Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-30 / 176. szám

Hamisítatlan üzbég csomagolásmentes piac halálával az ötlet is hamvá­ba holt. Csak 29 méter ma­gasba nyúlik, de csalódást így sem okoz. A buharai minaretet végül az 1900- | as évek elején épített Islam Khodja minaret múlta felül, melyről pazar kilátás nyílik az UNESCO-védelem alatt álló khívai városnegyedre, palotákra, tucatnyi minaret­re, mecsetre, medreszére. Az egyik legkülönlegesebb a J Juma mecset, mely a 10. szá­­j zadban épült elődje stílusje­gyeit viseli, és jó néhány ele­mét újra is hasznosították. Mennyezetét 200 faragott faoszlop tartja. Semmihez sem fogható érzés ott állni közöttük és átérezni a hely szellemét. Egyébként az egyik leg­meglepőbb dolog Khívá­­ban, hogy a műemlék épü­letek közötti sikátorokban zajlik az élet, autók közle­kednek, gyerekek fociznak, felnőttek pletykálnak. Mife­lénk ez egy hermetikusan elzárt városrész lenne, aho­va csak szigorú ellenőrzés és borsos belépődíj árán juthat be az ember. Akárcsak Vámbéry, Khívá­­ból mi is Bukharába vettük az irányt. Az ő útja sok-sok megpróbáltatással volt teli, a miénk sok-sok élmény­nyel. Először is átkeltünk az Amu-Darja folyón, aztán megálltunk szedni egy kis gyapotot, majd hosszú órá­kig buszoztunk a Kizil-kum sivatag végtelenségében. Gyerekkorom kedvenc föld­rajzóráin elérhetetlennek tűntek ezek a helyek, most meg egyszeriben itt vagyok. Libabőrös érzés. BUKHARA­­AZ ISZLÁM RÓMÁJA Vámbéry nevezte így, mert szerinte Mekka és Medina annak csak Jeruzsálemé. Nem gondoltam volna, hogy Khíva szépségét le­het még fokozni. Bukhara mindenesetre megkísér­li. A stílusjegyek és színek ugyanazok, talán a hangu­lat felfokozottabb. Az egyik legkülönlegesebb látványt a négytornyú Chor Minor medresze nyújtja. Egyik mi­naretjén ma már csak egy mű gólyafészek emlékeztet arra, hogy valaha nem volt torony a városban, me­lyen ne lett volna egy igazi. Egészen lenyűgöző a véres | múltú Kalyan minaret esti megvilágítása. Halál-torony­nak is nevezték, mert innen hajították le a bűnözőket. Dzsingisz Kán is megkegyel­mezett neki, mikor egyik ámokfutásában minden épületet leromboltatott, kivéve ezt. Amikor ugyanis felnézett rá, leesett a sapká­ja, úgymond elismerte, le a kalappal a mű előtt. Az üzbégek nagyon barát­ságos emberek és kíváncsi­ak. Általában megkérdezik, hová valósi a turista. Ami­kor egy bukharai galériá­ban azt válaszoltuk, magya­rok vagyunk, a tulajdonos azonnal rávágta Vámbéry nevét. Vettem is nála pár fotót. A legbüszkébb azon­ban akkor voltam, amikor az Ark erődmúzeumban Vámbéry falánál állva az olasz idegenvezető arról tájékoztatta övéit, hogy ő a magyar Marco Polo. Hálás fotóstéma Nasz­reddin Hodzsa szamaras szobra. Mindenki akar egy szelfit a mesemondóval, akinek tréfás történetei el­gondolkodtató tanulsággal zárulnak. De a legjobb csak úgy leülni, mondjuk Vám­béry egyik kedvelt helyén, a Leb-i hauz tavacska partján egy teára, és figyelni az em­bereket. Sok érdekességre derül fény. Például, hogy itt a gyerekek és fiatalok még őszintén tisztelik az örege­ket. Tanúja voltam, amint egy, a porta előtt söpröge­­tő kiskamasz abbahagyta a munkát, amint meglátott két arra sétáló idős férfit. Meghajolt és köszönt nekik. Mecsetek, medreszék udva­rán egy-egy pádon ülő idős férfit is sokszor fiatalok ültek körbe, mint egy tanítót, és együtt imádkoztak. Bukharában azok is ele­mükben érezhetik magu­kat, akik szeretik a bazárok, piacok hangulatát. Van itt minden, selyem, poliész­ter selyemáron, világszép selyem perzsa szőnyegek és matrjoska baba. A cso­magolásmentes piacokon pedig újabb leckét kaptunk zöld gondolkodásból. SZAMARKAND - TIMUR VÁROSA Nehéz lenne Vámbéryhez hasonló részletességgel le­írni Timur városát. Mire ide megérkeztem, olyan dózist kaptam mecsetből, medre­­széből, minaretből, valamint a kék, zöld és türkiz minden árnyalatából, hogy már kép­telen voltam befogadni a lát­ványt és a hozzá kapcsolódó történelmet. A három med­resze határolta Regisztán UNESCO-védelem alatt áll, és joggal nevezte egy vikto­riánus kori brit diplomata romjaiban is „világunk leg­nemesebb közterének". Mai, felújított formájában tényleg leírhatatlan. Timur Lenk nem bánt kesz­tyűs kézzel ellenségeivel, de családjáért bármire képes volt. Kedvenc családtagjai tiszteletére elképesztő épít­ményeket álmodott meg, az építészek pedig, ha jót akar­tak, megvalósították. Nem kérdés, hogy sikerrel, hiszen Szamarkandot látva a hódí­tó nagysága felől senkinek sincsenek kétségei. Az emír nyughelye, mely eredetileg kedvenc unokájának épült, a legkedveltebb feleségének emelt Bibi Khanum mau­zóleum vagy a város fölé emelkedő nekropolisz mind a sánta világhódító kivételes­ségéről tanúskodnak. Szülőhelye, az ugyancsak UNESCO-helyszínné avan­zsált Shahrisabz egyórányi autóútra fekszik Szamar­­kandtól. Timur ezt a várost szerette volna birodalma fővárosává tenni. Végül a gigantikus Fehér Palotának, egy 40 méter magas Ti­­mur-szobomak, a Kok Gu­­mbaz nagymecsetnek he­lyet adó város „csak" nyári rezidenciaként szolgálta az uralkodót. Érdekes szeglete Üzbegisz­tán a világnak. Bár méltán lehetnek büszkék nagyjaikra - gondoljunk csak az algeb­ra Khívában született atyjára vagy a kimagasló csillagá­szati ismeretekkel rendelke­ző őseikre -, a mai üzbégek szerény, szorgalmas, kis igé­nyű, érdeklődő, barátságos emberek. Könnyen közéjük tartozónak érzi magát az idegen. Ma pedig már az élete sem forog veszélyben, mint Vámbéry idejében. Szabó Mónika ZásEXTRA 2020. júuus 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom