Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-22 / 169. szám

NAGYÍTÁS www.ujszo.com I 2020. július 22. 9 r Útkeresés a csalánosban Gál Zsolt: „Szakmailag nagyon vegyes a kormányról körvonalazódó kép. Vannak hiteles elképzelésekkel, kompetens programmal irányított minisztériumok, és vannak, ahol ennek szinte semmi kézzelfogható jele nincs" MIKLÓSI PÉTER Hiába az új kormány, ha a ha­zai belpolitika csalánosában egyelőre hiányzik a döntő reformokat berobbantó szikra. Még nem látni a februári nagy­hangú fogadkozások beváltá­sát meghozó nekifeszülást; inkább a rögtönző magyaráz­kodások kátyús terelőútjain araszol az ország. Az útkeresés adok-kapokjárél Gál Zsolt politológust, a pozsonyi Comenius Egyetem tanárát, 2019 óta a Magyar Fórum alelnökét kérdeztük. Kinevezésének napján az új mi­niszterelnök, Igor Matovic Szlo­vákia történelmének legjobb, leg­korrektebb kormányát ígérte. Ám az ő saját, illetve Boris Kollár ház­elnök és Branislav Gröhling okta­tásügyi szakminiszter plágium­botrányának kipattanása után tartani tudja majd adott szavát? Aligha szokványos, hogy egy új kormány önmagát megdicsérve, előre értékelje leendő ténykedését. A kormányzati munka szakmai összegzése a külső szemlélők fel­adata, főként azonban a választó­­polgárok joga és tiszte. Az eléggé meghökkentő plágiumügyek kitu­­dódása valószínűleg „csak” kisebb szégyenfolt marad a koalíció hírne­vén; a kormány eredményeinek iga­zi fokmérője az lesz, hogyan fog megbirkózni mind a Fico-korszak­­ból örökölt súlyos problémákkal, mind a vírusjárvány hozta globális gazdasági válság Szlovákiát is je­lentősen érintő gondjaival. Ami pe­dig a mai kormánypártok választói­nak elsődlegesen fontos, az az igaz­ságszolgáltatás jelentős átalakítása. Tehát azon rezsim felszámolása, amelyet ha nevén nevezzük a dol­gokat, akkor maffiaállamnak tekint­hetünk. Ahol a szervezett bűnözés összefonódott a politikával, és ha­talmas volt a rendszerszintű korrup­ció. így megalapozott választói el­várás a felelősök politikai meglec­­kéztetése és büntetőjogi felelősségre vonása. Ez a máris több szárnyra sza­kadozó nagykoalíció a sokpárti­­sága ellenére képes lesz megala­pozni a joggal várt tisztességesebb politikai kultúrát? Úgy látom, korántsem fog olyan mélyreható változást hozni, mint amit Ján Kuciak és Martina Kus­­nírová meggyilkolása után a tüntető tömegek követeltek, amiért a kor­mányváltást akarták. Persze, ez nem zárja ki, hogy pozitív társadalmi változások jöjjenek. Természetesen éppen így igaz, hogy a diplomamun­kák körüli botrány rossz kezdet. Er­kölcsi elveket sért, és egyben azt jel­zi, hogy a tisztesség, az etika és a kulturáltabb politikai élet terén fé­keznünk kell a reményeinket. Az igazán húsba vágó kérdés azonban, hogy ez az alkotmányos többséggel bíró koalíció távol tudja-e tartani magát a nagykorrupciótól! Illetőleg határozottan vissza is szorítani azt. Itt a kormánynak jó esélyei vannak, de a kísértésnek éppen akkora buk­tatóit látni, úgyhogy ez a kívánalom egyelőre kétesélyes. A napokban mindenesetre két ízben is megszólalt az államfő, aki egyértelművé tette, hogy ajánlatos volna, ha ez a kormány önmagá­val szemben ugyanazokat a prin­cípiumokat érvényesítené, ame­lyeket az előző kormánytól meg­követelt és azok megsértését eré­lyesen bírálta. Zuzana Caputová észrevette, hogy Igor Matovic elvhűsége a saját kormányfői ha­talmánál, illetve Kollár és Gröh­ling urak egyetemi diplomájánál ér véget? Igen, ez eléggé nyilvánvaló. Matovic az ilyen ügyek miatt nem akaija a kormány stabilitását koc­kázatni, a köztársasági elnök asszony viszont megengedheti ma­gának azt a luxust, hogy következe­tesen ilyen elvszerű politikát foly­tasson, így hát akár a kormánynak is odaszóljon. Ezt a rang- és pozícióbeli külön­bözőséget semlegesítendő viselke­dik Igor Matovic már hivatalba lépésének első napjától úgy, mint­ha nem is az ország miniszterel­nöke, hanem annak osztályfőnöke lenne? Egyelőre tényleg így látszik. Da­cára annak, hogy a kormányfői tisztség az ölébe hullott - amire pár hónappal korábban ő maga sem számíthatott nem úgy viselkedik, ahogyan azt a miniszterelnöki stan­dard megkívánja. Minimum a poli­tikai kommunikációban ott folytat­ja, ahol ellenzékben abbahagyta. És nem is védeni akarom, ha azért hozzáfűzöm: manapság globális trend, hogy a vezető politikusok egyre jobban használják, sőt túl­használják a szociális médiákat. A magánvéleményem, hogy főként ez utóbbi stílus méltatlan egy minisz­terelnökhöz. Igor Matovic talán úgy gondolkodik, ha a kommunikációja gyökeresen megváltozna, akkor a választói körében elvesztené a hi­telességét. Úgy érezheti, személyé­ben ez az őszinte és autentikus. Viszont az már-már föltűnő, hogy bő három hónap elmúltával sincs szüksége kormányszóvivőre! Ezt nerp kell, szinte kár is kom­mentálni ... Ez önmagáért beszél. Az érdekérvényesítés, a hata­lom megkaparintásának dolgá­ban észrevehetők rokon vonások a házelnöki „plágiumikrek”, And­rej Danko és Boris Kollár között? Sőt, számos közös vonásuk van. Kezdve attól, hogy erősen vezérelvű pártok éléről kerültek a házelnöki székbe, és rajtuk kívül több egyé­niséget nem is nagyon találni sem az SNS-ben, sem a Sme rodina szer­veződésben. Sem az egyik, sem a másik pártnak nincs társadalmilag olvasható ideológiai háttere, így ba­josan helyezhetők el a politikai spektrum bal- vagy jobboldalán. Ugyanis a nacionalizmust és a nyers migránsellenességet nem tartom ideológiának. Nem látni náluk a programalapú politizálás jeleit, és gyenge a szakértői káderállomá­nyuk. Azt pedig a jövő mutatja meg, hogy a rendszerszintű korrupcióban szintén rokonlelkek-e. Mert ha igen, az mélyen alááshatja a mai kor­mánykoalíció egységét és lakossági támogatottságát. A korrupció kér­désében Igor Matovicnak egyszerű­en nem szabad elengednie a gyep­lőt, csak így tudja megelőzni, hogy a megvesztegethetőség befészkelje magát a kormányzati munkába. Tudniillik annak kockázata kétség­telenül továbbra is fennáll. Ugyanis a kormányváltás után hivatalba lé­pett új tisztviselők közül sokan ru­­tintalanok, nem eléggé kompeten­sek és fölkészültek. A különböző érdekcsoportok viszont annál job­ban tisztában vannak azzal, hogy különösen néhány kiemelt fontos­ságú minisztériumban, például a közlekedésügyi vagy a munka- és szociális ügyi tárcánál óriási pénzek forognak. A korrupció lehet tehát az a banánhéj, mi több, akár csapda, amelyet ennek a kormányzatnak duplán el kell kerülnie, hiszen ha belecsúszik, egyhamar szembekerül a választói akarattal. Az elfogadható, ahogyan vezető kormánypártként Matovicék ki­sajátították maguknak az összes 72 járási elöljáró jelölésének jo­gát? Átláthatóságot és politika­­mentességet hirdetve az OEaNO ezzel föltalálta a kör négyszögesí­tését? Abban nehéz komolyabb kivetni­valót találni, hogy a kormány poli­tikai jelölteket helyez a járási hiva­talok, tehát a központi államigazga­tás regionális szerveinek élére. Ami föltűnő, hogy ezeket a posztokat most nem osztották el arányosan egymás között a koalíciós partnerek. Széle­sebb körben ez már kritika tárgya le­het. Egy harmadik szempont pedig, hogy ezek az elöljárók mennyire lesznek szakmailag is megbízhatók. Hogy milyen kiválasztási ismérvek alapján, milyen emberek kerülnek ezekbe a fontos funkciókba? Ebben komoly gondok mutatkozhatnak, mert úgy látni, hogy az OEaNO túl­nyerte magát a parlamenti választá­son, és nincs elegendő és hiteles szakembergárdája. Szakmai