Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)

2020-07-18 / 166. szám

www.ujszo.com I 2020. július 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lemásolva, leírva Még találékonyak és bátrak is vagyunk a szabályok megsértésében MÁRIUS KOPCSAY H ála az égnek, hogy van egy Caputovánk. Leg­alább egy vezető poli­tikusunk biztosan nem csalt a diplomamunkájával - így sóhajtott fel egy ismerősöm a leg­frissebb plágiumbotrány hallatán. Azt látjuk, hogy szinte járványszerű a plagizálás, a diplo­mamunkák másolása, a szellemi ér­tékek ellopása a politikusok között és biztosra vehető, hogy Kollár, Matovic és a többiek után újabb ügyek lesznek. Jönnek a másolás újabb és újabb bajnokai. „Csalódott és szomorú vagyok, hogy nem teljesülnek a nyilvánosság és az én elvárásaim sem a másféle politizálással és a politikai felelős­ségvállalással kapcsolatban, amit Igor Matovié új kormányának felál­lása után reméltünk. Nem fogadhat­juk el a csalást és ezeknek az ügyek­nek a bagatellizálását sem” - reagált az ügyre a köztársasági elnök. Ha így áll a helyzet és boldog­boldogtalan csalással végezte el a tanulmányait, igazán érthetetlen, hogy Andrej Danko botránya idején Matovic volt a leghangosabb és po­litikai programjává tette a plágium elleni harcot. Ugyanúgy érthetetlen a magatartása Boris Kollár diplo­mája ügyében is, amikor nem őt, hanem a másik két koalíciós part­nert, a Za l’udít és az SaS-t szívatta. Ráadásul kitalálta, hogy dolgozzák ki, hogyan fogják utólag ellenőrizni és hány évre visszamenőleg a dip­lomamunkákat. Felfoghatatlan. Persze, tudjuk, a választók nagy részének fogalma sincs arról, mi fan terem az eredeti diplomamunka, és nem is érdekli. Ami a legriasztóbb, megszoktuk, hogy áthágjunk bár­milyen, legelemibb szabályt is, éle­tünk része lett ez. Mintha még a monarchiabeli időkből vagy a tota­litárius rendszerből lenne genetika­ilag belénk kódolva: a szabály azért van, hogy megszegjük, úgyis csak a hatalomgyakorlás és a kisember terrorizálásának eszköze a törvény. Még találékonyak és bátrak is va­gyunk ezen a téren - itt tilos bicik­lizni? Na és, mi bajom lehet? Száz­hússzal hajtok a városban? Na és, úgyse kapnak el. Ha megfújom, majd elintézem. Nem fog rájönni senki, ha csúszópénzt adok. Vagy kapok. Megtanultunk egy olyan világban élni, amelyben a szabályokra és normákra nem úgy tekintünk, mint az emberi együttműködés és együttélés alapjaira. Ahogy az elnök asszony mondta, nehéz időkben még fontosabb, hogy az emberek bízzanak, bízhassanak a politikai vezetésben, és óriási fele­lőtlenség ezzel hazardírozni a hata­lom részéről. Hosszú távon azonban az a kulcsfontosságú, hogy a társa­dalom higgyen a szabályok betartá­sában. Csalás kizárva, és ez nagyon is vonatkozik a diplomamunkákra. Csak hogy lehet kiépíteni egy ilyen társadalmat? Véletlenül nem írt valaki erről egy diplomamunkát? A szerző a TASR munkatársa fNAGYON\ eredeti... MONDÓ t MEG. MÁSOLTAD ! VAGY NEM???! yt (Cartoon izer) Tagadják az oroszok, hogy el akarták lopni a brit víruskutatások eredményét Moszkva cáfolja, hogy az orosz titkosszolgálat áll a brit koro­­navírusvakcina-kutatás elleni hackertámadások mögött. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvi­vője azt mondta, „nincs birtokunk­ban információ arról, hogy ki törhe­tett be Nagy-Britanniában gyógy­szerészeti vállalatokhoz és kutató­­központokhoz, de Oroszországnak ehhez semmi köze. Az efféle vádak elfogadhatatlanok számunkra, csakúgy mint a 2019-es választá­sokba való beavatkozásra vonatko­zó vádak” - nyilatkozta Peszkov. Dominic Raab brit külügyminisz­ter vádolta meg azzal Moszkvát, hogy törvénytelenül megszerzett brit kormányzati (az Egyesült Államok­kal folytatott kereskedelmi tárgya­lásokról szóló) dokumentumok ter­jesztésével próbálta befolyásolni a 2019. decemberi parlamenti válasz­tást. Emellett a brit Nemzeti Kiber­­biztonsági Központ jelentése szerint az orosz titkosszolgálatokkal kap­csolatban álló hackerek próbáltak adatokat gyűjteni a nyugati világban zajló vakcinafejlesztésekről. Kirill Dmitrijev, az Oroszországi Közvetlen Befektetési Alap (RFPI) vezérigazgatója a Reuters hírügy­nökségnek azt nyilatkozta, Orosz­ország idén 30 millió dózist tervez legyártatni a fejlesztés alatt álló, el­ső Covid-19-vakcinájából, további 170 milliót pedig külföldön, öt or­szágban. Dmitrijev szerint a vakcina két hónapon belül beinduló gyártá­sára Oroszországban két magánvál­lalat készül fel. (MTI) Az ellenszavazó lenézése SZOMBATHY PÁL E urópai országok hasadnak ketté - mint legutóbb Lengyelor­szág államföválasztásán - két nagy választási tömb éles szembenállásával nagyjából fele-fele arányban úgy, hogy az egyik narratíva szerint nemzetiek és konzervatívok állnak szemben a progresszióval, a másik szerint viszont a populisták által meg­szédítettek a modem gondolkodású nyugatosokkal. Aztán jön a szavazó­táborok elemzése, jellemzése, minősítése pro és kontra: nemzetiek koz­mopoliták ellen, város-vidék, fiatalok versus idős választók, elmaradott országrész szemben a fejlettebbel. E térképek, korfák és egyéb szocioló­giai elemzések visszaigazolhatják az előítéleteket, amelyek mélysége, és az elkeseredett szembenállás érzelmei annál erősebbek, minél kisebb a különbség a két tábor mérete között - tehát a vesztes minél közelebb érzi magát a győzelemhez. Ilyenkor itt a szitokszóként használt populizmus, a szembenállók alsóbbrendűségét sugallva. Miért akadályozzák szűk látókörű falusiak a modernizációt? Miért ér ugyanannyit a segélyekből élő szavazata a ren­geteg adót fizetőével? Hogyan akadályozzák az idős korosztályok a fia­talok kibontakozását, miközben jövőképük mégiscsak a sütkérezés a te­reken, a galambetetés, vagy a vidám, lassúkás nordic walking kirándulás? „Roberto Saggini, egy kis papírgyár irodavezetője, negyvenhét éves, őszülő, határozottan jóvágású férfi, éjjel kettőkor megállt a kocsijával egy presszó előtt - még nyitva találta, isten tudja, miért... A férfi bement a presszóba, csak cigarettát vett, s már igyekezett is vissza. Ahogy kifordult az ajtón, fenyegető kiáltozást hallott...