Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-11 / 160. szám
12 SZTÁRVILÁG PRESSZÓ 2020. JULIUS 11. www.ujszo.com 100 éve született Yul Brynner Épp ma száz éve, hogy megszületett Yul Brynner, az amerikai film első kopasz sztárja, A hét mesterlövész egyike. Juli) Boriszovics Briner származása és gyermekkora magában is egzotikus volt, de ő maga még színesebb történeteket terjesztett. Vlagyivosztokban jött a világra a szovjet ellenőrzés alatt álló, de névleg független Távol-keleti Köztársaságban. Mérnök-feltaláló apjának svájci német, mongol és orosz felmenői voltak, anyja egy orosz doktor lánya volt. A színész olykor azt állította, hogyTaidzse Kahn néven egy mongol bányamérnök és egy román cigánylány gyermekeként Szahalinon született, egy másik változat szerint apja révén félig svájci, felig japán származású lett volna. Apja négyéves korában elhagyta családját, anyjával ezután a kínai Harbinba, majd 1934-ben Párizsba költöztek. Itt egy szigorú gimnáziumba íratták be, de amikor egy vendéglőben orosz cigányokat hallott zenélni, ő is megtanult gitározni. Előbb érzelmes orosz és cigánydalokat éneklő nővérét kísérte éjszakai klubokban, majd akrobatának állt egy cirkuszban, de amikor leesett a trapézről, gerince és karrierje is összetört. Rövid ideig a kábítószerekhez menekült, ekkor ismerkedett meg Jean Cocteau-val, majd az ő révén Pablo Picassóval, Salvador Dalival, Marcel Marceau-val. Függőségétől végül sikerült megszabadulnia, és egy párizsi orosz színháznál kezdett dolgozni. A második világháború kitörése után anyjával visszautazott Kínába, ahol apja második felesége, egy orosz színésznő sokat mesélt neki a Moszkvai Művész Színházról, a Sztanyiszlavszkij-módszerről és Mihail Csehov nevű tanáráról, felkeltve érdeklődését a színészet iránt. Amikor anyja leukémiás lett, 1940-ben gyógykezelésre az Egyesült Államokba utaztak. Az angolul még nem sokat tudó fiatalember minden munkát elvállalt, hogy előteremtse a kezelésre a pénzt, volt kidobóember, sofőr, fellépett versekkel, cigány- és countrydalokkal. New Yorkban megismerkedett Mihail Csehowal, aki színi órákat adott neki, színpadra először 1941- ben Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabjának egy kis szerépében lépett. Anyja 1943-ban bekövetkezett halála után egy betű betoldásával és írásmódjában is amerikanizálta nevét. Yul Brynnerként a Kobzos dal című Broadway-musicalben szerepelt először, s megkapta a legígéretesebb tehetségnek járó díjat. Feleségével 1948-ban ők indították az első televíziós talk-showt, a Mr. és Mrs. című műsort 13 héten át sugározta a CBS tévécsatorna. Házassága idővel megromlott, első feleségétől 1960-ban vált el. Még háromszor nősült újra, egyik lányának Audrey Hepburn volt a keresztanyja, ő pedig Charlotte Gainsbourg színésznő keresztapja lett. A legenda szerint a tőle majd húsz évvel idősebb Marlene Dietrich-hel is hosszú kapcsolata volt. Filmen először 1949-ben, a New York kikötője című alkotásban szerepelt, ekkor még dokumentálhatóan megvolt a haja. A kiugrást 1951-ben A király és én című Broadway-musical hozta meg számára, három év alatt 1246, öszszesen pedig 4625 alkalommal játszotta el a sziámi király szerepét. A zenés darabból 1956-ban Anna és a sziámi király címmel filmet is forgattak, s Brynner második filmjével el is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, ezzel azon kevesek egyike lett, akit ugyanazért a szerepért díjaztak az Oscar-díjjal és a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjjal. A színpadi változatot 1977-ben újították fél, s Brynner utoljára 1985. június 30-án lépett fel benne, 1972-ben pedig egy tévésorozatban is eljátszotta legendás szerepét. Az Oscar-díj után egymás után kapta a filmes ajánlatokat. A kor olyan női kitűnőségeivel játszott együtt, mint Ingrid Bergman (Anasztázia) és Gina Lollobrigida (Salamon és Sába királynője). 1956-ban a Cecil B. DeMille rendezte monumentális Tízparancsolatban II. Ramszesz fáraót formálta meg 1958-ban Dmitrij Karamazov volt Dosztojevszkij regényének filmváltozatában, de a felvételek során komoly hátsérülést szenvedett, s a forgatást nagy fájdalmakkal fejezte be. 1959-ben ő volt A hét mesterlövész egyike és vezetője, s a legendás western főszereplői közül egyedüliként a sorozat első folytatásában, A hét mesterlövész visszatér című filmben is feltűnt. Utolsó jelentősebb filmje a Feltámad a Vadnyugat (Westworld, 1973) volt, a kamerák elé 1976-ban, egy olasz krimi-A Tízparancsolatban. Yul Brynner a film forgatása előtt annyira tartott attól, hogy Charlton Heston fizikuma elhomályosítja a szereplését, hogy a filmre intenzív súlyemelő gyakorlatokkal készült. ben állt utoljára. Acélos tekintete mellett, sőt azon túl tükörsimára borotvált kopasz feje volt fő jellegzetessége, ő lett az amerikai filmipar első kopasz sztárja. Sokoldalú színész lévén könyörtelen és vad férfiakat, illetve érzelmesebb figurákat egyaránt életre keltett. A film és a színház mellett fotográfusként is elismerték, képei rangos magazinokban jelentek meg. A színész láncdohányosként 12 éves korától öt doboz cigarettát szívott el naponta, a dohányzással 1971-ben hagyott fel. 1983- ban olyan előrehaladott állapotú tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amelyet már operálni sem lehetett. Hatalmas fájdalmai ellenére a munkát nem hagyta abba, közeli munkatársain kívül senki nem tudott betegségéről. Halála előtt néhány nappal drámai dohányzásellenes hirdetést vettek fel vele, amelyet szinte minden amerikai tévéadó sugárzott. Yul Brynner 1985. október 10-én halt meg, ugyanaznap, mint Orson Welles. Hamvai Franciaországban, egy Luzé közelében fekvő ortodox kolostorban nyugszanak (MTI) Brynner egész alakos szobra vlagyivosztoki szülőháza előtt (Fotók: Facebook, Shutterstock, Wikipédia) A hét mesterlövész. Érdekes tény, hogy Yul Brynner és Steve McQueen gyakorlatilag utálták egymást, és a közös jeleneteiken kívül még csak érintkezni sem akartak a másikkal a forgatás alatt. Diane Keaton emlékhelyei Az egyik a rivaldafényre, a másik a bezártságra vágyott. Mindkettejük álma valóra vált: Diane világhírű színésznő lett, aki a színészet mellett írással, fotográfiával és lakberendezéssel is foglalkozik, Randy pedig versek, képregények és beteges fantáziák magányos szerzője lett. Diane Keaton, az Oscar-díjas amerikai színésznő Brother & Sister című új memoárját a februári amerikai megjelenés után olvastuk el. Randy életét félelem és szorongás kísérte végig, ezen gondolkodik a férfi halálos ágyánál ülve a nővére. Mindketten a hetvenes éveikben járnak, sok van a hátuk mögött, de a közös múltjuk szinte csak egy duzzasztott lábjegyzetet ér. Az aszszony régi, foltos képeket vesz elő, édesanyjuk lelkiismeretesen vezetett naplóját tanulmányozza. A múlt rekonstruálásában azonban még ezekkel a segédeszközökkel sem érhet el tényleges eredményt. Az emberiség már egy ideje tisztában van vele, hogy a fényképnézés értelmezhető az emlékezés pszichológiájaként is. A képnézés legyőzi az időbeli áthidalhatóság gondját, mert ha mi magunk vagyunk a felvétel szereplői, akkor visszahelyez minket az egykori jelenbe, viszont akadhatnak olyan múltban történt események, amelyek kihatnak a jelenre akár olyan emberek percepciójában, akik nem éltek a dokumentum elkészítésekor. Mindenesetre: a fényképek megtekintéséből történetet lehet építeni. Diane Keaton, az Oscardíjas amerikai színésznő a képnézés rítusát hívta segítségül ahhoz, hogy a Brother & Sister címmel az Egyesült Államokban február elején megjelent könyvében megpróbálja feltérképezni a mentális problémával élő, most demenciával viaskodó fiútestvére, Randy Hall lényét. Szép és fontos gesztus ez a részéről, mert kizárólag úgy lehet megérteni a fotón szereplőt, ha belelépünk a helyzetébe, de ezzel nehéz terhet vesz az ember a vállára. A másik szenvedésének terébe lépve akarva-akaradanul elkezd forrni bennünk az együttérzés, s milyen jó, hogy így van, mert empátia nélkül még csak el sem képzelhető a megértés. BROTHER & SISTER DIANE KEATON Diane Keatont is ez hajtja, amikor bűntudattól és kíváncsiságtól gyötörve bújja Jack és Dorothy Hall, az elhalt szülei emlékeit. Három estvére - két lány, egy fiú - kőül a nála három évvel fiatalabb fiútestvér sorsa foglalkoztatja: az, hogy ki az a férfi, akire egyfajta elvont, fura és soha meg nem értett alakként, most ősz szakálla miatt „modern Mózesként” tekint az egyik kaliforniai gyógyintézmény kórtermében, a nála tett rendszeres vizitek alkalmával. A hetvennégy éves színésznő - akinek két korábbi sikeres memoárja, a Játszd újra, Diane és az Elég volt a bújócskából! magyar nyelven is megjelent - úgy érzi, hogy elhanyagolta őt, ez az egyik motivációja a történetmesélésre. „Később, miután Randy már nem tudott törődni a saját dolgaival, az egyedüli tulajdonosaivá váltam a két kiadott verseskönyvének, ötszáz kollázsának, huszonnégy naplójának és annak a hetven random feljegyzésnek, amelyeket a sajátmárkás képregényeivel töltött fel - magukba foglalva a testvérem legmélyebb érzéseinek, képzeletének és csalódottságának teljes gyűjteményét, amelyek a titokzatosságáért felelnek. Meg akarom érteni a rejtélyét” - írja. Ebből kiindulva jutunk el a két testvér közös eredetéhez, amely a második világháború utánra nyúlik vissza. Diane Keaton nyolcéves volt, amikor korábbi kaliforniai lakóhelyükről átköltöztek egy dél-kaliforniai házba, ahol már négy hálószobája volt a családnak, s ahol már senkivel, tehát Randyvel sem osztozott a gyerekszobán. A kisfiú innentől egyre furcsábban viselkedett: éjjelente sokszor nem aludt, rettegett a házuk felett elhúzó repülőgépek hangjától vagy látványától, a szülők veszekedésétől, s nővére legnagyobb döbbenetére szinte a legtöbb dolog mindegy volt számára. A születési rendellenességgel világra jött Randyt kamaszként a hippikultúra és a költészet, később a magány és az alkohol szippantotta be. Nővére könyvéből kiderül, hogy Randy sorsát jószerivel csupán az édesanyja egyengette. A Brother & Sister egyben az anyai önfeláldozás emlékműve, mert jól látható, hogy a szülő nemcsak gyermekei leghálásabb közönsége, hanem pártfogója, barátja és társa is volt. A tizenkét éve elhunyt Dorothy Hall a család levéltárosaként is tevékenynek bizonyult, hiszen rendszeresen írt leveleket és naplókat, számos albumot és kollázst készített, begyűjtötte az összes tárgyi emléket (elsősorban fényképet, feljegyzést), amely a Kataton-Hall famíliához tartozott. Az, hogy a kötet mindvégig nagyon koherens, részben az ő precizitásának köszönhető; Diane Keaton két korábbi munkájához is ez biztosította a vezérfonalat. A Brother & Sister rövid, szép és jól érthető fejezeteit olvasva a szöveg értelmezése során megtett lépéseinknek szinte semmi nem szab gátat. Ez azonban cseppet sem jelenti azt, hogy ne lenne világsztárhoz képest kifejezetten fontos és őszinte könyv a kezünkben, amely igaz, hogy csak kitölti az emlékezet hézagjait, de ezzel is nagyot segít az elbeszélőn. Hiszen azzal, hogy megírta a „testvérségük” krónikáját, Diane Keaton nem a közönségnek, hanem önmagának adta a legtöbbet. Navarrai Mészáros Márton Diane Keaton: Brother & Sister, New York, Knopf, 2020. (A kiadó fotója)