Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-16 / 138. szám
www.ujszo.com | 2020. június 16. KULTÚRA 113 Pályaív szlovák-magyar párbeszéddel A Luzsicza, a közvetítő című kiállítás augusztus 15-ig látható az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában TALLÓSI BÉLA Érsekújvár. Az Ernest Zmeták Művészeti Galéris Luzsicza Lajos születésének 100. évfordulójára mér április 14- ére elkészítette a Luzsicza, a közvetítő - Luzsicza Lajos művészeti-szervezői aktivitásai a szlovák-magyar színtéren című kiállítását, melyet a koronavírus-járvány miatt akkor nem tárhattak közönség elé. A galéria már látogatható, és a Luzsiczakiállításra augusztus 15-ig várják az érdeklődőket. Helena Markusková művészettörténész, a galéria igazgatója és a Luzsicza-kiállítás kurátora hangsúlyozta, hogy intézményük programjában kulcsszerepet játszik a régió képzőművészetének, valamint a szlovák-magyar művészeti kapcsolatoknak a feltérképezése. Luzsicza Lajos (1920-2005) születésének századik évfordulójáról a Zmeták-galéria olyan kiállítással emlékezik meg, mely a művész szlovák-magyar színtéren kifejtett művészeti-szervezői tevékenységét mutatja be. Ennek a prezentációnak a legfontosabb hozadéka, hogy - a művészettörténész megfogalmazásával élve - első ízben vázolja a szervező és művész, illetve a szervezőművész két sínen futó pályájának kontextusát a munkásság retrospektív összefoglalásával, új összefuggéséket is feltárva. Luzsicza Lajos pályakezdésére erősen hatott szülővárosának, Érsekújvárnak az első csehszlovák köztársaságbeli multikulturális környezete. A helyi gimnáziumban a néprajz iránt érdeklődő és múzeumalapító festő, Thain János tanította, aki Luzsicza figyelmét felhívta a városban kiállító cseh és szlovák művészek munkáira is. Diákként, a helybeli „bohémkörben” forgolódott, melynek Emest Zmeták és Vágovits Károly festők, valamint Nagyfalussy István költő voltak a tagjai. Később Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Aba- Novák Vilmosnál, Kontuly Bélánál és A kiállított korabeli felvétel a Borsos Miklós készítette Kassák-szobor átadásátörökítette meg Cserekiállításokkal kulturális párbeszédre törekedett. A szlovák képzőművészet klasszikusainak kiállításait kezdeményezte Budapesten (Vincent Hlozník, 1957, Milos Alexander Bazovsky, 1957, Jankó Alexy, 1958, Modem szlovák művészet, 1960). Viszonzásképp Csehszlovákiába magyar klasszikusok kiállításait „hozta el” (Bemáth Aurél, 1957, Szőnyi István - Medgyessy Ferenc, 1957, Prága, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony, 1959) - foglalta össze Luzsiczának ezt a korszakát Helena Markusková. Majd hozzátette, hogy Luzsicza Lajos ezt „kulturális misszióként”, a szomszédos országok közötti közvetítő szerepként fogta fel. Ahogy Markusková a kiállításhoz írt, a művész tevékenységét méltató összefoglalójában fogalmaz, a Kmetty Jánosnál folytatott tanulmányai alatt (1940-1947) a neoklasszicizmus és a modernizmus irányzatain alapuló hagyományos képzésben részesült. A második világháború a fiatal Luzsicza Lajos életébe is beleszólt. Meghatározóak voltak számára a katonaként megélt tapasztalatai, a franciaországi fogolytáborokban töltött idő (1945-1946). Hazatérése után befejezte főiskolai tanulmányait, majd Tatabányán kötött ki, ahol megalapította a Tatabányai Bányász Szabadiskolát. „Az ötvenes években kezdődött két sínen futó pályája, melynek során különböző pozíciókat és funkciókat töltött be - idézte vissza Luzsicza Lajos munkásságának stációit Helena Markusková. - Dolgozott a Népművelési Minisztériumban, majd főiskolai tanár, egy ideig pedig a Magyar Képző- és Iparművészeti Társulat igazgatójavolt.” Később Magyarország legnagyobb kiállítási intézménye, a Műcsarnok igazgatója lett (1956-1959) - áll Helena Markusková ismertetőjében. Amiből az is kiderül, hogy a forradalom utáni korszakban Luzsicza Lajos nyitottabb kiállítási politikát preferált, teret biztosított a progresszív tendenciáknak. A Műcsarnokban megrendezett, átütő erejű Tavaszi Tárlat (1957) gesztora volt. A szocreál évei után ezen a bemutatkozáson szerepeltek először az absztrakció képviselői is. Luzsicza Lajosnak elvitathatatlan szerepe volt abban, hogy Kassák Lajos háború utáni első kiállítása megvalósulhasson a Csók István Galériában (1957). Ehhez a korszakhoz köthető a szlovák-magyar színtéren kifejtett művészeti-szervezői tevékenységének első szakasza (1956-1959). szlovák-magyar színtéren folytatott művészeti-szervezői aktivitásainak második korszaka szorosan összefonódik a lokálpatriotizmusával. E korszak aktivitásai között Luzsicza kezdeményezte Kassák Lajos hagyatéka egy részének Érsekújvárba kerülését (1982-1983), bekapcsolódott állandó kiállításának a megvalósításába (1986), és őrködött „kultusza” fölött. Borsos Miklós Luzsicza Lajos indítványozására adományozta Kassák Lajosról készített büsztjét Érsekújvárba. „Luzsicza művészeti-szervezői tevékenységének harmadik, zárókorszaka a bársonyos forradalom után érte el a tetőfokát - fogalmaz Helena Markusková. - A meciarizmus évei alatt a szlovák-magyar kapcsolatok javításán dolgozott. 1994-ben kezdeményezte, majd 1997-ig azon fáradozott, hogy létrejöjjön a Kortárs Magyar Galéria Dunaszerdahelyen. Egyben békéscsabai helyszínnel a Kortárs Szlovák Galéria alapításának ötletét is felvetette.” Művészeti-szervezői tevékenysége mellett természetesen művészként is alkotott Luzsicza Lajos, rajzolt és festett. Pályája kezdetén az érsekújvári tájat festette, a fogolytáborban rabtársait rajzolta, abban a korszakában, amikor a Műcsarnok igazgatója volt, karikatúrákat készített művészekről. Szlovákiában sokat festett Bazovskyval. A neves szlovák művész hatásának nyomai Luzsicza művészi kifejezésének tömör nyelvezetében tükröződnek. A 90-es években a klasszikus modernizmus képviselőivel, Kmetty Jánossal, Barcsay Jenővel, Kassák Lajossal, valamint képzőművész gyermekeivel, Stiller-Luzsicza Ágnessel és Luzsicza Árpáddal folytatott párbeszéd hatására Luzsicza Lajos az absztrakció felé fordult - méltatta a művészeti munkásságot a kurátor. A Luzsicza-hagyaték ennél is gazdagabb, képzőművészként jutott ideje az írásra is. Ennek eredménye két olvasmányos önéletrajz, melyekben saját koráról vallott. Ézek az Ifjúságom, Érsekújvár! 1989-ből, valamint a Hétköznapok - Képzőművészetünk sorsdöntő évei 1945-1960 című, mely 1994-benjelentmeg. A kiállítás a látogatót végigvezeti Luzsicza Lajos pályáján, tanulóéveitől kezdve egészen az utolsó korszakáig, érzékeltetve ebben a pályaívben a kortársaival folytatott párbeszédét is. A Luzsicza, a közvetítő című kiállítás különlegessége, hogy az Emest Zmeták Művészeti Galéria archívumában található fotódokumentációt, mely bekerült a tárlat anyagába, most először láthatja kiállítva a nagyközönség. Elisabeth Moss horrorban RÖVIDEN Los Angeles. Elisabeth Moss alakítja Daina Reid kísértethorrorjának főszerepét - a Run Rabbit Run című filmet a cannes-i virtuális filmvásáron mutatták be a forgalmazóknak. Reid A szolgálólány meséje című nagy sikerű tévésorozat több epizódját rendezte, Moss pedig a széria révén vált világszerte ismert filmsztárrá, és Golden Globe díjat is kapott érte. A színésznő a horrorban egy termékenységi problémákkal foglalkozó orvost alakít. A két lábbal a földön járó szakember magabiztossága akkor billen meg, amikor észreveszi, hogy kislánya, Mia egyre furcsábban viselkedik. Az orvosnak át kell értékelnie mindazt, amiben addig hitt, és szembe kell néznie múltja egy kísértetével. A forgatókönyvet a regényíró Hannah Kent írta. A produkciót a Carver Film készíti a Los Angeles-i központú XYZ Films közreműködésével. Mossnak legutóbb A láthatatlan ember című filmjét vetítették a mo-Elisabeth Moss (Fotó: TASR-archtvum) zikban, és hamarosan látható majd Wes Anderson munkájában, a The French Dispatchben, amelyet beválogattak az idei cannes-i filmfesztivál virtuális versenyprogramjába. (MTI) Változott a Bond-film bemutatójának ideje Los Angeles. Megint változott az új James Bond-film bemutatásának ideje, most öt nappal előbbre hozták. Számos más nagy költségvetésű amerikai film debütálásának dátuma is módosult. A Variety című filmes lap számolt be arról, hogy a Nincs idő meghalni című új Bond-film bemutatójának napja Észak-Amerikában november 20- án lesz, ezt a film hivatalos Twitter-oldalán fedezték fel. Eddig kétszer változott a bemutatás napja: eredetileg április 10-én láthatták volna a mozinézők, de a világjárvány miatt november 25-re halasztották, ez került most öt nappal korábbra. A Bond-filmet így egyszerre kezdik vetíteni a Pixar Lelki ismeretek című produkciójával az amerikai hálaadásnap előtti hétvégén, amikor rendszerint kiemelkedő a mozik látogatottsága. A Lelki ismereteket június 19-én mutatták volna be, de még tavasszal kijelölték az első vetítés új őszi dátumát, november 20-át. (MTI) Apatow új filmje a traumákról szól London. Judd Apatow, a Csajok, a Felkoppintva és a 40 éves szűz rendezője új filmjében, mely múlt pénteken online debütált Észak- Amerikában, a traumákkal foglalkozik. A The King of Staten Island Apatow forgatókönyvíró társának, Pete Davidsonnak a saját szeptember 11-i tragédiáját dolgozza fel. Davidson hétéves volt, mikor apja, aki tűzoltóként dolgozott a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás idején, a szolgálat közben életét vesztette - idézte fel a BBC News cikke. „Mindig úgy gondoltam, hogy a legnehezebb helyzetekben is van valami komikum. Ezért szeretjük Kubrick atomháborúról szóló filmjét, a Dr. Strangelove-ot is, hiszen nehéz ennél súlyosabb helyzetet találni. Mindent ilyen lencsén keresztül figyelek” - fogalmazott Apatow, aki a járvány miatt a szokásos személyes promóció helyett virtuális sajtóbeszélgetésen mutatta be új filmjét. A filmben Davidson önmagát alakítja, vagy legalábbis egy olyan karaktert, aki nagyon hasonlít egykori önmagára. Scott gyászoló, talaj vesztett huszonéves kábítószeres, aki anyjával és húgával él egy szakadt környéken. Scott megözvegyült anyját Marisa Tóméi alakítja, Bill Burr pedig elvállata az özvegy új udvarlójának szerepét, aki szintén tűzoltó. Davidson, aki borderline személyiségzavarral és Crohnbetegséggel is küzd, elmondta, hogy a film, amellyel édesanyja iránti szeretetét is ki akarta fejezni, talán traumái feldolgozásában is segít máj d neki. (MTI) Luzsicza Lajos Magyarfalunál a Vág-parton, 1956. október (Fotók: guez)