- Üsd! Üsd az öreget! Fiatal gazfickók csatakiáltása volt ez az elnyújtott, fülsiketítő vijjogás... Robertofölismerte a veszélyt. Vele akartak leszámolni. Olyan idők jártak, amikor a negyvenen felüli férfi kétszer is meggondolta, mi­előtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az örege­ket. ” (Dino Buzzatti: Hajtóvadászat öregekre) Mióta világ a világ, minden generáció egyik alapproblémája az előttük járók akadálya, feltorlódása haladásuk lassításával. Mióta tömegdemok­ráciában élünk, tömegprobléma lett ebből. Csakhogy közben kitolódott az öregedés, viszont csökken a születésszám, a piramis fejre állt, ám a te­tején egészséges hatvanasok keresnek jól, s eszük ágában sincs visszavo­nulni, lévén semmi bajuk, s munkájukra is szükség van az utánpótlás lét­számhiánya vagy terhelhetősége miatt. „ Célravezetőek lehetnek olyan idősebbek által indított kezdeményezé­sek, mint: Ne menjen el szavazni, hanem hagyja inkább a fiatalokra a döntést, úgyis ők szenvedik meg majd a következményeit. Ha minden unokája másra szavaz, akkor érdemes távol maradni az adott választástól inkább. ” (ifjú magyar Momentum-politikus posztja) A fiatalok frusztrációja egyfelől érthető, ősi, természetes - másfelől ostoba és kegyetlen reakció. Miért kellene a tömegdemokrácia korában felnőtt emberektől elvenni a döntés jogát, ezzel évszázado(ka)t lépve vissza a szavazati jog kiteijesztésében? Miért kellene bármilyen - korbé­li, nembéli, vagyoni, műveltségi - cenzust visszahozni az aktív vagy passzív választójogba? Felelősebben tud dönteni országa ügyeiről egy háromdiplomás, elfogult és buta okostóbiás egy bölcs, nyolc általánost végzett, olvasott embernél? Vagy egy munkahelyi tapasztalatai elején já­ró fiatal, mint egy nyugdíjba készülő, életét rendesen végigadózó polgár? Ezek tévutak. Ha más világnézetű, politikai ízlésű polgártársunk meg­ítélésébe életkor, szegénység, iskolázottság szempontjait emeljük, onnan csak egy lépés a vallás, a bőrszín, a származás furkészése umazárás után. A diktatúra válfajai lehetnek hatékonyabbak ebben-abban a demokráciá­nál, de igazságosabbak aligha. Ami nem jelenti, hogy a modem tömeg­­demokráciánál ne lehetne jobb kormányzási formát kitalálni, de azt in­kább a sorsolásos demokrácia antik eszméiben érdemes keresni, mint bármilyen korlátozásban. Inkább mindenkit bevonni, mint bárkit kire­­keszteni. FIGYELŐ Az esetek 87%-át letagadhatta Kína A kínai Vuhanban január és már­cius között történt koronavírus­fertőzések akár 87 százaléka is kimaradhatott a hivatalos adatok­ból egy új kutatás szerint, mely a brit Nature tudományos lapban jelent meg. A kutatást kínai orvosok egy cso­­portja végezte, akik az új korona­vírus tavaly év végi megjelenésé­nek helyszínén, a kínai Vuhan városban dolgoznak. Azt találták, hogy a március 8. előtti fertőzések 53-87 százalékát - köztük tünet nélküli vagy enyhe tünetekkel já­ró esetek - nem számolták az iga­zolt esetek közé. Mivel ezek az esetek nem kerültek napvilágra, így a víms reproduk­ciós rátáját csak 0,28-ra tették, ami azt jelenti, hogy egy fertőzött átlagosan kevesebb mint egy má­sik embernek adta tovább a vírust, ami arra utalt, hogy hamarosan el is múlik a járvány. Ezzel szemben a vírus terjedésé­nek első hónapjaiban a reproduk­ciós ráta 3,54 volt a szakértői el­lenőrzésen átesett tanulmány szerint, ez az arány pedig jóval magasabb, mint a SARS- vagy a MERS-vírusé. Lehetséges, hogy a tünetmen­tes vagy enyhe tüneteket mutató kínai esetek számításon kívül ha­gyása kisebbítette a veszélyt, amelyet az új koronavírus jelent, ez pedig befolyásolhatta más or­szágok későbbi védekezési stra­tégiáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom