Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-09 / 106. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. MÁJUS 9. B alatonszemes köny­­nyen elérhető, autó­pálya is elhalad mel­lette. A kis település lakosainak száma nyáron megsokszorozódik. Nem érdemtelenül, békebeli hangulata igazi kikapcsolódásra, pihenésre ad lehetőséget, a jelenlegi helyzet­ben is megnyugtató hely. Elfogult vagyok Balatonszemes­­sel: kora gyermekkori emlékem, s felnőttkorom több mint negyven éve szövődik érzéseimbe. Hatéves koromban édesapám üdültette itt középiskolás tanítványait, s vele tartván igazi nagylánynak érezhet­tem magam a tinédzserek között. Örök emlék a kikötő, a nádas, a világon semmihez sem hasonlítha­tó lágy vízben a magánnapozók és az északi part hegyeinek látványa. Azóta sok minden megváltozott, de a víz egyedülálló selymessége - tapasztalatból mondhatom, mivel jó sorsom elvetett a világban sok­felé - megmaradt. Újból és újból lélekemelő eseményként élhetem meg esténként a tó túlsó partján, a hegyek mögött lebukó nap szép­ségét. A Somogyi-dombság lankáin épült, fontos hadi és kereskedel­mi út mentén fekvő falu az idők során sokféle néven szerepelt az adománylevelekben, adólajstro­mokban. A Tihanyi apátság ala­pítólevelében például Samasként említik. A Balaton nyugati öble feletti hatalomban fontos szerepet játszott a földvár, palánkvár, ami a végvári harcok során sokáig török kézen volt, sajka-központként vett részt a küzdelmekben. A Bolondvár neve több békeszerződésben is fel­bukkant. Az egykori erőd árkai között épült fel a 20. század fordulóján a Bagoly­vár magánvilla. Mostani tulajdono­sai a múlt nyomát megszüntették, a várárok helyén teniszpályát talál­hatunk. Hangulatos kőhíd - a „Só­hajok hídja” - alatt vezet az utca az épület felé, aminek már csak a neve őrzi egykori mivoltát. A nyári katolikus misék helyszíne a Bagolyvár utcai kápolna. Az árnyat adó gesztenyefák alatt több száz ember szokott összegyűlni. Ahogy itt, úgy a baptista imaházban is tetten érhető: nagyon sok kisgye­rekes családot vonz a szemesi Bala­­ton-part. A falu eredeti, Árpád-ko­ri templomát többször átépítették, bővítették. 2018-ban az önkor­mányzat és a Somogyi Reneszánsz Szövetség által rendezett egynapos konferencián érdekes előadásokat hallhattam a török kori pusztulás utáni balatonszemesi emlékekről. Számomra örök élmény marad Dr. Prokopp Mária művészettör­ténésznek a templom egyedülálló reneszánsz domborművéről tartott előadása. A szakmai szenvedélytől fűtött szavak méltóképpen ecsetel­ték a szentélyben látható - abból a korból kevés megmaradt em­lékeink közé tartozó - alkotást. A magyar reneszánsz jellemzője a megtartott gótika, amelyet a szentély arányai s ablakai is mu­tatnak. Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás király udvari méltósága latin nyelvű végrendeletének for­dításából idézett Szekér György építész-művészettörténész e kon­ferencián, miszerint: „...és atyai házat felépítette és a nemesi saját egyházukat... mely szemesi egy­ház költségei száz forintot tettek ki.” Amikor a falu a Hunyady csa­lád birtoka lett, barokkosították a belsőt, szerencsére a mai látvány mértékkel idézi ezt. A templom névadójának, Páduai Szent Antal­nak szobra a kikötő bejáratát őrzi. Az egyetlen magyar alapítású szer-Reich Károly emlékműve (A szerző felvételei) Latinovits Zoltán szobra A katolikus templom Kérem a levelet! - a Postamúzeumnál A Balaton déli partjának gyöngyszeme: Balatonszemes zetesrend, a pálosok kolostora 1325-ben épült. Létrejöttét az akkori szemesi földbirtokos ado­mányának köszönhette. Minden­szentek kolostora egy dombról, forrás vize mellől tekinthetett le akkoriban a Balaton vizére. Romja­it építkezésekhez hordták szét, a tó látványát ma hatalmas fák takarják. Szabadtéri oltár ad lehetőséget szer­tartások megtartására. A kegyhely és a pálosok történetét színvonalas kiállítás mutatja be a nyári szezon­ban a falu múzeuma melletti egy­kori magtárban. A rendalapító Bol­dog Ózsébnek nagy alakú íászobor állít emléket. A Latinovits Zoltán Emlékmúze­um - Reich Károly emlékkiállítás - helytörténeti emlékek bemu­tatása egy épületben található, a főút mellett. Latinovits Zoltán színművész mély nyomot hagyott a magyar színház- és filmtörténet­ben, számtalan emlékezetes szerep fűződik nevéhez. Családja szorosan kötődött Balatonszemeshez. Sírja a temetőben - jóllehet tragikus halá­la 1976-ban következett be - ma is búcsújáróhely. A Melocco Miklós alkotta kettétört gránittömb felet­ti kereszten mindig nemzeti színű szalagokat lenget a szél. A Rózsa parkban, - szintén Melocco alkot­ta - szobor őrzi emlékét. A művész édesanyjának, Tinka néninek - aki a híres Gundel család sarja volt, s aki több mint három évtizeddel élte túl legnagyobb fiát - nyughelye gyermekei közelében van. A többes szám jogos, mivel Bujtor István szí­nész sírja is itt található. Mindkét színészlegendához állandó, éven­kénti rendezvény is kötődik a fa­luban: a Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Találkozó és a Bujtor István Filmfesztivál. A harmadik fiú is nevet szerzett magának: ő Frenreisz Károly, a híres rockzenész, zeneszerző. Reich Károly grafikusművész szemesi születésű volt. 1988-ban bekövetkezett haláláig több száz könyvet illusztrált. Mesekönyvek­hez rajzolt kedves képein nemze­dékek nőttek fel, felnőttkönyv­­rajzain az egyszerűség sugallja a mesterségbeli tudást. A Polgármes­teri Hivatal mellett szép emlékmű áll tiszteletére, melyen hitvallása is olvasható: „Szeretem szép mester­ségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok.” A Postamúzeum gyerekeimmel, s most már unokáimmal állandó látogatási cél. Az egykori lóvál­tó-állomás műemléképülete előtt kialakított kocsiszínben impozáns postakocsi-gyűjtemény látható, egy régi postavagonra fel lehet mászni, belülről rácsodálkozni. A „Kocsiszekértől a postaautóig” című állandó kiállításnak interak­tív része is van, a mai gyerekeket is le tudja kötni. Az épület előtt egy bronzalkotás postás alakjával - Trischler Ferenc műve — állít emlé­ket a hírközlési szolgálatuk közben elhunytaknak. A falut hangulatossá teszi a főút melletti, „piedesztálra” emelt egykori lóvonatos postakocsi, s az unokáink által „zöld alagútnak” nevezett hatalmas platánsor mellett elhelyezett tűzoltókocsi. Az állomás épülete közelében egy régi gőzmozdony vonzza a kíván­csiskodókat. Mellette a Rózsa park­ban kis játszótéren szaladgálhatnak, mászhatnak a gyerekek, a Berzsenyi utcai szabad strand játszóvára pedig igazi gyermekparadicsom. A Bala­ton partján több szabad partszakasz várja a víz, a napozás szerelmeseit, büfék, kabinok, baba-mama szoba, bérelhető vízi eszközök szolgálják a szórakozást, s egy kicsi, családias hangulatú élményfürdőben is el lehet tölteni az időt. A kikötőben két móló szárnya között vitorláso­kat ringatnak a hullámok, s a ha­jókázni vágyókat rendszeres járatok szállítják. A főút mellett arányos épület fogja meg az ember szemét: a Hunyady­­kastély. Ez a szép, tomácos épület inkább udvarház. Napjainkban iskola működik benne, udvarának folytatásában hangulatos kis ta­vacska partján ejtőzhetünk. Kicsit odébb a fogathajtó versenyek hely­színe található. A valaha mocsaras, sík Balaton-parti részen Hunyady gróf, az egykori tulajdonos üdülő­parcellákat alakíttatott ki, a mi vil­lánk is itt áll. A polgári középosztály üdülőhelyévé vált ez a terület. Itt még őrzik a házak az 1930-as évek hangulatát, sok azonban átépült, nem mindig szerencsés formában születtek újjá. Az igazán szép villák a Bagolyvár felé vezető, öreg gesz­­tenyefakkal szegélyezett utcában vannak. Az ötvenes években kitele­pített arisztokrácia családjai is ott­honra leltek a falu üdülőházaiban. Munkám során sok önkormány­zat auditjában vettem részt, így is­mervén a költségvetés szerkezetét, mindig csodálkoztam, ennek a kis önkormányzatnak hogyan jut pénze mindarra, amit megvalósít, még akkor is, ha a mai világban pályázati pénzekkel lehet bővíte­ni a forrásokat. A közterületeket minden évben ízlésesen virágokkal díszítik, a játszótereket megújítják, és a nyáron az üdülőkkel jelentősen megnövekedett létszámot külön­böző rendezvényekkel szórakoz­tatják. Komoly- és könnyűzenei hangversenyeket élvezhettünk a templomban, a zenepavilonban, a rendezvénysátorban, a Postamúze­um udvarán, a Művelődési Ház­ban. Utóbbiban a kis könyvtárnak unokáimmal együtt rendszeres lá­togatói vagyunk, előterében szabad polc található a szellemi cserebere jegyében. A gyerekprogramokról sem feledkeznek meg. A július végi Szemes Napok is minden kor­osztálynak nyújtanak szórakozást az igényes kirakodóvásár mellett. Apropó vásár: családunk mindig értékes „kincsekkel” gyarapodik az augusztus 20-a körül, a Fürdőegye­sület szervezésében megrendezett, utolérheteden hangulatú bolhapi­acon. Aki kirándulni szeretne a termé­szetbe, beveheti magát a lankás somogyi dombok közé, felkeresheti a fák közt megbújó, már említett pálos kegyhelyet. Az erdei kapunál tábla figyelmeztetett bennünket: ne lépjünk a felvezető ösvényre, mert a terület madárköltőhely. Fel lehet keresni a közeli Rádpuszta Árpád­­kori templomának romjait. A mel­lette lévő birtokon kulináris és lovas élményekben is már többször volt részünk. S az említetteken kívül mely híres emberek zárták szívükbe Bala­­tonszemest? Például Fekete István író szemesi rokonlátogatásáról ír a Ballagó idő című könyvében. A koppányi aga testamentuma című regényében a Bolondvárat emlí­ti. Fodor András költő versben is megörökítette látogatásai emlékét: „Szemesi Öreghegy, hányszor jut eszembe /... Midőn jó vörösbort löttyentve kupámba...” Balatonszemes és Balatonőszöd ön­­kormányzatainak közös lapja, a Hír­mondó a helyi hírekről havonta tu­dósít. A kis falu címere motívum­gazdagságával megfogja a szemet, heraldikai tanulmány: templom, vár, postakürt, Hunyady-holló, osz­tott címerpajzs, hullámok, szőlő­­fürtök. Szemes testvértelepülései távol esnek egymástól, Csíkszent­­domokos, az Olt felső völgyében Csíkszereda közelében, Schön­­brunn (nem a bécsi) Németország­ban fekszik. Kora reggeli nyári úszásaim során átélhettem a tó háborítadanságát, a víztükör ragyogásának szépségét, a lassan tovaúszó vadkacsák méltósá­gát, a tőlem pár méterre tollászko­dó hattyúcsalád békés nyugalmát. Reménykedve lesem, hogy a túlsó patt kellemes párába burkolózik-e, hiszen az a jó időt jelenti. Mi lesz most nyáron? — tesszük fel ma­gunknak a kérdést a koronavírus árnyékában, habár itt egyeden fer­tőzöttet sem tartanak számon. Má­jus elején írom e sorokat, s a falu láthatóan megmozdult. A remény élteti az embereket, az utcai fákat metszik, a parti kis élményfurdőt javítgatják, a strandi étteremben is megkezdték a felkészülést, egyes helyek már kinyitottak. A csodála­tos napsütésben sokan kapirgálnak a kertjükben, a házunk előtt elha­ladó Balaton-kerülő kerékpárúton is egyre többen hajtanak el. A ker­tünkben ülve hallgatom a csicsergő madarakat, a szorgos harkály zengő kopácsolását, s csodálom a túlsó part látványát. Érdemes ide ellá­togatni. Szomorú Szilárd polgár­­mestert idézem, az Önkormányzat honlapjáról: „Reméljük, hogy ha­marosan Önt is a Szemest szeretők széles táborában köszönthetjük!” Csermák Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom