Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-31 / 177. szám

4 RÉGIÓ Sajtkészítés szentimentalizmussal Czadró Katalin a sajtkészítő műhelyben, melyet önerőből alakítottak ki (A szerző felvételei) MAROSI BIANKA Czadró Katalint 30 évvel ezelőtt a szerelem hozta Nagyfödómesre. Azóta a rajongásának tárgya megváltozott, de mivel a helyet megszerette, és ideköti a munkája, ami egyben a szenvedélye is, úgy döntött, marad. Vele beszélgettünk. iwmwdMi Rokoni szálak fűznek NagyfÖdé­­meshez, ezért mindig örömmel me­gyek oda, a Farma Faunán azonban még nem jártam ezelőtt. Hatalmas kapu, kicsit kopottas épületek, egy nagy kutya és mosolygós emberek fogadnak. A kaputól még pár percig kell befelé gyalogolni, mire egy fel­újított épülethez érünk, és a júliusi melegben egy hűs teraszon helyet foglalunk. Czadró Katalin máris bo­dzaszörppel kínál, természetesen egy őstermelő portékájával, és rögtönzött mini sajtkóstolót tart. A tányéron di­óval, lila hagymával és fokhagymá­val ízesített sajtok illatoznak, nem is lehet ellenállni. „Ezek az úgyneve­zett gomolya típusú, friss sajtok, tíz­tizenöt napig fogyaszthatok. Külön­böző ízesítéssel készülnek, ezért sem lehet túl sokáig tárolni ezeket, mivel a benne levő ízesítő anyag romolhat meg. Mindig igyekszünk azzal íze­síteni, ami helyben megterem, pél­dául hagymával, levendulával, fok­hagymával, persze vannak kivéte­lek. Ilyen például a rózsaborsos vagy a homoktövises, amelyhez a homok­tövist Tardoskeddről szerezzük be. A fokhagymás egy öregebb, érlelt. Az érlelt sajtokat az első egy-másfél hó­napban sokat kell simogatni, moso­gatni, különben a sajt felszíne kez­dene romlani. Utána le lehet kenni élelmiszeripari viasszal és nincs vele gond, további három-négy hónapig lehet érlelni. Vannak olyanok is, amelyeket akár 2 évig is érlelünk, azokat körülbelül hatvan napig lehet fogyasztani” - kezdte a beszélgetést Czadró Katalin. Hangsúlyozta, rendkívül fontos, mibe csomagoljuk a sajtot, hiszen addig, amíg el nem fogy, tovább érik. Ha műanyag do­bozba vagy zacskóba csomagoljuk, természetes, hogy megpenészedik, de ha papírba vagy méhviaszos anyagba vagy vászonkendőbe, ak­kor hosszú ideig felhasználható. Ha megszárad a vágófelülete, attól még jó a sajt. A megkeményedett részt le­reszelhetjük, megszórhatunk vele ételeket, mielőtt megsütnénk, vagy akár sajtmártást is készíthetünk be­lőle. „A legöregebb sajt, amit itt ér­leltünk és megkóstoltunk, ötéves volt. Nekem már túlságosan intenzív volt az íze, de volt, aki azt mondta, ez az igazi sajt.” A kezdetekről A farm, vagyis a szövetkezet, ahol a sajtműhely működik, az ötvenes években létesült. 1994-től kft.-ként működött. Czadró Katalin 1995-ben került ide zootechnikusnak. Az állat­­tenyésztéssel 2010-ben hagytak fel az akkori tulajdonosok, mert úgy látták, nem érdemes tovább folytatni. „Sem az állatoktól, sem az itt dolgozó em­berektől nem akartam megválni, ezért 2011-ben úgy döntöttem, bérbe ve­szem a farmot, majd ha lehetőségem lesz rá, megvásárolom. Akkoriban 120-150, néha akár 300 tehenünk is volt, és a fejet értékesítettük, de vilá­gossá vált, hogy ebből nem fogom tudni fenntartani a gazdaságot, az ál­latok elvitték a hasznot. Váltani kel­lett, egy újdonságot kitalálni, így jött a sajtkészítés ötlete.” A farm vezető­je egy kollégájával, Benkovsky Ist­vánnal és az ő családjával vágott be­le. Egy régi istállóból alakították ki a jelenlegi műhelyt önerőből, aprán­ként, mindig úgy, ahogy a lehetősé­gek engedték. A technológiát, a pasz­­tőrkádat Magyarországról hozták. Minden munkát együtt végeznek a fejéstől a könyvelésig. Első a családias jelleg Élelmiszeripari cégként tavaly áp­rilistól működik a farm, addig mint őstermelők készítették a sajtot. Most akár üzletláncoknak is eladhatnák a termékeket, de ahogy Czadró Katalin fogalmazott, nem az ő világa ez a faj­ta értékesítés. Szeretné megtartani a családias jelleget, nem szeretne átáll­ni a tömegtermelésre még a nagyobb haszon reményében sem. „Több évig tartott megtanítani az embereknek, hogy lehet ugyan venni 5-6 euróért egy kiló sajtot, annak azonban nem sok köze van a valódi sajthoz. Az iga­zi, tejből készült sajtot ennyiért nem lehet előállítani. Meg kell találni az igényesebb felhasználókat, ami nem mindig jelenti a pénzesebb felhasz­nálót. Gyakran vásárolnak fiatal anyukák, akiknek fontos a jó minő­ség és az, hogy nincs tele tartósító­szerrel a sajt. Az idősebbek azért vá­sárolnak tőlünk, mert visszaidézik az eltűnt ízeket, ők még emlékeznek ar­ra, milyen volt a házi készítésű sajt.” Állattartás szenvedéllyel „A sajtkészítés ugyancsak megle­hetősen költséges, mert az a tehén, amelyik csak legelészik, nem ad elég erős tejet a sajtkészítéshez. Vannak farmok, ahol a takarmányt is meg tudják termelni, itt viszont erre nincs mód, azt is meg kell vásárolni. Ehhez jönnek még az én érzelgős gondola­taim és megoldásaim, ugyanis ra­gaszkodom ahhoz, hogy a borjúnak három hónapig az anyja mellett a he­lye, és nem két óráig, ahogy azt a nagy tejgazdaságokban csinálják. A bocik 10-15, később még több tejet elfo­gyasztanak naponta, ennek a közgaz­dasághoz nincs sok köze. Nem ete­tünk semmiféle tartósított takar­mánnyal, silóval, mert nem tesz jót a sajtnak. A tej eleve egy csodálatos dolog, ami mindent kibír. Az embe­rek azt hiszik, hogy megromlik, pe­dig nem így van, nagyon sokfélekép­pen fel lehet használni a már nem friss tejet is. Francia sajtkészítőktől tanul­tam, hogy a sajt két dolgot nem tole­rál: az egyik, ha silós tejből készítik, a másik pedig, ha nagyon száraz a le­vegő a raktárban.” A farm hathek­­támyi területen van, jelenleg valami­vel több mint negyven tehén alkotja az állományt, tehát bőven van fű, amit legelhetnek, de a jó sajthoz száraz ta­karmány, széna is kell. Bővülő termékskála Az érlelt és a gomolyasajtokon kí­vül gyúrt sajtok is készülnek a nagy­fodémesi farmon. Ezek a natúr mel­lett spenótos és paradicsomos ízesí­téssel készülnek. „Saját kényelmi okok miatt csak télen készítjük a gyúrt sajtokat, ugyanis 75 fokos vízben kell olvasztani a sajtot. Abban az esetben teszünk kivételt, ha nagyobb mennyiségben rendelnek ilyen fajtát, de általában nagyon szívesen meg­várják az emberek a telet, ha gyúrt sajtot szeretnének. Borászoknak vö­rösboros sajt is készül, amelyet az adott pincészet borában érlelünk. Té­li borkóstolókon fogyasztják, illetve a borral együtt ajándékba adják.” A felhasználók között vannak étter­mek, borászatok, illetve a magánem­berek nyáron nagyon sok sajtot vesz­nek grillezésre. A helyi felhasználó­kon kívül a legnagyobb mennyiség­ben Pozsonyban értékesítik a sajto­kat, a legmesszebbre a Nagykürtösi járásba viszik a nagyfödémesi sajto­kat, továbbá a környék termelői pia­cain és vásárokban is megtalálják azokat az érdeklődők. A legújabb kü­lönlegesség szintén egy borász meg­rendelésére készült szarvasgombával ízesített sajt. Távolabbi tervek Czadró Katalin álma egy edukáci­­ós központ kialakítása a farmon. „Azt hiszem, tavasszal mindenki rájöhe­tett, mennyire fontos, hogy hazai élelmiszert termeljünk, fogyasszunk, esetleg önfenntartók legyünk. Ez tel­jesen illeszkedik az én elképzelése­imhez, álmaimhoz. Fontosnak tar­tom ezeknek a módszereknek a to­vábbadását, illetve annak megtanítá­sát, hányféle módon lehet a tejet fel­használni. Úgy gondolom, ezzel nem konkurenciát nevelnék, hiszen any­nyiféle sajt és annyiféle vevő van, hogy szerintem ez nem fenyeget. Azt kellene újra megtanítani, hogy mi az, ami az állatnak, az embernek, a fo­gyasztónak jó. Több vevő megkér­dezte már, hogy nem lesz-e tanfo­lyam, mert szeretnék kipróbálni, akár otthon, kis mennyiségben a sajtkészí­tést. Nem lenne szabad hagyni el­veszni azt a tudást, amit néhány ge­nerációval ezelőtt még tudtak az em­berek. Történt egyszer egy olyan eset, hogy egy fiatalasszony azt mondta, azért vesz friss tejet, mert elfelejtette betenni a hűtőbe az előző napon vá­sároltat, és az megromlott. Szerintem ez a társadalom hibája is, hogy nem tudjuk, mi mindenre lehet a tejet fel­használni. A tej nem romlik meg, csak megalszik vagy megsavanyodik. Ha felmelegítjük, túró lehet belőle, illet­ve jobb téli vacsorát nemigen tudok elképzelni, mint 'a sütőben sült krumplit aludttejjel. Kötelességünk átadni ezt a fajta tudást: az ágazatban dolgozó emberek, a következő gene­rációk és az állatok is megérdemlik, annyira nemes dolog.” Csökkentették a gyártást A Farma Fauna naponta ezer liter tej feldolgozására alkalmas. A kád, amelyben a sajt készül, háromszáz literes, napi tizenkét óra munkával háromszorra lehetne feldolgozni az ezer liter tejet, de jelenleg nincs ennyi tej és ekkora mennyiségű saj­tot sem tudnak eladni. Most meg­rendelés alapján dolgoznak. „Ta­vasszal, amikor jött ez az őrület, nem tudtuk, hogyan tovább, túléljük-e egyáltalán a bezárásokat, így kény­telenek voltunk elapasztani a tehe­nek nagy részét. Most, hogy újrain­dult minden, a friss sajtokhoz vásá­rolnunk is kell tejet, mert nem elég az, ami van, és még nagyobb a ke­reslet, mint a karantén előtt volt. Na­gy on jó iskola volt ez az időszak, sok mindent megmutatott nekünk, és úgy tűnik, nem ártott annyira, mint ahogy eleinte gondoltuk. Érdekes tapasztalat volt, amikor tavasszal felhívtam az ismerősömet, aki szán­tani jár hozzánk: azt mondta, jön majd, de most rengeteg helyre kell mennie a pázsitot felszántani. Úgy vélem, mindenkinek csak a haszná­ra válik, hogy sokkal többen kezd­tek el otthon zöldséget termeszte­ni.” A megnövekedett igények miatt nagy valószínűséggel alkalmazottat is kell majd felvenni a farmra, hi­szen hosszú távon nem lehet min­den munkát ketten végezni. Nem könnyű megtalálni a megfelelő em­bert erre a feladatra, hiszen évente 365 napot kell dolgozni, és nagy valószínűséggel karácsony este rom­lik el valami. Czadró Katalin szerint akkor nem gond az ilyesmi, ha az il­lető magáénak érzi a helyet. Két évig is érlelnek egy-egy sajtot

Next

/
Oldalképek
Tartalom