Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-27 / 148. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. JUNIUS 27. RIPORT 13 La Spezia Pierino a szárd séf, aki Budapestről került La Speziába Vernazza - lépcső itt is, ott is, mindenütt (A szerző felvételei) laj mamája főzi, a saját konyhájá­ban. Hamar ismerősökké válunk a helyiekkel. Második nap már kiin­teget nekünk a bárból a pultos fiú, és megismerem a csemegeboltost az utcán. Késő este lusta léptekkel a bárba tan, hogy igyon egyet a bará­taival. A francia színész, Jean Reno tökéletes mása. Hol máshol jelen­hetne meg nekünk A nagy kékség sztárjának alteregója, ha nem a Li­­gur-tenger azúrkékjénél. Már amikor azúr. Több zivataros nap után dübörög a tenger, rohan bele a Manarola főutcája alá fegyel­mezett patak. Hófehéren habzik az öböl, magasra csapnak a hullámok, a kikötő fölé magasodó sziklafalból kifaragott sétaútnál porlanak szét. Jf Több zivataros nap után dübörög a tenger, rohan bele a Manarola főutcája alá fegyelmezett patak. A természet ereje szinte behúz, ösztönösen megkapaszkodom a korlátba. Mert,Azért a víz az úr”. Ha akar, ad, ha akar, elvesz. 2011-ben Monterosso és Vernazza felüt szinte egy pillanat alatt elárasztotta a hegyekből dühödten alázúduló sárfolyam, házak dőltek össze, és úgy tépte, lökte a sáros víz a tere­ken parkoló csónakokat a tengerbe, mintha azok papírból lettek volna. A házak alsó szintjét betemette a sár. Több éven át küzdöttek az itt élők azért, hogy a katasztrófát a helytörténeti könyvek lapjaira száműzzék. Ma már semmi nyoma a pusztításnak, a két falu ugyan­olyan mosolygós pasztellszínekben fogad, mint a társai. Az öt föld hegyi útjain Cinque Terre azt jelenti: öt föld. Csakhogy épp a föld nem volt itt magától értetődő. Az elmúlt ezer évben méterről méterre vájták ki a keskeny teraszokat a sziklás hegy­oldalakból az itt élők, háton, fej­tetőn cipelték a követ, s építettek belőle támfalakat a földjeiknek. Megfogták a hegyet, szőlővel, olaj-, citrom-, és narancsfákkal, fűszernö­vényekkel ültették be a sokszor csak egy-két méter széles „kerteket”. Ma is bokatörő ösvényeken másznak fel kicsi birtokaikhoz. Nekünk, ki­rándulóknak is kihívás, pedig nem cipelünk gyümölccsel teli hatalmas puttonyokat, ahogy a falvak asszo­nyai, évszázadok óta. A hegyeken át turistautak vezemek egyik faluból a másikba. Az első, Manarolából Corniglia faluig vezet hegyre fel, völgybe le az ösvény Olaszországi utazás 2020 nyarán Nyolcszáz lelkes kis taszkén faluban lakik Nyitrai Réka Viktória, olyan híres szomszéddal, mint Andrea Bocelli. Húsz éve a szerelem és a házasság hozta Olaszországba, ahol új hivatását is megtalálta az idegenforgalomban. Több éve szervezi Bocelli 10-12 ezer nézőt vonzó nyári koncertjeit a falujukban. Tizenöt éve indította el saját utazási honlapját (www.ToszkanaMania.hu ), ami az egyik legnépsze­rűbb magyar nyelvű oldal lett. Toszkána- és Liguria-szerte a szálláskereséstől a helyi gazdáknál tett látogatásokon át a kulináris és kulturális programokig kaphatunk információt és konkrét segítséget Vikitől. Most a karantén utáni utazási lehe­tőségekről kértünk friss híreket tőle. Olaszország június 3-tól megnyitotta külső és belső határait, tehát aki akar, utazhat bárhová - mondja. - Én az első napon, amikor Toszkánából átmehettünk Liguriába, már indultam is Cinque Terrére. Akkor még alig volt turista az öt faluban. Olaszországban bizonyos szabályokat be kell tartania az uta­zóknak. Zárt helyiségben kötelező a maszk használata, ami az orrot és a szájat is takarja. Boltban, múzeumban, étteremben korlátozzák a bent tartózkodók