Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-02 / 101. szám

[8 RIPORT PRESSZÓ ■ 2020. MÁJUS 2. www.ujszo.com A kórház csomópontja, innen lehetett eljutni az egyes kórtermekbe és a műtőkbe Ambuláns kezelés (Fotók: Somogyi Tibor) Furcsa kettős érzés ke­rít hatalmába, amikor belépek a Sziklakór­házba, amely a Budai Vár alatt bújik meg. Libabőrös lesz az ember, közben csodálja is a korhoz képest nagy­szerű felszerelést. Persze, ehhez egy kicsit beljebb kell menni. De már az előcsarnokban második világhá­borús gázálarcokat, fecskendőket - a félreértések elkerülése végett tű nélkül -, csajkát, evőeszközöket kínálnak. A falakon azoknak az or­vosoknak, ápolóknak, nővéreknek a fényképe, akik itt, a János Kórház „kirendeltségén”, „fiókkórházában” dolgoztak, amelyben egykor, 1939 előtt még bort tároltak. Doktor Kadic Ottokár barlangkutató jött rá, hogy tökéletes óvóhellyé lehetne átalakítani. 1939-ben kezdődött a munka, az elsősegélyhelyet 1941-ben kezdték kiépíteni, és 1943-ban hozták azt a határozatot, mely szerint ide kórház kell. Rohamléptekben folyt a mun­ka, hónapok alatt kiépült a kórház, 1944 februárjában szentelték fel. Eredetileg arra szolgált, hogy a légi támadások után itt lássák el a se­besülteket. A 30-as, 40-es években ugyanis kormányzati negyed volt a várban, azért is fontos volt, hogy ha valaki megsérül, legyen az irodista, vári lakó, bárki arról a környékről, Séta a Budai Vár alatt megbújó Sziklakórházban Emberségből kitűnő azonnal el tudják látni. Az eredeti terv az volt, hogy a Sziklakórház­ban ellátják a sebesülteket, néhány napig ott lábadozhatnak, és amint lehet, továbbszállítják őket egy fel­színen található kórházba. A hábo­rú, az orosz ostromgyűrű azonban felülírta a terveket. 1944 novem­berétől már állandóan nyitva állt a kórház, és fogadta a sebesülteket, 1944. december 24-én pedig, ami­kor bezárult a szovjet ostromgyűrű, elképesztő mennyiségű beteget és sebesültet szállítottak ide. Hihetet­lenül túl volt terhelve a kórház. Ere­detileg 60 főre tervezték, úgy, hogy emeletes ágyakkal bővíthették, ha összetolták az ágyakat, 200 beteget is el tudtak látni. Amikor minden ágy megtelt, hordágyakon is feküd­tek páciensek. Ha benézünk a szobákba, a negy­venötös kép tárul elénk. Összetolt emeletes ágyak, két ágyon három sebesült, orvosok, ápolónők tüs­ténkednek körülöttük, azaz csak állnak, mert viaszfigurák, de olyan élethűek, hogy az ember azt várja, egyszer csak megszólal valamelyik beteg, vizet kér, a másik íazik, a harmadik a hordágyról néz kérő, fájdalmas szemmel, a sokadik is szeretne valamit, hiába fekszenek itt mozduladanul, kiterítve, viasz­ból megformálva. Olyanok, mint­ha élnének

Next

/
Oldalképek
Tartalom