésének pártolásáról vagy azokról, akik a Murányi-fennsíkon levő nemzeti park területén vállalkoznak. A koalíciós partnerek pedig mindezt eltűrték neki. De a hasonlóságok itt még nem érnek véget. 2016-ban Andrej Dankón múlt, hogy felállhatott az újabb Fico-kormány, választhatott, hogy melyik oldalhoz csapódik, mindenki az SNS döntésére várt. Ehhez hasonlóan most Kollár a mérleg nyelve. Egyetlen párt sem zárta ki a vele való együttműködést, és még Kotlebáék is megdicsérik időnként, hiszen a Sme rodina az egyetlen, amely támogatta néhány j avas latukat. Találunk párhuzamokat a politikai módszereikben is. Azok alapján, hogy kiket jelölt egyes pozíciókba a Sme rodina, alaposan megkérdőjelezhető, hogy csakis a jó kormányzás lebegne a szeme előtt, és ugyanez volt a helyzet az SNS számos jelöltjével is. Mindkét párt a nacionalista politizálásra épít, hasonlóak az elképzeléseik a szociális politikáról is, bár a megvalósítás az már teljesen más kérdés. Dankóéknak alig volt épkézláb, kivitelezhető ötletük, ezen a téren Kollárék sokkal jobban adják el magukat, sőt még a Smerrel is képesek konkurálni. Emellett Kollár talpraesettebb, élelmesebb, soha nem jutna eszébe, hogy váll-lapokat csókolgasson és hát a hamis diplomamunkájának ügyét is jobban kezeli, mint Danko, aki szánalmas megnyilatkozásaival maga éltette tovább a saját botrányát. Ennek dacára olyan sok a hasonlóság köztük, hogy a helyzet a távozó Meciar és a helyére törő, rafináltabb Fico felemelkedését is idézi. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) A rendszerváltás hajnalán, amikor öt év anyasági után újra dőlgozni kezdtem, Havel érkezésére várakozva beszédbe elegyedtem egy New York-i újságíró kollégával. A macskájával lakott Brooklynban. Mesélte, hogy náluk feketék, fehérek és sok más nép él együtt békességben, és érték a másság. „Erre nektek is rá kell jönnötök”, mondta tanító bácsis arckifejezéssel, „s ezt a folyamatot te is segítheted, ha a másságról írsz. Ha érted, mire gondolok.” Hát ezen jót nevettem. S nevetek mindig, amikor valaki a mássággal jön nekem. Én ugyanis pontosan tudom, mit jelent másnak lenni. Aki Pozsonyban nő fel magyarként, az nem is lehet más, csak más. Pici koromtól kezdve több szlovákot ismertem, mint magyart, hiszen csak a családom volt magyar, mindenki más szlovák volt, esetleg német, mint a házunkban lakó Lappy bácsiék. Ez akkor fordult meg, amikor a magyar iskolába kerültem. Akkortól több magyart kezdtemismemi, mint szlovákot, s bár addig sem éreztem számkivetettnek magam, jó érzés volt, hogy ők olyanok, mint én, nem pedig mások, s a mások az iskola kapuin kívül maradtak. Ugyanakkor megszoktam, hogy más vagyok, és nem foglalkoztam vele. Sosem éreztem, hogy sajnálatraméltó lennék. Hogy magyar vagyok a szlovák Pozsonyban, számomra olyan természetes volt, mint levegőt venni. A szlovákok is része voltak ennek a levegőnek. A szlovák zene, filmek, színészek, sőt a cseh zene, filmek és színészek is. Egészen az egyetemi éveimig, amikor olyan magyar falvakból érkező magyar fiatalokkal is találkoztam, akiknek nem tetszett, hogy a szlovákokat nem tótoknak hívom, s ráadásul még barátkozom is velük. Az egyik magyar fiatal mondta nekem egyszer, hogy a „tót” kifejezés normális, József Attila is ezt használja, akkor én miért mondom, hogy „szlovák”? Hát talán azért, mert a családomban mindenki így mondta, és ezért nekem ez a normális, nem beszélve az érintettekről, akik nem szeretik, ha tótoknak hívják őket. Erre a magyar fiatal, vér a véremből, azt válaszolta, hogy „te olyan langyos magyar vagy”. Nagyon felzaklatott, hogy ezt olyasvalaki mondja, aki élete első csaknem húsz évét szinte színmagyar környezetben, mindenfajta konfrontáció nélkül töltötte. Nekem, aki magyar iskolába jártam és tele szájjal magyarul beszéltem a szlovák Pozsonyban, le se fütyülve, ha valakik ezért ferde szemmel néztek rám, mert volt ilyen. Ekkor jöttem rá, hogy az eddigi másságom nem az egyetlen. Mert nem voltam én langyos magyar, csak más magyar. Innen ered annak tudata, hogy magyar sokféleképp lehet az ember. Ezért is kezdtem később a magyar identitás témáját kutatni. Tegnap a Facebook ismerősnek ajánlott egy embert. Megnéztem. Az a bizonyos egykori magyar fiatal volt. De ma már szlovákosan, „mekcsennyel” használja a nevét. S a magyarul írt üdvözletemet kitörölte az üzenőfalról. FIGYELŐ Matoviö épp elrontja Éppen most államvizsgázik először államférfiként Igor Matoviö, és úgy tűnik, ahelyett, hogy az ellenzékben eltöltött egy évtized során becsületesen tanult volna, ideje nagy részét a Facebookon töltötte vagy a politikai csínytevésen járt az esze. Boris Kollár titulusa miatt kell most vizsgáznia a kormányfőnek, és úgy tűnik, a politikai megtisztulást, amit a zászlajára tűzött, azt egyelőre az SaS és a Za l’udí garantálja kormányában - úja a Sme kommentálja. Ebben a megtisztulásban egyébként is ez a két párt lett volna a természetes szövetségese, ő mégis inkább a Sme rodinát és Boris Kollárt ültette magához a legközelebb. Ugyanakkor azt is szögezzük le: még a szlovákiai politikai viszonyok között is bizarr lenne, ha ez a kormány néhány hónap után Kollár plagizálása és egy diplomamunka miatt esne szét. Főleg amikor 8 milliárd eurós uniós pénzcsomagról kell dönteni a következő években. Matoviö rosszul döntött, amikor kiállt Kollár mellett, ezen az ügyön semmit sem nyerhet, és elherdálja azt, amit a korrupció ellen harcoló politikusként évek során összegyűjtött. (úsz) A világon minden ötödik lányt kiskorúként adnak Több mint 140 millió nőt tartanak nyilván „eltűntként" világszerte amiatt, hogy több helyen előnyben részesítik a fiúgyermekeket, a kislányokat pedig szélsőséges mértékben elhanyagolják, ami a halálukat is okozhatja. Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) éves jelentése rámutat, a világ egyes részein a nők úgy döntenek, hogy a lánymagzatokat nem szülik meg, a már megszületett lánygyermekekről pedig látványosan kevésbé gondoskodnak, mint a fiúkról. Ez „a mélyen beágyazódott nemi egyenlőtlenség” mára eltorzította a férfiak és nők arányát egyes országokban, emiatt sok férfi nem tud családot alapítani és a jelenség súlyosbítja a nők elleni erőszakot is. Kiemelték azt is, hogy a világon minden ötödik házasságkötésnél kiskorú lányt adnak férjhez. Bár a gyakorlat tiltott, naponta 33 ezer lánygyermeket adnak férjhez saját családtagjai vagy a helyi közösségek. Ma 650 millió nő él úgy házasságban, hogy gyerekként adták férjhez. Becslések szerint idén 4,1 millió lányt fenyegeti a nőinemiszervcsonkítás gyakorlata. Jelenleg 200 millió olyan nő és lány él a világon, akiken elvégezték a fájdalmas, veszélyes, kíméletlen nemiszervcsonkítást. Natalia Kanem, az UNFPA vezetője elmondta: ezek a kártékony eljárások mély és hosszan tartó traumát okoznak, amely megfosztja a lányokat a kiteljesedésjogától. A világ népességének helyzetéről kiadott 2020-as jelentés legalább 19 olyan, lányokkal szemben alkalmazott ártalmas gyakorlatot nevez meg, amely az emberi jogok megsértésének minősül, köztük például a fiatal lányok mellének palástolását szolgáló mellvasalás vagy a szűzhártya ellenőrzése. Az UNFPA vezetője szerint a problémát a gyökerénél kell kezelni, vagyis a férfiak elsőbbségét biztosító férjhez normákon kell változtatni. AzENSZ- nek jobban kellene támogatnia az érintett közösségeket, hogy megértsék, milyen súlyos károkat okoznak ezek a rögzült gyakorlatok. A jelentés szorgalmazza, hogy például az öröklési jogszabályok módosításával biztosítsanak a nőknek egyenlő esélyeket. Tíz éven keresztül évente 3,4 milliárd dolláros befektetésre lenne szükség ahhoz, hogy fel tudják számolni a kiskorú lányok kiházasítását és a női körülmetélést - közölte az ENSZ Népesedési Alapja. (MTI)