számát. Ezért van sorban állás a boltok előtt. Szabadtéren csak akkor kell felvenni a maszkot, ha valaki közel kerül a többiekhez. Sok helyen kötelező a kéz­fertőtlenítés, s ott ki is teszik a fertőtlenítőzselét a vásárlóknak. Egyes boltokban kesztyűt is adnak a bejáratnál. Újra lakhatunk panziók­ban, vendégszobákban, nem csak szállodákban? A szállások folyamatosan nyitva lehettek, csak vendég nem volt. Most, hogy beindult az utasforgalom, egyre több szálloda, panzió kezdett üzemelni. De alapvető válto­zások vannak: takarításkor fertőtlenítőszerrel kell le- és felmosni, vagy a felületeket befújni. Új az is, hogy a takarítás rendjét jól látható helyen ki kell kifüggeszteni, ahogy korábban már láthattuk az autópályák melletti étter­mekben. Az alkalmazottaknak maszkot és kesztyűt kell viselniük. Az utasoknak is távolságot kell tartani például a szállodai recepciónál. Van, ahol plexifalat tettek a pultra. Az éttermi szabályok is változtak, megszűnt a közös büféreggeli. Van olyan szálloda, amelyik lemondott a reggeliztetésről, és olyan is, amelyik a vendég szobájába viszi fel a megrendelt fogásokat. „Békeidőben" a gyakran közlekedő, kényelmes vona­tokkal járhattuk be az öt falut és a közeli vagy akár tá­volabbi nagyvárosokat. Újraindult a vonatközlekedés? A karantén idején csak az adott faluban élők mozoghattak ott helyben, megszűntek a hajójáratok, és a helyi Cinque Terre expresszvonat is leállt. Június közepétől indult be a forgalom, de szűkített járatokkal. Júliustól fokozatosan kezd visszaállni a korábban megszokott menetrend. (V. v.) Nyitrai Réka Viktória (Fotó: az interjúalany szelfije) amit kipróbálunk, le van zárva, de ez nem igazán tartja vissza a kaland­vágyókat. Átlépünk hát a Vernazza citruskertjeinél kifeszített műanyag tiltószalagon, hogy aztán patakok keskeny partján egyensúlyozva, vízeséseken átugorva két és fél óra múlva épségben és boldogan ér­jünk célba Monterosso barátságos régi főterén. , Az egyik legszebb túraút kedvenc felünkből, Manarolából vezet sző­lőteraszokon át sziklás, mászós­­bukdácsolós utakon a hegytetőre, s ha felérünk, jutalmul árnyas olajligetek vezetnek be a 340 mé­ter magasan épült Volastra faluba. Akik hoztak maguknak uzsonnát, a középkori templom udvarán meg­pihennek. Akik nem hoztak, azok a kertekben érő mandarinoktól re­mélhetnek energiát. A falu szélén a turistajelzés egy családi ház tengerre nyíló kertjén vezet át. Senkit sem zavarunk a birtokháborítással. Erdőben foly­tatódik a hegymenet, majd a fák hirtelen szétnyílnak, és olyan keskeny sziklaperemen találjuk magunkat, hogy kétségbeeset­ten igyekszem felidézni, milyen technikával maradtam fenn a gerendán, a tornaórákon. Oda­lent mélyen a tenger, de én csak a kőfallal megfogott hegyoldalt nézem, araszolok előre, és ko­nokul kapaszkodom a hasadé­­kokba. Négy és fél órás túra után beérünk Cornigliába. A Pan e Vin bár minestrone levese dop­pingszerként állít újra lábra. Léteznek kevésbé kihívó séta­­utak is, mint a sziklafalakból a tenger fölött 30 méter magasan kivájt, 12 kilométeres Sentiero Azzurro, a kék ösvény, ami mind az öt falut összeköti. Sajnos a nagyobb része nem járható, hegyomlások haraptak ki jókora falatokat belő­le. A legszebbnek tartott szakasza, a Via dell’Amore, a szerelmesek útja is zárva. De mindegyik falunál biztonságossá tettek néhány száz métert belőle, ahová felsétálunk. Finoman simogat a délutáni nap, a mélyben most csendesen dorombol a tenger, olyan messze látok, ahová már nem is lehet, s ha nem is most esem szerelembe, de újra kötöm a frigyet a Földközi-tengerrel. Völgyi Vera

Next

/
Oldalképek
Tartalom