téren nincs egy olyan igazi állománya, amelyre feltétlenül számítani lehet. Túl sok az „egyszerű ember”, a párt­hoz kötődők között szűkös a kom­petens személyek választéka. Arra van remény, hogy ez a kor­mány reális válaszokat adjon a társadalmi integráció számos megoldatlan kérdésére? Nem tisztem védeni ezt a kor­mánykoalíciót, de azzal érdemes tisztában lenni, hogy ez az a terület, amelybe ’89 óta, meg hát azelőtt is, minden kormánynak beletört a bics­kája. Határozott előrelépést ebben az érzékeny kérdéskörben - az oktatás­tól a szociális, az infrastrukturális, a munkahelyteremtési, az önkor­mányzati és más területekig - csakis nagyon céltudatosan összehangolt és következetesen végrehajtott be­avatkozásokkal lehetséges elérni. A most mélyülő gazdasági válság­­helyzet viszont nem szavatolja a legjobb környezetet az ilyen típusú átfogó intézkedésekhez. Ezért is indokolt szóba hozni, vajon a koronaidők okozta súlyos gazdasági gondokkal eléggé kö­rültekintően foglalkozik-e a te­kintélyét alakítgató kormány? Pusztán egészségügyi szempont­ból nézve a világjárvány szlovákiai kezelését, nemzetközi összehason­lításban is kitűnően vizsgázott. Igaz, ez még az előző kormánynak és fő­ként a lakosság fegyelmének is kö­szönhető. Kérdés, mi lesz a vírus­krízis következő hullámaiban. A helyzet nehezedő gazdasági követ­kezményeinek kezelésében már kevésbé jó rajtot vett az ország, bár ebben, a kormány saját eszköztárán túlmenően, az is közrejátszik, hogy Szlovákia nagyon kis és egyben nyitott gazdaság. A GDP-hez vi­szonyított exportaránya 97 százalék fölött van, ami jelentősen befolyá­solja a hazai gazdasági folyamato­kat. Ami a szlovák kormányok saját hatáskörét érintő örök probléma, így hát a jövőben illene okvetlenül el­kerülni, hogy Szlovákia meglepően felkészületlen az uniós pénzek fo­gadására. Azok lehívása nálunk rossz hagyományként mindig na­gyon lassan zajlik, emellett a bü­rokrácia és a rendszerszintű kor­rupció szintén szerepet játszik az ügy félresiklásában. Több, még az előző kormány­zat által kezdeményezett fejlesz­tési tervezet felfüggesztése nyo­mán elmondható, hogy a kor­mányváltás vesztese Dél-Szlo­­vákia? Nehezen volna vitatható, hogy minimum a közlekedésfejlesztés­ben az ország déli régiói bizony nem a nyertesei lesznek ennek a kor­mányzati ciklusnak. Ám az igazi gond talán nem az egyik-másik és esetleg szakmailag is megkérdője­lezhető projekt felfüggesztésében rejlik, hanem abban, hogy nincs he­lyettük korrekt módon kompenzá­ció. Mintha Igor Matovic elfelejte­né, hogy szlovák politikusként az ő pártja kapta a szlovákiai választá­sok történetének legtöbb magyar szavazatát! Elsődleges érdeke len­ne hát, hogy ne akarja rögtön elve­szíteni az ölébe pottyant voksokat. Tény, a magyar választók zöme szintén kormányváltást, a tisztes­ségtelen Fico-éra megszűnését akarta, De lehet egy ennyire út­kereső és heterogén nagykoalíci­óval Héraklészként kitakarítani Augiász istállóját? Ha az úgynevezett főnökség fe­lelősségre vonása még várat is ma­gára, azért Bastemák úr a börtön­­büntetését tölti, Miroslav Kocner bírósági perei folynak, Kajetán Kicura és Norbert Bödör, illetve több korrupt bíró letartóztatásban van. Sok jel mutat arra, hogy a már­­már iparági méretű bűnözésnek, áfacsalási rendszernek véget lehet vetni. A rendőrség és az ügyészség egy része, a Közbeszerzési Hivatal, az Állami Számvevőszék meglehe­tősen függetlenítették magukat, és elkezdték a dolgukat végezni. A Kuciak-gyilkosság volt az a pont, amikor betelt a pohár. Ami azóta történik, nem rossz irány. Ingová­nyos és elharapódzott a csalános, de a csapások meg a keskeny pallók kifelé mutatnak. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom